Száztízedik

Su a hét többi napján is folytatta ezt a szótlanságot. Én próbáltam valamivel kibékíteni, de ő egyszerűen nem is akart erről beszélni. Ha hozzám szólt az csak azért volt, hogy elkérjen tőlem egy tollat, vagy megkérdezze nem láttam-e valamelyik ruhadarabját, amit épen keresett. Borzalmas volt így tölteni vele a napjaimat egy lakásba. De legalább hozzám szólt és valahogy már ez is jobb volt, mint a semmi.
Szombat este Harry értem jött és elvitt a Williambe. Ahol a versenyt tartották. Helyet foglaltunk valahol és érdekes volt ilyen kicsípve látni őt.
- Mi az? – kérdezte, amikor sokadjára mértem végig mosolyogva.
- Jól áll neked az elegánsabb ruha – dicsértem meg, mire az ő ajkai is felfelé görbültek. Hamarosan kezdetét vette a műsor. Tudtam, hogy őt annyira nagyon nem is érdekli, mint engem. Sőt szerintem unta végig. És mindenkire megkérdezte, hogy ő-e az. Türelmetlenül fészkelődött a helyén. Olyan volt, mint egy kis gyerek, akit csak elrángattak ide a szülei. Nem azt mondom, hogy én annyira sokszor jártam ilyen versenyekre, de szerettem. Régebben én is szerepeltem, mint versenyző és ez most nagyon hiányzott.
Amikor Jack jelent meg a zongora előtt szemeim szinte felcsillantak és nem tudtam levenni őket róla. Belekezdett egy nem túl egyszerű játékba. Persze nem féltem attól, hogy esetleg elrontja, mivel ő nem tudta. Annyira jól csinálta.
- Ki találom, ő az – mormogta mellettem unott hangon. – Azt mondjuk nem mondtad, hogy -
- Sh! – pisszegtem le gyorsan, hogy tovább figyelhessek. Ámultam és bámultam. Gyönyörű volt, akár csak, amikor az egyetemen hallottam. Akárcsak, amikor engem tanított. Jó az nem volt hosszú idő, de akkor is hallottam, hogy mennyire jó. A dala végén hatalmas tapssal fejeztük ki tetszésünket. Reménykedtem abban, hogy majd az este végén lehetőségem nyílik gratulálnom neki.
Utána már csak néhány következtek. Nagyon tetszettek az egyetemisták játékai és tehetségesnek találtam őket. Egyre nagyobb vágyat éreztem, hogy én is ott tanuljak tovább.
- Hogy tetszett? – kérdeztem meg Harrytől, amikor kifáradtunk egy hatalmas terembe.
- Jó volt – rántotta meg a vállát és nem tűnt bő szavúnak.
- Csak ennyi? – mosolyodtam rá. Ekkor éreztem, hogy valaki megkocogtatja a vállamat hátulról és felé fordultam. Jack volt az.
- Örülök, hogy elfogadtad a meghívásomat.
- Én is – mosolyogtam rá, mint egy félnótás. – Nagyon szép volt – dicsértem meg.
Néhány pillanatig álltunk egymással szemben és nem is szólaltunk meg. Aztán eszembe jutott, hogy a barátomat is magammal hoztam. Illene bemutatnom.
- Ő Harry – hátráltam mellé. Ők ketten kezet fogtak.
- Jaj, igen, említetted. Örvendek Jack vagyok – mutatkozott be. – Nagyon tetszik a dalotok, amihez Shell is közreműködött.
Harry száján egy féloldalas mosoly ült. Egyik kezével megfogta derekamat és közelebb húzott magához.
- Az ő érdeme – felém fordult és egy csókot lehelt ajkaimra.
- Örülök a találkozásnak – mondta Jack. – Sajnos figyelnem kell a többi vendégre. Remélem Shell még lesz lehetőségünk találkozni és megtetszett az egyetem.
- Megtetszett – vigyorogtam még mindig, majd elköszöntem tőle. Már vettük is az irányt Harry kocsijához. Amikor beültünk túl nagy volt a csend. Tényleg ennyire nem tetszett volna neki az est?
- Többet nem rángatlak el ilyen helyre – mondtam felsóhajtva. – Kínszenvedés volt? – néztem rá számat elhúzva.
Szorított egyet a kormányon és felém pillantott, de aztán rögtön az útra.
- Nem mondtad, hogy ez a Jack ennyi, hogy is mondjam… jó képű.
Ekkor esett le a tantusz. Féltékeny. Nem is akármennyire.

Százkilencedik

- Szerintem ma már nem jön haza – sóhajtottam az ablakban bámészkodva és azt vártam, hogy mégis meg pillanthatom.
- Én maradok, ha szeretnéd… - nézett rám huncut vigyorral. Olyan volt, mintha néhány órával ez előtt nem is idegeskedve várt, hogy megmagyarázzak neki egy újságcikket. Áramütés szerűen eszébe jutott valami, amit korábban említettem. – Shell, ki az a Jack?
Láttam az arcán valamit, amit szerintem nyugodt szívvel nevezhetünk féltékenységnek is. Na, pontosan ezt nem szerettem elérni, de ettől még iszonyatosan aranyos arcot vágott.
- Csak nem féltékeny vagy? – mosolyodtam rá.
- Azt sem tudom, hogy ki az. Annak kellene lennem?
- Zongoratanárom volt egy kis ideig. Olyan személy, akire nagyon felnéztem. Az egyetemen találkoztam vele.
Átkulcsoltam karomat nyakán neki pedig kezei csípőmre csúsztak.
- Szóval egy idős pasas az ellenfelem.
- Igazából huszonhárom éves.
- Hajaj…  - sóhajtotta. Lágyan megcsókolt és mielőtt belehevülhettem volna elvállt tőlem.  – Van olyan jó képű, mint én? – kérdezte vigyorogva.
- Ha gondolod, megnézheted. Elhívott a hangversenyére. Bár ha téged nem érdekel -
- Veled megyek! – vágta rá azonnal.
Ezen kicsit elnevettem magam, ugyanis sejtettem, hogy nem a hangverseny miatt lett hirtelen ekkora lázban. Csípőmről fenekemre vándorolt egyik keze a másikkal pedig hátamat simogatta miközben szenvedélyes csókot váltottunk.
Még mindig ott volt a fejemben, hogy Susie talán nem is akar nekem megbocsátani. Talán el is költözik. Talán annyira dühös rám, hogy már nem úgy tekint rám, mint a legjobb barátnőjére. Ez fájt volna a legjobban. Komolyabban még soha sem veszekedtünk. Már az is olyan hihetetlen volt, hogy tűrte, hogy ne szóljon hozzám. Tudtam, hogy hibás voltam abban, hogy nem árultam el neki mindent. Persze, hogy rosszul esett neki, de ő meg sem hallgatott engem. Gyűlölte a magyarázkodásokat, mert hazugságnak tartotta őket, de én őszinte lettem volna. Minden kis részletbe beavattam volna, de csak későn jöttem rá, hogy ez volna a helyes. Most mégis itt volt Harry és segített nem rá gondolni és nem arra az újságra, ami azt ecsetelgeti, hogy mennyire jó barátnőm Brook. Elegem volt ebből a démonból. Elegem volt a pletykákból. Abból, hogy Harry Styles híres. Abból, hogy az egyetem most a legfontosabb számomra. Abból, hogy Mike a korházban fekszik. És abból, hogy amikor azt hittem minden jó, akkor valaminek megint el kellett romlania. Mint egy elbaszott One Direction fanfic. Ilyennek éreztem az életemet. Abban reménykedtem, hogy ezt egy olyan lány írja, aki szereti a happy endet, mert máskülönben ebből semmi jó nem fog kisülni.
Harry itt maradt az éjszakára és erre az időre minden egyéb gondolatot kitörölt a fejemből, ami aggasztott vagy túlságosan foglalkoztatott.
Rózsaszín ködben úsztunk mind a ketten és most az sem zavart túlzottan, hogy holnap nekem iskola és tanulnom kellene.
Reggel az órám csörgése helyett arra keltem, hogy valaki cirógatja az arcomat. Ez valahogy kellemesebb volt.
- Szerelmem kész a reggelid.
Ritka volt, hogy Harry becézgetett engem, de amikor megtette akkor forróság futott végig ereimben, mert annyira jól esett hallani, annak ellenére, hogy nem szerettem ezeket a nyálas megnevezéseket.
- Te készítettél nekem reggelit? – mormogtam a paplanból.
- Igen. Elviszlek a suliba.
- Nem kellene. Megint megrohamoznak.
- Kiteszlek hamarabb. Nos?
Természetesen nem utasítottam vissza az ajánlatát, mert ahhoz túl kényelmesen hangzott, hogy nemet mondjak és én magam pedig nagyon lusta féle vagyok.

Száznyolcadik

Mondani szerettem volna valamit, de egyszerűen nem bírtam. Annyi minden járt a fejemben, hogy nem tudtam hol kezdjem. Végül is Sui kezdett bele először.
- Van még valami, amit nem árultál el? Csak mert inkább most szólj.
- Mi? Nem figyelj én nem -
- Csak az a furcsa, hogy már együtt is lakunk és most kezdesz el titkolózni. Vagy csak most jövök rá. Nem tudom…
Felállt az asztaltól, mire hatalmas zajjal én is ugyan ezt tettem. Nem akartam, hogy elmenjen így megfogtam a csuklóját.
- Hallgass meg kérlek Susie.
- Minek? Úgy is titkolóznál és annyit mondanál el, amennyit érdemesnek látsz.
Nem tudom, hogy mikor lett ennyire dühös rám – illetve tudom tegnap -, de nem tudom, hogy mióta ilyen bizalmatlan velem szemben. Végül is csak azt kapom, amit én is adtam neki. Tudom, hogy el kellett volna mondani neki mindent, de nem bírtam. Nem titkolózni szerettem volna, hiszen megbízom benne. Lerázta a kezemet magáról és aztán hagytam, hogy elmenjen. Most ideges volt és nem tudtam volna vele így beszélni. Könnyes szemekkel bámultam utána és az fájt a legjobban, hogy meg sem hallgat. Szép volt Shell! Ezt aztán megcsináltad.
Harry még mindig ott ült és megköszörülte a torkát, hogy ezt én is észrevegyem. Megdörzsöltem a szememet és felé fordultam. Nehogy sírj! Parancsoltam magamra.
- Én meg szeretnélek hallgatni – biccentett fejével a vele szembe lévő székre, hogy üljek le. Én pedig így tettem. Zöld szemeibe néztem és reménykedtem abban, hogy legalább vele nem csesztem el.
- Brookkal mi nem vagyunk barátok – szögeztem le. – Amikor Susie elmesélte, hogy miket feltételeztek, akkor nagyon ideges lettem. Próbáltam nektek segíteni. Tudom, hogy meggondolatlanság volt, de találkozni szerettem volna vele, hogy beszélgessünk. Azt szerettem volna, ha elárulná nekem, hogy miért teszi azt, amit tesz. Persze nem jutottam vele semmire sem.
- Miért nem mondtad el nekünk?
- Azt mondtátok, hogy ez nem az én problémám és hagyjam a dolgot, de nem szerettem volna. Segíteni akartam. Tudom, most csak rosszabb lett.
Eddig bírtam és éreztem, hogy egy könnycsepp végig gördül az arcomon.
- Sajnálom Harry, tudom, hogy elrontottam. Megértem, ha most nagyon utálsz engem. De tényleg nagyon sajnálom – mondtam kissé akadozva a könnyek miatt.
- Aj –nyöszörögte fájdalmasan. – Legalább hülyeségeket ne beszélj már. Dehogy utállak. Per pillanat azt sem érdekel mit fog mondani Paul én csak nem szeretném, ha arról írnának az újságok, hogy bajba keveredtél.
Nézett rám zöld szemeivel és bólintottam, de még mindig könnyeztem. Felállt és a székem mögé ment, hogy hátulról átöleljen és arcát nyakamba fúrta. Megfogta a kezemet, ami kissé nyugodtabbá tett. Meg a tény is, hogy nem gyűlöl.
- Miattad aggódok, meg Zayn miatt – sóhajtotta.
- Miattam nem kell. Mi nem vagyunk jóban. Szinte meg is fenyegetett.
- Mi csoda? – engedett el és tekintetemet kereste. Most már el szerettem volna neki mondani mindent.
- Mondta, hogy semmit sem tudok. Nem is kellene, mivel semmi közöm hozzá. Meg, hogy ne üssem bele az orrom mindenbe, mert csak nekem lesz rosszabb. Mind ezt úgy mondta, hogy nem egy kedves jó tanácsnak, hanem sokkal inkább fenyegetésnek hangzott.
Harry hangosan kifújta a levegőt és láttam, hogy állkapcsa megfeszül. Mindig velem történtek ezek a dolgok, amiért nem tudtam a seggemen megülni.
- Próbálunk tenni valamit. Zaynnel is próbálunk beszélni, mivel Liam terve, miszerint fogadjuk el, hogy együtt vannak teljesen megbukott.
Felhúzott a székről és velem szemben állt.
- De igaza van. Shell ez nem a te ügyed. Nem kell tenned semmit sem, mert csak belekevered magadat is. Lássuk be, hogy ezt nekünk kell megoldanunk.
Magához ölelt ismét és most én is őt. Arcomat a nyakába fúrtam és próbáltam nem arra gondolni, hogy Su mennyire dühös rám. Bűntudatom volt. Elment itthonról és még telefont sem vitt magával.

