Nyolcvanötödik

- Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy mit kellene most tenni. Valami interjúra lenne szükség. Hogy a rajongókat megnyugtassátok, hogy nem vagytok alkoholista, drogos és még mit tudom én, hogy miket írtak rólatok itt-ott.
Elhallgatott és ez a csendes beszéd mindenkinek az idegeit tépkedte. Azt akartuk, hogy dühöngjön.
- Az a kérdés merült fel bennem, hogy vajon ti akarjátok-e még ezt csinálni?
Láttam a kidülledő szemeket és a hitetlen arcokat. Most én lettem az, aki nagyon dühös lett. Harrynek ez az élete. És a többieknek is. A banda a legfontosabb számokra. Ez az életük. Bármit megtennének, hogy örökké együtt maradjanak egy bandában. Bármit. Még minidig ugyan az a láng égett bennük, mint az xfactor alatt, és egyre csak növekedett ez a láng. Már lassan tűzzé nőtte ki magát. Most is hallgattunk. Nem mertünk megszólalni.
- Mert néha azt érzem, hogy már nem érdekel titeket ez az egész. Az albumon kellene dolgoznotok -
- Bocsánat, hogy beleszólok, de szerintem a srácok nagyon keményen dolgoznak – szólaltam fel végre. – Minden tőlük telhetőt megtesznek, de fiatalok és a pihenés nekik is belefér és a buli.
- Shell, kérlek, ne vágj a szavamba. Azt hiszem te nem vagy bandatag.
Lesullytó pillantást vetett rám és konkrétan nem mondta ki, hogy semmi közöm ehhez az egészhez, de éreztem, hogy ezt szeretné velem tudatni.
- Dolgoznotok kellene és azt csinálni, amit elvileg élveztek. Azt hittem ti szeretitek ezt csinálni.
- Szeretjük – mondta Louis lelkesen. – Még most is és mindig is.
- Akkor miért hagyjátok, hogy ilyeneket írjanak rólatok? Miért veszik el a lányok az eszeteket?
Ekkor Sura néztem és valami hasonló kifejezés ült ki az arcára, mint nekem. Nem volt valami kellemes érzés, hogy így beszélt rólunk Paul. Semmit sem tudott annak ellenére, hogy ő a srácok menedzsere.
- Ne is haragudjatok, de most már csak a balhék mennek. Jobban örülnék, ha a cikkek nem a botrányaitokról szólnának. Gondolom nektek is jobban esne, ha a szülők a gyerekeknek nem tiltanák, hogy titeket hallgassanak, a tinédzserek meg ne ábránduljanak ki belőletek. Zenélnetek kellene, nem pedig botrányokat csinálni. Hiába ígéritek meg, hogy nem fordul többet elő. Tudom, hogy elő fog.
Itt határozottan Harryre nézett, mivel ezen a téren vele volt a legtöbb probléma, de azért a többieket sem kellett félteni.
A beszélgetés többi részét pedig mi már nem hallhattuk, mivel Paul haza küldött minket. A nyaralásunk rettenetesen jó volt, főleg miután Harryvel kibékültem, de ezt az egészet elrontatta az sok idióta cikk. Untam nagyon, hogy az emberek csak csámcsogni bírnak rajtunk.
- Már is itthon? – Nézett rám csodálkozva anya. A nagy aggodalomban elfelejtettem felhívni.
- Paul haza rendelt minket – mondtam vállat rántva. – Megint mennek a pletykák…
- Mi történt?
- A srácokkal buliztunk és túl jól alakult a hangulat. Kicsit többet ittunk a kelleténél…
- Micsoda? Részegek voltatok?
Remek anyát is sikerült felbosszantanom. Hallgathattam fél órán át, ahogyan kioktatott. Aztán megkértem, hogy holnap folytassa mivel nagyon fáradt vagyok és inkább lezuhanyoznék majd aludnék.
A fürdőszobából rohantam a telefonom után, amikor meghallottam, hogy csörög.
- Szia.
- Szia, Shell. Hogy vagy?
- Ezt még kérdezed? – Válaszoltam kérdéssel és egy gúnyos hangnemmel.
- Sajnálom, hogy így alakult a nyaralás. Pedig minden percét élveztem. Paul meg elég dühös, azért mondott olyanokat…
- Képzelem – forgattam szemeimet. Mérges voltam, bár nem rá így nem kellett volna így beszélnem. – Mit mondott miután mi elmentünk.
- Folytatta a fejmosást. És, amúgy kipakoltál már?
Ki a fenét érdekel, hogy kipakoltam-e? Éreztem benne, hogy témát szeretne terelni. Nem ment neki valami jól.
- Harry! – Szóltam rá.
Felsóhajtott.
- Azt mondta, hogy hanyagoljunk kicsit titeket, mert így nem tudunk a munkánkra figyelni.

Nyolcvannegyedik

Liam egy kis gondolkodás után szinte remegő kézzel vette fel a telefont. Kiment a szobából, de hallottuk, ahogy a folyosón járkál beszéd közben. Nem értettük, hogy pontosan mit mond, de azt lehetett kivenni, hogy magyarázkodik.
- Paul ki fog nyírni, ugye? – Kérdeztem rémülten.
Harry rám pillantott és alsó ajkát rágicsálta. Idegesnek tűnt nagyon. Ahogy a többieken szétnéztem, mindenki így érezte magát. Louis a kezeit tördelte. Zayn pedig cigijét vette ki zsebéből és láttam, hogy tervezi, kimegy az erkélyre rágyújtani. Su bámult maga elé. Niall arcát kezeibe temette. Danielle tűnt egyedül nyugodtan, de szerintem ez csak a látszat volt.
Senki nem szólalt meg. Örökké valóságnak tűnt a várakozás, hogy Liam végre bejöjjön és elmondja mi lesz velünk. Amikor belépett minden tekintet rászegeződött és úgy tűnt, hogy rosszabb a helyzet mint gondoltuk.
- Mi van? – Kérdezte idegesen Louis.
- Paul azt kérte, hogy repüljünk haza most azonnal.
- Mi? Nem, még van egy csomó napunk itt, ez a születésnapi ajándékod – fakadt ki Zayn.
- Az lenne a legjobb születésnapi ajándékom, ha Paul nem mondana le a bandáról.
Értetlenül meredtünk rá. Idegesen túrt a hajába. Niall pedig felszipogott. Ő volt ötőjük közül a legérzékenyebb és most, nagyon megijedt. De mi is. Mi az, hogy lemond a bandáról?
Mindenki a szobájába ment és szó nélkül pakolásztunk. Semmit nem mondtunk. Meg sem mukkantunk. Pakoltam a bőröndömbe és nem is figyeltem arra, hogy szép rendben legyen csak mindent belegyűrtem. Ez a cikk megrázta minket. Aztán még az újságban is ott voltunk. Hihetetlen, hogy milyen gyorsan terjed a pletyka. A fiúk felnéztek twitterre. Kicsit nyugtatta őket a tény, hogy a rajongók többsége azt vallotta, hogy miért is ne csinálhatnák ezt, hiszen fiatalok. De ez édes kevés volt ahhoz, hogy a zűrzavar, ami most kavarodott csak így egy szempillantás alatt leülepedjen. A reptéren néhány rajongó megrohamozott minket, de most a srácok nem voltak olyan állapotban, hogy nagyon készségesek legyenek velük. Így hamar lezavarták az egészet erőltetett mosolyokkal és színlelt jókedvvel. Fogtam Harry kezét és éreztem, hogy mennyire ideges. Amikor rá néztem csak annyit láttam rajta, hogy üveges tekintettel bámul maga elé. A többi fiú is hasonlóan viselkedett. A repülőn ültünk már, amikor Liam szólalt meg.
- Sajnálom srácok, vigyáznom kellett volna jobban rátok. Elrontottam. Tudom, hogy én vagyok a hibás.
- Neked elment az eszed? – Rivallt rá Niall. – Mi nem akartunk onnan elmenni. Mi ittunk. Mi basztuk el.
Röpködtek az ön ostorozó mondatok. Hibás volt mindenki. Valamilyen szinten mindenki tehetett róla. Valamilyen szinten az újságok fújták fel nagyon. Valamilyen szinten pedig magyarázatnak kellett lennie, hogy fiatalok vagyunk. A repülő úton mindenki hulla fáradt volt, de senki nem tudott aludni.
Amikor megérkeztünk Londonba hívtunk taxikat és egyenesen a fiúk házához vettük az irányt. Paul már ott várt minket. Amikor megérkeztünk a bőröndöket csak letettük az előszobába. Nem is foglalkoztunk velük. Úgy vonultunk, mintha valami kivégzésre mennénk. Én teljesen úgy is éreztem magam. A nappaliban megpillantottuk Pault és ült az egyik fotelban. Nagyon idegesnek tűnt. Rettentően.
Gyorsan helyet foglaltunk és megint beállt az a kínos csönd. Nem tudtuk, hogy nekünk mit kellene mondanunk. Vártuk, hogy tépje le a fejünket. Hogy ordítson, hogy tomboljon. De ennél sokkal rosszabb következett. Még ez lett volna a legjobb. De a legrosszabb dolgok csak most kezdődtek…

Nyolcvankettedik-Nyolcvanharmadik

Sziasztok. :) Mivel tegnap nem jöttem, mert nem voltam itthon így ma egy dupla részt hoztam. :))) Már meg van a 12000 látogató! *-* Annyira örülök! Van 14 rendszeres olvasóm és 87 szavaztatok arra, hogy elég sűrűn néztek fel az oldalra és 7 ember van, aki még néha-néha olvasgatja. :D Annyira jók vagytok! :)))) Remélem tetszenek az új részek és tessék kommentelni is, mert az is nagyon jól esne! ^^ Jó olvasást!

Nyolcvankettedik

Ha már spanyolban vagyunk, tequilázgattunk kicsit. Jóból is megárt a sok… Nekünk is megártott. Elég jó kedvünk volt. Szinte már túl jó. Eleinte csak rengeteget táncoltunk és nem is akár hogy. Próbáltunk nem feltűnőek lenni, de amikor már az egyik pohár tartalma csúszott a másik után semmi sem tudott minket úgy igazán érdekelni.
- Hm, Louis, azt a lányt nézd – intett neki Zayn.
- Haver barátnőm van – mondta nevetve.
- Nem is neked szántam, hanem magamnak.
Hangosan felnevettem és Zaynre néztem.
- Tényleg csinos, talán táncolhatnál vele.
- Táncolni? Nem, annál kicsit többre gondoltam – mosolyodott rám ravaszul.
Kiitta a poharának tartalmát és lecsapta az asztalra, ez után felállt és elindult felé. Neki már tényleg jól alakult az este. Közben Harry is megérkezett az újabb italokkal. Ma este hatalmas bulit szerettünk volna csapni és egészen jó úton haladtunk e felé.
Louis már az asztalon is táncolt, annak ellenére, hogy józanon mindig azt mondta, hogy ő nem igazán tud. Harry és én minden hülyeségen nevettünk. Zayn nem egy lánnyal kavart az este folyamán. Niall és Su leginkább egymással volt elfoglalva, csak néha láttuk őket feltűnni. Danielle szimplán élvezte a bulit, amikor éppen nem ránk figyelt, hogy nem csinálunk baromságot. Liam pedig úgy viselkedett, mint valami dadus, mivel ő semmit sem fogyasztott.
Amikor egyre többen ismertek fel minket Liam elég ideges lett. Próbált minket rávenni, hogy távozzunk, de ez nem igazán sikerült neki. Mi még maradni szerettünk volna. Mi jól éreztük magunkat és nem akartunk menni sehová csak táncolni.
- Srácok ezt a hotelben is tudjátok folytatni – győzködött minket.
- De ott nincsen ennyi ember – nyavalyogta Zayn.
- Ne legyél már ilyen ünneprontó – siránkozott Louis is, mivel maradni szeretett volna. – Az tudod, hogy nem ugyan olyan.
- Én csak jót akarok. Harry gondolom, nem örülnél, ha megint ilyen képek készülnének rólad – próbálkozott másik barátjánál.
- De én nem vagyok most részeg – rázta meg a fejét, mi pedig hangosan felnevettünk. Nem tudott színészkedni sem pedig hazudni. Ezt még ő maga sem hitte el. Liam ezt nem találta ilyen viccesnek.
- Paul ki fog nyírni – sóhajtotta, mire Danielle mellé állt és összecsapta a tenyerét.
- Emberek megyünk és kész. Nem nyitok vitát.
Megfogta Su és Niall kezét majd felrántotta őket a fotelből. Az ajtó felé kényszerítette őket. Még mindig siránkoztunk és huzigálni kellett minket, de elhagytuk a szórakozó helyet. Az utcák tőlünk zengtek mivel a srácok énekelgettek. Be kellett látni, hogy még így is nagyon jók. Én is beszálltam olykor Susieval, de nekünk nem ment valami fényesen. Néhány spanyol rajongó meglátott minket. Liam próbálta menteni a helyzetet, de nem sok sikerrel. A srácok részegek voltak, ő pedig idegbeteg. Folyton azt hajtogatta, hogy holnapra tele lesz velünk az internet és az újságok és Paul agyvérzést fog kapni. Soha többé nem engedi el őket sehová. Amíg ő magában őrlődve pánikolt, mi határozottan jól szórakoztunk. Louis tartotta a műsort Harryvel. A hotelbe beérve a recepciós kicsit kiakadt azon, hogy mennyire hangosak vagyunk és nem győzött minket csitítgatni. Elsőnek senki sem akart elmenni, aludni, mert folytatni szerettük volna a bulit. Aztán beláttuk, hogy a buli meghalt. Liam akkor ölte meg, amikor haza ráncigált minket. A szobák teljesen felborultak. Louis és Zayn voltak egyben. Niall Suval. Liam pedig Daniellel. Én természetesen Harryvel voltam. Néhány cuccomat átvittem a közös szobánkba. Mivel nem tudtunk aludni, így nem tettük. Abban a pillanatban, ahogy magam mögött bezártam az ajtót Harry letámadott és a falnak passzírozott. Elég hevesen kezdett el csókolni és közben simogatott ahol ért. Nehezen eljutottunk az ágyig, amire ledöntött és ott folytattuk. Az este nem sokat aludtunk, mivel egymással voltunk elfoglalva.

