Tizenkettedik

Itt az újabb rész. Holnap nem tudom, hogy jövök-e mivel nagyon kemény napom lesz. Egy olyan osztályba járok, ami dráma osztály. Annyit takar, hogy olyasmiket csinálunk mint a színházakban szokás. Lesz holnap tánc, angolkreatív, ének, beszédtechnika és dráma vizsgám, ami legalább este hétig el fog nyúlni. Ezzel nincs is baj, mivel általában későn érek haza, csak most nagyon hulla leszek. Na most, hogy rólam is megtudtatok valamit itt a következő rész. Szorítsatok kérlek! :)) Jaj és még valami, köszönöm ismét a kommenteket!!! :D

Másnap Sunak elmeséltem mindent. Beleértve a Nialles dolgot is és miután ezt meghallotta, minden más e mellett felejthető volt.
- Komolyan ezt mondta? Tudja, hogy zöld a szemem – sipítozta.
- Adhatok egy jó tanácsot? Tudom, hogy nagyon tetszik neked és, hogy álmaid pasija, de ne csináld ezt. Ne viselkedj úgy, mint egy mindenre elszánt rajongó.
- Igazad van – lankadt le egy kicsit. – Nem akarom szegényt elijeszteni magam mellől.
- Pontosan. Meg nehogy azt érezze, hogy neked a sztár tetszik és nem ő maga.
- Teljes mértékben igazad van. Most már abba hagyom – mosolyodott el. – De ettől még imádom őket!
Kíváncsi voltam, hogy Niall előtt tud e majd úgy viselkedni, ahogyan mondjuk velem szokott. Ha tud, akkor nyert ügye van, ha nem akkor nem tudom. Senki nem vágyik egy olyan lányra, aki rögtön a lábaik előtt hever. Susie okos csaj és biztos, hogy hamar be fogja ő maga is látni.
- Na és veletek mi van?
- Velünk? – kérdeztem vissza értetlenül, pedig pontosan tudtam, hogy kire célzott ezzel.
- Veled és Harryvel.
- Mi lenne?
- Ne már Shell, tudod, hogy mennyire jól ismerlek. Látom rajtad, hogy tetszik neked Harry.
- Nem. Csak nagyon jóban vagyunk. Úgy tekintek rá, mint az egyik legjobb barátomra.
- Biztos vagy te ebben?
- A legbiztosabb.
Mivel hajthatatlan voltam ebben a témában inkább nem faggatott tovább. Amúgy sem tudtam volna mit mondani. Jó barátok vagyunk. Közeli kapcsolatban állunk egymással. Szeretek vele lógni és néha hiányzik is. Ő is kedveli a társaságomat, de ez kevés egy kapcsolathoz. Anyám meg biztos kizárna a kertben, ha valami olyasmi hír jutna a fülébe, hogy én egy hírességgel vagyok együtt. Valahogy erről hallani sem akart. Amikor anya ilyen szigorral fogott – ami azért ritka volt -, olyankor mindig elgondolkodtam azon, hogy apám mit szólna hozzá. Ő még jobban félte, nem? Mivel én vagyok az egyetlen kislánya. Talán a pártomat fogná, mert azt szeretné, hogy a világon a legboldogabb legyek és szimpatikusnak találná a srácokat. Sajnos lehetetlen volt, hogy ezt megtudjam. Akivel hasonló cipőben jártam, az Harry volt. Ő is az édesanyjával él. Igaz neki van testvére is, egy nővére. Nem tudtam arról, hogy milyen a kapcsolata bármelyik családtagjával. Nem sok mindent mesélt erről, igaz én sem mondtam neki semmit.
- Mikor találkozol velük legközelebb?
- Nem tudom, erről nem beszéltünk. Harry azt mondta hív, ha haladtak valamire.
- Csak akkor? – vágott szomorú arcot. – Akkor hívd te.
- Legutóbb is én hívtam a dal miatt…
- Na és? A barátokban az a jó, hogy keresik egymást folyton – kacsintott rám.
Igaza volt. Barátok vagyunk. Akkor hívom fel, amikor csak kedvem szottyan. Ő pedig biztos, hogy benne van a találkozókban, ha Londonban van, és nem turnézik vagy stúdiózik.
- Akkor majd beszélek vele…
- Helyes, helyes. Majd mehetek veled, ha nem kettesben találkoztok, hanem mondjuk, ott van Niall is?
Erre ismét kuncogni kezdtem.
- Persze. Majd szólok.
Miután Suval befejeztük a kávézóban való kis találkánkat, úgy döntöttem, hogy felhívom Harryt. Néhány csöngés után már fel is vette.
- Ell! – mondta vidáman. Ritkán hívott így, leginkább a Shellt használta, ami csak az ő szájából hangzott jól. – Már én is hívni szerettelek volna. Ráérsz ma este?
- Ma este?
- Igen. A házunkban lesz egy kisebb buli, gondoltam Susieval jöhetnétek.
- Szerintem benne vagyunk.
Gyorsan elmondta, hogy hánykor és hogy hol van a közös házuk a srácoknak, mert én csak az övét és Louisét tudtam. Aztán pedig le is tette, mert siettek valahová, de azt nem is értettem. Gyorsan hívtam Sut, hogy elújságoljam neki a hírt. Repesett az örömtől mondanom sem kell. Máris azon kezdett el aggódni, hogy mit vegyen fel, hogy nézzen ki.