Százhetedik

Másnap reggel nem láttam Susiet a lakásunkban. Sosem keltem később, mint ő, mivel én keltettem, de most sehol sem volt. Komolyan ennyire megsértődött volna, hogy reggel inkább elhúzott, hogy ne is találkozzunk? De hát ez képtelenség. Egy osztályba járunk. Akármennyire szeretne kerülni nem fog neki menni. Teljesen lehetetlen. Legalábbis ezt hittem. Ugyan is egész nap került engem. Nem is értem, hogy min sértődött meg ennyire. Mert nem mondtam el neki, hogy találkozom Jackkal? Nem hazudtam neki semmiben sem. Lehet, hogy nem rohantam azonnal hozzá, de ettől függetlenül nem hazudtam. Rákérdezett, jó igaz sokat kellett faggatóznia, de mindent kinyögtem. Nekem sem esett jól, hogy nem igazán hitt nekem, hogy nincsen semmi. Tizennyolc éves vagyok és barátom is van, akit szeretek. Mit kezdenék egy huszonhárom évessel? Nem azt mondom, hogy olyan nagy a korkülönbség, csak azt, hogy nem vagyok idióta. Érdekelt a hangverseny, mivel mindig is olyan személy lesz az életemben, akire felnézek, és szívesen hallgatom a játékát. Más részről pedig az egyetem is nagyon érdekelt. Miért ártana, ha elmennék?
Biciklivel tartottam haza. Elég hűvös volt rajtam meg csak egy póló volt és hosszú nadrág. Amikor Harry autóját megpillantottam, tudtam, hogy Susie is otthon van, mivel valakinek be kellett engednie. Azon agyaltam, hogy vajon milyen baromsággal tömködte a fejét. A biciklimet letettem az ajtó elé. Reménykedtem benne, hogy nem lopják el, amíg hallgatom majd a fejmosást. Amikor benyitottam, akkor megszakadt minden beszélgetést. Még csak az előszobában voltam és nem is láttam őket. Levettem a cipőmet és beljebb merészkedtem. A nappaliban sem volt senki. Az étkezőben ültek. Mosolyogva pillantottam rájuk, amolyan semmiről nem tehetek arccal.
- Sziasztok.
- Szia, Shell – mondta Harry Su meg sem szólalt. Sem puszi, sem ölelés a csókot meg ne is említsük.
Kifújtam a levegőt idegesen és leültem Harry mellé.
- Figyelj. Ez a Jack csak egy…
- Milyen Jackról beszélsz te? – Nézett rám idegesen. – Jobban érdekelne, hogy miért írják ezt az újságok!
Elém tolta a papír csomót és rögtön tudtam, hogy mi miatt ennyire feszült a hangulat. Kettőjükre néztem. Barátnőm kerülte a tekintetemet és csalódottságot olvastam le róla. Harry ideges volt és magyarázatot várt.
Ránéztem a képekre és legszívesebben köptem volna egyet. A cikk pedig hányinger keltő volt számomra.

Mint tudjuk Brook, aki most a One Direction banda rosszfiújával jár, nos nem a makulátlan életéről híres. Leginkább a botrányok keringenek körülötte. Sokakat megfertőzött már. Most pedig a sor Zaynre került. Ugyan is ismét együtt vannak, a rajongók hatalmas kárara, mivel nagyon féltik az ifjú énekest, hogy tönkreteszi magát, mivel bennfentesek szerint Zayn könnyen befolyásolható személy. Olyasmit is hallhattunk, hogy a bandatagok most komoly vitában vannak a kapcsolat miatt.
Talán Harrynek van a legtöbb félni valója, ugyan is a napokban Shell társaságában láthattuk nem is egyszer a fehérnemű modellt. Nagyon úgy tűnik, hogy ez a két lány nagyon egymásra talált. Ez azért is olyan meglepő, mivel Shell ez idáig nem sok vizet kavart botrányok terén. Volt róla egy két cikkünk. Mint például a titokzatos zaklatójáról és hasonló dolgokról. De azt nem mondhattuk, hogy az a fajta lány lenne, aki rosszhírnévnek örvend. Most pedig, hogy ennyire jó barátságba lettek, így ki tudja, hogy miket olvashatunk majd róluk. Harrynek van mitől tartania.

A végére jutva ismét sokkolva voltam. Könnyek gyűltek a szemembe és nagyon szúrtak. Én és Brook? Na nem! Soha sem lennénk barátnők. Ijedten néztem rájuk és azt sem tudtam hol kezdjem a magyarázkodást.

Százhatodik

Nem tudtam, hogy kinek kellene elmondanom, hogy miről beszélgettünk. Brookkal. Valahogy azt éreztem, hogy a srácok túlságosan kiakadnának. Én is ki voltam, de valamilyen szinten igaza volt a démonnak. Semmi közöm ehhez az egészhez.
- Miután szombaton anyuddal találkoztál és haza jössz, tarthatnánk szalonnasütést – ajánlotta fel Su miközben az edényeket törölgette el.
- Ami azt illeti a szombati programom már változott.
- Szóval Harryzel – mosolyodott rám.
- Nem éppen – rántottam vállat. Még nem is meséltem neki arról, hogy mi volt az egyetemen.
- Jaj, Shell, csak azt ne mond, hogy tanulsz! – rivallt rám és hatalmasat sóhajtott.
- Találkozom valakivel – mondtam kurtán. Erre csak még kíváncsibb lett és ezzel el is indítottam benne egy lavinát.
- Kivel találkozol te?
- Jackkel.
Egyik ámulatból a másikba esett. Ki szerettem volna menni a konyhából, mire csípőre tette kezeit és elállta az utamat. Nem szerettem volna nagy jelentőséget adni ennek az egészet. Féltem, hogy félre érti. A magyarázkodásból pedig sosem jöttem jól ki.
- Shell! Mindent harapó fogóval kell kihúznom belőled?
Hangosan kifújtam a levegőt.
- Ez csak egy semmiség.
Felvont szemöldökökkel állta az utamat és kezei immár keresztben voltak. Tudott rólam egy-két dolgot. Sőt még annál is többet. Mint például, hogy Jack nekem kisebb koromban imádatom tárgya volt. De ezt persze kinőttem.
- Jó – adtam meg magam. – Amikor bementem az egyetemre, akkor teljesen véletlenül összefutottunk. Kiderült, hogy ott tanít. Aztán meghívott egy ebédre.
- Kettesben?
- Igen.
- Shell! – nézett rám könyörgő szemekkel, hogy áruljam el, minek mentem ebbe bele.
- Mi van? Semmi sem volt. Azt hiszed, hogy akarok tőle valamit? Nem vagyok hülye!
- De igen az vagy… - mormogta orra alatt, mire vágtam egy grimaszt. – Szóval nektek szombat délután randitok lesz vagy mi?
- Dehogy is! Nem randizom vele.
- Csak vele ebédelsz – mondta szkeptikusan. Kezdett zavarni, hogy komolyan ennyire butának néz.
- Mondom, hogy nem volt semmi. Jack a tanárom volt.
- Meg a hatalmas nagy szerelmed.
- Tizenöt éves voltam. Abban a korban minden helyesebb és tehetségesebb pasi tetszett. Meghívott egy hangversenyre, ahol megjelennek az egyetem tanulói is. Ez jó lehetőség, hogy megnézzem milyen is az az iskola.
Még mindig hitetlenül állt előttem. Nem is értem, hogy miért kételkedett a szavamban. Nem tudtam hazudni neki, sem pedig senkinek. Abban nagyon béna voltam mindig is.
- Harrynek mondtad már?
- Kellene?
- Szerintem jobb lenne. Nehogy félre értse.
- Az egyetlen, aki ezt félre érti az te vagy.
- Nem csak zavar, hogy eddig nem mondtad el. Ha nem kérdezek rá a szombati napra, akkor bizonyára el is hallgatod.
- De rákérdeztél és elárultam.
- Ja, nagyon nehezen… - mondta sértetten és a nap további részében hozzám sem szót, ami számára nagyon megerőltető lehetett, mivel folyton beszélt. Nem bírta ki, hogy ne szólaljon meg. Abban a házban csak mi ketten voltunk és szinte láttam rajta, ahogyan magában fortyogott. Sejtettem, hogy másnapra megbékél. Az esett neki rosszul, hogy nem mondtam el neki. 

Százötödik

Sziasztok. :)) Azt hittem kicsivel többen fogtok kommentelni... :/ Mindegy azért köszönöm annak, aki megtette. Igazán jól esett. :)) SZóval itt az új rész. Jó olvasását. ;)

A fiúknak semmit sem mondtam arról, hogy Brookkal beszélni fogok. Mg Sunak sem említettem, mert tudtam, hogy elszólná magát. A házat sem tudom, hogyan bírta eltitkolni előlem, gondolom hatalmas erőfeszítésekbe került. Nem pletykás ő, de nekem és Niallnek mindent elmondott. Mellesleg elég rosszul hazudott. Vagy legalábbis én észrevettem, ha ezt tette, mert ismerem, mint a tenyeremet.
A számát emlékszem, hogy elmentettem, amikor együtt mentünk a lányokkal a városba. Muszáj voltam, mert nem akartam pofátlan lenni. Akkor még abban bíztam, hogy tényleg nem lesz vele semmi gond. Azt terveztem, hogy majd kitörlöm. Valahogy azt éreztem, hogy nehezebb attól az egy számtól az egész telefonom. Végül is jó, hogy nem tettem, mert most hasznát vettem. Felhívtam és megbeszéltem vele, hogy abban a Starbucksban találkozzunk, ahol összefutottunk, amikor Zaynnel iszogattak. Már úton voltam oda és izgultam. De még az is lehet, hogy féltem. Nem tudom, de kicsit remegtem. Késésben is voltam, reménykedtem benne, hogy nem fog elmenni. Siettem amennyire csak tudtam. Út közben még Susie is felhívott. Azt mondtam neki, hogy találkozom valakivel. Így nem is hazudtam olyan nagyot. Bűntudatomnak sem kellett lennem.
Amikor beléptem az ajtón fölöttem a csengettyű megszólalt, így sikerült magamra vonni a kávézó figyelmét. Még most is előfordult, hogy oda jöttek hozzám mások, hogy a fiúkról kérdezősködjön és, hogy kérjen aláírást. Ez még mindig ugyan annyira meglepett és örömmel töltött el, mint a legelején, de most nem volt hangulatom senkihez és semmihez. Fejemben azt pörgettem, hogy miket fogok neki mondani és másra nem is figyeltem magam körül.
- Hé, Shell! – intett oda nekem mosolyogva. Képtelenségnek tartottam, hogy nem érzi mennyire nem bírom őt.
- Sajnálom, hogy késtem, siettem, ahogy tudtam.
- Semmi gond – mosolygott rám. – Kértem neked egy jegeskávét, karamellás öntettel, láttam azt ittál múltkor is.
- Oh, köszönöm – nyögtem ki. Szemügyre vettem az italom. Nem is tudom, kicsit tartottam attól, hogy beletett valamit. Tudom, hogy ez már nagyon paranoiás képzelgés, de nem bíztam benne és tudtam, hogy meg is van rá az okom.
- Érdekes, hogy hívtál – nézett rám szemöldökét felhúzva és végig a szemkontaktust kereste. Sejtette ő is, hogy nem egy kis barátságos kávézásra invitáltam meg a telefonban. Szerintem azt is tudta nagyon jól, hogy miről szeretnék vele beszélni, csak tette a hülyét, hogy én mondjam.
- Hidd el nekem is az – fújtam ki a levegőt. Semmi kedvem nem volt színészkedni. Mondjuk ki kerek perec, hogy mit akarunk.
- Kezd – dőlt hátra és az egyik könyökét a szék háttámlájára tette.
- Zaynről szeretnék veled beszélni.
- Valahogy gondoltam – gúnyolódott. Nem értettem, hogy neki mi oka van erre.
- Láttalak egy másik sráccal.
- Melyikkel? – húzta száját vigyorra.
- Lényegtelen, hogy melyikkel a sok közül. Csak azt szerettem volna mondani, hogy jobb lenne, ha Zaynt nem kevernéd bele semmibe.
- Én nem keverem. Ő jön…
- Persze, mert azt hiszi, hogy szereted és ő meg beléd van esve – fakadtam ki, de persze a hangomat nem emelhettem meg, mert nem akartam, hogy körülöttünk mindenki hallja. Erre ő közelebb hajolt hozzám és halkabban szólalt meg.
- Arról én már nem tehetek, hogy mit hisz és mit nem.
- Mi a terved vele?
- Terv? Nekem nincsen semmi…
- Oh dehogy is nincs. Biztos vagyok benne, hogy mindent lépésről lépésre megterveztél.
- Sokat nézel ki belőlem – kacagta el magát.
- Annyira nem sokat, de lehet eszed az ilyen dolgokhoz, ha még nem tudták rád bizonyítani a drogos ügyeidet.
Láttam rajta, hogy ez a téma már nem igazán tetszik neki és kicsit ettől fel is bátorodtam, hogy gyengepontját találtam el.
- Shell most kevered magad hatalmas bajba – fenyegetett meg. – Miért véded ennyire Zaynt?
Értetlenül néztem rá. Mi az, hogy miért védem? Azért, mert egy ember és Brook meg egy szörnyeteg. Bárkit védenék, aki egy ilyen döggel kerülne szembe.
- Értem én, hogy kedveled, de gondolom, nem örülnél, ha az újságok arról beszélnének, hogy Harry Stlyes barátnője bele van esve egy másik bandatagba.
Kerek szemekkel bámultam rá és azt hittem leszúrom a tekintetemmel. Ugyan olyan volt, mint Elena. Ugyan olyan kígyó. Ezek ketten akár testvérek is lehetnének.
- Semmit sem tudsz Shell. Nem értheted. Nem fogok neked elmagyarázni semmit. Hidd, el jobb lenne, ha nem ütnéd bele az orrod olyasmibe, amihez semmi közöd. Csak neked lesz rosszabb.
Ezzel a mondattal búcsúzott is tőlem, ugyanis se szó, se beszéd fölállt és elsétált. Néztem utána, mintha szellemet láttam volna. Úgy is éreztem magam. Egy gonosz szellemet láttam, egy démont.