Nyolcvanharmadik

- Nagyon fáj a fejem – nyöszörögte Harry mellettem. Hasonló gondokkal küszködtem én is. Másnaposság. Amikor megbántad, hogy ittál és megígéred, hogy soha többé, de ekkor is tudod, hogy ezt nem fogod tudni betartani. Tegnap este tényleg túlzásba vittük a bulit. Bizonyos dolgok ki is estek, bár a Harryvel töltött éjszakára tisztán emlékeztem. Lassan kikászálódtam az ágyból és lezuhanyoztam, hogy attól hátha jobban leszek, de nem sokat segített a hidegvíz. Felöltöztem, és amikor kiléptem a fürdőszobából ő még mindig az ágyon volt.
- Fel kellene kelned neked is.
- Kellene – motyogta nem túllelkesedve az ötletemért.
- Srácoknál biztos van fájdalomcsillapító.
Megfogta a karomat és magára rántott. Olyan erővel tette mind ezt, hogy én teljesen ráhanyatlottam a mellkasára.
- Nekem is van – vigyorgott kisgyerek módjára. Úgy csillogtak most is a zöld szemei, hogy teljesen elmerültem bennük. Nyomtam egy gyors puszit ajkaira, majd felálltam.
- Na, kellj fel!
- Igen is asszonyom – mondta sértődötten és felült. Ekkor hangos dörömbölést hallottam az ajtón. Még jobban megsajdult a fejem.
- Nyissátok már ki! – Kiabálta be egy ismerős ideges hang.
- Oké, oké nyugi már! Nyitom! – Siettem oda és Zayn konkrétan beesett az ajtón.
- Nagyon fáj a fejem. Mondjátok, hogy nálatok van valami gyógyszer.
- Bocsi haver, de nálunk sincs.
- Nem hiszem el – rázta meg a fejét és ő is kissé rossz állapotban volt.
Louis is feltűnt mellette, aki vigyorgott, mint egy idióta. Olyan volt, mintha még mindig részeg lenne. Megjelent Liam és Danielle is. A mi szobánk lett a találkozó. Bár Liam már nem tűnt olyan vidámnak. Sőt tombolt. Oda hívta hozzánk Niallt és Sut is, majd a laptopot az orrunk elé nyomta.

Vad buli lehetett…
Mint tudjuk a One Direction tagjai és a srácok barátnői, név szerint Danielle, Susie és Shell együtt nyaralnak Spanyolországban. Eddig azt lehetett hallani és olvasni, hogy valami feszültség van körülöttük, főleg, hogy a banda legfiatalabb tagja Harry Styles és barátnője nem sokat tűntek fel együtt a médiában. Talán valami mosoly szünetet tarthattak, de most már tudhatjuk, hogy együtt vannak. Legalábbis a tegnap este készült fotók erről árulkodnak. Az ír származású szőkeséggel és barátnőjével is ugyan ez a helyzet. Vad buli lehetett, mivel az utcán is énekelgetve mentek. A rajongókkal közös képeken pózolva azt vehettük észre, hogy a srácok nem éppen vannak a helyzet magaslatán. Vagyis nem voltak teljesen józanok. Nem kevés kép örökítette meg ezt az estét. Talán megszokhattuk, hogy ők már csak ilyenek, hogy minden buliban benne vannak, de talán ez rombolja majd a banda jó hírnevét is. Sokaknak szemet szúr ez a dolog. Igaz, hogy fiatalok és élvezik az életet, de sok fiatalabb rajongójuk is van. A szülők nem örülnének, hogyha gyerekeik ilyen bandáért rajongnának. Remélhetőleg kevesen gondolják, így és nem érik támadások a fiatalokat, de minden esetre jobban kellene vigyázniuk.

Ahogy végig olvastam teljesen ledöbbenve néztem a többiekre. Nem akartam elhinni és a képek egyszerűen borzasztóak voltak. Észre sem vettem, hogy fotóznak minket. Mindenki hallgatott és nem tudtunk megszólalni. Tényleg nagyon felelőtlenek voltunk az este. Szerintem mindannyinknak bűntudata volt. Liam telefonja szólalt meg és Paul nevét olvashattuk a kijelzőn. Mindenki összenézett és a halálos ítéletünkre vártunk.

Nyolcvanegyedik

Sziasztok. Mostanában lehet kicsit unalmasabb részek jöttek, mert nem sok időm volt írni, de hamarosan felfog ismét pezsdülni az életük! ;)) Ígérem. :) Kommenteket még mindig várnék, jó sokat! :DD Jó olvasást.

Annyira békés volt nélkülük minden most meg itt termettek és nem tudtuk magunkról lerázni őket.
- Szóval akkor ti ketten most együtt vagytok?
- Mi volt ez a mosoly szünet?
- Shell, most kivel jársz?
Ezer kérdéssel bombáztak minket mi pedig nem tudtunk válaszolni. Annyira rosszul éreztem magam. Nincsen klausztrofóbiám, de valami hasonló pánik tört rám. Szerencsére Harry átölelte a derekamat és úgy vezetett ki az ember tömegből, akik még mindig követtek minket. Visszamentünk a hotelbe, és érdekes módon a srácokat nem vették észre a parton. Ezek szerint csak mi ketten voltunk ilyen feltűnőek.
- Kissé megijedtem – vallottam be őszintén. Valahogy erre nem számítottam.
Harry bosszankodott párat és hatalmasat sóhajtott, amikor felértünk az emeletre. Bementünk a szobámba, hogy átöltözzek, közben Harry még mindig magában morgolódott.
- Mi baj?
- Aj, csak az, hogy sehová nem mehetek el veled nyugodtan, mert ezek mindig a nyomomban vannak – fakadt ki. – Sajnálom tényleg – szabadkozott, mintha az ő hibája lenne, pedig ő aztán nem tehetett róla.
Az ágyamon ült és én az ölében foglaltam helyet még mindig fürdőruhában voltam.
- Sajnos ez így fog menni, mivel egy olyan sráccal járok, akinek van egy híres bandája és piszkosul jól néz ki, a rajongók pedig megőrülnek értük.
Átölelte derekamat és fejét vállamra hajtotta. Hatalmasat sóhajtott.
- Na, igen… Bejött neked az élet – nevette el magát.
- Vajon a többiekkel mi van?
- Szerintem ezek a piócák a hotel előtt állnak, szóval a többiek biztonságban vannak a parton.
Felálltam az öléből és ruháim után kezdtem el kutatni közben éreztem magamon a tekintetét. Amikor a fürdőszoba felé vettem az irányt hangosan fölhorkantott.
- Már láttam mindent – mondta kisfiúsan.
- Attól még lehetek szégyellős, nem? – Pillantottam rá elvigyorodva. Nem adhattam meg neki azt az örömet, hogy előtte átöltözök. Bementem a fürdőszobába és felvettem egy rövidnadrágot hozzá egy lenge fehér felsőt, amin kék és narancssárga minták voltak. Amikor kiléptem Harry még mindig az ágyamon terpeszkedett egy fürdő naciban.
- Este akkor bulizunk? – Néztem rá.
- Csak ha van kedved – pattant fel. – Valami egészen mást is csinálhatunk.
Közel állt meg előttem, hogy arcunk majdnem összeért. Tudtam, hogy mire gondol. Megforgattam a szemeimet, majd elmosolyodtam.
- A bulit választom, azt hiszem.
Ahogy kimondtam sértődést imitált és csalódottnak tűnt. Végül tehát este elmentünk egy szórakozó helyre. Egy rövidnadrág volt rajtam és egy alul megköthető felső, amiből kilátszott a hasam. Niall mutatta meg nekünk a helyet a városban, mivel ő fedezte fel a napokban. Elég jónak tűnt. Nagy volt a tömeg, így könnyedén el lehetett vegyülni és nem kellett attól tartanunk, hogy valaki felismeri a fiúkat, mert akkor lőttek az estének. Megrohamoznak minket a rajongók.
- Első szabály: Harry nehogy kiírd twitterre, hogy hol vagyunk.
- Olyan csak párszor volt – nyavajogta.
- Igen, mert ennyi eszed van, amennyi látszik – forgatta a szemeit Liam, aztán pedig helyet foglalt, az egyik bőrülésben. Mindenki leült és kértünk italt. Tudtam, hogy ez is egy durva este lesz, ahogyan ahhoz a fiúktól megszokhattuk.

