Nyolcadik

És igen még mindig véleményekért kuncsorgok! Kérlek írjatok, már ha valaki olvas még egyáltalán. :S Jó lenne hallani felőletek valamit. Szóval ha lehet írjatok kommenteket.

Barátnőm el is tűnt. Haza sietett, mert azt mondta, hogy nem szeretne minket zavarni. Elsőnek örültem ennek, de aztán rájöttem, hogy talán jobb lenne, ha itt maradt volna. Amikor a csengetést meghallottam, lesiettem és Harry már ott állt az ajtóban.
- Szia – üdvözöltem és beinvitáltam.
- Szia. Milyen érdekes, ide találtam.
Elmosolyodtam és komolyan meglepő volt, mivel ő bárhol képes lenne eltévedni. Mondjuk ez ugyan úgy rám is igaz.
- Kérsz valamit?
- Nem köszi.
- Na jó, akkor megmutatom a dalt.
Bementünk a nappaliba és leültem a zongora elé. Komolyan már izgulni kezdtem, mintha valami vizsgán lennék. Felsóhajtottam és bele akartam kezdeni, de végül még sem.
- Remélem tetszeni fog! – mondtam mosolyogva. Ismét levegőt vettem és bele akartam kezdeni, de végül nem. – Ha nem akkor mond nyugodtan.
- Shell! – parancsolt rám. – Amíg nem játszod el, addig semmit sem tudok rá mondani. Ne izgulj már, csak én hallom.
Igaza volt, csak ő hallja most és senki más. Valójában az ürügy, hogy beszéljünk az meg volt. Tehát ha rossz is lesz, legalább ezt sikerült elérnem. Szóval elkezdtem játszani az elején görcsöltem, aztán pedig már észre sem vettem, hogy Harry ott ül mellettem szorosan. Csak a zongora volt előttem és az érzés, hogy könnyű vagyok, a dallam pedig magával ragad. Nagyon élveztem, amikor zongorázhattam. Valahogy az voltam igazán én. Amikor megfeledkezel magadról és azt teszed, ami jön. Valami ilyesmit éreztem most is. A záró hangok után pedig a kezeimet a zongorán hagytam. A billentyűket néztem és az alsó ajkamat harapdáltam. Féltem rá pillantani. Féltem a véleményétől, mivel tudtam, hogy őszinte lesz és ő ért is hozzá.
Elmosolyodott és éreztem, hogy rám néz. Lassan én is felé fordultam.
- Nekem tetszett.
- Őszintén?
- Igen. Komolyan nagyon szép. Én tudtam, hogy jól játszol, de nem gondoltam volna, hogy ennyire.
- Mennyire? – mosolyodtam én is el végre.
- Annyira, hogy még a hideg is kirázzon.
- Nem tudom, hogy benne lennél-e abban az ötletemben, hogy írtok hozzá a srácokkal egy szöveget és a tiétek.
- Vagy a miénk – pillantott rám.
- Azt kétlem – nevettem kicsit zavartan. – Harry, tudod, hogy nem tudok énekelni.
- Megtanulsz.
- Nem, ki van zárva.
- Pedig jobban hangzana, ha női hang is lenne benne. Na de akkor nem. Játszd el még egyszer, felveszem. Megmutatom majd a srácoknak.
Ismét eljátszottam neki. Most már minden izgalom nélkül. Viszont az, hogy én és ő együtt énekeljünk, nos, az kizártnak tűnt. Nem tudok sajnos énekelni. Nem lennék képes, főleg nem annyi ember előtt, de jól esett, hogy gondolt erre is.
Greny somfordált elő a konyhából és neki is tetszhetett a dal, mert nyávogva kísérte végig. Harry nevetve vette az ölébe és megölelgette.
- Imádom a macskákat – jegyezte meg csillogó szemekkel.
Ennél aranyosabbnak talán még nem is láttam, mint most. Greny dörgölőzött és dorombolt és Harry majdnem ugyan ezt csinálta. Belőlem is kitört a nevetés, ahogyan néztem őket.
- Örülök, hogy tetszik a dal.