Száznegyedik

Sziasztok! :D Az oldal elérte a több mint 20000 látogatót!!!! :DDD *-* Annyira hihetetlenül örülök neki! Nem is gondoltam volna, hogy valaha lesz ennyi, amikor belekezdtem az oldalba. Azt sem gondoltam, hogy ennyien megfogjátok szeretni a történetet! :D Annyira hálás vagyok nektek, hogy szerintem el sem hiszitek! Amikor olvasom a kommenteiteket, annyira örülök, hogy tetszik nektek, hiszen nektek írom! :D Remélem, hogy sokan vagytok akik az elejétől fogva olvassátok és még nem untátok meg! :) Kíváncsi lennék hányan vagytok. Kérhetek ehhez a részhez rengeteg kommentet? :D Tudom, hogy a lustaság miatt nem írok így nem is várom el, hogy minden részhez 100-an írjatok, demost ehhez kérlek írjatok. nem csak a résszel kapcsolatban, hanem az egész oldallal. Mik a jók, rosszak és hasonlóakat :DD Azt nagyon megköszönném! :))

A délben támadt rettentő jókedv nagyon hamar elillant. Most már ideges voltam és megrémültem a gondolataimtól. Mi lenne, ha beszélnék Brookkal? Mi lenne, ha a srácokat felhívnám? Aztán az is eszembe jutott, hogy én rohadtul nem vagyok bandatag. Talán ez rám nem is tartozik. De annyira féltettem a srácokat. Nagyon. Mind az ötöt főleg Zaynt. Így járkáltam a szobámban fel, s alá, amikor kinyílt az ajtó. Niall, Liam és Harry álltak ott. Hazza közelebb lépett hozzám. Egy gyors csókot nyomott ajkaimra.
- Te mit járkálsz? – kérdezte vigyorogva.
- Susie mesélt valamit…
Szinte mind a hárman egyszerre sóhajtottak fel és barátnőm felé néztek.
- Csak nem képzeltétek, hogy elhallgatom előle? – értetlenkedett.
Távolabb léptem Harrytől.
- El sem akartad mondani?
Kifújta a levegőt és idegesen a hajába túrt.
- Így is annyi gondod van. Nem szerettem volna, ha még miattunk is aggódnod kell.
- De hát Harry! – szóltam rá mérgesen.
Derekamnál fogva húzott ismét magához. Ahogyan nézett rám rögtön tudtam, hogy a haragom egy pillanat el fog szállni. Nem ér, hogy nem tudok rá mérges lenni legalább tíz percnél tovább. Ha így néz rám, akármit képes lennék megbocsátani.
- Sajnálom – mondta lágyan és még mindig egymást bűvöltük tekintetünkkel, mikor egy köhintést hallottunk. Azt hiszem Liam volt az. Kimentünk a nappaliba és helyet foglaltak. Én nem bírtam egyhelyben ülni. Amikor ideges voltam folyton járkáltam.
- Mit fogtok csinálni? – kérdezte Su.
- Nem tudjuk még mi sem. Beszélni kellene vele, de mit tudjuk hajthatatlan. Most már velem sem osztja meg a dolgait – panaszolta a csokoládé szemű.
Keserűség és a tehetetlenség mindegyikünkre rá nehezedett és egyszerűen képtelenek voltunk bármit is tenni. Ez volt a legborzasztóbb.
- Ha Paullal beszélnétek? – vetettem fel az ötletet járkálásom közben.
- Biztos vagyok benne, hogy azonnal vízbe fojtana minket – mondta Niall szinte remegő hangon. – legutóbb is tudod, hogy mennyire kiakadt.
- De ha megtudná tőletek, talán nem borulna ki annyira, mintha az újságokban olvasná. Lehet, tudna segíteni.
- Shell én ezt erősen kétlem – húzta el ajkait a szőkeség, aztán mind a ketten lesütöttük szemeinket.
- Rosszul vagyok attól a csajtól – mormogta Su és sóhajtva dőlt hátra a fotelben. Szinte hallani lehetett, miként a fejünkben lévő fogaskerekek kattogtak. Még mindig járkáltam és nem jutottam semmire, mikor Susie ismét kérdezett.
- Biztosak vagytok abban, hogy Zayn is olyan szerekhez nyúlt?
- Igazából rohadtul nem tudunk semmit – kezdte el tördelni kezeit Liam és a higgadtsága neki is pillanatok alatt elpárolgott. – Furcsán viselkedik. De csak remélni tudjuk, hogy nem csinál semmi hülyeséget.
Szinte már toporzékoltam és ösvényt vágtam a fapadlóban. Ekkor Harry megfogta kezem.
- Drágám, inkább ülj le, mert már hányingerem van – rántott az ölébe.
Lábaim még ekkor is jártak, de ekkor szorosabban magához ölelt.
- Nektek nem kellene ezen agyalnotok. Valahogy elintézzük.
Felvont szemöldökkel néztem rá és nem értettem, hogy most hirtelen miért mutatja ilyen erősnek magát, amikor mindenki tudta, hogy ő lesz az első, aki sírva fog fakadni, ha Zaynnel lesz valami. Nem bántásból mondom, csak tényleg így volt. De ekkor én már tudtam, hogy mit fogok tenni. 

Százharmadik

Ott ült velem szemben és olyan nehezen hittem el, hogy találkoztam vele. Nagyon régóta még csak eszembe sem jutott. Most pedig a semmiből tűnt elő.
- Persze én csak ajánlani tudom. Te nagyon gyönyörűen játszol. Már akkor is mondtam.
- Mostanában kicsit kijöttem a gyakorlatból. Úgy értem otthon szoktam magam szórakoztatására játszogatni, de már komolyabban régen foglalkoztam vele.
- Hallottam, hogy írtál egy számot a One Directionnak.
Meg akartam kérdezni, hogy ezt honnan tudja, de tele volt azzal az újság, amikor Harry elénekelte nekem én pedig sírva fakadtam. Az után békültünk ki. Még most is mosolyt csalt az arcomra.
- Az nekem nagyon tetszett – mosolygott. A dicsérete nagyon jól esett. Felért bárkiével. Hiszen ő itt életnagyságban Jack Evens. Ő játszik a világon a legszebben.
- Köszönöm – mondtam kissé elpirulva. Illetve nem tudom, hogy elpirultam-e, de nagyon úgy éreztem és zavarban is voltam.
- Nem lenne kedved szombaton eljönni a hangversenyünkre? Az egyetemi hallgatók és jó magam is fogunk zenélni. Szerintem tetszene neked.
Ez elég jól hangzott. Szombaton úgy volt, hogy anyával leszek, de ez most jobbnak ígérkezett. Legalább a suliról is megtudok egy-két dolgot majd ez által.
- Szívesen elmennék.
- Este hétkor kezdünk a Williamben.
- Ott leszek – vágtam rá talán túl hevesen mire ismételten csak elmosolyodott.
Miután megebédeltünk neki vissza kellett rohannia az egyetemre. Én úgy döntöttem, hogy hazafelé veszem az irányt. Susie már otthon volt és, ahogyan ígértem neki főzőcskézésbe kezdtem.
- Láttam ma Brookot – mondta miközben a konyhapulton ücsörgött és engem figyelt.
- Nem olyan meglepő én is folyton belé botlok.
- Egy másik sráccal volt – jegyezte meg.
- Mi? – néztem rá meglepetten és nem is tudom, hogy erre miért csodálkoztam rá.
- Smároltak meg minden.
- Basszus! Az ilyeneket miért nem hozza le az újság és a net? Hihetetlen, hogy ilyenkor meg ülnek a seggükön és nem kavarnak be – képezdtem el. – Miért vagy ennyire nyugodt? – néztem rá.
- Azért mert ennek örülök. Illetve annak nem, hogy Zayn nem is tudja, hogy a barátnője megcsalja, de annak igen, hogy ennek hamarosan ki kell derülnie.
- A fiúk tudnak erről?
- Niallnak mondtam. Azt mondta, hogy egyszerűen nem tudnak mit tenni. Zayn hajthatatlan ebben az ügyben és valószínűleg nem is hinne nekünk. Azt hinné, hogy direkt azért mondjuk, hogy szakítsanak.
- Ez érthető. Illetve annyira elvakult, hogy tényleg nem hinne nekünk.
- És Niall azt is mondta, hogy – itt tartott egy kis szünetet és láttam, hogy a kezével babrál. A hangosan szívta be, majd fújta ki. Láttam rajta, hogy valami nagyon komoly dolgot készül közölni. – Szóval, hogy Brook tudjuk milyen és arra gyanakodnak, hogy őket akarja tönkretenni. Talán Zaynt sikerült bele vinnie valami baromságba…
Sokatmondóan nézett rám, de sajnos nem értettem. Ilyenkor mindig gyereknek éreztem magam, hogy azt sem tudtam, hogy mire kellene gondolnom.
- Zayn valószínűleg drogozott. Nem tudom, hogy hányszor és hogy egyáltalán ez biztos-e. Csak gondolják.
Hírtelen a levegő nem jutottam tüdőmig, hanem félúton megállt és sikeresen félre nyeltem. Több millió gondolat futott végig az agyamon néhány másodperc alatt. Mind a ketten tisztában voltunk azzal, hogy ha ez igaz és kiderül, milyen következményeket vonhat maga után. A srácokat a rajongók megutálják, vagy csalódnak bennük. Mivel egy ilyen balhéba keveredni tizennyolc évesen nem valami kellemes. És, ha Paul fülébe jut azt is elképzelhetőnek tartom, hogy megint elbeszélget a fiúkkal, mint amikor haza rendelt minket Spanyolországból. És most annál sokkal nagyobb vita lenne. Ha a bandának vége lenne… NEM! Erre gondolni sem mertem.

Százkettedik

Sziasztok. :) Itt van az új rész. Megmondom nektek őszintén, hogy erősen gondolkodom a történet végén. Nem szeretném ha ez a fanfic unalmas lenne és úgy húznám vonnám, mint egy szappanoperát. Mind e mellett pedig ott a másik két blogom. Az a gond, hogy írom a történetet és közben annyi csavar jut még eszembe. Néhányat még megvalósítok, de nem tudom, hogy hány részes lesz végül a történet. Most a száz-tizenkettediknél járok. Na mindegy egyelőre ez még titeket ne zavarjon, csak gondoltam leírom. :) Szóval itt az új rész és jó olvasást hozzá. :DD

A kis beszélgetésünket nem említettem senkinek sem. Nem láttam jelentőségét. Én képzeltem bele sokat.
- Szóval már tudod, hogy melyik egyetemre akarsz menni?
- Ne! Hagyj ezzel a kérdéssel – néztem Harryre, mire elmosolyodott.
- Pedig itt az ideje erősen elgondolkodni ezen.
- Hidd, el eleget kattogok ezen.
- Tudod mire gondoltam? – nézett rám. – Itt Londonban van egy elég jó egyetem, egy elég jó zenei karral. Talán jelentkezhetnél arra.
Kifújtam hangosan a levegőt. Igazság szerint erre már én is gondoltam. Megfordult többször is a fejemben. Csak nem tudtam, hogy onnan hová is tovább.
- Jó neked, hogy nem kell azon agyalnod, hogy mi lesz belőled.
- Belőlem majd több év elteltével egy rossz aszott, kiégett rocker lesz, aki alig tud leállni a cigivel meg a droggal.
- Ez még viccnek is rossz! – néztem rá szigorúan.
Nyomott egy csókot ajkaimra és nem tartott sokáig, de legalább addig semmin nem járt az agyam. Teljesen beleszédültem abba a csókba.
- Holnap elmegyek arra az egyetemre – válaszoltam.
- Helyes – nyomott egy puszit arcomra aztán felállt mellőlem. – Mennem kell, mert ma interjú. Csak beugrottam előtte hozzád.
Elköszöntem tőle. Az nap semmihez nem volt kedvem. Su végig a szobájába zárkózva tanult az egyik dolgozatára, mivel javítania kellett. Én még anyához is haza mentem. Mióta ide költöztünk nem is jártam ott, csak néhány cuccért ugrottam be. Szóval most kicsit elidőztem ott is és említettem neki az egyetemes témát, amit Harryvel beszéltünk.
Másnap tényleg elmentem oda. Nem is tudom, hogy miért. Arra számítottam, hogy tudok majd beszélni pár ott tanulóval. Amikor a folyosókat róttam egy érdekes dallam csapta meg a fülemet. Valaki zongorán játszott. Kicsit úgy éreztem magam, mint a Hight School musicalban. Az kellett volna, hogy oda megyek és énekelni kezdek, de azt nem tudok… így csak megálltam az ajtóban és hallgattam a gyönyörű játékot. Nem mertem benyitni, mert féltem, hogy megzavarom. Eszembe sem volt ilyesmit tenni. Ott álltam és nem akartam, hogy vége legyen. Biztos voltam benne, hogy aki játszik elég gyakorlott. Több évnyi zongorás múlt lehet a háta mögött. Úgy játszott, hogy szinte élt a zene. Amikor befejezte lenyomtam a kilincset, majd óvatosan megtoltam az ajtót.
- Bocsánat csak hallottam a -
Minden szó belém szorult. Nem hittem a szememnek.
- Szia… Szerintem mi ismerjük egymást – mosolyodott rám. – Shell igaz?
- Igen – mosolyodtam rá és a szívem gyorsabban kezdett el verni az izgatottságtól. Melegség árasztott el a tudattól, hogy emlékszik a nevemre. – Hogy-hogy itt? – kérdeztem.
- Én itt tanítok. Te? Tudtommal nem ide jársz.
- Én csak, csak benéztem. Ajánlotta nekem az egyik barátom ezt az egyetemet és gondoltam szét nézek kicsit.
- Jól tetted – kacsintott rám. Majd elolvadtam. Jack volt az, akitől korábban tanultam zongorázni. Illetve csak pár órát tartott nekem, amíg hiányzott a tanárom. Akkor tizenöt éves lehettem ő pedig húsz. Belé voltam zúgva. Persze, mivel idősebb, tehetséges és amolyan példaképféle volt számomra.
- Tanítás mellett csinálsz még valamit?
- Igen szoktam enni. Nem lenne kedved velem ebédelni? – nevetett fel mély hangján. Most komolyan engem hív ebédelni? Soha vissza nem térő alakalom.
- Persze, miért is ne.

Százegyedik

Sziasztok. Tegnap azért nem érkeztem új résszel, mert nem igazán volt időm feltenni az új részt. :) Most már itt vagyok. :) Köszönöm a kommenteket és kérlek titeket, hogy tartsátok meg jó szokásotokat. :P Jó olvasást ^^.

Hazafelé tartottam Miketól. Érdekes ez a szó, hogy haza, mert már pár napja nem ugyan ott éltem, ahol eddig. Szóval a Suval közös otthonunk felé bicikliztem, amikor is lakótársam felhívott.
- Na, mi nem sikerül? – kérdeztem nevetve.
- Arra gondoltam, hogy még is csak hozhatnál valami kaját.
- Mondtam, hogy mind a ketten jobban járunk.
- Mit szólnál hozzá, ha a főzés rád hárulna? Én inkább takarítok.
Hangosan elnevettem magam. Ez jellemző. Susie nem tud főzni. Én valamennyivel jobban. Nem is az ételekkel volt a gond, amiket elkészítettem, hanem azzal, hogy hogyan. Magam után hatalmas lomot hagyva, edényeket, poharakat eltörve és kezeimet széjjelvágva. Ön és közveszélyesen mozogtam a konyhában. Mostanában pedig kevés időm volt főzőcskézni. De csábító ajánlat volt, hogy ha bevállalom, akkor nem kell takarítanom.
- Legyen.
- Hogy van Mike?
- Sokkal jobban – mondtam megkönnyebbülve.
- Hál’ istennek.
- Figyelj Su most leteszem, majd viszem a vacsorát.
Kinyomtam és jobban szemügyre vettem, hogy kiket látok sétálgatni. Zayn és Brook voltak azok. Miért van az, hogy valakit minél jobban el szeretnél kerülni, azokba botlasz bele folyton? Hihetetlen, hogy én mindig így járok. Valahogy nem szívesen láttam őket együtt. És amióta voltunk öten együtt vásárolni, az újságok csak arról pletykálnak, hogy Brookot visszafogadta Zayn. Meg, hogy biztos minket is el fog rontani. Meg hasonló dolgokat olvashattam. Úgy tűnt Zaynt nem nagyon zavarja, hogy ilyeneket írnak a barátnőjéről. Mármint biztos zavarta, de nem fogta fel, hogy Brook egy démon. Egy pók, aki beszőtte a hálójába, amiből nem tud menekülni. Körül rajongta a fehérnemű modellt és annyira elvakította a szerelem, hogy bárminek bedőlt. Komolyan akárminek. El akartam kerülni őket. Tényleg nagyon szerettem volna. Aztán beláttam, hogy miért kellene? Tettem ellenük valami rosszat? Maximum csak gondolatban és akkor is csak Brookkal. Zaynt még mindig nagyon kedveltem. Tehát nem álltam odébb, hanem én is tartottam feléjük.
- Szia, Shell – köszöntött puszival elsőként a démon.
- Sziasztok.
- Mi járatban?
- Miketól jövök.
- Ugye jobban van? – mosolyodott rám Zayn.
- Igen, szerencsére. Egyre jobban.
- Skacok én bemegyek ide – biccentett Brook az egyik üzlet felé.
- Megvárunk kint – kacsintott rá barátja és egy csókkal köszöntek el egymástól, mivel legközelebb csak tíz percen belül láthatják egymást. Hányingerem támadt esküszöm.
- Nem igazán bírod, igaz? – támaszkodott a kirakatnak és elővett egy szál cigit.
- Őszintén? – felsóhajtottam. – Nem tartok fejmosást. Tényleg nem kedvelem.
Szívott néhányat a cigiéből.
- Nem hiszitek el igaz, hogy megváltozott?
- Én komolyan szeretném… Mi csak neked akarunk jót, értsd meg. Ezért vagyunk ellene.
- Pedig azzal tennétek jót, ha nem ilyen szemekkel néznétek kettőnkre.
- Kiharcolta, hogy így nézzek rá.
- Mivel? Te meg Susie nem is ismeritek.
- Hallottuk hírét ne aggódj.
- Felét sem tudjátok…
- A fiúk tudják?
- Nem tudom, nem hiszek.
- Mit titkol még az a lány?
- Shell. Mindenki titkol valamit…
Szemeimbe nézve mondta ezt az utolsó mondatát és szinte keresztülszúrt. Elnyomta a csikket és elrugaszkodott a faltól. Nem mondott semmit, csak a szája sarka rándult egy mosoly félébe, majd követte Brookot az üzletbe. Teljesen ledermedtem. Olyan volt, mintha célzott volna valamire. Persze, hogy mindenkinek vannak titkai. De Zayn az, akit a legkevésbé ismertem. Sőt. Ha jobban belegondolok az öt srác közül mindenkiről elég sok mindent tudtam és elég jól sikerült megismernem őket. De Zaynt nem. Ő egy rejtély volt és még most is az.

Századik

És igen, ide is eljutottunk. Ez a századik rész. :DD Nem lett nagy durranás, de lesznek még izgalmak ezt garantálom. Köszönöm azoknak, akik még mindig bírják. Kicsit úgy érzem, mintha megcsappantunk volna gyerekek. :/// Olvastok még? Néhány kommentet írjatok légyszíves. :)) Annak nagyon örülnék. Na jó olvasást!

- Azt hittem, hogy a következő hely ahol élni fogsz az a közös házunk lesz – döntött le Harry az új ágyamra, ami iszonyat kényelmes volt.
- Aha – forgattam meg szemeimet nevetve. – Gyerekeket nem akarsz? – nevettem fel, mire megcsókolt és egy kajlán mosoly ült ki arcára.
- Akár el is kezdhetjük a tervet – csókolt bele nyakamba, amitől kirázott a hideg.
- Annyira bolond vagy! – nevettem még mindig, de eltoltam magamtól és felültem. – Tudod Su még itt van a szomszédban…
- Niallel – vonta fel a szemöldökét.
Harry zöld szemeibe néztem és alsó ajkamba haraptam. Csábító volt a ki nem mondott ajánlata. Illetve célzása, hogy mi legyen ma estére a tervünk. Már tizenegy óra volt és a többiek haza mentek. Kivéve Niallt, aki itt aludt. De nekem holnap iskola.
- Majd talán máskor…
- Szóval hazaküldesz?! – nézett rám vérig sértve. Olyan volt, mint egy cica, aki tudja, hogy nem aludhat a gazdája ágyában. És én meg élveztem a helyzetet.
- Valami ilyesmi – vigyorodtam rá.
- Bezzeg Niall itt aludhat – duzzogott tovább. – Susie megengedi neki.
Megfogtam Harry tarkóját és erősen magamhoz húztam és újabb csók csatába kezdtünk. Hagytam, hogy ledöntsön az ágyra és a nyakamat csókolgassa. Kezével fenekembe markolt és én is nyakát illettem lágy puszikkal, amitől libabőrös lett. Amikor megunta, hogy keze pólóm alatt van le akarta rólam venni, de nem engedtem. Ismét felültem és ördögien rámosolyodtam.
- Azért mert Su rossz kislány, én pedig jó kislány vagyok – súgtam fülébe, majd messzebb csúsztam tőle. - Holnap iskola.
Ismételtem el sokadjára és Harry ajkai lejjebb görbültek, mivel abban tudatban volt, hogy maradhat.
- Inkább gonosz vagy! – mondta vékony, sírós hangon. Úgy beszélt, mint egy kisgyerek.
- Lehet – rántottam vállat.
- Felizgatsz, és most mennem kell? Kínzol, ugye tudod? – állt fel az ágyam széléről. Bólintottam egyet. – És még élvezed is – rázta meg a fejét.
- Pontosan – vigyorogtam még mindig.
Már az ajtóban álltunk. Amikor felvette a cipőjét. Felém fordult és kezét derekamra tette. Kicsit közelebb húzott magához, de annyira, hogy még szemeimbe tudjon nézni. Most ő volt az, aki engem kínzott. A zöld szemei teljesen megszédítettek.
- Ugye tudod, hogy ezt még nagyon vissza fogod kapni? – fenyegetett meg azzal a gyönyörű rekedtes, mély hangjával. Kevés vigasz, de meg akartam csókolni, hogy ne érezze magát annyira rosszul. Már közel voltam hozzá, amikor elfordította az arcát.
- Hoppá – nevetett fel. – Holnap találkozunk – intett.
Néztem, ahogy végig ment a házunk előtt és még egy mosolyt villantott felém. Bezártam az ajtót és a fürdőbe mentem, hogy letusoljak. Már fáradt voltam, így fogmosás után felvettem a pizsamám és bebújtam az ágyamba. Lehunytam a szemem ekkor a telefonom szólalt meg. Üzenetem érkezett.

Ugye tudod, hogy ezt még vissza fogod kapni? Jó éjszakát Szerelmem. Bár nélkülem biztos nem lesz olyan jó. :P Szép álmokat.

Elmosolyodtam rajta és írtam neki, hogy szép álmokat, álmodjon velem. Szerettem húzni az agyát. Tényleg élveztem. Tényleg gonosz voltam. Az elalvás pedig nehezen ment, mivel még túl idegen volt tőlem ez a lakás, és sosem ment egy könnyen ilyenkor az alvás. Szívesen átkukkantottam volna Suhoz. De ő Niallel aludt, vagy nem is tudom, hogy mit csinált…

Kilencvenkilencedik

Beljebb léptem, de csak az előszobából láttam valamennyit, de azt is csak addig, amíg Susie be nem zárta az ajtót. Korom sötét volt. Bevallom kezdtem kicsit megijedni.
- Mi a fenét keresünk itt? – félig suttogtam, mert nem voltam benne biztos, hogy zajt kellene csapnunk. Su nem ezen a véleményen volt. Kerestem egy villanykapcsolót, de megfogta kezem. Húzni kezdett valamerre és túl otthonosan mozgott annak ellenére, hogy nagyon sötét volt.
- Na jó, komolyan kezdek megijedni. Su mi ez a hely?
Fogalmam sem volt arról, hogy hol lehetünk, amikor hallottam egy kattanást, amitől dobbant egyet a szívem, de csak a villanykapcsoló hozta rám a színinfarktust. Hirtelen milyen világos lett a szoba, ahol voltunk. Elsőnek csak pislogtam. Szemeimmel körbenéztem a szobán és ekkor azt hiszem már tudtam, hogy mi a helyzet.
- Hogy tetszik?
- Kivel csináltátok? – kémleltem még mindig a színes falakat.
- Emlékszel, hogy volt egy meglepetése anyudnak, de nem mondta el, hogy mi az?
- Te pedig nem árultad el.
- Pontosan.
Vigyorogva rám nézett és a szoba közepébe lépett, széttárta a karjait.
- Nos, az lenne az. Együtt fogunk itt lakni.
Most már az én arcomra is mosoly ült ki az eddigi meglepettség helyett. A szobám iszonyatosan tetszett. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire el fogják találni az ízlésemet. Az egész olyan színes volt. Beljebb mentem végre én is és még jobban szemügyre vettem.
- Még majd pár cuccot át kell hoznunk, de ma este itt alszunk – karolta át a vállam.
- El sem hiszem – vigyorogtam még mindig. – A te szobád?
- Sokat gondolkodtunk azon, hogy hogyan legyen megoldva a ház. Tudod, ha jönne Harry vagy Niall este – mondta egy pimasz mosollyal ajkain. – Akkor ne zavarjuk egymást. A nappali van közöttünk.
A szobámmal szemben egy ajtó volt, ahol saját fürdőszobám. Ha erről a kis folyosóról kiléptünk, akkor a nappali tárult elénk. Úgy mond a nappali felett volt a konyha és az étkező. A nappali túloldalán pedig még egy olyan kis folyosó, mint az enyém és ott Su szobája és fürdője. A bútorok újak voltak és nagyon szépek. Minden olyan tökéletes volt.
- Mióta tervezitek ezt? – néztem rá kérdően.
- Egy hónapja. A házat csak kissé át kellett alakítani. Hogy tetszik? – kérdezte meg ismét.
- Ez isteni! – néztem szét a konyhában is. – Annyira tetszik. El sem tudom mondani, hogy mennyire.
- Emlékszel a kis gyerekkori vágyunkra, hogy együtt fogunk élni?
- Milyen romantikus – néztem legjobb barátnőmre és nyakába ugrottam az örömtől. Azt hiszem majdnem sikerült megfojtanom.
- Arra gondoltam, hogy ma este a fiúkat áthívhatnánk egy kis házavatásra – nézett rám mosolyogva.
- Nem is tudom… Holnap iskola van.
- Tudom, de most egyszer ki lehet bírni – vigyorgott. – Máskor is volt már olyan, hogy inkább buliztunk…
Rántotta meg a vállát. Igaza volt, csak most kicsit más volt a helyzet. Egyetemre készültünk és bármennyire is herótom volt ettől a témától gondolnunk kellett erre is. Viszont az is igaz, hogy egyszer-kétszer ki lehet bírni. Lazításra pedig szükségem volt. Ma amúgy sem mehettem be Mikehoz, és a tanuláshoz semmi kedvem nem volt.
- Hát legyen. Ők is tudtak erről? – néztem rá gyanakodva.
- Nem. Féltem, hogy elszólnák magukat. Szóval ez még nekik is új lesz.
Már el is tűnt, hogy hívja a többieket. Én még haza ugrottam néhány cuccomért, ugyanis neki már itt voltak a ruhái, de én meg sem mertem volna álmodni, hogy költözök. Otthon anyának is hálálkodtam egy sort és az autóban ülve is csak azt hajtogattam neki, hogy mennyire örülök.
- Ha bármikor, bármi van, azonnal hívj rendben? – nézett rám szinte könnyes szemekkel.
- Te is.
Nyomott egy puszit homlokomra.
- El sem hiszem, hogy elköltöztél – mérte végig a házat. – Néha ugye majd haza látogatsz.
- Persze. Főleg, mivel Susie és én sem főzünk valami jól – húztam el a számat, mire felnevetett. Ezt ő tudta a legjobban.