Nyolcvanadik

A reggelinél találkoztunk a többiekkel, a hotel éttermében.
- Megjöttek a turbékoló galambok – intett felénk Su.
- Milyen volt az estétek? – Kérdezte röhögve Louis mindenféle tapintatosság nélkül.
- Azt hiszem leváltalak Lou. Ne haragudj – nevetette el magát Harry. Én közben leültem az asztalhoz és próbáltam nem elpirulni a zavarba ejtő vicceiken. Láttam, hogy Liam vigyorog rám, mint valami félnótás. Viszonoztam a mosolyát. Örül, hogy végre minden rendben van. Én is így voltam vele. A dolgok nem is alakulhattak jobban.
- Mit csináljunk ma? – Kérdezte Danielle, aki közben a telefonját bűvölte és ránk sem nézett.
- Keressünk valami szórakozó helyet és rúgjunk be, de istentelenül – röhögte Zayn.
- Oh, ez nem is olyan rossz ötlet – szólalt meg Louis is csatlakozva haverjához.
Szóval megint hatalmas buli lesz az este.
- EZT NEM HISZEM EL! – Kiabálta hangosan Danielle és még fel is pattant a székéről. Tett néhány kört, mi csak értetlenül néztük, hogy mi a csudát művel.
- Jól érzed magad szívem? – Kérdezte Liam mosolyogva.
- Persze – fújta ki a levegőt és visszaült, majd a telefonját barátja orra alá tolta. – Jamie Rowan bekövetett twitteren. Jézusom, ő a világ legjobb táncosa – sipákolta, mint egy őrült rajongó. Aranyos volt egyébként, Liam jót nevetett rajta.
- Ez egy remek hír, de mi lenne, ha lemennénk a partra? – Kérdezte Niall teli szájjal.
Mivel nagyon jó idő volt és a tengerpart csodálatos, eldöntöttük, hogy akkor ma is lemegyünk egy kicsit úszni. A lányokkal visszamentünk a szobánkba és felvettük a bikininket. Rajtam a világoskék, pánt nélküli volt és felvettem hozzá egy pilóta szemüveget, a hajamat kiengedve hagytam, ami hullámosan omlott a vállamra. Vittem magammal egy táskát is, amibe törölközőinket meg néhány cuccot dobáltunk. Azt beszéltük a srácokkal, hogy a parton találkozunk velük. Ahogy elindultunk egy ismerős jött oda hozzánk.
- Sziasztok, lányok – köszöntött minket szexi akcentusával. – Shell, tudnánk beszélni?
Sürgetően nézett rám és nem tudtam, hogy mit akarhat tőlem. A lányokra néztem, akik most nem voltak elragadtatva az ötlettől, hogy beszélgessek vele, mivel nekem ott van Harry.
- Menjetek, majd csatlakozom – szóltam nekik, majd a spanyol fiúval kicsit odébb mentünk beszélgetni. Aranyosan mosolygott, ami talán első nap hatott rám egy kicsit, de most már nem.
- Megkérdezhetem, hogy mi a gond? Úgy értem, én azt éreztem, hogy jól sikerült a randink – mondta értetlenül.
- Öm…
Nem tudtam, hogy mit is kellene neki mondanom. Édes volt tényleg és idióta, aki kihagyja ezt a lehetőséget, de még hülyébb, aki megcsalná Harryt. Én pedig másra rá sem tudtam nézni.
- Nekem van barátom – nyögtem ki.
- Akkor miért?
- Csak összekaptunk és gondoltam miért ne szórakozhatnék… Sajnálom – mondtam halkabban.
- Szórakoztál velem – mondta ki csalódottan. Amit igazából nem is értettem, hogy mit van úgy oda. Egy találka volt, ennyi. Annyi csajjal lehet még főleg, hogy így néz ki ahogy.
- Hé, Ell, nem jössz fürdeni?
Harry szorosan magához húzott és megcsókolt. Kicsit azt éreztem rajta, hogy Mister Izomnak szeretné megmutatni, hogy foglalt vagyok. Ő se szó, se beszéd sarkon fordult és ott hagyott minket.
- Mit akart ez tőled?
Na, jó beismerem, jó érzés, hogy Harry féltékeny. Olyan jól áll neki.
- Megbeszéltünk egy újabb randit – mondtam mosolyogva és kezeimet átkulcsoltam Harry nyakán.
- Ez nem vicces – mondta egy csibészes mosollyal az ajkain.
- Mert nem is annak szántam.
- Mi van? – Kérdezte kerek szemekkel mire elnevettem magam és megöleltem. – Na, jó most komolyan, nekem ne mondj ilyeneket, mert megverem azt a gyereket.
- Nem hiszem, hogy megtudnád – húztam el a számat.
- Mi? Kételkedsz bennem? – Ördögi mosoly lepte el az arcát.
- Nem, csak az a srác egy izom kolosszus.
- Na, kösz, szóval én nem vagyok elég izmos.
Sértődötten eltolt magától és tudtam, hogy viccel. Így nyomtam egy puszit arcára és megfogtam a kezét.
Ekkor hallottam néhány fényképező kattogását és a paparazzik a semmiből tűntek fel. Teljesen megrohamoztak minket.

Hetvenkilencedik

Meghoztam az új részt. Kérlek titeket, hogy írjatok kommenteket, mert mostanában, megint kevesen írtok. Ha a lustaság miatt, akkor légyszíves néhányan erőltessétek meg magatokat. :))) Ha nem tetszenek a részek azt is nyugodtan le lehet írni. :) Na jó olvasást.

Kivettünk egy külön szobát távol a többiekétől. Ez is hatalmas volt és nagyon szép. Bár engem az ágy érdekelt nagyon. Amikor Harry leült rá én az ölébe bújtam és gyengéd csókokat leheltem nyakára így döntöttem hátra. Hasán ültem és lehajoltam hozzá, hogy megtudjam, csókolni lágyan, de szenvedélyesen. Tetszett neki a játék mivel hatalmas vigyor terült el az arcán. Kezei pólóm alatt jártak én közben még mindig csókolgattam nyakát és kicsit lejjebb haladtam.
- Ezt inkább ne, mert nagyon beindítasz.
Fel akart ülni, de nem hagytam. Lehámoztam a pólóját és ő értetlenül nézett rám. Mind a ketten ittunk. Nem voltunk részegek csak az ital bátorított. Tudatomnál voltam és kívántam őt rettentően. Fordított a helyzeten és én kerültem alulra. Rólam is lekerült a felsőm. Kezemet nyakán átkulcsoltam és megint egy heves csókcsatába kezdtünk. Kezével combomat simogatta aztán feljebb haladt vele és már a nadrágomon belül folytatta. Néhány sóhaj tört ki belőlem. Én is kényeztetni kezdtem őt. Rettentően élveztem a dolgot és úgy hallottam, hogy ő is. Szépen lassan minden zavaró ruhadarabunktól megszabadítottuk egymást. Mikor már teljesen felhevültünk én lassítottam egy kicsit
- Biztos, hogy akarod? – Nézett a szemeimbe. – Nem erőltetem
- Igen. Csak félek egy kicsit – mondtam őszintén. – Nekem ez az első – pirultam bele.
- Nekem is.
Felvont szemöldökkel néztem rá ő meg vigyorgott, mint egy kis gyerek. Ezt még ő sem hitte el. Harry határozottan nem szűz már. És én sem akartam az lenni. Tudtam, hogy szeret és én is őt, akkor meg mire várjunk? Úgy éreztem, hogy készen állok rá, csak tartottam attól, hogy valamit rosszul fogok csinálni.
Harry bátorításul megcsókolt, majd átkulcsolta ujjaimat. Minden érintése és csókja égetett és olyan volt, mintha rázna, de ez kellemes érzéssel töltött el. Pezsgett a vérem és lüktetett a fejemben a rózsaszín köd. Teljesen magával ragadott és nem tudtam ellenállni. Az érzések vették át felettünk a hatalmat. Bíztam benne és egyre inkább levetkőztem gátlásaimat. Egy csodálatos éjszakát töltöttünk együtt és azt hittem, hogy lehetetlen ennél is jobban szeretnem, de tévedtem. Ez még szorosabbá tette a kapcsolatunkat.
…
…
…
Azt hiszem, a részletekbe nem szívesen mennék bele.

Reggel éreztem hátamon az érintéseit. Amikor felkeltem az ő gyönyörű zöldszempárja fogadott, amelyek csillogtak és ezer wattos mosolya szinte vakított.
- Jó reggelt – nyomott egy puszit homlokomra.
- Neked is – dünnyögtem.
- Hogy aludtál?
- Remekül – mosolyodtam rá.
Közelebb bújtam hozzá és fejemet mellkasára hajtottam. A hajammal kezdett el babrálni én pedig hallgattam szívének nyugtató ritmusát.
- Csodálatos volt a tegnap – mondta ki. Olyan zavarba ejtő volt ezt hallani.
- Ezt minden lánynak elmondod? – Kérdeztem vissza kissé gúnyosan ezzel is próbáltam a zavaromat elrejteni.
- Shell, én komolyan mondom – fordított maga felé. – Te… öm… megbántad?
Lesütötte a szemeit, mert arra következtetett, hogy így értettem.
- Nem, dehogy! Nem bántam meg.
- Akkor jó – mosolygott megint aztán megcsókolt.
Dehogyis bántam meg. Ez sosem fogom.

Külön rész 4

A várva várt rész. :DD Nyeheheh! :) Remélem tetszeni fog és kapok kommenteket. A végére kicsit lehet perverz lett. Tudtam volna még fokozni a helyzetet de nem mertem. Azért még se legyen +18-as a történet. :P Szóval jó olvasást! ;)

*Harry szemszöge*

- Hozzak valamit haver? – Kérdeztem tőle, mert láttam, hogy elég rosszul van még mindig. Sápadt volt és sokat köhögött, fújta az orrát és láza is elég magas volt. Ránk ijesztett rendesen. Megszólalt a csengő és felsóhajtottunk. Most aztán semmi szükségünk nem volt látogatókra. Amikor egyre vadabbul dübörgött az a bizonyos személy Zayn pattant fel, hogy ajtót nyisson. Közben mi Niallt pátyolgattuk Liammal.
Hallottam, hogy Zayn beszélget valakivel. Shell hangját hallottam, de szinte mindig szóval nem hittem a fülemnek. Elsőnek, a szememnek sem, amikor megpillantottam. Próbáltam úgy tenni, mint aki észre sem veszi őt. Nagyon idegesnek tűnt és ettől én is azzá váltam. Megijedtem, mivel nem szokott ilyen lenni. Láttam rajta, hogy sírt. Legszívesebben oda mentem volna hozzá, hogy megöleljem és megnyugtassam, de nem hozzám jött.
- Ők úgy is tudnak mindenről. Miről szeretnél beszélni?
Shell zavarban érezte magát és nagyon zaklatott volt. Mi lehet olyan nagydolog, hogy még előttünk sem szeretné mondani. Azt hittem a zaklatójáról van szó, de akkor nem hiszem, hogy Niallt kereste volna.
Mindenféle kérdést szegezett neki és én próbáltam nem oda figyelni, de Elena nevére akaratlanul is felkaptam a fejem. Amikor pedig belépett az ajtón az említett személy tudtam, hogy ennek nem lesz túl jó vége.
- Hát te? – Nézett barátnőmre, illetve a nem barátnőmre…
- Ezt én is kérdezhetném.
Ell felállt és nekem minden izmom megfeszült. Ezek ketten szét fogják egymást tépni.
Nem is figyeltem, hogy mit mondanak, de láttam, hogy Elena válla Shellébe ütközött teljesen szándékosan. Láthatóan provokálta őt és ennél nem is kellett több. Ekkor már felpattantam és tudtam, hogy cselekedni kell, de ők gyorsabbak voltak. Shell adott pár pofont, Elena pedig Ell felsőjét és haját tépkedte. Mint azokban a béna filmekben, mint amikor a lányok bunyózni kezdenek, csak ez most a nappalinkban játszódott. Niallal álltunk közéjük. Hallottam, hogy Shell elsírta magát, de nem bírtam oda nézni. Elenával felmentem az emeletre.
- Ne haragudj Harry, de láttad, hogy ő kezdte. Annyira sajnálom, ez a csaj egy őrült.
Hiába mentegetőzött nem igazán figyeltem rá. Gondolkodni kezdtem és próbáltam a képet összerakni, hogy most akkor mi a fene történik itt. Ekkor vette észre, hogy a szája felszakadt és ömlött belőle a vér. Kissé megijedtem, de láttam rajta, hogy ő is. Azonnal autóba ültünk és vittem a korházba.

