Tizenötödik

Másnap reggel későn keltem, mivel a tegnap este elég fárasztó volt. Ismét megnéztem Harry üzenetét, amit éjszaka küldött és mosolyt csalt az arcomra. Aranyos volt tőle, hogy kicsit aggódott miattam, jólesett. Aztán pedig eszembe jutott, hogy anya talán még mindig dühös rám. Már fél egy volt. Ideje volt felöltözni és lemenni hozzá. Meg szerettem volna beszélni vele ezt az egészet. Felvettem egy rövidnadrágot és egy rövid ujjú pólót és siettem is le hozzá. A konyhában volt és jó kedvűnek tűnt mivel énekelgetett, de amikor rám pillantott tudtam, hogy még mindig nem enyhült meg.

- Ne haragudj, jó? Főleg ne a srácokra. Nem néztem az időt. Máskor jobban oda figyelek.

- Én nem haragszom, csak aggódtam miattad. Én elhiszem, hogy jó velük lógni és szórakozni, de nem akarom, hogy csalódj. Harryben mondjuk.

Látszott, hogy nem ismeri sem Harryt sem pedig a többieket. Szerintem nem tudtam volna sosem csalódni benne. Soha sem. Úgy fogadtam el, ahogy van. Kedvelem őt nagyon. Abban is biztos voltam, hogy anya is így vélekedne, ha találkozna vele egyszer.

- Anya, tudok magamra vigyázni.

- Tudom… Meg azt is, hogy kicsit túlreagáltam. Csak tudod, próbálok vigyázni rád és törődni veled.

Oda bújtam hozzá és megöleltem. Mindig is a legjobb anya lesz a földön. Néha apát, egy tesót meg egy barátnőt is helyettesített.

- Vigyázok magamra, ha pedig történne valami, te még hamarabb értesülnél róla, mint én magam – mondtam mosolyogva.

Adott egy puszit a homlokomra és azt éreztem, hogy talán csak azért fújta fel ennyire a dolgot, mert ideges. Mostanában mindig az volt, főleg, hogy az utóbbi egy hétben sokat kellett apával tárgyalnia. Az öcsém meg nagyon hiányzott neki és nekem is. Olyan régen hallottam már felőle. Jó lett volna újra beszélgetni, csak szinte lehetetlenségnek tűnt.

Miután anyával megbeszéltük ezt az egészet visszamentem a szobámba és gondoltam kicsit gépezek, mivel az utóbbi időben nem nagyon tettem ezt. Miután ezt meguntam arra gondoltam, hogy esetleg vissza kellene adnom Harrynek a ruháját. Egészen viccesen festhettem benne tegnap este. Aj, az a telefoncsengés… Harry olyan komoly volt, komolyan beszélt tegnapeste. Valami fontosat akart mondani én meg ott hagytam. Ez a gondolat pedig megőrjített.

Írtam neki egy üzenetet, hogy nálam van a ruhája, ha van ideje, akkor találkozhatnánk. Egy ideig nem jött válasz, így Sut indultam meglátogatni.

- Szia, Shell! – köszöntött az ajtóban széles mosollyal az arcán.

- Huha, látom nagyon vidám vagy. Nem is meséltél még nekem.

- Igen, mert te éppen el voltál foglalva Harry szobájában – vigyorgott és célozgatott.

- Csak megszárítkoztam – mondtam szem forgatva. Tegnap óta nem beszéltünk. Láttam, hogy elvannak, ott kinn ücsörögve és beszélgetve, de Susie még nem osztott meg velem semmi konkrétat.

Felmentünk a szobájába és már izgatottan vártam.

- Nos… Kint sokat beszélgettünk és én magam sem tudtam, hogy ennyi mindenben hasonlítunk. Aztán táncoltunk is. Azt is nagyon élveztük mind a ketten, persze végig beszéltünk. Haza is kísért és kaptam tőle egy szájra puszit – mondta mosolyogva.

Érdekes volt, hogy már nem sipítozva beszél róla, hanem nagyon is normálisan. Erre azt mondta, hogy rájött, hogy ő nem rajongó akar lenni, hanem Niall barátnője. Komolyan nagyon tetszett neki. Én pedig rendkívüli módon örültem, hogy ilyen jól alakult az estélye. Én is meséltem pár dolgot, de néhány részletet kihagytam. Nem azért, mert nem bízom meg benne, vagy nem akarom elmondani, csak talán még én sem tudtam, hogy most mi van.