Kilencvennyolc

- Ez iszonyatosan rossz ötlet – ráztam meg a fejemet.
- A fiúk ezt akarták – sóhajtotta Danielle. – Egy napot kibírunk mindannyian – nézett szét közöttünk.
Én mégis azt éreztem, hogy nem fogom kibírni. Nincs semmi kedvem Brookhoz. Amúgy is mi ez a nagy találkozás. Mindenki itt volt. Susie meg Eleanor is. Mint valami One Direction barátnők klubja. Semmi bajom egyik lánnyal sem, de Brookkal volt. Nem találtam szimpatikusnak, főleg mert kicsit Elenára emlékeztetett a kígyó nézése. De mivel a fiúk így akarták kibírtam miattuk. Azt mondták, hogy úgy állnak hozzá ehhez az egészhez, hogy Brook megváltozott és tiszta lappal kezdenek mindent. Biztos voltam abban, hogy Liam ötlete volt. Senki sem adna neki egy másik esélyt. És senki sem tudná a srácokat rábeszélni az ő ötletére.
- Ott jön – biccentett Su és láttam rajta, hogy neki is annyi kedve van ehhez az egészhez, mint nekem.
- Sziasztok – köszöntött minket mosolyogva. – Titeket még nem ismerlek. Brook Yellow vagyok – nyújtott elsőként Sunak kezet, aki habozva fogadta el. A nagy bemutatkozásunk után úgy mosolygott ránk, mintha ezer éve barátnők lennénk.
- Merre felé megyünk?
- Arra gondoltunk a lányokkal, hogy veszünk néhány ruhát.
- Ez egy remek ötlet.
Elindultunk így öten és kissé kellemetlenül éreztem magam. Susie is úgy tűnt, hogy nem élvezi a társaságot. Danielle volt vele nagyon kedves és El is. Nem is értettem, hogy hogyan bírnak, amikor ők úgy, ahogy ismerték is. Egyik boltból a másikba mentünk. Nagyon sok minden megtetszett, de nem akartam megvenni őket, mert mind nagyon drága volt. Nem vagyok milliomos.
- Nézzétek ezt a cipőt! – mutatott fel Brook egy csodaszép magas sarkút. Nem igazán voltam oda értük, de ez tényleg szép volt. Aztán megláttam egy mályvaszínű ruhát. Nagyon szép volt. Nem is tudom miért tetszett meg nekem, hiszen nem hordtam ilyesmi ruhákat.
- Ez jól állna neked – helyeselt Eleanor.
- Vedd meg! – bíztatott Brook, de az árcédulára néztem és felé mutattam.
- Ez egy vagyon… - húztam el a számat, mire ő felkacagott. – Nem vehetek meg akármit.
Lemondtam róla és visszatettem oda, ahonnan leakasztottam.
- Te nem is, de Harry igen – kacsintott rám. – Szerintem ezt megvetetem Zaynnel – mosolyodott a cipőkre.
Összenéztem a többiekkel. Láttam, hogy nagyon is egy véleményen vagyunk. Ki az, aki a barátjával veteti meg a cuccait? Ez a csaj egyértelműen visszaélt azzal, hogy a barátja híres és pénze is van. Hihetetlennek tűnt. Annyira külön világ voltunk mi ketten.
- Mi az? – fordult hátra, amikor feltűnt neki, hogy nagyon hallgatunk. – Ti még sosem csináltatok ilyet?
- Nem.
Mondtuk határozottan, mire ismét csak elmosolyodott. Ez kicsit már tényleg sok volt nekem. Megkönnyebbültem. Mellette annyira feszültnek éreztem magam és jó volt távol lenni tőle.
- Ettől a csajtól a falra fogok mászni – jelentettem ki. Nem is tudom, hogy miért nem volt szimpatikus. Illetve tudom, mivel egy hülye liba, de én nem is ismertem.
- Kerülni fogjuk – mondta nevetve és én bólintottam erre helyeslően.
- Hé Su, nem arra lakunk – néztem rá értetlenül, amikor az egyik utcán nem akart lefordulni, hanem egyenesen ment tovább.
- Tudom. Mutatok neked valamit – kacsintott rám.
Kicsit kíváncsian néztem rá. Mostanában keveset beszéltünk és kicsit, mintha rejtegetett volna előlem valamit. Nem is tudom. Nem volt rossz előérzetem, inkább csak kíváncsi voltam és értetlen. Sétáltunk, de egy buszra is fel kellett ülnünk. Kicsit messze volt az, amit mutatni szeretett volna. Egy igazán jó kis környékre vitt.
- Merre megyünk?
- Mindjárt meglátod, már tényleg nincs messze.
- Ezt mondogatod mióta elindultunk – forgattam meg szemeimet.
- Tetszeni fog esküszöm.
Most tényleg csak néhány lépés kellett, amikor megállt és néztem rá, mint birka az új kapura. Nem értettem, hogy mit szeretne, ekkor fejével a ház felé biccentett.
- Szép, nem? – kérdezte, miközben előre nézett.
- Igen az – mondtam vállat vonva. Nagyon szép volt, de nem értettem. Ki lakik itt, hogy ide jöttünk?
- Gyere be velem – fordult felém.
- Minek?
- Csak gyere már!
Megfogta a csuklómat. Vártam, hogy kopogjon, de a lábtörlő alól elővett egy kulcsot.
- Ugye nem betörünk? – néztem rá riadtam.
Nem is figyelt rám. Kinyitotta az ajtót, majd belökte azt és előre engedett.

Ezt muszáj! :D

Ez most nem új rész. Semmi köze a történethez. Illetve valamennyi van, de inkább csak egy hálálkodás. :) Szóval köszönetet szeretnék nektek mondani! Roppant hálás vagyok nektek. Nagyon! Az oldal még nincs is három hónapos és már 17700 fölött van a látogatottság, 21 feliratkozóm van. 183 szebbnél szebb kommentet kaptam (igen kiszámoltam :P). Amikor látom, hogy miket írtok nekem annyira feldobjátok az egész napomat! :) És nem csak ezen, hanem a másik két blogon is, csak azért ide írom, mert ez a legnépszerűbb a három közül. Komolyan nagyon-nagyon köszönök mindent! :) Annak is, aki csak egyszer olvasott bele valamelyik részbe. Az az érdekes, hogy még most is vannak, akik elkezdik olvasni a történetet annak ellenére, hogy már fent van jó pár rész. Hihetetlenek vagytok! :D Nem csak úgy mondom, hanem tényleg így is gondolom! :) Imádlak titeket! <3 Remélem, hogy a nem fogtok ráunni a blogra és mindig szívesen olvassátok majd az új részeket és még kommentelgettek is. :) 

Külön rész 5

Sziasztok! :D Sajnálom, hogy csak most hoztam meg Harry szemszögét holott azt mondtam tegnap, hogy ma hozom. Illetve az nap. Fene... Szóval tegnap kellett volna vele érkeznem. :P De megírtam és ez hosszú lett szóval, szerintem megérte várni, főleg mert a végéhez tettem egy kis pluszt. ;) Kommenteket várnék, jó? :) Köszönöm és jó olvasást! ;)

*Harry szemszöge*

Ahogy beértünk a szobába Shell azonnal lerohant engem. Tudta, hogy mit kell tennie azért, hogy felizgasson. Kezeim pólója alatt jártak és csókjaival haladt ajkaimról arcomra, nyakamra, kulcscsontomra. Annyira jól csinálta, hogy néhány sóhajt vissza kellett tartanom.
- Ezt inkább ne, mert nagyon beindítasz – vigyorodtam rá és pillanatok alatt elérte ezt nálam. Jobb abba hagyni most, amíg le tudok állni. Felszerettem, volna ülni, de nem engedte. Levette a pólómat és én értetlenül pislogtam rá. Ő most komolyan szeretné? Fordítottam a helyzeten és Shell került alám. Megszabadítottam a pólójától. A csók csata elkezdődött ismét kezeimmel lejjebb kalandoztam el és néhány sóhajt sikerült kicsikarnom belőle. Reménykedtem benne, hogy nem az alkohol miatt teszi, amit tesz, de már nehezen tudott volna leállítani. Annyira kívántam őt, mint még soha senkit. Több lánnyal voltam már ez előtt, de Shell volt az, akire megérte várni és, ha kellett volna – nehezen -, tudtam volna várni. Amikor kezét megéreztem boxeremben én voltam az, aki halkan felnyögtem, mire a csókunkba vigyorgott.
Féltem, hogy túl heves leszek neki, de nagyon nehezen tudtam türtőztetni magam, annyira kívánta minden porcikám.
- Biztos, hogy akarod? Nem erőltetem.
Nem szerettem volna, hogy csak azért tegyük meg, mert azt érzi muszáj.
- Igen. Csak félek egy kicsit – zavartan próbált mosolyogni és láttam rajta, hogy mennyire piros az arca. – Nekem ez az első – nyögte ki kislányosan.
- Nekem is.
Vigyorogtam, de persze tudtuk mind a ketten az igazat. Ujjait átkulcsoltam. Megcsókoltam. Ezzel is próbáltam a tempóból visszavenni és vigyázni rá.
Másnap reggel tőlem nem megszokott módon korán keltem és Shell alvó arca volt az első, amit megpillantottam. Már is jól kezdődött a reggelem. A tegnap este pedig még mindig a fejemben járt.

***

A buli fergetegesre sikeredett az este és utána Shellel mi ismét elvonultunk a szobánkba, de nem alvással töltöttük az időt. Másnap reggel borzalmasan voltam. Nagyon fájt a fejem, a hasam és hányingerem is volt.
- Srácoknál biztosan van fájdalomcsillapító.
Megfogtam a karját és magamra húztam, majd átöleltem.
- Nekem is van – pusziltam bele hajába. Ő pedig ajkaimra nyomott gyorsan egyet.
- Na, kellj fel!
- Igen is asszonyom – ültem fel sértődötten. Aludni szerettem volna még, de az asszony nem engedte. Pedig jó lett volna, mert förtelmesen éreztem magam. Ekkor valaki elkezdte az ajtót püfölni. Fejembe még jobban belenyilallt a fájdalom. Azt hittem leütöm bárki is az.
- Nyissátok már ki! – hallottam meg Zayn hangját.
Neki is gyógyszer kellett volna, csak úgy, mint barátocskánknak Louisnak. Fenébe is, hogy erre nem gondolt senki sem! Annyira felelőtlenek vagyunk, egy ilyen buli után persze, hogy szüksége van rá az embernek. Szépen lassan mindenki meg jelent a szobánkban. Liam nagyon idegesnek tűnt. A laptopját nyomta orrunk alá, mi pedig a cikket kezdtük el olvasni. Néhány kép is volt közbe szúrva és elborzadva jutottunk a végére. Ijedten néztem a többiekre és szinte lepörgött szemeim előtt az életem. Mindannyian hallgattunk és nem mertünk, nem is tudtunk megszólalni. Mindenki le volt sokkolva. A cikk nem éppen jó színben tüntetett fel minket. Ez kissé kiakasztó volt, hogy még a drogokat is bele keverték az ügybe. Mi nem élünk ilyesmikkel, de a rajongókat annyira egyszerű beetetni néhány cikkel és képpel.
Liam telefonja szólalt meg és a képernyőn Paul nevét olvashattuk. Hatalmasat nyeltem és tudtam, hogy ez azt jelenti, hogy olvasta ő maga is. Biztos voltam abban, hogy ki fog akadni. Tombolni fog, mint egy hurrikán és leveszi a fejünket. Liam idegesen nyúlt érte és elsőre nem sikerült felvenni, úgy remegett a keze.
Kiment a folyosóra és mi még mindig nem szóltunk semmit. Hallhattuk, amint Liam szabadkozott és próbálta nyugtatni menedzserünket, akinek a hangja kihallatszott a telefonból olyan hangosan beszélt. Szerintem üvöltözött. Senki nem irigyelte, amiért a kanál fóbiásnak kellett mindezt végig hallgatnia.
- Paul ki fog nyírni, igaz?
Shellre pillantottam és róla is ugyan azt tudtam leolvasni, mint mindenki másról. Mindenki bambult maga elé és tördelte a kezét, rágta a száját és szerintem Niall még pityergett is.
- Mi van? – esett Liamnek Louis, amikor letette a telefont.
- Paul azt kérte, hogy repüljünk haza most azonnal.
- Mi? Nem, még van egy csomó napunk itt, ez a születésnapi ajándékod – fakadt ki Zayn és igaza volt. Liam hatalmasat sóhajtott és halkan válaszolt.
- Az lenne a legjobb születésnapi ajándékom, ha Paul nem mondana le a bandáról.
Hangja nem túl bíztatóan csengett és ránk ijesztett. Ekkor már biztos voltam abban, hogy Niall elsírta magát és komolyan én is arra készültem. Annyira ideges voltam, hogy el sem bírtam hinni, hogy ennek akár vége is lehet. Szótlanul pakoltunk a bőröndünkben és a remek hangulat pillanatok alatt elpárolgott.
- Szerinted mi lesz a bandával? – kérdezte Niall sírós hangon.
- Egy nyavalyás cikk miatt nem lesz vége, ettől ne félt – mosolyodott rá Louis. – Ez még nem a világ vége. Talán nem jött jól a hírnevünknek, de néhány hónap múlva már senki nem fog erre emlékezni.
Bíztatott minket és jó volt hallani, hogy ennyire optimista. A repülőn is végig kussban volt mindenki. Shell ült mellettem. Ha tekintetem felé kalandozott, mindig egy mosolyt küldött felém. Megfogta a kezemet és megszorította. Jó volt tudni, hogy ő még most is itt van mellettem. Hálás voltam érte. A nyaralás pedig zseniálisan alakult főleg, hogy vele lehettem. Sajnáltam, hogy így kellett, hogy vége szakadjon.
- Sajnálom srácok, vigyáznom kellett volna jobban rátok. Elrontottam. Tudom, hogy én vagyok a hibás.
Niall volt, aki elsőként rárivallt, hogy mekkora hülyeségeket beszél. Valójában én voltam közülük a legrosszabb. Én csapongtam ki a legtöbbet és azt hiszem nekem volt a legtöbb botrányom, ami napvilágot látott. Nagyon rosszul éreztem magam és Liamet legszívesebb pofon csaptam volna, hogy hallgasson, mivel ő az, aki ebben tényleg egyáltalán nem hibás.
Míg leszállt a gép és taxikba ültünk az az idő örökké valóságnak tűnt. Ugyan akkor örültünk is neki egy kicsit, mivel később jött a halálunk. Bár túl szerettem volna már lenni rajta, akkor hátha könnyebb lenne. Nem tudom, de most nagyon ideges voltam és a fejemet legszívesebben a falba vágtam volna. A házunkba megérkezve a csomagokkal nem is bajlódtunk. Paul már bent ült. Mi is helyet foglaltunk. Shell volt megint csak mellettem és jó volt a közelsége. Kicsit megnyugtatott, de nem eléggé. A csöndön tapintani lehetett a feszültséget.
- Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy mit kellene most tenni. Valami interjúra lenne szükség. Hogy a rajongókat megnyugtassátok, hogy nem vagytok alkoholista, drogos és még mit tudom én, hogy miket írtak rólatok itt-ott.
Nem emelte meg a hangját, nem ordított. A szavak még is nyílként hasítottak belénk, és mint valami kést meg is forgatott bennünk. Szinte remegtem a félelemtől és tudtam, hogy ezzel még nincs lezárva a vita.
- Az a kérdés merült fel bennem, hogy vajon ti akarjátok-e még ezt csinálni?
Ez volt az a kérdés, amit soha életemben nem szerettem volna hallani senkitől. Ezt akartuk mindennél jobban. Ez volt az álmunk, majd a célunk, most pedig az életünk. Ha nincs banda, akkor akár meg is hallhatunk, engem nem nagyon érdekelne továbbá a sorsom. Ha nem zenélhetnék, akkor úgy érezném, hogy sosem lehetek boldog. Fájt a torkom, mert egy gombóc volt benne és sírni tudtam volna.
- Mert néha azt érzem, hogy már nem érdekel titeket ez az egész. Az albumon kellene dolgoznotok -
- Bocsánat, hogy beleszólok, de szerintem a srácok nagyon keményen dolgoznak – szólt közbe Shell. – Minden tőlük telhetőt megtesznek, de fiatalok és a pihenés nekik is belefér és a buli.
- Shell, kérlek, ne vágj a szavamba. Azt hiszem te nem vagy bandatag.
Lesújtó pillantást vetett rá és szinte vérben forogtak szemgolyói.
- Dolgoznotok kellene és azt csinálni, amit elvileg élveztek. Azt hittem ti szeretitek ezt csinálni.
- Szeretjük – mondta Louis lelkesen. – Még most is és mindig is.
Válaszolt mindannyiunk helyett. De így volt. Szerettük. Nagyon. Imádtuk és imádjuk most is. Hogyan kérdezhet vagy érezhet ilyesmit? Ő maga is tudja a választ. Folytatta a fejmosást és a lányokat is haza küldte. Aztán pedig azt kezdte el tagolni, hogy nekünk a lányokat jó lenne, ha hanyagolnánk, mert ennek így semmi értelme. Szerinte tőlük nem tudunk figyelni. Annyira rossz volt. Nekem még külön is a lelkemre kötötte, hogy hagyjam Shellt. Az albumra koncentráljak.
Nehezen ment, mivel távol voltunk a lányoktól és csak telefonon tudtam Ellel beszélgetni. Borzalmas volt. Főleg, amikor mondta, hogy mi történt az öccsével én meg semmit sem tudtam tenni, mert nem mehettem el. Paulra nagyon berágtam és eldöntöttem, hogy az albumhoz készségesen állok, mindent beleadok, de őt nagyon nem bírtam. Szarul esett, amit tett velünk.