***

Másnap a nappaliban ültünk mindannyian. Niall már kicsit jobban nézett, ki de még mindig pihengetett. A levegő köztünk és Elena között eléggé feszült volt. Megint csengetésre lettünk figyelmesek és én összerándultam. Elsőként álltam fel, így én nyitottam az ajtót. Su állt előttem.
- Szia – lépett be bármilyen kérdés nélkül. – Beszélnünk kell – hadarta.
- Öm, beszéljünk.
- Srácok is itt vannak?
- Nappaliban.
Beljebb sétáltunk és, amikor oda értünk. Su kicsit felkuncogott. Mindenki rá pillantott.
- Beszéltem Ellel és mesélte, hogy felszakadt a szád, de nem gondoltam volna, hogy ennyire csúnya látvány.
Hallottam, ahogy Niall és Louis felhorkantottak.
- Így jó, hogy te is itt vagy Elena, mert pont rólad szerettem volna mesélni a fiúknak. Harry szerintem ülj le.
Rám ijesztett rendesen. Leültem az egyik fotelbe és hatalmas szemekkel néztem rá. Pár másodpercig hallgatott és nekem örökké valóságnak tűnt.
- Szóval… Kezdeném ott, hogy Elena apja nem halt meg. Csak üzleti úton van hosszú ideig. Aztán folytatnám azzal, hogy Elena zsarolt engem is és Adamet is.
Várt egy kicsit, hogy felfoghassuk. Volt, aki meg sem lepődött ezen az egészen. Na én nem tartoztam közéjük. Konkrétan eddig őt védtem, annak ellenére, hogy tudtam nem tökéletes és sok hibája van. Amikor együtt voltunk kitalálta, hogy terhes. Ennél nagyobb hazugságot el sem tudtam képzelni, de tévedtem, hogy ennyiben kimerült volna a gonoszsága.
- Gondolom, már sokan tudjátok, hogy Elena a zaklató, aki a csomagokat, képeket és leveleket küldte Shellnek. Harry tudnod kell, hogy Adamnek tényleg tetszett Shell, de soha sem csókolta volna meg. Szándékosan soha! Elena megzsarolta.
- El ne higgyétek már! – Förmedt rám az említett kígyó.
- Elena hallgass! – Csitítottam le és vártam a folytatást.
- Néhány dologgal még engem is megzsarolt. Így készültek el azok a bizonyos képek… Harry én értem, hogy dühös vagy. Az a csók megtörtént. De semmi jelentősége. Ha ezt – nézett Elenára –, a házadban tudod tartani, akkor Shellnek is meg kell tudnod bocsátani.
Igaza volt csak nem volt ilyen egyszerű. Elenának megtudtam, mivel nem érdekelt annyira. Nem tudtam volna csalódni benne ismét, mert már nem is vártam tőle semmit. Amikor Su befejezte ezt az egészet és kisétált az ajtón Niall társaságában Elena oda jött hozzám.
- Hiszel neki?
- Igen.
- Inkább neki, mint nekem?
- Inkább.
- Ő csak egy lány én pedig a szerelmed voltam.
- Jól mondod, voltál. Ennek vége. Örülnék, ha innen is elmennél, minél hamarabb, mert hányingerem van, ha rád nézek.
Ezzel a mondatommal ott is hagytam. Talán erősen fejeztem ki magam, de irtó ideges voltam és nekem is vissza kellett tartanom magamat attól, hogy leüssem. De annyit sem érdemelt, hogy rá nézzek. A társaságában nem maradhattam, mert olyat tettem volna, amit nem bánok meg, de ha kitudódik, akkor nem leszek túl büszke magamra.
 Miatta vesztem össze azzal, akit a világon mindennél jobban szeretek és ettől még idegesebbé váltam. Azon törtem a fejemet, hogy hogyan kellene ezt az egészet jóvátennem.

***

Amikor a reptéren megpillantottam Shellt biztos voltam benne, hogy direkt csinálja. Egy csinos szoknya volt rajta, ami szabadon hagyta lábait. Hatalmasat kellett nyelnem, hogy összeszedjem magam és ne őt bámuljam túl feltűnően. Eszméletlen dögös volt. Biztos, hogy kínozni akar.
A repülőn előttem ült és próbáltam úgy tenni, mintha annyira jól érezném magam. Szórakozott velem, akkor én is vele, de tudtam, hogy én nem fogom sokáig bírni. Liammel beszélgettünk egy ideig utána betettem a fülhallgatómat és zenét hallgattam közben dúdolgattam. Amikor megérkeztünk lefoglaltuk a szobákat. Louissal aludtam és az jutott eszembe, hogy Shellel is lehetnék egy szobában. Már csupán a gondolattól kellemes érzés áradt szét bennem, aztán rá kellett eszmélnem, hogy még mindig haragban vagyunk. Első nap ez végig így volt. Nem is szóltunk egymáshoz és legalább öt méter mindig volt közöttünk. Már kicsit kezdtem magamat kínosan érezni. Hozzá akartam érni vagy szólni, de még úgy éreztem bírom egy ideig.
Másnap reggel arra keltem, hogy Shell lealázta Louist, ami szinte lehetetlen. Normális esetben ezen, jót kacagtam volna és büszke lettem volna rá nagyon. Most pedig komor arccal hallgattam őket. Aztán ez egyre csak rosszabb lett. Ugyan is az egyik tengerparti bárban, ahová elmentünk este iszogatni a lányok flörtölgetni kezdtek egy pincérrel. Fürdőruhában voltak és mind hármójuk igazán csinos, így meg sem fordult a fejünkben, hogy egyikkőjükre nem vetné rá magát.
- Jézusom Shelle, ez a csávó téged néz és mosolyog – sipítozta Su, mire Niall kissé nyugtalánná vált, rólam meg ne is beszéljünk.
- Istenem mi van akkor? – Kérdezte Niall. – Nehogy azt mondjátok, hogy belézúgtatok.
- DE! – Vágták rá mind a hárman. Az izompacsirta félmesztelenül megjelent mellettünk és letette a koktélokat, majd Shellnek csúsztatott egy szalvétát. Amikor megláttam, hogy a srác száma van rajta és Shell zavarában elpirul azt hittem mentem elordítom magam az idegességtől, de próbáltam magam nyugtatni. A székembe kapaszkodtam, hogy ne ugorjak fel és essek a nagydarabnak. Esélyem sem lett volna ellene, mivel ő túlságosan ki volt gyúrva.
De a fejeket vágtam ezerrel. Pedig próbáltam magamon uralkodni, de olyan szinten féltékeny voltam, hogy nem tudtam magammal mit kezdeni.
Amikor hallottam, hogy Shell a szobánkban van és Louis próbálja lefektetni szándékosan csak egy törölközőben mentem ki. Talán nincs olyan jó testem, mint annak a spanyol csávónak a partról, de azzal is tisztában voltam, hogy Shellnek ez kínzás lesz. Ha ő megteheti, akkor én is. Aztán már nem is tudtam másra gondolni csak, hogy Louis minél hamarabb lefektessük, mert már zavarba ejtően perverz gondolatait osztotta meg velünk.
- Köszönöm, hogy segítettél – suttogtam, hogy nehogy felkeltsem közben Shell gyönyörű zöld szemeibe néztem. Annyira hiányzott, hogy így nézhessek rá. Megőrjített a mosolyával, ami most is ott volt az arcán.
- Azt hiszem én is megyek lefeküdni.
Rám nézett a küszöb túl oldaláról és megint az a mosoly! Ezek voltak azok a pillanatok, amikor azt éreztem, hogy én nem bírom tovább.
- Jó éjt Shell.
Szinte jólesett kimondani a nevét. Az este nem sokat aludtam, mert Louis horkolt, nekem meg a gondolataim összevissza jártak keltek.

***

A srácokkal tvztünk. Feltűnt, hogy Shell nem csatlakozott hozzánk. Talán fáradt… Arra gondoltam, hogy bemegyek a szobájába és beszélek vele. Szerettem volna, ha minden olyan lenne, mint régen. Aztán kijött a szobájából és rá pillantottam. Elég jól nézett ki valahol sejtettem, hogy nem a tvzéshez öltözött ki annyira.
- Te meg hová mész? – Kérdezte tőle Danielle.
- Találkozom Mister Izommal.
Mindenki tudta, hogy ki az. Értetlenül néztem rá és úgy éreztem magam, mintha pofán csaptak volna.
- Nem kellene egyedül császkálnod – mondtam aggódva. Nem is ismeri ezt a gyereket. Nem engedhetjük, hogy így este kettesben legyenek. Meg persze amúgy sem, mert nem bírom ki.
- Nem leszek egyedül – forgatta a szemeit.
- Ez akkor most egy randi?
- Igen Su. Ez egy randi.
Ahogy kimondta az jutott eszembe, hogy meg kérem maradjon. Nem engedem neki, hogy elmenjen. Aztán elsétált és már a folyosó végén járhatott. Utána akartam menni. De nem tettem. Tíz perc múlva már nagyon ideges voltam. Mi a fenét csinál? Teljesen megőrült?
- Nem kellene felhívnunk?
- Aj, Harry, nagy kislány, tud magára vigyázni.
- De nem is ismerjük azt a srácot!
- Féltékeny vagy mi? – Kérdezte Louis és megdobott kukoricával.
- Nem bazdmeg nem vagyok az! Végül is Shell egy nyomorék kisfiúval ment el este randizni.
Olyan ideges voltam, hogy felálltam és járkáltam. Féltettem őt. Ha valami baj lesz, megölöm azt a gyereket utána meg magamat is. Hihetetlen ez a Shell! És ezt most komolyan élvezi? Olyan dühös voltam, de igazából nem rá, mert rá nem tudtam, hanem magamra, amiért nem állítottam meg. Még mindig mentek azok a nyavalyás film, de igazából csöppet sem tudtak lekötni. Csak arra tudtam gondolni, hogy nehogy valami baja essen. A kezemben szorongattam a telefonomat, hogyha hívna, azonnal fel tudjam venni.
- Sziasztok. Juj, ez jó film!
Hallottam meg Shell hangját és kicsit nyugodtabbá váltam, hogy egyben van, de még mindig szétvetett az idegesség. Reménykedtem benne, hogy egy ujjal sem értek egymáshoz. Többiek kérték, hogy meséljen, de ő csak le akart zuhanyozni. Amíg a fürdőszobában volt, addig én bementem a szobájába és leültem az ágyra. Eddig bírtam, most már ezt meg kell beszélnünk, mert bele fogok őrülni.
Mikor kilépett egy törölközőben láttam rajta, hogy meglepődött és kissé el is pirult. Lélegzet elállítóan nézett ki és nagyon durván beindította a fantáziámat.
- Szeretnék felöltözni.
- Csak nyugodtan – mondtam szemtelenül egy mosoly kíséretében, de aztán ismét komollyá váltam.
- Ki mennél kérlek?
Nem Shell, kibaszottul nem fogok kimenni! Figyelem nélkül hagytam a kérését.
- Milyen volt a randid?
- Jó – válaszolta tömörül, amitől már a falat kapartam.
Idegesen túrtam a hajamba és látványosan szenvedtem, mert már nem bírtam magamat visszafogni.
- Harry komolyan had öltözzek fel. Nem olyan kellemes egy szál törölközőben beszélgetni.
Hagytam, hogy összeszedje a cuccát, aztán pedig elment, hogy felöltözzön. Amikor visszatért nem bírtam tőle távol maradni. Szemügyre vettem a nyakláncot, amit tőlem kapott és úgy fogtam meg, hogy hozzá is hozzá tudjak érni. Olyan puha volt a bőre. Szinte vonzott magához, hogy még érintem meg.
- Hogy tudsz ilyen nyugodt lenni? – Fakadtam ki, mert én már legszívesebben szétvertem volna az összes falat. – Shell én ebbe beleőrülök. Mi a fenének mentél el vele? Nem is ismered! Olyan felelőtlen vagy! Bajod is eshetett volna.
Felemeltem a hangom, de nem szerettem volna vele kiabálni, mert féltem, hogy megijesztem. Egyszerűen csak szétvetett az ideg és máshogyan nem tudtam könnyíteni magamon, csak, hogy emelt hangon beszélek.
- Miért csinálod ezt velem? Komolyan kínozni akarsz? Shell ne tudd meg, hogy mennyire aggódtam! Utánad akartam menni.
Gyönyörű szemeiben könnyek csillogtak és nekem majd meghasadt a szívem.
- Akkor miért nem tetted?
Erre egy válasz volt. Mert egy idióta vagyok.
- Ha belegondolok, hogy más fiúval olyan jól érzed magad, hogy más valaki hozzád ér vagy ne adj isten más valaki megcsókol, akkor teljesen megőrülök. Megöl a féltékenység.
Kezeimet derekára tettem és olyan közel volt hozzám, de még közelebb húztam, nem bírtam a távolságot. Szükségem volt rá nagyon.
- Ne csináld ezt velem, jó? Shell, kérlek!
Lassan közelítettem ajkaihoz és egyszerűen belehaltam abba, hogy érezhessem puha ajkait. Az utolsó centiket ő tette meg gyorsan. Úgy faltuk egymást, mint két kiéhezett kutya. Fenekébe markoltam, mire ő belenyögött a csókba. Annyi variáció végig futott a fejemben, hogy most mihez kezdjünk egymással. Kívántam őt, annyira, hogy az már fájt. Erre a srácok nyitottak be. Poénkodni kezdtek rajtunk, de én most nem voltam olyan állapotban, hogy ezt kezelni tudjam. Amikor ránk zárták az ajtót felé fordultam és megint közel húztam magamhoz, de annyira, hogy a szemeibe még bele tudjak nézni.
- Nem alszol velem?
- Nem tartom jó ötletnek. Szerintem abból nem lenne alvás.
Én is így gondoltam, de pont ezt szerettem volna.
- Nem baj.
Ismét megcsókoltam, hogy hátra rá tudom venni, de ő eltolt magától.
- Ha kicsit lecsillapodtunk mind a ketten, akkor lehet róla szó, de addig kizárt.
- Lányra ennyit még sosem vártam – mondtam sóhajtva. Türelmesnek kellett lennem vele nagyon. De testem valahogy nem így érezte.
- Akkor használd a kezed Hazza!
- Kussolj! – Szóltam vissza Louisnak nevetve. – De lehet az lesz – tettem hozzá perverz mosollyal ajkaimon.
- Oh, kímélj meg a részletektől.
Ezen is mosolyogtam és nyugodtabbnak éreztem magam, hogy végre minden a régi. Most is szét feszített, valami, de most egészen más ponton.
- Csak vicceltem – csókoltam meg újra, majd fülébe suttogtam. – Vagy nem?
Erre a válasza egy vállba verés volt. Ezek után kapcsolódtunk a többiekhez a tvnézésben, de mivel mi együtt nem tudunk filmezni, leginkább egymással voltunk elfoglalva. Ekkor még nem is sejtettem, hogy a holnapi vidámpark mennyire félelmetes lesz.

