Harmincegyedik

Sziasztok! :) Hoztam egy újabb részt és abban reménykedek, hogy még ma meg lesz a 2000 látogató! :))) *-* Hajrá emberek és jó olvasást! ;)

Az járt a fejemben, hogy ez nem is velem történik. Nem hívtam Susiet, mert nem volt erőm beszélgetni most vele. Senkivel nem lett volna. Az zavart a legjobban, hogy olyan naiv voltam. Persze, hogy ez történik. Híresek, akik bárkit megkaphatnak. Én meg csak egy régi ismerőse vagyok, aki még csak nem is különösebben szép vagy tehetséges. Ugyan akkor mérges is voltam rá, mivel, ha neki nem kell kapcsolat, akkor engem minek szédít, de magamra sokkal mérgesebb voltam, azért, hogy nem vagyok neki elég jó. Ez a gondolat pedig rettentő módon idegesített. Megcsörrent a telefon én pedig összerezzentem, mivel az egyik számuk szólalt meg a srácoknak. Attól féltem, hogy Harry az és félve pillantottam a kijelzőre és Susie nevét olvastam. Megtöröltem a szemem és vettem pár mély levegőt.
- Szia – mondtam színlelt nyugodtsággal. – Elolvastam. Nos érdekes. Remélem Niall nem csinált semmit.
- Nem, ő semmit sem. De Harry… Bánt igaz?
- Nem úgy különösebben nem…
- De hát te magad mondtad, hogy már nem barátként nézel rá.
- Igen, tudom, hogy mit mondtam.
- Így sem zavar?
Még jobban fájdította a szívemet és hangosan szipogtam egyet. Elárultam magamat, de nem tehettem róla. Már nem érdekelt, ha kiderül számára.
- Dehogy nem zavar Su! Persze, hogy zavar, de mit tehetnék?
- Figyelj, nem tudja, mit érzel. Nem vagytok együtt, így nincs akkora baj.
Erre csak még jobban bőgni kezdtem, mert beletrafált. Hallgattam és ő is. Ekkor már tudtam, hogy rájött a nagyon is nyílván valóra. Olyan volt mintha nem tudná eldönteni, hogy most mérges legyen, mivel neki nem említettem semmit sem, vagy még fel sem dolgozta. Végül pedig megbeszéltük, hogy át jön hozzám és mindent megbeszélünk. Én pedig elmeséltem az elejétől a végéig. Minden apró részletet, beleértve, hogy Louis is tud róla, mivel észrevett minket. Hogy elmondtam nem igazán könnyebbültem meg, csak rosszabbul éreztem magam. Nehezebbnek éreztem. A legrosszabb most is az volt, hogy alig tudtam rá haragudni, így saját magamnak ártottam még jobban.
- Meg kellene beszélnetek.
- De nem menne, elsírnám magam, meg sem tudnék szólalni – szipogtam.
- Akkor gondolom, ma nem nagyon szeretnél jönni a srácokhoz.
- Ezt eltaláltad.
Az ágyon feküdte az arcomba nyomtam a párnát és a mögül beszéltem. Susie pedig ott ült mellettem. Csak a fejét ingatta és csendben volt. Nem tudta, hogy mit kellene mondania ahhoz, hogy megnyugodjak. Bizonyára semmit sem tudott volna, mivel semmitől sem lett volna jobb ebben a pillanatban. Azzal hitegettem magam, hogy ezek nem igazak. De persze tudtam, hogy azok. Harry tényleg ilyen. Ezt mindig is tudtam, csak abban bíztam, hogyha komolyan megkedvel és megszeret, akkor már nem lesz ilyen kicsapongó. Tévedtem. Még az elején vagyunk, és talán most lenne a legkönnyebb abba hagyni. Bár ha ilyen a könnyű, akkor mi lehet a nehéz, mert én pillanatnyilag azt éreztem, hogy összeroppanok.
- Hé csörög a telefonod – nyomta hozzám.
- Nem érdekel!
- De Liam az. Liam? De tényleg ő az – csodálkozott el. Ez engem is meglepett.
Úgy döntöttem, hogy mégis csak felveszem a telefont. Kicsit nyugodtabb hangon beleszóltam és Liam kedves hangja csendült fel a másik oldalon.
- Gondolom olvastad.
- Igen.
- Hogy vagy? – érdeklődött felőlem.
- Meg vagyok, köszi, te?
Erre ő csak felsóhajtott és egy kicsit csendben maradt, majd ismét megszólalt.
- Harry nem tudja, hogy hívtalak. Csak rettenetesen készen van. Még nem nagyon láttam ilyennek.
- Remek – mondtam érzelemmentesen.
- De nem Shell, most komolyan. Mindenki tudja, hogy szeretitek egymást, és hogy nem csak barátok vagytok.
Ezen el kellett volna csodálkoznom, de nem tettem. A vak is látta, ők meg jól ismerték a barátjukat. Egyedül Su nem tudott semmiről, mert teljesen mással volt elfoglalva.
- Őt sem érdekli, hogy én rosszul érzem magam.
- Dehogy nem, csak nem mer téged felhívni.
- Akkor én hívjam? Biztos, hogy nem fogom…
- Igazad, van, de ha felhívna, hogy beszéljétek meg, kérlek ne nyomd ki rögtön a telefont.
- Nem ígérek semmit.
- Ell. Hidd el, hogy ezek a cikkek hülyeségek.
- De valami alapjuk van.
- Igen az az alapjuk, hogy Harry egy idióta. De ezt eddig is tudtuk.
Ezen kicsit elmosolyodtam. Igazából rettentő jól esett, hogy Liam felhívott és egy icipicit jobbkedvre derített. Még beszélgettem vele, aztán pedig Su elköszönt tőlem. Egyedül voltam otthon, mivel anya is elment és próbáltam nem kiszáradni a sok sírástól.