***

Amikor ismét láthattam, annyira örültem. Főleg, hogy Mikeot is bemutatta nekünk. Nagyon aranyos fiúnak tűnt. Sajnáltam nagyon, de reménykedtem abban, hogy minél hamarabb felépül.
Másnap Shell mellett ébredhettem, ami megint csak feldobta a napomat. Mivel neki suliba kellett mennie én mentem haza. Megbeszéltük, hogy délután jönnek hozzánk pizzázni.
- Paul nem lenne túl boldog, ha megtudná, hogy megint folyton a lányokkal vagyunk – vigyorodott el Niall.
- Leszarom, Pault – rántottam vállat.
- Csak jót akar – védte Liam és mindenki értetlenül nézett rá. Jellemző. Még most is mellette állt, hiszen nem tudott senkire sem rosszat mondani. Túl nagy volt a szíve ahhoz, hogy ő rossz dolgokat mondjon, de még ahhoz is szerintem, hogy csupán gondoljon. Még korán volt, amikor még semmit sem csináltunk, de Zayn felállt a kanapéról.
- Na, azt hiszem, én megyek.
- Hová sietsz? – kérdezte Lou. – Nem úgy volt, hogy maradsz pizzázni te is?
- Több marad nekem – nevetett fel diadalmasan Niall.
- Ma nem megy, bocsi skacok.
- Hová mész azt megtudhatjuk? – kérdeztem, mert olyan titokzatosan beszélt, hogy nekem az jött le, hogy valamiben sántikál. Nincs minden rendben vele.
- Haza.
Mondta szűkszavúan és vállat rántott. Elköszönt és fel is szívódott. Értetlenül néztünk utána.
- Azt hiszem, mindenki tudja, hogy hazudik.
Mindenki egyöntetűen bólintott és ebben nagyon is egyet értettünk. Sunak igaza volt. Zayn nem tudott hazudni nekünk és senki sem tudott a másiknak ötünk közül. Lassan minden szempár Liamre szegeződött. Ha történt valami neki elsők között kellett megtudnia. Ő adta a legjobb tanácsokat és őt tartottuk közülünk a legmegbízhatóbbnak így első körben tudott meg mindent. Főleg Zayn dolgait. Láttam rajta, hogy frusztrálja, hogy így bámuljuk. Ugyan akkor azt is láttam rajta, hogy tud valamit, amit nem szívesen oszt meg velünk.
- Nyomás alatt vagyok, ne nézzetek így rám! Tudjátok, hogy nem mondhatom el, megígértem neki.
- Liam! – szóltam rá ingerülten, mert bennem máris felment a pumpa. – Egy banda vagyunk nem?
Sokszor vertek már át engem. Sírtam, mikor azt hazudták, hogy Zayn ki fog lépni. Ha róluk volt szó minden nagyon érzékenyen érintett. Azonnal aggódni kezdtem.
- Igen csak -
- Nincs csak – állt mellém Louis. - Ahogy elnéztem valami komoly dologról van szó. Nekünk is tudnunk kell, ha baj van.
Ismét felsóhajtott. Idegesen hajába túrt, majd arcát kezeibe temette, aztán megint ránk nézett. Mi pedig végig figyeltük őt és azt hittem beleőrülök, hogy mondja már, de az idegszálamnak még várnia kellett.
- Szóval… Előre szólok, hogy ki fogtok akadni.
Biztos voltam abban, hogy direkt csinálja, de majd megőrültem, hogy beszéljen végre.
- Emlékeztek Boorkra?
- Az a barnahajú csaj? Aki fehérnemű modell?
Kérdeztem, hogy tudjam, kiről van szó. Bár őt nem volt nehéz megjegyezni, mivel nagyon széplány. Zayn azonnal belé esett, amikor meglátta. Igazából mi mindannyian.
- Ő kicsoda? – nézett Liamre kíváncsian Shell, majd rám amolyan „mi olyan nagy szám abban a csajban?” Tekintettel.
- Zayn exe.
- Nos tudni kell a lányról, hogy nem éppen egy földre szállt angyalka – mondta Liam, de úgy tűnt, hogy Ell naiv kis felfogása ezt nem érthette, így válaszoltam neki.
- Tudod, Ell cigi, alkohol, fű, drog és más káros szenvedélyek.
- Fiúk én nem értem. Minden volt barátnőtök egy elvetemedett kígyó?
Most én néztem furcsa arccal Shellre. Láttam rajta, hogy megbánta a kérdését. Tudom, hogy Elenára gondolt. Kicsit még most is képes voltam védeni. Talán, mert mégis csak ő volt az első nagy szerelmem. Biztos vagyok benne, hogy Shell iránti érzéseim sokkal erősebbek, de Elena volt az első.
- Nekem nem tetszik ez az egész – húzta el a száját Su. – Mióta?
- Nem tudom pontosan… De már egy jó ideje. Nekem csak nem olyan régen árulta el.
Idegesen doboltam a lábammal és nem szerettem volna, ha Zayn megint azzal a csajjal lenne. Nem egyszer készítette ki teljesen a barátunkat lelkileg, amikor játszadozott vele. Nem volt szerelmes, de Zayn nagyon is. Féltettem, hogy megint csalódni fog. Legszívesebben levertem volna Brookot. Mind e mellett pedig az hiányzott legkevésbé, hogy drogos ügye legyen, hiszen akkor Paul végleg eltilt Shelltől.
- Srácok mit fogunk csinálni? – kérdezte aggodalmasan Niall. Nekem ennél nem is kellett több. Felpattantam és a telefonomat kaptam elő. Nem bírtam itt ülni. Tennünk kellett volna minél hamarabb valamit.
- Felhívjuk most azonnal.
- És mit mondasz neki észlény? – szólta le az ötletem Louis.
Igaza volt, mert ha felhívnám, akkor rögtön kiderülne, hogy Liamtől tudjuk. Akkor pedig nagyon dühös lesz. Ki fog bukni és nem szól majd hozzánk nagyon sokáig. Nekünk meg haladni kellene az albummal, így nem jönne most jól egy vita. Arról nem is beszélve, hogy biztosan nem hagyná ott Brookot.
- Csak azt nem értem, hogy miért titkolózik előttünk…
- Harry, szerintem mindenkinek vannak titkai.
- De nem ilyenek! – emeltem meg a hangom és nagyon ideges voltam. Majd felrobbantam.
- Talán Brook megváltozott.
- Ezt te sem hiszed el Liam! – fakadtam ki ma már nem először.
- De Harry, olyan régen volt már az a botránya.
- Az a botránya? Úgy beszélsz, mintha egy lett volna. Miért vagy ennyire naiv? – támadtam neki, mintha ő tehetne az egészről.
- Mondod ezt te, akinek az exe konkrétan zaklatta Shellt és még hittél is a szőke démonnak – szállt be Louis a vitába. Ez iszonyat rosszul esett és én is visszavágtam valami durvábbal. És ez így folytatódott, míg nem a lányok megelégelték. Sajnáltam, hogy ezeket nekik is hallaniuk kellett. Amikor leléptek tőlünk, mivel az estét már elrontottuk fáradtan vetődtem a kanapéra.
- Hé, haver, ne haragudj – ült mellém Louis.
- Semmi baj. Azért vettem olyan rossz néven, mert igazad van. Ne haragudj te se, hogy olyanokat mondtam – néztem rá a legjobb barátomra.
- Békülős szex? – vigyorgott rám ravaszul.
- Aj Loui, most valahogy nem megy – húztam el a számat. – Nagyon aggaszt Zayn.
- Még a napokban megbeszéljük vele. Leültetjük és megdumáljuk – kacsintott rám.

***

 Shell hívott az éjszaka közepén sírva. Ahogy csak bírtam siettem, hogy minél hamarabb a korházban lehessek. Ezerrel hajtottam, de beláttam nem lenne túl jó dolog, ha én magam is balesetet szenvednék. Így próbáltam vissza venni. Zaklatott volt nagyon és szerettem volna minél hamarabb vele lenni. Sok minden lejátszódott a fejemben Mikkal kapcsolatban. Reménykedtem benne, hogy bármi is történt nem olyan szörnyű, mint a gondolataim.
A folyosókat futva szeltem át, mikor megláttam őt. Szorosan hozzám bújt én pedig átöleltem.
- Mi történt?
- Mike rosszul lett. Még most is műtik – mondta szipogva. – Sajnálom, hogy ide rángattalak – elhúzódott tőlem kicsit, hogy szemeimbe nézhessen. Annyira rémültnek tűnt. Lágyan rá mosolyodtam és megint megöleltem.
- Mikor fogod már fel Shell, hogy nem te rángatsz, hanem melletted szeretnék lenni?
Nem tudom, hogy mikor lettem ennyire nyálas, de valahogy most értettem meg azt a rengeteg béna romantikus filmet. Shell mindennél többet számított nekem és nem szerettem volna, hogy rosszul érezze magát. Fel s alá járkált, de olyan volt, mint egy zombi. Kicsit megijesztett. Anyujával csak nehezen tudtuk meggyőzni, hogy had vigyem haza, hiszen sokkal jobb lenne, ha pihenne is valamennyit.
Csináltam neki teát, amit nagyon finoman tudtam. Amikor bevittem neki végre mosolyogni láttam.
- Hihetetlen vagy – vette el a bögrét.
Leültem mellé és én is így pillantottam felé.
- Azt tudom, de most miért is? – kérdeztem csibészes mosollyal ajkaim szegletében.
- Hogy képes vagy elviselni.
- Ezt hogy érted?
Elviselni? Shellt nem elviselni kellett, hanem minden egyes vele töltött percet élvezni. Elviselni csak annyit kellett, amíg nem lehettem vele.
- Mindig történik velünk valami – sóhajtotta. – Felforgatom alaposan az életedet.
Odabújt hozzám és ilyenkor olyan volt, mint egy cica. Én szeretem a cicákat.
- Az tény, hogy melletted nem unatkozok – nevetettem fel.
- Jó lenne, ha minden sokkal egyszerűbb lenne – nézett rám.
- Majd eljön az is – simítottam végig arcán.
- Mi van Zaynnel?
- Danielle megosztotta velünk az ötletét. Holnap alaposan elbeszélgetünk vele.
- Szerinted Brook megváltozott?
- Nem tudom, de jó lenne, ha így lenne…
Bár ezt én magam sem hittem el teljesen.