Hetvennyolcadik

Sziasztok. Tudom tegnap nem hoztam Harry szemszögét :SS. Ne utáljatok!!!! :(((( Ma esküszöm hozom! Komolyan! :)) A másik blogra is érkezik az új rész. Most írom azt is. Este meg jön Hazza szemszög. Addig is itt az új rész.

Harryt felültettem mindenfélére. Persze csak azokra, amik elég ijesztőnek tűntek. Valamennyire én is tartottam tőlük, de nem annyira, mint ő. Az arca olyan édes volt, amikor megpillantott egy hullámvasutat és az aggodalom teljesen elöntötte. Volt, ahol igazán vicces képek készültek rólunk, azokon jókat nevettünk. Én azon is, ahogyan ordítozott a menetek közben. Iszonyat vicces volt.
- Ne röhögj ki – mondta durcásan.
- Na, jól van, ne haragudj – nyomtam puszit az arcára.
- Oh, nézd vattacukor. Nem kérsz? Addig sem kell felülni sehová – tette hozzá nevetve.
- Ügyes – mosolyodtam rá ravaszul. De belementem. Aztán megkértem, hogy nyerjen nekem egy plüss állatot. Megküszködött vele.
- A filmekben olyan könnyedén megy.
- Talán mert azok csak filmek?
- Na ne pimaszkodj! – Szolt rám nevetve. Még elszórakoztunk a vidámparkban és kajáltunk is. Nem ültettem fel több szörnyetegre. Ennyi izgalom elég volt neki. Hatkor találkoztunk a többiekkel. Lou nagy öleléssel fogadta a barátját.
- De jó hát élsz. Féltettelek.
- Larry – mondta öklendezve Zayn.
- Legalább én nem a hajamba vagyok szerelmes és nem az a legnagyobb félelmem, hogy egy hullámvasúton tönkremegy.
Zayn idegesen előkapta a fésűét és telefonjában nézte magát.
- Na, nyugi nem úgy gondolta! – Vigasztalta meg haját. (?) Erre mindannyian felnevettünk és ez még tőle is sok volt. Mindenki teljesen fel volt villanyozva a mai nap után. Nagyon fáradtak voltunk, így estére nem terveztünk nagy bulit csak egy kis iszogatást tábortűz mellett. Néhány ismeretlen nyaraló is csatlakozott hozzánk. Igazán jól kijöttünk velük. Sokat beszélgettünk velük, ők is angolok voltak, de szerencsére nem őrült rajongók. A fiúk zenéltek is és mi élveztük a tábortüzet. Közben iszogattunk, így a hangulat pompás volt. Kis nyugis.
A levegő kezdett lehűlni és a tűz nem melengetett annyira. Harryhez bújtam és miközben ő beszélgetett a többiekkel tökéletes arcát néztem. Annyira csodálatosan nézett ki, hogy alig tudtam felfogni, hogy vele vagyok. A zöld szemei pedig… ah… Olyan szerencsésnek éreztem magam. Főleg, hogy a srácokkal ilyen remek nyarat tölthetek el itt, Spanyolországban.
- Mi az? – Kérdezte mosolyogva, amikor már nem bírta mosolygás nélkül, hogy folyton bámulom.
- Csak nézlek. Tán nem szabad?
- De de. Legalább valami szépet is látsz – mondta önelégült mosollyal az arcán.
- Valami olyasmi - döntöttem fejemet az övének.
Boldog voltam, hogy kibékültünk. Tényleg nagyon örültem és már anyámnak is elújságoltam. A tegnapi láz pedig most sem múlt el. Még csak nem is csökkent. Mármint az a láz, amit tegnap este éreztem abban a szobában. Azt akartam, hogy tényleg egymáséi legyünk. Teljesen.
- Ez nem is így volt! – Szólalt meg Liam nevetve.
- Oh, dehogyis nem!
- Danielle!
- Huha, ezt nem is tudtam Liam – gonosz mosoly kúszott Niall arcára. – Ezt majd felhasználom ellened.
- Ne már srácok! – Mondta siránkozva és Su sietett védelmére.
- Na, akkor én is mesélek kicsit Niallről.
Az említett személy hatalmasat nyelt és már mindjárt nem tűnt olyan ördöginek. Inkább egy kisnyúlra hasonlított.
- Nem megyünk vissza a szobába? – Suttogtam Harry fülébe, hogy csak ő hallja. Elvigyorodott és bólintott egyet. Mi csendben felálltunk és elsétáltunk onnan, feltűnés nélkül.

Hetvenhetedik

- Uh, bocsi, nem tudtuk, hogy akció van – mentegetőzött Louis.
- Mondtam, hogy ne zavarjuk őket – sziszegte Su.
- Jó csak olyan csendben voltak. Azt hittem megölték egymást.
- Ki hitte, hogy egy békülős szexet nyomnak le – nevetett Horan, mire barátnőm fejbe vágta.
Megköszörültem a torkomat, de még mindig ezt a témát ecsetelgették. Valójában örültem, hogy ránk nyitottak. Annyira elvakított a szenvedély, hogy tudom hülyeséget csináltam volna.
- Hahó, mi is itt vagyunk - kuncogtam el magam.
Ezen kicsit nevettek. Az ajtót ismét ránk zárták, de biztos voltam abban, hogy hallgatóznak majd.
- Nem alszol velem? – Húzott megához közel.
- Nem jó ötlet. Szerintem abból nem lenne alvás.
- Az nem baj – csókolt meg. Én kicsit eltoltam magamtól.
- Ha kicsit lecsillapodtunk mind a ketten, akkor lehet róla szó, de addig kizárt.
- Lányra ennyit még sosem vártam – mondta sóhajtva, de nekem úgy tűnt, hogy elfogadta, hogy velem türelmesnek kell lennie.
- Akkor használ a kezed Hazza! – Szólt hangosan valamelyik fiú, szerintem Loui.
- Kussolj! – Kiáltott át nevetve.
Ezen én is jót kuncogtam. Harry vigyorogva rám nézett.
- De lehet az lesz.
- Oh, kímélj meg a részletektől – mondtam teljesen elpirulva.
- Csak viccelek – csókolt meg ismét. – Vagy nem? – Suttogta fülembe.
Fejemet rázva néztem rá, de ő még mindig vigyorgott. Megfogta a kezemet és kimentünk a többiekhez. Ők is meg voltak könnyebbülve, hogy minden rendben van. Mivel a kanapé és a fotelek le voltak foglalva Harry leült a szőnyegre én pedig ölében voltam. A filmet szokás szerint nem is néztük. Arcomat simogatta és puszikkal halmozott el. Én a hajával babráltam. A film végén mindenki aludni ment, mi csak nagyon nehezen váltunk el egymástól. Az este nem tudtam aludni és nem azért, mert ideges voltam, hanem mert izgatott és vártam, hogy megint vele lehessek. Végre volt kiért felkelnem.
- Még egy játszma? – Kérdezte Louis a kanapén ülve és az xboxot bűvölve.
- Megvertelek tegnap. Nem volt elég?
- Visszavágót akarok! – Rimánkodott.
- Lásd be tesó, hogy a barátnőm lealázott. Szokj hozzá – csitította el Harry. Magához húzott a kanapén, én a fejemet vállára hajtottam.
Kedves barátunk felsóhajtott és utána Niallt fűzte, hogy játszanak, de neki kopogott a szeme az éhségtől, így nem sok kedve volt. A hotelben megreggeliztünk.
- Srácok van egy jó ötletem – vigyorogtam rájuk. – Mit szólnátok, ha elmennénk abba a vidámparkba, amit első nap fedeztünk fel?
Imádtam az ilyen helyeket. Villámvasutak, izgalom, vattacukor, kukorica, játékok és Harry megrémült arca.
- Ne már! – Nyöszörögte mellettem. – Inkább strandoljunk.
- Szerintem igazán jó ötlet – mondta sunyi mosollyal az arcán Lou.
- Áruló! – Fújt rá, mint valami macska.
De a többieknek is nagyon tetszett ez az ötlet így eldőlt. Irány a vidámpark. Amikor megérkeztünk annyira örültem, hogy itt lehetünk. Liam pedig az első vasúton azt hajtogatta, hogy ez eddigi legjobb születésnapi ajándéka. Déltől egészen négyig csak együtt mentünk mind a nyolcan mindenhová. Aztán pedig kitaláltuk, hogy váljunk szét és hatkor találkozzunk a nagy óránál.
- Azt mondják ez Európa legjobb vidámparkja – néztem Harryre.
- Úr isten! Hova hoztál? – Nézett szét rémülten. – Ezekre biztos, hogy nem -
- Nézd! Arra menjünk! – Mutattam egy eléggé gyorsnak tűnő hullámvasútra.
- Az ijesztő – húzta el a száját.
- Dehogy is!
Megfogtam a kezét és húztam magam után. Hazza ezt a napot nem fogja elfelejteni.

Vége

Jó bocsi ez hülye cím lett, mert olyan mintha a blognak lenne vége, de nyugalom nem! :))) Csak a tábornak. Hihetetlen jó volt és sajnálom, hogy nem válaszoltam a kommentekre, de éjszakákon át próbáltuk a darabunkat és, aztán már hulladék voltam, nem voltam képes net közelébe sem menni. Szerencsére az előadás jó lett nagyon, a tábort imádtam, szívesen visszamennék. Na de ennyit rólam.
Új rész jön holnap és ha minden jól megy akkor Harry szemszögével is érkezem. Sajnálom, hogy eddig nem hoztam, de gondolom érthető, hogy nem tudtam. De mindjárt meg lesz a 10000 látogató! *-* Annyira örülök neki, hogy hihetetlen!!!! Komolyan imádlak titeket és most már itt vagyok és válaszolok a kommentekre, de köszönöm, hogy így sem pártoltatok el tőlem. :))))
Jaj és barátnőmnek hatalmas köszönet, amiért feltette a részeket!!! <3
U.I. a másik blogon is lesz holnap friss de hulla vagyok, mert nem rég értem haza.

