2012. június 4., hétfő

Kilencedik

Kicsit talán unalmasabb rész, de majd a következő már izgalmasabb lesz. Mindjárt teszem azt is! ;))


Miután Harry elment megint csak a boldogság ködfelhőként lengett körül. Örültem, nagyon. Hihetetlen, hogy mind ez velem történik. Visszakaptam az egyik legjobb barátomat. Ez pedig nagyon boldoggá tett. Az pedig, hogy tetszett neki a dalom még jobban földobott. Végül azt beszéltük meg, hogy holnap elmegyek Harry és Louis lakására és oda jönnek a srácok is, én pedig eljátszom. Aztán ők majd ötletelnek rajta. Már is izgatott voltam. Megcsörrent a telefonom és Susie hívott.
- Szia! Na hogy alakult a napod? – faggatózott.
- Jó volt, tetszett neki a dal. Holnap megyek hozzájuk.
- Komolyan mondod?
- Igen. Eljátszom. Ha minden jól megy lesz egy új daluk.
- Na ne már, akkor majd a te dalodat fogják énekelni?
- Bizonyára.
- Mennyire jó már.
Hallottam rajta, hogy ő is izgatottá vált. Tényleg imádja a srácokat és hatalmas fan. Így legalább meg is ismerhette őket. Persze még nem akartam egyből minden hová magammal vinni Sut is.
- Egyébként Harrynél rákérdeztem Niallos dologra. Majd kiderül, hogy mi lesz. Azt mondta, hogy nem árult el semmit, mivel elmeséltem neki az egészet, csak faggatózni fog majd barátjánál.
Hallottam, hogy tapsikolni kezdett a telefon mellett.
- Ez jó hír! De örülök. Majd mond a fejleményeket.
- Rendben van.
Elköszöntünk egymástól és letettem a telefont. Anya még nem volt itthon, úgy döntöttem, hogy bevásárolok és főzök valami vacsorát. Nem mondanám magamat jó szakácsnak. Sőt csak néhány dolgot tudtam elkészíteni, de azokat nagyon finoman. Szóval megvettem mindent és itthon főzőcskéztem. Közben pedig olyan izgatott voltam. Holnap megyek a fiúkhoz. Annyira érdekes, hogy komolyan nem voltam eddig rajongó, de most még is olyan jónak éreztem magam, hogy én beszélhetek a srácokkal. Erről álmodnak a rajongók, mint például Su is. Szerencsésnek mondhatom magam. Ettől roppant jó kedvem volt.
A nyárból még két hónap volt hátra. Nem akartam, hogy vége legyen. És egy ideig nem is lesz szerencsére.
- Shell, csak nem főztél?
- De igen.
- Hu de jó. Ma semmi erőm nem lett volna hozzá – nyomott egy puszit arcomra.
- Anya, holnap átmegyek Harryhez és Louishoz.
- Ők meg kicsodák? – kérdezte döbbenten. – Ell, ugye nincsen barátod?
Szinte rettegve kérdezte és olyan vicces arcot vágott, hogy elnevettem magam.
- Nem nincsen. Tudod One Direction.
- Nem szimpatikusak nekem azok a fiúk… - mondta gyanús szemekkel méregetve engem.
Erre ismét kuncogtam és a szemeimet forgattam.
- Eddig te mondtad, hogy: Shell nézd ott vannak a srácok a tvben. Milyen kis helyesek, nem?
- Az akkor volt, amikor még nem beszélgettél velük – mondta durcásan.
Anya féltett tőlük mivel ők híresek és bármit megtehetnek. Attól tartott, hogy szórakoznak velem és belevisznek a rosszba.
- Nyugi már! Írtam egy dalt zongorára. Azt fogom eljátszani nekik.
- Na jól van csak okosan!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése