Negyvenhetedik

Arra keltem, hogy valaki egy tányért tört össze sikeresen. Aztán pedig – gondolom Liam – közölte vele, hogy inkább majd ő készít reggelit.
- Jó reggelt srácok.
- Szia, Shell. Hogy aludtál? – kérdezte Niall.
- Egészen kényelmes a kanapétok – mosolyodtam rá és helyet foglaltam az asztalnál. Velem szembe a szőkeség ült le. Közben Liam reggelit készített. Ő volt a legfittebb. Bár én is az voltam. Niall kicsit másnaposnak tűnt, de inkább éhesnek. Ezen meg sem lepődtem.
- Szerintetek mikor kelnek fel?
- Majd talán délután… - rántott vállat Liam.
- Fent vagyok! – szólalt meg Susie, aki bizonyára mindent hallott. – Van fájdalom csillapítótok? – kérdezte dünnyögve, mert szerintem még félálomban volt és lassan kászálódott ki a takaró alól.
Liam már nyújtotta is neki, amikor a konyhába lépett. Viccesen festett a barátnőm, mondjuk tegnap ő is jól szórakozott.
- Ma interjúk száza vár ránk – húzta el a száját Niall. – Fel kellene őket kelteni.
- Hajrá haver – nevetette Liam. Én sem mertem ilyesmire vállalkozni. Ő még is felrohant a szobákba és ordítozva keltett mindenkit. Nem lettem volna a helyükben. Louis és Harry egymást támogatva jöttek le a lépcsőn. Nem bírtam megállni, hogy ne nevessem el magam.
- Ne nevess, érezz együtt! – mordult fel Louis.
- Szerintem én még mindig részeg vagyok – fogta a fejét Harry és lerogyott a mellettem lévő székre. Mind a ketten úgy festettek, mint, akiket megtéptek és megvertek. Kuncogtunk mindannyian. Bevették a fájdalom csillapítót.
- Az egész doboz sem lenne elég – nyöszörögte Loui.
- Nem csodálom fiúk – tette eléjük a kaját Liam. – Elég rendesen kiütöttétek magatokat.
- Az biztos, mert nem emlékszem semmire. Hazza neked rémlik valami?
- Ittunk – vigyorodott el.
- Miből gondolod? – kérdezte ironikusan barátja.
- Egyszerűen csak érzem.
Mi hangosan röhögtünk és ők meg, mint a zombik úgy viselkedtek. Zayn is lejött végre. Belőtt séróval és teljesen jól nézett ki. Még sosem láttam rossz állapotban. Neki van olyana?
- Ma jó sok interjú vár rátok fiúcskák! – jegyezte meg Su.
- Oh ye – mondták többen is egyszerre semmi kedvvel.
A reggeli közben Paul érkezett meg a srácok menedzsere. Kissé ki volt akadva azon, hogy a srácok hogyan néznek ki. Szigorú volt és hallott a tegnapi napunkról.
- Szerencsétek, hogy nem készültek képek rólatok, akkor már szégyenkezhetnétek a netről visszakacsintgató cikkek miatt. Harry mi a francért írtad ki, hogy hol szórakoztok?
Értetlenül nézett, mivel az égvilágon semmire nem emlékezett. Egy ’’ tényleg?” pillantást vetett Liamre, aki válaszul bólintott.
- Sajnálom…
- Sajnálhatod is. Remélem, nem fordul elő többet!
A fiúk egyszerre rázták meg a fejüket. Elküldte őket, hogy öltözködjenek, és azonnal szedjék magukat rendbe, különben lefújja az összes megbeszélt interjút. Suval csendben ültünk ott. Nem mertünk megmukkanni se.
- Shell hallottam mi történt. Nekem csak annyi kérdésem lenne, hogy komolyan gondolod ezt a kapcsolatot? Susie ez neked is szól.
Mi összenéztünk és egyértelműen bólintottunk. Persze, hogy komolyan gondoljuk.
- Mivel a fiúk híresek, nem szeretném, ha botrányok lennének belőletek. Ne csináljatok baromságokat! Értve vagyok?
- Igen – nyögtem ki.
- Remélem is, mert ez, hogy barátnőjük van a srácoknak, nem biztos, hogy előny nekik. Nem tudnak úgy oda figyelni a munkára, szétszórtak, a rajongók meg siránkoznak, hogy nem ők azok.
Értettem én, hogy Paul számára fontos ez az egész, miből ebből él meg, de úgy hangzott, mintha nem is szeretné a srácokat, csak jó belőlük pénzt csinálni. Főleg akkor akadtam ki, amikor olyanokat mondott, hogy Niall és Louis kevesebb részt énekeljen. Vagy hogyha megmondta, hogy kivel lehetnek együtt és kivel nem. Ehhez aztán semmi köze. Nem szólhat bele. Nem akartunk rosszat egyikkőjüknek sem.
Miután ilyen kis barátságosan elbeszélgettünk kedves menedzserükkel én felmentem Harryhez.
- Akkora marha vagyok! – mondta felém fordulva.
- Igen – nevettem el magam és leültem mellé az ágyra.
- Hogy írhattam ki? Elment az eszem?
- Amikor kiírtad, akkor éppen elment bizony az a kevés is – mondtam gúnyosan. Nem tűnt túl jó kedvűnek. Oda hajoltam hozzá és megcsókoltam gyengéden.
- Mondtam neked valamit tegnap? – kérdezte szemeit lesütve. – Valami idiótaságot? Mert ha igen, akkor sajnálom és nem gondoltam komolyan.
- Azt mondtad szeretsz…
- AZT KOMOLYAN GONDOLTAM! – vágta rá édes mosollyal az arcán.
- Nem egyébként csak annyi hülyeséget mondtál, amennyit józanon is.
Megához húzott és átölelt.
- Látod, ezért szeretlek annyira, te mindig olyan kedves vagy hozzám – mondta ironikusan.
Lentről hallottuk, ahogyan üvöltöznek a fiúk, hogy indulnánk. Mind a ketten felpattantunk.
- Ma olyan jó napom lesz – vigyorgott rám, miközben elindultunk lefelé.
- Miért is?
- Mert egész nap rólad beszélhetek majd az interjúkban.
Ezen elnevettem magam. Paul hívott nekünk egy taxit, amit fizetett is, ez egészen kedves volt tőle. De gondolom, csak azért tette, hogy menjünk már.