Hetvenhatodik

Csak egy törölköző volt rajtam és teljesen elpirultam.
- Szeretnék felöltözni.
- Csak nyugodtan – mosolyodott rám kajánul, de egy pillanat alatt eltűnt a mosolya.
- Ki mennél kérlek?
Felállt és az ajtó helyett felém vette az irányt.
- Milyen volt a randid?
- Jó – rántottam vállat és a zavaromat próbáltam leküzdeni.
Ahogy felém lépkedett én egyre hátráltam, míg nem a falnak ütköztem. Nem volt tovább menekvés. Ő idegesen hajába túrt és a padlót méregette.
- Harry komolyan, had öltözzek fel. Nem olyan kellemes egy szál törölközőben beszélgetni.
Meg sem moccant. Arrébb mentem a bőröndömhöz és kivettem belőle néhány ruhadarabot. Visszamentem a fürdőszobába és lázasan törtem a fejemet, hogy most mi lesz. Az öltözés tovább tartott, mint szokott mivel kicsit tartottam kimenni, de attól is féltem, hogy már ezt ő is megtette. De szerencsére nem. Vettem pár mély levegőt és megálltam a szoba közepén. Ő ismét megközelített engem és a nyakam felé nyúlt. Megsimította a nyakláncot, amit tőle kaptam és közben ujjai hozzáértek a bőrömhöz, amitől forróság árasztott el. Mosolygott is. Nem tudom, hogy a paradicsom színemen, vagy azon, hogy rajtam van még mindig.
- Mit szeretnél? – Nyögtem ki.
- Hogy tudsz ilyen nyugodt lenni? – Kérdezte kifakadva és megint a hajába túrt.
Szóval én nyugodtnak tűnök. Ez érdekes. A szívem húszezerrel vert, a pulzusom az egekbe szökött, az oxigén nehezen jutott el a tüdőmig és azt hiszem hányingerem is van. Ez minden csak nem a nyugodtság jele. Értetlenül néztem rá.
- Shell én ebbe beleőrülök. Mi a fenének mentél el vele? Nem is ismered! Olyan felelőtlen vagy! Bajod is eshetett volna!
Megemelte a hangját és úgy beszélt velem. Mégsem ijedtem meg ettől. Ezt nem is igazán nekem szánta. Aggódott és azért beszélt így. Ez azért jól esett.
- Miért csinálod ezt velem? Komolyan kínozni akarsz? Shell ne tudd meg, hogy mennyire aggódtam. Utánad akartam menni.
- Akkor miért nem tetted?
Szemeibe néztem, amik olyan szomorúak voltak, de így is kész voltam elmerülni bennük. Csendben maradt és járkálni is elkezdett, aztán folytatta.
- Ha belegondolok, hogy más fiúval olyan jól érzed magad, hogy más valaki hozzád ér vagy ne adj isten más valaki megcsókol, akkor teljesen megőrülök. Megöl a féltékenység.
Szemembe nézve mondta mindezt és annyira őszintének tűnt. Könnyezni kezdtem és nem tudtam, hogy most mitől. Megint közel jött hozzám és kezeivel derekamat ölelte át szorosan.
- Ne csináld ezt velem, jó? Kérlek Shell!
Azok a szemek. Hol bennük merültem el, hol pedig a száját néztem, mert egyszerűen belehaltam, hogy megcsókolhassam. A kezeit megérezve magamon olyan biztonságban éreztem magam és hirtelen nyugodtnak. Itt áll előttem és azt ecsetelgeti, hogy mennyire féltékeny. Egyre közeledett ajkaival. Éreztem a forró leheletét a bőrömön és egyszerűen nem bírtam ki ezt a kínzó lassúságot. Ajkaimat övére tapasztottam, majd lassan szétnyíltak azok és szinte szétrobbantunk. Egyik kezem mellkasán pihent a másikkal pedig göndör fürtjeibe túrtam. Az ő keze derekamról lejjebb csúszott. Hiányoztak a puha ajkai és minden érintése. Úgy csókolt, mint soha és még bele is nyögtem.
Ekkor nyílt az ajtó és Louis kuncogása visszhangzott fejembe, mire elváltunk egymástól és az ajtó felé fordultunk, ahol ott volt az egész társaság.

Hetvenötödik

- Egy kicsit beszélek spanyolul, mivel nyelv suliba járok. De inkább a francia az erősségem – avattam be.
- Értem. Hát nekem sem megy a legjobban az angol, de gondolom észrevetted.
- Tetszik az akcentusod – kacsintottam rá.
- Nekem pedig te – hajolt hozzám közelebb. Túl közel volt az arca. Tudtam, hogy mit szeretne, de én nem akartam. Felpattantam és rá néztem mosolyogva.
- Sétáljunk inkább.
Ő is felállt és a parton sétálgattunk. Nem azt mondom, hogy nem volt jó a társasága, mert jó volt. Értelmes volt, ami egy ilyen külsővel társítva főnyeremény. A humora is rendben. A kockái is. De végig csak arra tudtam gondolni, hogy Harry hogyan érezheti most magát. Nekem ez nem megy. Nem tudom így kínozni, mert ezzel magamat is kínzom. Sóhajtottam egy hatalmasat majd Carlitora néztem.
- Elég fáradt vagyok, jobb lesz, ha megyek.
- Már is?
- Már negyed tizenkettő.
- Igen? Jó gyorsan elröpült az idő. Elkísérhetlek a hotelig?
Elsőnek azt mondtam, hogy nem, de addig erősködött, míg nem belementem. A búcsúnál két-két puszival köszöntünk, de aztán ő többet is szeretett volna.
- Ne haragudj, de ez nem fog működni – hajoltam el.
- Korai még?
- Nem, vagyis igen, de nem az a gond. Hülyeség volt ez az egész. Úgy értem élveztem a ma estét, tényleg, de ennek nem lesz folytatása.
Nem tudom, hogy megértette-e, de eléggé levertnek tűnt. Bólintott egyet és csalódottan sarkon fordult. Sietve bementem és a lift olyan iszonyat lassú volt, hogy nem volt kedvem várakozni, így lépcsőztem. Amikor felérkeztem, akkor a többiek még mindig a tévét nézték.
- Sziasztok. Juj, ez jó film – mondtam mosolyogva.
- Ugye? – Kérdezte Su. – A srácoknak nem tetszik.
- Aj, megőrjítetek – szólalt meg morogva Louis. – Ha nem lenne benn ez a kigyúrt testű csávó, akkor nektek sem tetszene.
- De benne van – kuncogta Danielle és láttam, hogy Liam közelebb húzta magához.
- Hihetetlen perverzek – nézett Niall barátaira.
Amióta itt vagyunk tényleg nagyon azokká lettünk. Elsőnek a pincér, most ezek a filmek. A srácok meg teljesen padlót fogtak, hogy nem arról beszélünk, hogy a One Direction mennyire jó banda, szexi fiúkkal.
- Nem akarsz mesélni nekünk?
Susie nagyon kíváncsi volt szokás szerint.
- Lezuhanyozok, felveszem a pizsim és utána lehet róla szó – kacsintottam.
Tehát ott hagytam őket és bementem a szobába. Harry képe lebegett lelki szemeim előtt. Dühösnek tűnt. Nem tudom, hogy rám volt az vagy magára, esetleg Carlitora. Az a film látszólag nem is nagyon érdekelte. Zayn is bealudt rajta. Talán csak várta, hogy megérkezzek. Szép gondolat volt és ezt akartam hinni, de minek várná? Nem vagyunk együtt.
Huh, Shell fogd fel! Mind ez szép és jó, de talán őt már régen nem is érdekled. Ha akarna valamit, akkor beszélnénk nem?
Nekem nem úgy tűnt, mintha ezt akarná. Akkor már megtette volna. Zuhanyzás közben végig ez járt a fejemben. Rossz volt ebbe belegondolni. Amikor kiléptem Harryt pillantottam meg, aki az ágyam szélén ült.

Hetvennegyedik

- Kérek még egy üdítőt – vigyorogtam Sura.
- Majd én – állt fel Harry.
- Meg tudom oldani – néztem rá értetlenül.
- Abban nem kételkedem.
A hangja gúnyos volt vagy nem is tudom milyen. Elindult ő a pulthoz. Féltékeny. Állapítottam meg, mivel nem szerette volna, ha Mister Izommal beszélgetek, akinek a száma is meg van. Ez már az agyamra ment. Ha zavarja, akkor mondja meg. Amíg nem beszélünk meg semmit, addig azt teszek, amit akarok. Tegnap ő is azt tette. Nem is egy lánnyal. Illetve azt nem tudom, hogy mit tett, csak el tudom képzelni. Ezzel komolyan felhúzott. Mister Izomnak a nevét sem tudtam, de folyton nézett és mosolygott rám. Amikor fürödtem a tengerben többször is észrevettem. De nem csak én, hanem Harry is. Láttam, ahogy néha szemét forgatta undorodva. Néha a srácokkal összesúgott. Amikor integetett nekem és én visszaintettem neki, akkor azt láttam rajta, hogy legszívesebben eltörné a srác kezét.
Visszamentünk a hotelbe, a közös nappalinkba tévéztek a többiek én addig felhívtam a fiúkát. Néhány csöngés után felvette.
- Haló.
- Szia. Shell vagyok, tudod, akinek meggondolatlanul szalvétára írtad a számod.
- Az nem volt meggondolatlan – mondta incselkedve.
- Csak biztosra akartam menni, hogy komolyan a te számod-e.
- Akkor meg sem fordult a fejedben, hogy randizhatnánk?
Olyan spanyol akcentussal beszélte az angolt, hogy néha alig értettem mit szeretne, de iszonyat szexi volt.
- Nem találkozunk ma este a parton? Mondjuk egy óra múlva – ajánlotta fel.
- Na, jó, legyen – tettem úgy, mintha annyira be kellett volna adnom a derekamat.
Felvettem egy csinos kis ruhát meg egy hozzá illő táskát. A hajamat laza kontyba fogtam, néhány szál kilógva hagytam. Felvittem valamennyi sminket is. Abban reménykedtem, hogy kilépek az ajtón és a srácoknak leesik az álluk, Harry pedig beleőrül a féltékenységbe. Vagy mondjuk, megkér, hogy ne menjek sehová. Bár ebben kételkedtem, de jól esett volna.
- Te meg hová mész? – Kérdezte Danielle.
- Találkozom Mister Izommal.
- Mi van? – Fordult hátra Niall és hallottam, ahogy Zayn füttyögött.
- Jól hallottad.
Vigyorogtam, mint egy félnótás és Harold képe minden pénzt megért. Kicsit kezdett bűntudatom is lenni, mivel megsajnáltam, de ha már elkezdtem, akkor be is fejezem.
- Nem kellene egyedül császkálnod – jegyezte meg féltve.
- Nem leszek egyedül… - forgattam szemeimet.
- Szóval ez egy randi?
- Igen Su, ez egy randi. Engedelmetekkel…
Elindultam a lift felé és hallottam, hogy valamiről beszélnek nagyon hevesen és egy ajtócsapkodás is megütötte a fülemet. Vettem pár mély levegőt és kiszálltam a liftből, a part felé vettem az irányt.
Lehet, hogy oltári nagy hülyeség, amit csinálok. Sőt biztosan az, de nem fordulhattam vissza, hogy na jó, nincs ehhez kedvem. Kibírom. Egy este nem sok idő. Lesz még időm a többiekkel lenni. Nincs mitől félnem. Gyorsan lezavarom ezt a találkát, aztán úgy teszek, mintha annyira jó lett volna. Aztán pedig már Harrynek kell cselekednie.
- Jó estét kívánok – köszöntött vidáman.

