Tizennyolcadik

A közös házukba mentünk. A srácok már ott voltak és pihengettek Harry, mint valami őrült rontott be a házba.
- Emberek twittcam! – tapsikolt és jó hangosan beszélt, hogy mindenki hallja.
- Most? – pattant fel Zayn. – Várj, rendbe rakom magam.
- Nyugi jól nézel ki – veregette hátba Louis. Nyugtatta meg, mivel mindenki tudta, hogyha a tükör elé kerül, nem rángatja el onnan senki.
Liam már be is kapcsolta a laptopot és letette az asztalra, majd a kanapén helyet foglaltunk. Már csak Niallra vártunk, aki még nagyban evett.
- Befejezem, jó?
- Niall, ne már…
- Jó akkor eszem közbe.
Fogta a tányért és leült a kanapé előtt a földre, én meg csak mosolyogtam rajta. Folyton eszik, hihetetlen. Srácok beléptek közös twitterükbe és elkezdték ki posztolni, hogy most, akinek kérdése van, az felteheti. Azt ígérték, hogy legalább egy és fél órán keresztül itt leszünk a rajongókkal. Tehát bekapcsolták a kamerát és a kérdések százával érkeztek.
- Srácok lassabban, azt se tudom, melyiket olvassam el – nevetett Louis. – Na, jó lássuk: Milyen napotok volt? A válaszom az, hogy ma pihentünk.
Majd mosolyogva Niallra nézett.
- Jó étvágyat.
- Oh, köszi.
- Nem ezt nem én mondtam, hanem ők.
Aztán már csak azt láthatták, hogy Niall és Louis, hogyan piszkálják egymást. Ezt Harry szakította meg egy hozzá szóló kérdéssel, ami ez volt: Harry, az a lány a barátnőd?
Mosolyogva rám nézett és átkarolta a nyakamat.
- Ő itt Shell.
- Ell! – javítottam ki.
- Igen, tök mindegy.
Erre a mondatára pedig hasba vágtam, amin kicsit felkuncogott.
- Szóval ELL – hangsúlyozta. – Ő a bandánk egyik haverja és az én legjobb barátom.
Erre a kijelentésére nyomott egy puszit az arcomra.
- Nem járunk vagy ilyesmi.
- Kinek van, barátnője nyújtsa fel a kezét – olvasta Zayn és ő meg Louis és Liam jelentkeztek.
Niall meg csak hangosan csámcsogott. Úgy tűnt, hogy ő ehhez a barátnős dologhoz nem szeretne semmit sem hozzá fűzni. Még jöttek kérdések és a srácok sok hülyeséget műveltek, aminek nagy részébe engem is bevontak. Mivel Harry és közöttem semmi sincsen a rajongók teljesen megnyugodtak és már nem is voltak ellenségesek. Abban reménykedtem, hogy több ilyen cikk és bejegyzés nem fog rólam megjelenni, mivel elég rosszul tűrtem, az ilyen rossz kritikákat és hamis dolgokat. Annyira élvezték a rajongók a helyzetet, hogy a srácokat láthatják, hogy el sem akarták őket engedni.
- Hé, azt akarják, hogy énekeljünk nekik – mondta Zayn mosolyogva.
- Sajnos srácok, mi abban nem vagyunk valami jók – jegyezte meg Harry szomorú arccal.
- Na, jó beszélj a magad nevében! – nevetett Liam. – Mi azért tudunk énekelni.
- Vagy hallgassátok meg a dalt, amit Ell szerzett nekünk – javasolta Louis és a többieknek tetszett az ötlet körülöttem.
- Én az éneklésre szavazok! – mondtam erőltetett mosollyal az arcomon.
- Nézd a rajongók is hallani akarják – mutatott Niall a kommentekre.
Ez ismételten jól esett. Érdekelte őket. Azt akarták, hogy játsszam el. Végül is miért ne?
- Na, jó.
Felálltam és a zongorához mentem a srácok felém fordították a kamerát. Közben pedig hallottam, hogy pusmognak. Nekikezdtem a dalnak. Közben pedig az járt a fejemben, hogy vajon tetszeni fog-e nekik. Fontos volt a véleményük, hiszen ők a bandarajongóik. Ha pedig írnak erre a dallamra szöveget, akkor az ő daluk lesz. Ha pedig a rajongóknak nem tetszik rosszul éreztem volna magamat miatta. Az azt jelentené, hogy nem vagyok elég jó Harrynek. Vagyis számomra biztosan ezt jelentené.
Amikor befejeztem a többiek őrjöngeni kezdtek direkt jó hangosan, majd visszahuppantam melléjük.
- Szerintem gyönyörű dal. Számíthattok a közel jövőben tőlünk egy számra – mondta Harry bazsalyogva hol rám nézett, hol a kamerába. – Írjátok meg, hogy nektek hogy tetszett.
Érkeztek is a válaszok. Szemeimmel futottam csak át, és amit elolvastam az mind pozitív volt. Néhány kérdést nekem is tettek fel, amire szívesen válaszoltam.