Tizenharmadik

Na úgy döntöttem most hozom el a következő részt :)) Jó olvasást!

Amint haza értem anyától elkérezkedtem. Nem igazán volt oda az ötletért, bár ezt sejtettem, hogy így lesz. Végül azt mondta, hogy mehetek, de nem maradhatok sokáig. Egyre jöjjek haza. Eszem ágában sem volt neki ellent mondani, mert attól tartottam, hogy a végén nem enged el.
A szekrényemet teljesen feltúrtam és hasonló problémával küszködtem, mint Susie. Mit vegyek fel? Oda nem jó akármi. Biztos, hogy egy csomó ember ott lesz. Rajongók meg híresebb emberek. Végül egy ruhát választottam ki, ami világos kékszínű, kicsit lenge. Felvettem hozzá egy fekete balerina cipőt. Nem sok sminket használtam, hullámos hajamat pedig kiengedtem. Készen álltam.
Suval találkoztunk nyolckor. Nálam volt a cetli, amin az utca és a házszám szerepelt. Kicsit sokat kellett buszoznunk, ugyan is a város szélén volt ez a ház. Útközben végig arról beszélgettünk, hogy mennyire izgatottan várjuk a bulit. Elgondoltam néhány dolgot, hogy mit kellene tenni Susie és Niall érdekében. Pompás kis ötleteim voltak. Amikor az utcába értünk kétségünk sem volt a felől, hogy jó helyen járunk e.
- Jó hangos a zene.
- Jézusom mennyien lehetnek bent – kaptam a fejemhez. Hatalmas ez a ház. Megnyomtuk a csengőt, de valójában fölöslegesnek tűnt, mert ezt ilyenkor senki sem hallja meg. De még is, mivel Liam a második csengetés után ajtót nyitott.
- Sziasztok, lányok. Gyertek nyugodtan – invitált minket beljebb.
Rengeteg ember volt! Nagyon sok! Kis buli… hm, érdekes, hogy egyeseknek, mint jelentenek a szavak.
- A srácok hátul vannak a kertben.
Úgy döntöttünk, hogy csak szólunk már Harrynek, hogy itt vagyunk. Niall is biztosan itt lesz valahol. Nem volt nehéz őket megtalálni.
- Jó estét – köszöntünk nekik.
- Oh, sziasztok! – szólalt meg Niall.
Én és Su is helyet foglaltunk az asztalnál ahol ültek. Úgy tűnt jól alakul a buli, mivel sok poharat láttam üresen. És a srácok… Liam persze nem ivott mivel nem tehette. Zayn eléggé jó hangulatú volt és Niall is, de akik rajtuk is túltettek az Harry és Louis volt. Egészen viccesen festettek. Hülyeségeket beszéltek. Egyébként is, de most még jobban. Bár tudtam, hogy nem ihattak ők sem annyit, mivel még egészen normálisak is tudtak lenni.
- Nem isztok? – kérdezte Harry.
Mi pedig egy nemmel válaszoltunk. Nem akartam inni semmit sem, mivel anya úgy is megérezte volna.
Zayn elment úszni egyet a medencébe, Louis pedig táncolni ment.
- Hagyjuk őket itt kettesben – súgtam oda Harrynek. Így néma csendben felálltunk és odébb mentünk.
- Örülök, hogy itt vagy – mondta vigyorogva és én is elmosolyodtam rajta. – Viccesen festek?
- Őszintén? Igen – kuncogtam.
- De azért így is helyes vagyok nem?
- Az vagy Harry! – veregettem meg a vállát.
- Akkor mehetek csajozni.
El is indult befelé, hogy a táncoló lányok közé vesse magát, de én nem nagyon pártoltam ezt az ötletet. Megfogtam a pólóját és visszahúztam.
- Nem akarsz inkább táncolni? – kérdeztem tőle, mivel nem szerettem volna, ha minden féle lánnyal elkezd kavarni. Nem is tudom miért, de zavart volna.
- Dehogy nem – megfogta a csuklómat és húzott maga után.
Elég jó számokat tettek be a srácok, amikre lehetett táncolni. Harryvel igazán jól elvoltunk és néha kint ülő Niallra és Sura mutogattunk. Nekem nem is kell semmit sem tennem. A dolgok maguktól történtek. Jó hatással volt Niallra, hogy ivott, ettől még Su is felszabadultabb volt. Bár gondoltam, hogy ide jövünk és nem répa levet fogunk iszogatni. Hallottam én már a fiúk bulizási szokásairól. Harryt sem kellett félteni semmitől. Miután táncoltunk ismét kimentünk a kertbe, hogy friss levegőt szívjunk.
- Meleg van – jegyezte meg.
- Tényleg az van.
Komolyan csak egy pillanatig néztem Susiera, mikor megláttam, hogy Harry ruhástól készülődik a vízbe ugrani. Meg akartam akadályozni, de mind a ketten beleestünk.
- Jézusom Harry! – csaptam arcba egy csomó vízzel.
- Boccs már… - mondta nevetve.
- Most tiszta víz vagyok.
- Kár a ruhádért. Tetszett.
- Na, jól van, menj a fenébe! – próbáltam lenyomni a víz alá.
Igazából nem voltam rá mérges egyáltalán. Nem szándékoztam a vízbe esni, de ha már itt vagyunk, akkor mindegy.
- Na, na, na, kisasszony! – szólt rám és felemelt, hogy ismét a vízbe dobjon. A landolás után a hajam sem úszta meg szárazon. Rugdostam, csapkodtam, ficánkoltam, de olyan könnyedén lefogott. A medence falába ütköztünk. Olyan közel volt az arca hozzám és a szívem máris gyorsabban kezdett el verni. Azt hittem megcsókol, de e helyett az arcomra nyomott egy puszit. Hihetetlen, hogy én többet vártam és hagytam is volna magam.
- Ne haragudj ezt muszáj volt – hátrébb evezett én pedig gúnyosan elmosolyodtam.
Újabb támadást indítottam ellene, de minden hiába. Jóval erősebb volt nálam. Sokszor beledobott a vízbe újra és újra. De legalább annyit sikerült elérnem, hogy göndör fürtjei vizesek legyenek, aminek annyira ő sem örült. Kiszálltunk a medencéből és csurom vizesek voltunk. Harry felajánlotta, hogy ad nekem egy nadrágot és egy pólót én pedig elfogadtam. Törölközővel és hajszárítóval is megszánt. Amikor elkészültem és felvettem azt a ruhát, amit kaptam tőle kissé elszörnyedtem.
- Na jó ne nevess! – vágtam hozzá a félig még mindig nedves kék ruhámat.
- Viccesen festesz!
- Te egész este úgy festettél!
Harry ekkor már józan volt. Jó mondjuk nem is volt olyan részeg. De azért látszott rajta, hogy jó volt a hangulata.
- Mennyi az idő? – kérdeztem tőle kissé idegesen. Anya megöl, ha elkésem.
- Kettő óra.
- Oh, ne! Fenébe, anya kinyír! Su?
- Ő haza ment Niallel, míg te szárítkoztál – ennél a szónál elmosolyodott. – Haza kísérlek, jó?
- Nem kell! Sietek!
Tudtam, hogyha velem jönne, akkor jóval tovább tartana a haza út.
- Ne viccelj Shell, kettő óra van, nem mehetsz egyedül. Veled megyek – pattant fel.