Hetvenharmadik

A koktél után jött néhány tömény kör. Az a néhány elég erős volt ahhoz, hogy ne maradjon senki sem józan. Vicces volt így este a part. Sok ember volt lent és mindenki remekül szórakozott. Mondjuk az kicsit érdekes volt, amikor rajongók találtak ránk és aláírást kértek a fiúktól. Bár nekik nem volt ellenükre, hogy a srácok ilyen állapotban voltak. Azt mondták vagy írták neten, hogy megértik, mivel fiatalok és nekik még buli az élet. Ez a normális. Na, igen, talán. De amikor Harryt a nem tudom hányadik csajjal láttam, az kezdett kissé felhúzni. Nem figyeltem, hogy csinált-e valakivel bármit is, de nem is bírtam. Annyi elég volt, hogy nagyon mosolyogva elbeszélgetett velük és csak úgy csillogtak a szemei. Úgy tett mintha itt sem lennék. Oké, hogy nem vagyunk együtt, de semmit sem beszéltünk meg. Viszont, ha arra a srácra gondoltam a bárból, akkor rájöttem, hogy ugyan azt csinálom, mint Hazza. Bár tényleg helyes az a srác, sosem tennék semmit. Én szerelmes vagyok már valakibe, és az egyik pillanatról a másikba nem fog eltűnni.
- Nem Shell komolyan mondom. Te egy csodálatos ember vagy. Én nagyon szeretlek – nyomott egy puszit arcomra Louis.
- Hidd el én is – nevettem el magam, miközben a hotel felé támogattam.
- Akkor jó. Annyira örülök, hogy eljöttél.
Én már egészen kijózanodtam így két órára és egyedül Louis és Zayn voltak még mindig atom részegek. Zaynt Liam támogatta. A hotelbe érve segítettem még mindig Louinak. Lefektettem az ágyra.
- Jó éjt – mondtam és az ajtó felé indultam.
- Itt hagysz? – Nézett rám kiskutya szemekkel. – Ne már! Bulizzunk!
Annyira aranyos volt így ittasan, hogy elnevettem magam.
- Majd holnap, jó?
- De ne már! – Hajtogatta. Csuklóm után nyúlt és megrántott. Az ágyra huppantam mellé. – Hiányzik Eleanor. Olyan rossz, hogy ő nem tudott jönni. Szerinted ő szeret engem? Mert én nagyon szeretem. Fel is hívom!
A zsebében kezdett el kotorászni, de én ezt nem tartottam túl jó ötletnek. Féltem, hogy El meghallaná, hogy milyen állapotban van a barátja és nem nagyon örülne neki.
- Inkább ne tedd – kaptam ki a kezéből. – Majd holnap.
Mérgesen nézett rám és hátra vetette magát és a plafont bámulta.
- Folyton azt mondod, hogy holnap.
Egyik kezével még mindig a csuklómat fogta. Ekkor Harry lépett ki a fürdőszobából és csak egy törölköző volt derekára tekerve. Még vizes volt a haja, amiről a cseppek végigfolytak arcán, nyakán, majd felső testén egészen a törölközőig, ami magába szívta őket. Hatalmasat nyeltem és rettentő nehezen vettem le róla a tekintetemet. Fenébe! Miért nem jutott eszembe, hogy ők egy szobában vannak.
- Hazza! – Pattant fel. – Ell nem engedi, hogy felhívjam a barátnőmet – siránkozta.
- Jól teszi – kuncogta el magát. – Holnap, jó?
- Ne hajtogasd már te is ezt! Bulizni akarok!
Elkezdett táncolni a szoba közepén. Belőlem kitört a nevetés. Nagy nehezen leküzdöttük az ágyra. Megszabadítottuk a ruháitól, persze az alsónadrágja az maradt. Közben elég perverz gondolatait osztotta meg a Larry kapcsolatról és, hogy engem is bevenne ebbe a viszonyba. Felettébb mókás volt.
- Kösz, hogy segítettél – sóhajtotta és suttogva beszélt, nehogy felkeltse, mivel végre el tudott aludni.
- Semmiség – mosolyodtam rá. Amióta kiderült az a csókos dolog ez volt az első alkalom, hogy hozzám szólt. A nézésétől megolvadtam. De a csend, ami beállt közénk elég kínos volt.
- Azt hiszem én is megyek lefeküdni.
Kinyitottam óvatosan az ajtót, és amikor átléptem a küszöbön még küldtem neki egy mosolyt.
- Jó éjt Shell.
Ettől a három szótól örült a lelkem és a nevem hallatára végigszaladt rajtam a hideg. Olyan régen hallottam ezt az ő szájából. Hiányzott. Reménykedtem benne, hogy most már valamivel közelebb kerültünk ahhoz, hogy beszéljünk.

Hetvenkettedik

Én voltam a lányok közül az első, aki felkelt. Fél nyolc volt, de én nem tudtam tovább aludni. Gyorsan lezuhanyoztam és felvettem egy rövidnadrágot egy szürke bő felsővel, amiből kicsit kivillant lapos – ezt muszáj volt megemlítenem, mert végre sikerült fogynom -, hasam. Kezembe vettem a telefonomat és úgy döntöttem, hogy kimegyek a szobánk előtti helységbe, hogy telefonáljak. Amikor kiléptem Niallt és Louist pillantottam meg, akik rettentő hangosak voltak. A kanapén ültek és valami versenyautós játékkal játszottak az xboxon.
- Jó reggelt – szóltam oda nekik és kórusban válaszoltak, de egyébként rám sem bagóztak annyira bele voltak merülve a játékba. Felkuncogtam és lehuppantam közéjük, mire felmordultak, de még leszidni sem volt idejük annyira koncentráltak a játékra.
- Hogy tudtok most is ezen függni? – Sóhajtottam fel.
- Mert iszonyat jó! – Huhogta Niall aztán még hangosabb lett, már ha ez lehetséges, mivel elvesztette a játszmát.
- Szokd meg haver, engem nem lehet legyőzni – kárörvendett Louis és büszkén kihúzta magát.
- Na, had próbáljam meg.
- Ell, most komolyan?
- Igen, miért? Én nem szállhatok be? Félsz, hogy vesztesz egy lány ellene, mi? – Vigyorodtam rá pimaszul és tudtam, hogy erre nem tud mást tenni, minthogy beleegyezik. A kihívást elfogadta és megkaptam az egyik kontrollert. Kezdődhetett a menet. Valami pink autót csináltak nekem és azt mondták, hogy ez gyors, de igazából nem értettem hozzá, így akármit mondtak én elhittem. Összevissza rángattam és mozogtam miközben az elszabadult kocsit próbáltam vezetni. Értettem én, hogy a pályán kellene vezetnem, de nehezemre esett. Jó sokat ütköztem és a nitrót is keményen nyomtam neki. A fiúk hangosan röhögtek rajtam én meg úgy tettem, mintha annyira tudnám, mit csinálok. Aztán valahogy levágtam az utat és Louis mögött haladtam. Erre igencsak ideges lett.
- Na, nézd már, a végén Shell lever – nevette Niall, persze én tudtam, hogy ez nem fog sikerülni, de kicsit megörültem, hogy ennek megcsillant a reménye.
- Olyan nincs! – Vágta rá és teljes beleéléssel kormányzott tovább. Elfogyott a nitrója, de nekem még volt bőven. Szóval adtam neki, és amikor Louis mellé értem letoltam a pályáról ezzel megelőzve és előtte haladtam. Aztán pedig beértem a célba.
- Jeeeee! – Kiáltottam fel. – Nyertem!
Jó persze csak mert azt sem tudtam, hogy mit hogyan kell és van ez a kezdők szerencséje dolog. Niall kárörvendően röhögött, Loui pedig hangosan bosszankodott és nem akarta elhinni, hogy még a srácok sem tudják legyőzni, de nekem sikerült.
- Mi a fenét csináltok ti hajnali kilenckor? – Jött ki morogva Harry a szobájából kissé kócosan. A szívem hatalmasat dobbant, amikor megpillantottam.
- Játszottunk, bocsi, ha felkeltettünk – mondta bűnbánóan szobatársa. Erre a szőkeség felpattant és Hazza mellé állt, karját nyakába tette.
- Haver, Shell leverte Louist!
Rám nézett és láttam egy apró mosolyt a szája szélén, de mind ez csak pár pillanatig tartott. Mégis én olyan boldog voltam, hogy zöld szemeivel ugyan úgy nézett rám, mint régen. Éreztem, hogy elpirulok és miután elkapta a tekintetét én is előre fordultam, hogy ne lássa senki paradicsom színemet.
- Ez igazán érdekes, de éhes vagyok – mondta unottan.
- Szerinted én nem? – Nézett rá barátja és hát persze tudtuk, hogy az, mivel ő mindig.
Lassan felkeltettük a többieket és együtt megreggeliztünk a hotelben. Mivel tegnap már felfedeztük a várost, ma a fürdőzés mellett döntöttünk, egy kis tengerparti kíséretében este. Egy kis hangulatos bár volt ott helyes dolgozókkal. Kint ücsörögtünk a többiekkel, amikor egy srác jött oda hozzánk.
- Milyen italt hozhatok?
Gyönyörű barna szemei voltak és annyira helyes volt, hogy le sem tudtam venni a szememet róla. Ezzel Su és Danielle is így volt, ami már kicsit gázabb, mivel nekik a pasijuk is láthatta a jelenetet. Amikor ő is rám nézett majd elolvadtam.
- Valami jó kis koktélt – szólalt meg Liam. – Első körnek jó lesz, nem?
A többiekkel bólintottunk ő pedig elindult, hogy meghozza a rendelést. Amikor a pultnál állt és várta, hogy elkészüljenek a koktélok engem nézett és mosolygott. Talán csak beképzelem.
- Jézusom Shell, az a csávó téged néz és mosolyog – mondta Su sipítozva.
Áh, szóval nem képzelem be.
- Istenem mi van akkor? – Kérdezte Niall. – Nehogy azt mondjátok, hogy belé zúgtatok.
- DE! – Vágtuk rá mind a hárman. A fiúk féltékenynek tűntek, amiért nem őket stíröljük ennyire.
- Atya ég! Levette a felsőjét!  - Mondta Danielle, mire megint oda kaptuk a fejünket. Szinte csorgattuk a nyálunkat. Láttam, hogy Harrynek sincs ínyére ez a dolog és őt is szétvetette a féltékenység. Nekem ez valahogy tetszett. A napbarnított, immáron félmeztelen pincér oda jött hozzánk és letette az asztalra a rendelést. Egy szalvétát csúsztatott nekem. Mindenki kíváncsian nézett rám én pedig szétnyitottam azt és egy telefonszám kacsintott vissza rám.
- Asszem nyertem – mondtam vigyorogva. Harry arcát pedig látni kellett volna. Élveztem bevallom. Kínozni fogom, és ha már van ez a telefonszám, miért ne használnám ki? 