***
(Ez a rész még nem volt, de mivel Shell nincs itt így gondoltam ezt is leírom Harry szemszögéből.)

Idegesen ültünk mind a négyen a nappaliban és azt vártuk, hogy Zayn betegye a lábát.
- Biztos, hogy jó ötlet, hogy mindnet Daniellere kenünk?
- Liam – néztem rá. – Szerinted jobb lenne, ha megutálna minket és soha semmit nem mondana el neked? Ez egy kegyes hazugság.
Be kellett látnia, hogy sajnos igazam van. Hamarosan megjelent. Nagy csendre lett figyelmes és nevetve lépet a nappaliba.
- Veletek meg mi van? Hogy-hogy nem nyírjátok egymást?
- Beszélnünk kellene – szólalt meg Niall. – Ülj le légy szíves.
- Ezzel megijesztetek – leült és még mindig ott volt az ajkain az a Zaynes mosoly. Liamre nézett, aki állta a tekintetét. Nem ő mondta el. Danielle volt az. Na, jó ez hazugság volt, de próbálta magával is elhitetni, hogy így volt.
- Miről lenne szó? – nézett szét köztünk. – Valaki megette a kajád?
Még mindig azt hitte, hogy viccelődünk. Jó, sokszor tettük ezt, de ez most komoly volt.
- Danielle látott Brookkal – vetette neki oda Louis.
Zayn értetlenül nézett ránk. Mintha tagadni szerette volna, de nem tette.
- Lehet.
- Lehet? Zayn! Brook tudod mit tett veled? – estem neki hangomat megemelve, mert én nem tudtam nyugodt maradni.
- Szeretem.
- Ő is téged? – kérdezte Louis.
- Srácok, mi ez? Kihallgatás? Arról fogunk beszélgetni, hogy milyen elcseszett a szerelmi életem? Harry neked milyen volt az exed? Niall csaltad már meg Sut?
Ingerült volt ő is, persze tudtuk jól, hogy ez lesz.
- Nem emlékszel miket tett veled?
- Harry neked kellene tudnod a legjobban, hogy milyen az, amikor elfelejted miket tettek veled korábban. Elenor egy fokkal nem volt jobb nála.
Ekkor végre Liam is megszólalt.
- De most nem erről van szó. Annak vége. Brooknak voltak drogos és füves ügyei.
Zayn barátjára nézett összeszűkített szemekkel és azt olvastam róla, hogy mindenkitől várta csak pont tőle nem. Minden esetre igaza volt.
- Mit akartok, mit tegyek? Louis, ha azt mondanám, hogy ne szeresd Eleanort, nem szeretnéd?
- Nem erről van szó.- Hajtogattuk. - Ő, ha jól emlékszem nem vágott át és tényleg szeret. Brookban meg tudsz még bízni? – vágott vissza Loui.
- Igen. Attól még, hogy ti nem én igen, meg tudok.
- Zayn – szólalt meg Niall és láttam rajta, hogy könnyezik. – Ne csinálj semmi hülyeséget, jó?
Zayn idegesen fölállt a levegőt kifújva.
- Igen is anya… - forgatta meg szemeit. – Befejeztük a beszélgetést?
Nem is tudom miért, de én is könnyezni kezdtem. Zayn az imént tagadta meg minden segítségünket. Nem hallgat ránk és ha valami történni fog vele, akkor az velünk is. Minden rossz dolog eszembe jutott. Idegesen kiviharzott és maga mögött az ajtót hangosan becsapta, hogy mindenki felfogja elment. A csattanás miatt összerezzentem. A banda további három tagjára néztem és Niall már sírt Liam vigasztalta. Louis pedig tehetetlenül bámult maga elé. Megdörzsöltem a szemeimet és felsóhajtottam.
- Mit kellene tennünk?
Felálltam, mert nem bírtam egy helyben ülni.
- Ha ellenezzük, akkor azzal semmit sem érünk el – szólalt meg Liam. – Talán, ha úgy tennénk, mintha minden okés lenne -
- De Liam! Már megint naiv vagy! Semmi sem okés – förmedtem rá, aztán meg is bántam bocsánatkérően néztem rá.
- Szerinted máshogy működhetne? – tette fel a kérdést és a válasz az volt, hogy sehogy sem működne. Brook egy mindenre elszánt őrült. Zayn pedig a szerelmes fél, aki bármiben benne lenne…

Kilencvenhetedik

Üdv. :D A Harry szemszögét még ma estig szolgáltatom nektek! ;) Addig is hoztam egy új részt. De még azt is elszeretném mondani, hogy egy új blogot is megnyitottam. :P Az is fanfic. Szóval, ha érdekel titeket, akkor itt a címe:  http://complicatedlovee.blogspot.hu/ . Remélem benéztek! ;) Jó olvasást.

A folyosón fel s alá járkáltam. A pizsama nadrágom volt rajtam és egy papucs meg a pulóverem. Hülyén festhettem, de igazából leszartam magasról. Anya a padon ült apa mellett és engem néztek, ahogyan szétpattannak az idegeim. Láttam rajtuk, hogy ők sem éreznek más képen. Ekkor Harry süvített be az ajtón és én azonnal szorosan hozzábújtam.
- Mi történt?
- Mike rosszul lett. Még most is műtik – mondtam szipogva. – Sajnálom, hogy ide rángattalak – húzódtam el kicsit, hogy zöld szemeibe tudjak nézni. Arcomat fogta és lágyan elmosolyodott.
- Mikor fogod már fel Shell, hogy nem te rángatsz, hanem melletted szeretnék lenni?
Ismét szipogtam párat, mire megint magához húzott. Átölelt és picit megnyugtatott az illata és az, hogy itt van mellettem. El sem tudtam volna képzelni, hogy mi lett volna velem nélküle. Mindig számíthattam Harryre.
Néha az ajtón kijött egy nővér. Nem sok mindent tudott nekünk mondani, de próbált megnyugtatni minket, hogy minden rendben fog menni. Persze ez édes kevés volt mindenkinek. Ki nyugodna meg ennyitől? A legjobban az fájt, hogy néhány napig meg sem látogattam. Bűntudatom volt. Mi van, ha többször nem is láthatom? Többször nem beszélhetek vele? A gondolattól felfordult a gyomrom. Annyira féltem, hogy egész testemben remegtem. Négy óra lehetett és én ismét a folyosón járkáltam fel s alá.
- Miért nem jön ki senki? – kérdeztem hangosan.
- Még tart a műtét.
- De ennyi ideig? – fakadtam ki és éreztem, hogy rám fog törni egy síró roham.
- Lehet, jobb lenne, ha haza mennél – mondta anya és mellém állt.
- Biztos, hogy nem.
- Figyelj kicsim, pihenned kellene. És neki is. Ha befejezték a műtétet, még sokáig nem mehetsz be hozzá. Nem fogják megengedni.
Tudtam, hogy igaza van, de itt szerettem volna lenni. Nem akartam, hogy azt érezze, nem törődöm vele. Így is nagyon rosszul éreztem magam, hogy pár napig nem jöttem be.
- Ha megtudunk, valamit azonnal hívunk.
- Haza viszlek – ajánlotta fel Harry igazat adva anyának.
Mind a ketten szuggeráltak, hogy bólintsak. Végül beleegyeztem. Lehet egy alvás jót tenne az idegeimnek. Csak a másik kérdés az volt, hogy tudnék-e aludni.
- Nem vagy éhes? – kérdezte Harry, miközben az autóban ültünk.
- Pillanatnyilag egy falat nem menne le a torkomon – sóhajtottam miközben az ablakból bámészkodtam kifelé.
Annyira elbámészkodtam, hogy a következő pillanatban azon kaptam magam, hogy már otthon ülök a kanapénkon és egy meleg pléd van rám terítve. Harry egy bögrével a kezében lépett oda hozzám és helyet foglalt mellettem. A teát félém nyújtotta.
- Hihetetlen vagy – mosolyodtam rá hálásan.
- Azt tudom, de most miért is? – kérdezte azzal a kis huncut mosolyával, amit úgy szerettem benne.
- Hogy képes vagy elviselni.
- Hogy érted ezt? – nézett rám döbbenten.
- Mindig történik velünk valami – sóhajtottam. – Felforgatom alaposan az életedet.
Oda bújtam hozzá.
- Az tény, hogy melletted nem unatkozok – nevetett fel.
- Jó lenne, ha minden sokkal egyszerűbb lenne – néztem fel rá.
- Majd eljön az is – simított végig arcomon. Nem tudtam volna aludni, így másik témára tértem át.
- Mi van Zaynnel?
- Danielle megosztotta velünk az ötletét. Holnap alaposan elbeszélgetünk vele.
- Szerinted Brook megváltozott?
- Nem tudom, de jó lenne, ha így lenne… - hangja nem túl bizakodóan csengett.

Kilencvenhatodik

Na így éjszaka meghoztam az új részt. :P Sajnálom, hogy csak most, de valahogy most jutottam el odáig, hogy megírjam a következő részt. Jó olvasást és remélem tetszik! ;)

Szinte éreztem a feszültséget a levegőben. Nem is tudom, hogy én miért voltam ideges. Valahogy át ragadt rám. Zaynek kell kellemetlenül éreznie magát, amiért titkolózik a barátai előtt és nem nekem, hogy rajta kaptam őket. Mégis úgy éreztem, mintha én is valami rosszat tettem volna. Brook egy erőltetett mosoly kíséretében intett nekünk és mi is visszaintegettünk.
- Legalább nem Liam lesz a hibás, amiért a fiúk tudják az igazat – szűrte a szavakat fogai között Danielle, mert nem akart feltűnően beszélni. – Majd azt mondjuk, hogy én árultam el nekik.
- De hát – néztem rá döbbenten.
- Nem akarom, hogy ezen is veszekedjenek. Engem utáljon inkább, minthogy a legjobb barátját. Ő csak jót akart. De Zayn túl makacs, hogy ezt megértse.
Tudtam, hogy igaza van.
- Akkor lehet, gyorsan le kellene lépnünk – javasolta Su.
Mi bólintottunk és kicsúsztunk az asztal mögül, majd sunyin az ajtón kiosonva hagytuk ott a kávézót. Valahogy megkönnyebbültem, hogy kijutottunk.
- Annyira nem nézem ki ebből a lányból, hogy rossz hatással lenne Zaynre – ismertem be. Kedvesnek tűnt és nem egy drogos. Jó nem ismerem, de nekem akkor sem tűnt annak.
- Mert nem ismered – sóhajtott fel Danielle. – Ennek pedig örülj. Nem normális ez a lány.
- Rosszabb, mint Elena?
Láttam rajta, hogy elgondolkodik. Tényleg nagyon érdekes volt, hogy milyenek a srácok volt barátnői.
- Nem tudom. Egyik rosszabb, mint a másik.
- Mindig ilyen volt? – néztem rá kicsit szomorkásan. Harry nem sok mindent mesélt róla, én meg nem szerettem faggatni ilyesmiről.
- Már, mint Elena?
- Igen – bólintottam.
- Öm… Ugye bár én meg Eleanor vagyunk azok, akik a fiúkkal vannak a legtöbb ideje. Így volt időnk megismerni Brookot és Elenát is – kezdett bele, közben pedig már sötétedett és hárman sétálgattunk. Su nem sokat beszélt inkább csak hallgatott. – Úgy ismerték meg egymást, hogy Elena az a tipikus Harry esete. Szőke, hullámos haj, csinos és humoros.
Ahogy ezt végig mondta, kezdtem magamat rosszul érezni. Azt gondoltam, hogy jobb lett volna, ha rá sem kérdezek. Aztán folytatta és csak rosszabb lett a helyzet.
- Mindannyian kedveltük. Aranyos volt. Harry nagyon szerelmes lett. Olyannak az előtt nem is láttam. Senkire nem nézett úgy, mint rá. Én azt hittem, hogy nagyon sokáig fog tartani ez az egész. Hiába szerette Harry a lányt, zavarta, hogy folyton féltékenykedett. Nem engedett neki semmit és folyton telefonon hívta. Egy szóval iszonyatosan féltékeny volt. Hisztis lett és egyre többet veszekedtek. Elena sok mindent kitalált. Többek között, hogy terhes, de ez sem volt igaz. De amikor Harry abban a hitben volt, hogy mégis az, egy ideig megint minden rendben volt. Aztán kiderült a hazugság és mindennek vége lett.
Tudom, hogy kárörvendő vagyok, de örültem neki, hogy így lett vége. Ha nem így történt volna, hanem békésen vállnak el egymástól, akkor talán még most is félnem kellene, attól, hogy ismét egymásra találnak. Illetve ettől kicsit most is féltem. Azt láttam rajta, hogy védi őt. Pedig semmi oka nem lenne rá.
- Nem kellene e miatt aggódnod – fordult felém.
- Tudom – erőltettem egy mosolyt, de nem így éreztem. Brook feltűnt és valahogy azt éreztem, hogy Elena sem tűnt el végleg. Danielle felhívta Liamet és elmondta neki a tervét, de nem túlzottan örült neki, mivel nem szeretett volna hazudni. De be kellett látnia, nem tehet mást különben Zayn nagyon csúnyán kiakadna. Így egy kegyes hazugsággal próbáltuk szépíteni a dolgot.
Otthon az ágyamban feküdtem és alig bírtam aludni. Az járt a fejemben, hogy ugyan olyan féltékeny lehetek, mint a szőke kígyó volt. De nem tehettem róla. Ekkor anya jött be a szobámba és felkapcsolta a villanyt. Hunyorítva néztem rá és a kezembe vettem a telefonomat. Hajnali kettő volt.
- Mi az? – kérdeztem fáradtan.
- Mike…
Ahogy kimondta rögtön felpattantam.

4. Díj

Most nem új résszel jövök, hanem két díjjal. :) nagyon bele vagyok most kavarodva ezekbe, mivel három oldalam van és néha már azt sem tudom, hogy melyik díjat hova kell kitennem, de nagyon örülök mindegyiknek. És olyan furcsa mert eleinte nem is gondoltam volna, hogy ennyit kapok. Minden díjért roppant hálás vagyok.
Szóval akiktől ezt a két díjat kaptam:
http://iwannabewithyou.blog.neon.hu/
http://pleasedonotbreakmyheart.blogspot.hu/

Mivel már sok mindent írtam magamról a két díj ellenére is csak 11-et írnék, mert nem sok újat tudnék nektek mondani szóval:

1. Ez a nyolcadik díjam, de még mindig borzalmasan örülök neki. :D
2. Nem bírom túl jól a kritikákat, mert amúgy sincs sok önbizalmam és sosem tetszik, amit csinálok.
3. Másokat könnyen megtudok győzni az igazamról.
4. Volt egy cicám Mizo és, amikor a boltban megláttam az ugyan ilyen nevű tejet, nem egyszer sírtam el magam, mert a cicámat elütötték. (Mamámnál tartottuk.)
5. Lassan egy éve vannak halaim és három vitorlás az, akik még most is élnek: Edward, Yuki és Bubi.
6. Félek a molylepkéktől.
7. Egy filmet akár mennyiszer meg tudok nézni. A Harry Potter első két részének már fejből tudtam a szövegét. :DD
 8. Vámpíros könyvek közül a kedvencem az Éjszaka háza. Szerintem ez a legizgalmasabb.
9. Nagyon rossz alvó vagyok, így keveset alszok.
10. Barna az eredeti hajszínem, de festett vörös a hajam.
11. Imádom a disney mesék dalait énekelni.

1., Milyen zenéket szoktál hallgatni?

