Negyvenedik

Reggel ugyan ebben a pózban ébredtem fel. Ahogy kinyitottam a szemeimet az ő arca fogadott, amitől úgy éreztem, hogy máris jól kezdődik a napom. Kicsit el is mosolyodtam, azon, ahogyan aludt és szuszogott. Eszméletlen aranyos volt. Nem mertem felkelteni. Inkább csak nézegettem.
- Tudom, hogy helyes vagyok – dünnyögte, miközben kinyitotta az egyik szemét.
- Az jó, ha te tudod – mondtam nevetve. Lefejtettem magamról a kezét és felültem.
- Feküdj vissza! – sipákolta, mint valami kisgyerek. – Maradjunk így egész nap.
A hangja még rekedtebb volt, mint napközben és a fáradtságtól csak dünnyögte ezeket a párnába.
- Tizenegy van. Ma megyünk, hozzánk emlékszel?
Valamit mormogott, amit egyáltalán nem értettem. Felálltam és lerántottam róla a takarót, majd rá ugrottam. Kissé fájdalmasan felnyögött.
- Oké, oké… Ébren vagyok – dörzsölgette szemeit.
- Remek. Akkor menjünk enni, mert éhen halok.
- Kezdesz hasonlítani Niallre – nevette el magát.
Talán igaza volt, de ezt sértésnek vettem. Nem eszek egész álló nap!
Nagy nehezen Harryt sikerült kirángatni az ágyból, és még arra is rávetten, hogy ő készítsen reggelit, ami tükörtojás volt. Egészen jól sikerült neki. Aztán pedig felöltöztünk, én ugyan azt vettem fel, ami tegnap volt rajtam, mivel megszáradt. Harrynek pedig én választottam ki, hogy mi legyen rajta.
- Most egészen emberien nézel ki – ugrattam.
- Én is szeretlek – mondta sértődötten.
- Ez a kedvenc pólóm – nyomtam egy puszit arcára.
Kicsit elidéztünk nála, de aztán következett a neheze. Gyalog indultunk el haza. Harry végig arról beszélt, hogy mennyire rosszul érzi, magát, hogy tegnap az ő hülyesége miatt vitatkoztunk, hogy én ott tudjak aludni. Ha nem szerettem volna én is ugyan annyira, mint ő akkor nem vitatkoztam volna. Ez még sem jutott el a tudatáig. Egyre azt hajtogatta, hogy anya utálni fogja őt és nem fogja nekem engedni, hogy vele legyek. Ez hülyeség volt. Anya nem tiltana el tőle, mivel ha megismeri, megfogja szeretni. Ha pedig mégis megtenné, akkor sem tartanám be. Az ajtó előtt még kicsit hezitált, de nem volt vissza út. Becsengettem és kissé meglepődött arccal nyitott ajtót nekünk.
- Szia – köszöntem vidáman, mintha tegnap semmi sem történt volna. – Harry itt ebédel, ha nem gond?
- Gyertek csak – nyitotta ki az ajtót. Harry is köszönt és rémültnek tűnt. Ki gondolta volna, hogy a híres Harry Styles, majd az anyukámtól fog rettegni. Leültünk a konyhában miközben anya sürgött forgott és beszélgetni kezdtünk. Elsőnek arról, hogy mennyire sajnálom a tegnap esti telefonos beszélgetésünket. Anya, amiatt már tényleg nem neheztelt rám. Tudtam, hogy így lesz, csak akkor féltett. Aztán pedig Harryre tereltük a témát, aki mesélt a koncertekről, a bandáról és arról, hogy mennyire élvezi ezt csinálni. Anya párszor még el is mosolyodott egy-két viccesebb történeten.
- Át veszem a ruhám, mindjárt jövök.
Otthagytam őket, hogy kicsit beszélgessenek kettesben. Nem siettem az öltözéssel. Reménykedtem benne, hogy nem kínos csönd áll be közéjük, hanem tényleg van mit megbeszélniük. Belebújtam egy világos csőnadrágba, meg felvettem egy lila félvállas felsőt, a hajamat meg összekötöttem lófarokba. Nem siettem sehová. A lépcsőn halkan haladtam lefelé, mert kicsit hallgatózni szerettem volna.
- Nem mi tényleg nem olyanok vagyunk – mondta Harry. – Én komolyan szeretem Shellt. Már akkor nyáron is így éreztem. Csak jött a banda és nem kerestük egymást.
- Pontosan erről beszélek. Nem szeretném, ha Shell, amiatt törne össze, mert neked ott a banda.
- Nem hazudom azt, hogy nem a banda a legfontosabb, de sosem törném össze a lányát. Szeretem őt – ismételte meg.
- Tudom, látom – mondta anya és nem láttam az arcát, de szerintem elmosolyodott. – Nagyon örülök neki, hogy veled boldog. Ez maradjon is így, rendben?
- Így fog – mondta Harry. Én pedig tudtam, hogy most már minden rendben lesz, vagyis reménykedtem benne.
- Éhes vagyok! – rontottam be nagy hangzavarral.
Harry felnevetett és azt tátogta, hogy Niall. Erre én hasba vágtam nem olyan gyengéden.
Segítettünk megteríteni, majd leültünk az asztalhoz és enni kezdtünk.
- Erica, örülnék, ha a szüleimet is megismernéd. Shell téged is be szeretnélek mutatni, már nagyon kíváncsiak rád – pillantott rám.
Egyik meglepődöttségből a másikba léptem. Mikor beszélték meg, hogy tegezi anyámat. A szüleinek bemutatni? Kíváncsiak rám? Na most kicsit én rezeltem be.