- Én pedig örülök, hogy megírtad. Mennyit szenvedtél vele?
- Nem olyan sokat – füllentettem. – Na jó… Megküszködtem vele.
Ezen ismét elmosolyodott.
- Megérte komolyan. Srácoknak is tuti tetszeni fog. Louis oda van érted, szóval gondolom, ő el akarja majd énekelni.
Meglepve pillantottam rá. Louis imád engem? Igen? Hiszen még nem is nagyon beszéltünk.
- Meséltem neki rólad. Ő meg nagyon az az ölelgetős fiú, aki imád mindenkit – mondta nevetve. – Van barátnője. De ettől még lehetnek haverjai és téged nagyon szimpatikusnak talál – avatott be. – Tehát majd ne ijedj meg tőle.
- Na és Niallal mi van?
- Niallal? – kérdezte csodálkozva.
Megráztam a fejem, mert féltem, hogy félre ért. Én semmit sem szeretnék tőle. Erről szó sincsen.
- Nem, nem miattam, hanem Susie.
Erre elmosolyodott ismét. Igazából ő mindig mosolygott. Ez állt neki a legjobban.
- Így már más. Még nem nagyon kérdeztem tőle, de ígérem, ma megfogom.
- Rendben. Su már ezzel rágja a fülemet hetek óta, de csend!
- Jó, jó – tette le Grenyt a kezéből. – Hallgatok, csak finoman rá kérdezek.
- Köszönöm. Egyébként mi van veletek?
- Most nagyon sokat koncertezünk. Így sajnos nagyon kevés időnk van mindenre.
Ezt sajnálattal hallottam. Mondjuk annak örültem, hogy ennyire szereti őket Anglia, sőt külföld is. Azt teszik, amit szeretnek és még jók is ebben és élvezik.
- De te hívhatsz bármikor – kacsintott rám. – Rád szakítunk időt.
- Igen, már mondani is szerettem volna, hogy megsértődök, ha a telefonodat nem veszed fel – mondtam halálosan komolyan, de persze csak vicc volt.
- Fel fogom venni. De te és Su jöhetnétek több koncertre is.
- Minek? Ki kíváncsi arra az öt srácra?
- Nem kell mindre kíváncsinak lenned, elég, ha arra a göndörkére az vagy.
Ezen ismét elnevettem magam. Harry tudott igazán nagyképű dolgokat mondani, de valójában az önbizalma nem is volt ilyen hatalmas és komolyan gondolva, sosem mondana ilyet a bandájára. Imádja a srácokat. Ezt onnan is tudom, hogy rengetegszer elmondta. Olyanok már, mint a testvérek.
- Komolyan örülök, hogy megint találkozgatunk és köszönöm a dalt. Nagyon tetszik – mondta őszintén.
- Én is örülök. Sokszor eszembe jutott a nyár, amikor láttalak az újságokban, tvben. Attól tartottam, hogy sokat változtál.
- És változtam?
- Igen, de csak annyit, amennyit én is – mosolyodtam rá. – Nem vagy elszállva és ennek nagyon örülök.
- Nem is fogok, ettől ne félj – nyugtatott meg.
- Nem kerestelek, mert attól tartottam, már nem nagyon szeretnél velem barátkozni. Híres vagy és jönnek mások…
- Te teljesen megbolondultál! – képet el és még ki is kacagott. – Ha érdekel a véleményem te egy nagyon kedves és aranyos lány vagy, aki ugyan olyan őrült, mint én. Szerinted nem barátkoznék veled? Buta vagy még mindig! – nevetett. – Ha már ilyen őszintén beszélgetünk, akkor elárulom, hogy én rengeteget meséltem rólad a srácoknak. Sajnos kevés időm volt a régi kapcsolataimat ápolni. De nem feledkeztem el rólad.
Ennek örültem. Nagyon jól esett minden szava. Jó volt, hogy ilyen őszintén is tudunk beszélgetni. Harryvel. A legnagyobb hülyeségtől kezdve a legkomolyabb dolgokig mindenről tudtunk társalogni. Ekkor jöttem rá, hogy nekem ő az egyik legjobb barátom.