Minden félét. :) Magyar, angol, japán és pop, rock, alter, hip-hop, rap, musical :))) mindent :D

2., Írtál már olyan karaktert, akit teljesen magadról formáltál meg?

Igen. Azt hiszem Shell is ilyesmi.

3., Ki a kedvenc írod? És miért érintettek meg a könyvei?

Paulo Coelho. Azért, mert olyan dolgokat fogalmaz meg, ami minden ember fejében ott van és elgondolkodik rajta. Szeretem, hogy nála nem pont a cselekmény, hanem a szereplők történetéről, lelkéről, érzelmeiről ír.

4., Hány éves vagy?

15 vagyok. :)

5., Volt már olyan fanfiction, film, vagy könyv, amiből ihletet merítettél a saját történetedbe?

Nem tudnám megmondani, hogy pontosan melyikből merítettem valaha, mert biztos volt ilyen. Szerintem minden hatással van ránk, így biztos, hogy könyv vagy film befolyásolta az írásomat a tudtom nélkül is.

6., Ha találkoznál a 1D-vel, mi lenne az egyetlen kívánságod hozzájuk?

Nem tudom. Lehet hülyének néztek, de én nem vagyok olyan nagy rajongó. Inkább csak írni szeretek. :) De talán azt, hogy kövessenek twitteren, nem tudom :P.

7., Gondoltál már arra, hogy az írást komolyabban is folytasd? Mondjuk, kiadasd valamilyen írónál?

Igen. És egyik célom az, hogy kiadassak egyet. Valójában már rajta is vagyok az ügyön. :D

8., Ki a legfontosabb személy az életedben, és miért?

Családom és a barátaim. Nem tudok kiemelni egy embert, mert lehetetlen. Kötődöm az emberekhez nagyon legyen az család vagy barát, így mind fontosak nekem.

9., Mi az, amit visszataszítónak gondolsz egy lányban?

Sok minden lehet visszataszító. A folytonos káromkodás, meg nekem a pláza cicák elve visszataszítóak, nem akarok senkit megbántani, nem azt mondom, hogy egy ilyen lány nem lehet iszonyat jó fej, csak elsőre nekem ők nem szimpik. A harmadik pedig ez a bulikban hullarészeg vagyok és kavarok mindenkivel.

10., Ki a kedvenc könyv szereplőd? (olyanra gondolok, mint Harry Potter, Bella Swan stb.)

Nekem ilyen nincs. Mindegyik könyvben van valaki, vagy több karakter, akit imádok. Nem hiszem, hogy egyet ki tudnék emelni.

11., Mi a hobbid?

Tánc, ének, színjátszás, írás, zenehallgatás, mozizás és matrica meg szalvétagyűjtés. :PP

1. Melyik szereplőddel tudsz a legjobban azonosulni?
Elena :PP dehogy is. Természetesen Shellel, mivel magamról mintáztam és talán Louissal, mert kicsit ő is rólam van mintázva. :D

2. Van példaképed?  Ha van ki az?
Nincs, de olyan személy van, akire nagyon felnézek. Ilyen pldául Walt Disney.

3. Mi a legnagyobb vágyad?
Hogy színész lehessek :)

4. Mi az amit legjobban szeretsz a One Direction-ben?
Azt, hogy olyan természetesek. :) Olyanok, mint az átlagon 19 évesek. :) Jókat lehet rajtuk szórakozni és a zenéjük is egészen jó. Bár én beismerem, nem vagyok hatalmas nagy rajongó. Inkább csak írni szeretem a ficet.

5. Mi a kedvenc színed?
Zöld

6. Mielőtt írni kezdtél, előtte mennyi ideig gondolkoztál azon, hogy te is belekezdj egy történet írásába?
Semennyit. Hirtelen ötlet volt. Bnőmnek kezdtem el írni és nem állt szándékomban feltenni. Csak amikor már vagy a 20. résznél jártam eszembe jutott, hogy végül is miért ne? max nem olvassa senki.

7. Ki a kedvenc énekesed vagy énekesnőd?
Mikor ki… most talán Adele meg Ed Sheeran esetleg Bruno Mars.

8. Mi a kedvenc állatod?
Macska, minden nagy macska, de állatbuzi vagyok szóval minden jószágot imádok :P. Kivéve a molylepkéket. Azoktól félek.

9. Milyen könyvet olvastál utoljára?
Csitt, csitt. :) jó volt nagyon

10. Ki a kedvenc tagod a One Direction-ből?
Nem tudom… Talán Liam, mert számomra ő a leghelyesebb, neki van a legjobb hangja és aranyosnak tartom. De Harry az akivel azt mondom, hogy kicsit talán hasonlítunk. Liammel szívesen néznék disney meséket. Harryvel meg szívesen buliznék.

11. Van testvéred?
Van két bátyókám. :D

Ezt a díjat már sokaknak tovább küldtem, szóval ne haragudjatok, de ismét nem szeretném. :) Akinek akartam már elküldtem, meg van aki már rengeteget kapott. De én nagyon hálás vagyok nektek és még mindig azt mondom, hogy nekem vannak a legjobb olvasóim! :DD <3

Kilencvenötödik

Sajnálom, hogy nem hoztam tegnap részt, csak sok dolog történt ide haza. :DD Szóval nem volt időm, de most meghoztam és szerintem még ma elérjük a 16000 látogatót és akkor Harry szemszöge is jön. De addig kérlek titeket, hogy kommenteljetek! :))

Harry eléggé furcsa képet vágott erre a kérdésemre. Tudta, hogy kire gondolok. Nem tudom miért, de mintha kicsit még mindig védte volna őt, ami nekem nagyon rosszul esett. Persze nem kell szidni az előző barátnőit, de Elena nem érdemelte meg, hogy bárki is megvédje, amikor hazudott és olyan dolgokat tett velem.
- Nekem nem tetszik ez az egész – húzta el a száját Su. – Mióta?
- Nem tudom pontosan… De már egy jó ideje. Nekem csak nem olyan régen árulta el – nézet szét közöttünk Liam és ő maga sem tűnt boldognak. Sajnáltam őt, mivel ő lehetett a legrosszabb helyzetben. Zayn megbízott benne és neki mégis el kellett mondania ezt az egészet.
- Mit fogtok csinálni?
Niall tűnt a leg aggodalmasabbnak és megismételte a kérdésemet.
- Srácok, mit fogunk csinálni.
Harry felpattant mellőlem és a telefonját kezdte el babrálni.
- Felhívjuk most azonnal.
- És mit mondasz neki észlény? – szólta le Louis az ötletét
Felsóhajtott és visszahuppant mellém. Idegesen hajába túrt.
- Csak azt nem értem, hogy miért titkolózik előttünk…
- Harry, szerintem mindenkinek vannak titkai.
- De nem ilyenek! – emelte meg a hangját és nagyon ideges volt. Majd felrobbant. A többiek elég jól leplezték érzelmeiket. Niall volt az, akit azt hittem elbőgi magát, Harry idegbeteg volt. Louis és Liam aggodalmasak.
- Talán Brook megváltozott.
- Ezt te sem hiszed el Liam!
- De Harry, olyan régen volt már az a botránya.
- Az a botránya? Úgy beszélsz, mintha egy lett volna. Miért vagy ennyire naiv?
- Mondod ezt te, akinek az exe konkrétan zaklatta Shellt és még hittél is a szőke démonnak – szállt be Louis a vitába. Röpködni kezdtek a szebbnél szebb kifejezések hármójuk között.
Danielle szólalt meg végre, aki eddig hallgatott.
- Szerintetek ezzel meg tudjátok oldani a helyzetet, hogy itt vitatkoztok egymással, mert szerintem nem hogy megoldjátok, hanem jobban elcseszitek. Arra nem gondoltatok, hogy holnap, amikor találkoztok, leültök vele beszélgetni? Nem kell egyből letámadni. Most idegesek vagytok, és nem láttok tisztán.
Nem mondott hülyeséget és láttam, ahogyan a srácok el is szégyellték magukat. Amikor csend telepedett a társaságra köhintettem párat, majd felálltam.
- Talán jobb lenne, ha mi most mennénk – néztem a lányokra, akik helyeslően bólintottak. Valahogy nem így képzeltem el a péntek délutánomat. Érdekelt, hogy mi van Zaynnel, de én nem vagyok bandatag és kicsit úgy éreztem, hogy nekünk most nem kellene itt lennünk, hiszen ez az ő dolguk. Majd megoldják egymás közt.
- Sajnálom – szabadkozott Harry az ajtóban állva.
- Semmi gond. Remélem, hamar megoldódik – mosolyodtam rá.
- Én is – sütötte le a szemeit. – Majd hívlak holnap, jó?
- Rendben.
Még búcsúzóul nyomtam egy puszit ajkaira aztán siettem a lányok után. Hárman voltunk. Úgy döntöttünk, hogy még valahol megiszunk egy kávét. Beültünk a legközelebbi Starbucksba és leültünk egy eldugottabb sarokba. Nem tudom, hogy mennyi annak az esélye, hogy két olyan személybe botolj, akik most a legjobban el szeretnének kerülni benneteket.
- Zayn itt van azzal a csajjal – tátotta el a száját Su. Mi értetlenül néztünk rá, mire fejével egy másik sarok felé bökött. Mind a ketten elég feltűnően arra néztünk és tekintetem találkozott Zaynével. Egy mosolyt erőltetett a szájára. A barátnője is felénk nézett és döbbenet volt ráírva.
Danielle ismerte a történetüket. Talán ha kettőnket látott volna meg Susieval, akkor nem is ijed meg ennyire, de most ezt tette.

Kilencvennegyedik

- Hálás vagyok, amiért eljöttetek ma velem – suttogtam. Már az ágyban voltunk pizsamában és nem akartam felkelteni anyát. Harry a karomat cirógatta.
- Semmiség. Bármikor szívesen.
A sötétben annyira nem láttam az arcát, de kivillanó fogsorát igen. Boldog voltam, hogy ő itt van nekem. Annyira nehezen hittem el még most is, hogy annyi lány közül engem választott. Hihetetlenül szerencsés voltam és ilyenkor azt éreztem, hogy a rossz akaróim sem tudnak érdekelni csak ő. Szorosan oda bújtam hozzá. Egyenletes lélegzetvételeire aludtam el.
Reggel az órám csörgésére ébredtem. Harry mellettem még édesen szunyókált. Nem bírtam megállni, hogy ne mosolyogjak rajta. Nyomtam néhány puszit az arcára, hogy felköltsem. Felsóhajtott és pillái rebegni kezdtek.
- Ébresztő.
- Ilyen korán kelsz?
- Tudod, iskola – emlékeztettem.
- Tudom – mormogta.
A szekrényemből elővettem néhány ruhát és a fürdőben átöltöztem és kezdetét vette az unalmas reggeli készülődés. Miután Harryt sikerült kiverni az ágyamból kicsit a szobámban is összepakoltam. Megbeszéltük, hogy iskola után találkozunk.
Harrynek hála a történelem dolgozatom borzalmasan sikerült. A legtöbb kérdésre a körülöttem ülők segítségével tudtam csak válaszolni. Untam, hogy a tanárok az egyetemekről beszéltek nekünk, mivel semmi kedvem nem volt ehhez a témához. A tanulásra nem nagyon tudtam figyelni. Túl sok minden történt velem és ez csak fokozódott. A fiúknál voltam péntek délután.
- Na, azt hiszem én megyek – állt fel Zayn.
- Hová sietsz? – Kérdezte Louis meglepődve. – Nem úgy volt, hogy maradsz te is pizzázni.
- Több marad nekem – vigyorodott el a szőkeség és hasát simogatta. Ő mindig rátapintott a dolgok lényegére.
- Ma nem megy, bocsi skacok. Majd máskor.
- Hová mész azt megtudhatjuk?
- Haza.
Értetlenül néztük, amint vállat rántott és a pulcsija után nyúlt. Felvette és mindenki őt bámulta. Intett és kilépett az ajtón. Mindenki összenézett és Su szólalt meg elsőként.
- Azt hiszem, mindenki tudja, hogy hazudik.
Bólintottunk. Danielle a mellette ülő Liamre tekintett. Aztán a példáját követte szépen lassan mindenki. Ha történt valami, akkor neki tudnia kellett róla, mivel ő mindenről tudott. Főleg Zayn problémáiról. Hangosan felsóhajtott.
- Nyomás alatt vagyok, ne nézzetek így rám! Tudjátok, hogy nem mondhatom el, megígértem neki.
- Liam! – szólt rá Harry ingerülten. – Egy banda vagyunk, nem?
- Igen csak…
- Nincs csak – szállt be Louis is. – Ahogy elnéztem valami komoly dologról van szó. Nekünk is tudnunk kell, ha baj van.
Láttam, hogy megrökönyödik és belátta, hogy köpnie kell bármennyire is nem szeretne. Lenézett kezeire, amivel babrált. Idegesnek tűnt és nem tudta, hogyan kezdjen bele, mi közben nem könnyítettük meg a dolgát, mert végig őt szuggeráltuk.
- Szóval… Előre szólok, hogy ki fogtok akadni.
Az idegeink már pattanásig feszültek. Én annyi mindent végigpörgettem a fejemben, hogy mi lehet a gond és higgyétek el minden rossz megfordult agyamban.
- Emlékeztek Brookra?
- Az a barnahajú csaj? – Kérdezte Harry. – Aki fehérnemű modell.
Mind ezt úgy mondta, hogy komolyan féltékenységet éreztem. Nem tudom miért.
- Igen.
- Ő kicsoda? – néztem Liamre.
- Zayn exe.
Kérdően néztem szét rajtuk, hogy mi a baj ezzel. Úgy értem, hallottam már olyanról, aki visszament az exéhez. Niall szinte félrenyelt és úgy köhögött.
- Nos tudni kell a lányról, hogy nem éppen egy földre szállt angyalka.
Még mindig nem értettem, hogy miről van szó.
- Tudod Ell – magyarázta nekem és úgy tűnt, hogy rajtam kívül mindenki – fű, drog, alkohol és egyéb szenvedélyek – köhintette oda nekem Harry.
Hatalmas szemekkel bámultam magam elé és most már értettem, hogy miért van hatalmas baj.
- Fiúk én nem értem. Minden volt barátnőtök egy elvetemedett kígyó? – csúszott ki számon és most itt igen, Elenára gondoltam.