Hetvenegyedik

Reggel korán keltem mivel tízkor már a reptéren kellett lennünk. Felvettem egy szoknyát és egy hozzá illő fehér atlétát sállal. Nem szeretem annyira a szoknyákat, de kicsit Harry miatt tettem ezt. Vagyis csakis miatta, mivel imádta, amikor ruhában vagy szoknyában voltam. A hajamat felfogtam és egy kis sminket is feltettem. Reggelire bedobtam néhány falatot. Hívtam a taximat és már indultam is. Nagyon reméltem, hogy mindenem megvan, de tudtam, hogy ez nem így lesz.
A reptérre, amikor megérkeztem csak Danielle volt ott. Vele kicsit beszélgettem. Azt sajnáltam, hogy Eleanor nem tud jönni, pedig biztosan nagyon jól szórakoztunk volna. Legalább jobban megismerhetem Daniet.
- Ülsz mellettem a gépen? – Kérdezte meg.
- Nem Liam mellett fogsz?
- Nem. Majd ő ül Harryhez. Hallottam, hogy mi történt – húzta el a száját. Nekem is megrándult szám széle, de nem akartam, hogy rossz kedvem legyen.
- Akkor persze örömmel.
Szépen lassan a srácok is megérkeztek és Susie volt az utolsó. Már azt hittem nem is jön. Hívtam rengetegszer, de fel sem vette végül pedig betoppant. Felszálltunk a gépre és helyet foglaltunk. Nem sokszor repültem még, azt hiszem vagy háromszor, szóval nekem ez még mindig nagy élmény volt. Imádtam nézni, ahogy a felhőket bámulni. Olyanok voltak, mint a vattacukrok, vagy nem is, inkább a habcsókok, amik olyan puhák. Ablak mellett ültem és mögöttem Harry foglalt helyet. Az üvegből néha megláttam az arcképét, ahogyan néha Liammel mosolyogva beszélget. Meg, ahogyan zenét hallgatott. Felsóhajtottam és próbáltam nem az üveget nézni.
A repülőn való utazás az csak annyi, hogy ülsz a fenekeden, de még is olyan fárasztónak éreztem, de nem csak én. Amikor megérkeztünk, akkor hívni kellett három taxit. Én Niallal és Suval utaztam. A hotelünk elég jónak tűnt. Sőt valami fantasztikus volt. Hatalmas szobákkal. Mi hárman lányok egy szobát kaptunk, de akár mind a nyolcan elfértünk volna benne. A kilátás pedig Pazar volt. Látni lehetett a tengert. Olyan szép volt. Nehezen hittem el, hogy megint itt vagyok.
- Hogy tetszik a hotel? – Lépett be az ajtón Liam kopogás nélkül. Még jó, hogy nem kezdtem el öltözni, pedig azt terveztem.
- Gyönyörű – csókolta meg barátnője.
- A srácokkal mind egy szobában vagytok?
- Nem. Louis és Harry ketten, mi meg a többiekkel.
- Milyen romantikus – nevettem el magam.
- Találkozzunk kint egy tíz perc múlva jó. Megdumáljuk, hogy mit csináljunk.
A két szoba között – vagy már majdhogynem lakásnak is hívhatnám – volt egy közös nappali szerű helység, ahol a kis csipet-csapat összegyűlt és megdumáltuk, hogy elsőnek elmegyünk egy városnézésre. Kicsit sem volt feltűnő, ahogy hangosan kacagva vonultunk végig az utcákon közben pedig képeket készítettünk Spanyolországról, meg persze egymásról. Harryvel még csak egy kép erejéig sem álltunk össze. Nem is szóltunk egymáshoz. Kínosnak éreztem ezt a helyzetet. Nem tudom, hogy mire gondolhatott, vagy, hogy ő hogyan érezte magát a közelemben. Gondolataimat próbáltam elterelni róla, bár ez nehéz volt, mivel ontotta ő is magából bőségesen a hülyeséget. Annyira könnyedén tudott önmaga lenni. Nekem ez még nem sikerült sajnos. Persze nem panaszkodom, mert jól éreztem magam nagyon a többiek társaságában és tudtam, hogy ez így lesz. A tengerpartnál találtunk egy nagyon jó kis bárt, ahol lehetett enni és nagyon finom koktélokat szolgáltak fel. Beültünk oda is és eldöntöttük, hogy holnap este ide jövünk. Már sötétedni kezedett. Mára nem terveztünk semmilyen nagyobb kalandot. Inkább csak szétnéztünk. Mindenki fáradt volt. Még ott a közös nappalinkban beszélgettünk kicsit és a kis szerelmes párok vagyis Liam, Danielle meg Su és Niall ott maradtak enyelegni. Tehát én egyedül mentem a szobánkba lefeküdni.

Hetvenedik

Kezdtem azt érezni, hogy a dolgok egészen jól alakulnak. Egyedül Harry hiányzott már csak, ő viszont rettenetesen. Reménykedtem abban, hogy Liamnek igaza lesz és hamarosan meg tudjuk majd beszélni a dolgokat. Susieban is bíztam, hogy sikerül úgymond jóvátennie. Egy csepp harag sem volt bennem. Legalábbis iránta nem. Elenával próbáltam nem foglalkozni.
Már csak három nap volt a spanyol utazásig. Nem tudtam még mindig eldönteni, hogy akarok-e menni vagy sem. Szerettem volna, mert végre Suval kibékültem és a többiekkel is annyira szerettem volna eltölteni egy ilyen jó kis nyaralást. Ugyan akkor ott van Harry is… Szerettem volna vele lenni. Látni. De féltem, hogy csak rossz lenne, mert nem is beszélnénk, és idegenek módjára elhaladnánk egymás mellett nap, mint nap. Azt hiszem, azt nem nagyon élném túl.
Eltelt egy nap aztán a másik is. Anyával beszéltem és ő beleegyezett, hogy elmenjek. Kicsit örült is neki. Ő abban bízott, hogy kibékülünk. Nagyon megkedvelte Harryt. Nem is értettem, hogy hogyan tudta ennyire, annak ellenére, hogy a leg elején hogyan állt hozzá. Persze ennek örültem. Egy személy volt, akivel még beszélni szerettem volna. Illetve kettő, de az egyikkel nem terveztem, hogy oda megyek hozzá. Elővettem a telefonomat és tárcsáztam.
- Szia, na, akkor jössz? – Kérdezte izgatottan.
- Szia. Nem is tudom. Szerinted menjek?
- Persze! – Vágta rá azonnal. – Végül is az én szülinapi bulim.
- Akkor megyek.
Hallottam, ahogy huhogni kezdett örömébe és kicsit messzebb tettem a telefont a fülemtől.
- És -
- Mi van Harryvel? Nos… Azt hiszem, tudja az igazságot. Vagyis Su néhány napja eljött és elmesélte a dolgokat. Nem tudom, hogy mi a helyzet, de én lesokkoltam a hazugságaitól. Már nem is lakik velünk. Ő maga küldte el.
Ennek azért kicsit örültem és meg is könnyebbültem, hogy már nem tartózkodik ott. Mindig attól tartottam, hogy manipulálja Harryt, amit meg is tett. Ki tudja mikkel tömködte a fejét. Én bele sem mertem gondolni.
- Na, jó, akkor hagylak pakolászni. Remélem, nem gondolod meg magad addig.
- Nem hiszem. Vagy még is? – Nevettem el magam. – Szia Liam.
Ilyen utazásom sem volt még, hogy előtte lévő nap döntöttem el, hogy na, akkor menjünk. Úgy értem erre azért fel kell készülni lelkiekben is, nem? Meg egyáltalán abban sem voltam biztos, hogy ki vannak mosva azok a cuccaim, amelyeket magammal szeretnék vinni. Gyorsan még beszéltem anyával és elmondtam neki a végleges döntésemet, mert ő is sok féle variációt hallott. Azért engedett el ilyen hirtelen, mert ő szinte biztos volt abban, hogy menni fogok. Ahogy erre gondoltam annyira izgatottá váltam. Legalább háromszor gyorsabban vert a szívem és valami adrenalin löket futott végig minden porcikámon. Egyszerre volt kellemes és kellemetlen is.
Elővettem a bőröndömet és tizenegy napra kellett bepakolnom. Nem voltam jó az ilyesmikben. Anya segített mindig, mert valamit tuti itthon hagytam, vagy elfelejtettem. A leghaszontalanabb dolgaimat persze mindig be tudtam tenni. Rájöttem, hogy nincsen fürdőruhám, sem napszemüvegem. Fenébe is! Jókor jut eszembe, hogy utazni akarok. Úgy döntöttem, hogy kicsit bevásárolok. Bejártam néhány boltot és igazán jó ruhadarabokat találtam. Jó régen vásárolgattam magamnak. Egyedül nem volt olyan mókás, de legalább gyorsan lezavartam. Haza érve mindent bepakoltam és még gyorsan bekapcsoltam a laptopomat. Érdekelt, hogy a rajongók mostanában miről irozsgálnak a fiúknak. Olvastam megint sok félét. Mindenkinek feltűnt, hogy mostanában kevesebbet vagyok a srácokkal. Mindenki arról beszélt, hogy biztosan szakítottunk. Mondjuk igazuk volt. Konkrétan nem mondtuk ki, de már napok óta nem is beszéltünk és csak lopva néztünk egymásra. De senki nem nyilatkozott ezzel kapcsolatban. Azért azt jól esett olvasni, hogy sajnálnák, ha tényleg szakítás állna a dolgok mögött, mivel szerintük aranyosak voltunk. Mióta tudtam, hogy Elena az, aki küldözgetett nekem, kicsit megnyugodtam és nem féltem annyira a rajongóktól. Sőt egésze kedvesek voltak.

8000 látogató és közérdekű

Haliho! :) Először is. Átléptük a 8000 látogatót. Sajnos most nem tudok jönni Harry szemszögével, mivel ma nem volt időm írni, mert pakolásztam, aztán nem voltam itthon. Szerintem most 9000nél lesz. :)) Nos köszönöm a kommenteket nagyon jól esik mindegyik :). Örülök, hogy vannak személyek, akik mindig írnak néha pedig új emberkék jelennek meg, így tudom, hogy azért mások is olvasnak. Már ötvenhárman jeleztétek, hogy szinte mindennap feljöttök ide. Iszonyat jól esik! :D Nem csak úgy mondom, komolyan rettentő hálás vagyok nektek és köszönöm! :)
A másik hírem pedig az lenne, hogy én egy teljes hétig nem leszek, mivel színjátszótáborban leszek. Messze a laptopomtól. :// DE!!! Ez nem azt jelenti, hogy részek nélkül maradtok! :) Ugyan is egyik kedves barátnőm volt olyan drága, hogy bevállalta azt, hogy mindennap feltesz egy részt nektek, mivel pár részt előre megírtam. Szóval nem kell megijedni lesznek részek. Kommentelni pedig ugyan úgy kellene, mert attól még, hogy részekkel nem jövök, fel fogok nézni, hogy mi folyik itt és örülnék, ha sokan írnátok véleményeket. Reagálni is fogok tudni rájuk. :) Szóval további jó olvasást mindenkinek, remélem várjátok a részeket! ;)
Sziasztok! Xxx

Hatvankilencedik

Másnap, amikor felkeltem olyan volt a tegnapi nap mint egy rossz rémálom emléke, csak valamennyivel borzasztóbb, mivel tudtam, hogy ez tényleg megtörtént és nem csak a fejemben.
- Elena száj felszakadt – kuncogtam el magam. Talán túl brutális vagyok és kár örvendő, de gondoljunk csak bele, hogy ő miket tett velem. Képeket küldözgetett, egy lefejezett galambot és a macskámat is meggyilkolta. Akár fel is jelenthetném zaklatásért. Akár vissza is fizethetnék neki a tettei miatt. Megfordult a fejemben mindegyik. Eljátszottam az összes gondolattal, de a bosszúvágyam nem volt ennyire nagy. Gyűlöltem őt. Teljes szívemből, de akkor sem szerettem volna az ő szintjére lesüllyedni. Tudom, hogy ártatlan vagyok. Bár mind ez hiába, ha Harry utál és Susie sem beszél velem. Lementem a konyhába reggelit készíteni, közben felhívtam anyát és elmondtam neki, hogy milyen remekül vagyok és milyen jó itt minden. Harryvel pedig nincsen semmi. Telefonban nem szerettem volna a teljes igazságot megosztani vele, mert ideges lenne és talán haza is jönne. Erre meg semmi szükség nem volt. Minden a legnagyobb rendben. Illetve minden a legnagyobb rendben lesz. Ezt minden nap elmondogattam magamnak és bíztam benne, hogy nekem lesz igazam. A kávémat kevergettem, amikor csengetett valaki. Nem sok kedvem volt ajtót nyitni. Aztán az jutott eszembe, hogy mi van, ha Harry az. Tudom, hogy képtelenség, de akaratlanul is elkezdtem reménykedni, mint egy kis naiv leányka. Fújtam egyet majd lenyomtam a kilincset.
- Bejöhetek?
- Persze – vigyorodtam el, mire kicsit ő is elmosolyodott.
- Bocsánatot szeretnék kérni a tegnapi miatt. Nagyon ronda dolgokat mondott neked Elena. Semmiben nem volt igaza. Sajnálom, hogy elküldtelek – szabadkozott.
- Én nem haragszom.
Tényleg nem haragudtam Sura. Egy másodpercig sem ment volna. Egymás nyakába borultunk és szorosan átöleltük egymást. Azt hittem komolyan, hogy elveszítem. A kígyónak nem hittem egy szavát sem, de a kételyt elültette bennem és az burjánzani kezdett. De most, hogy itt volt Susie és őszintén csengett minden szava és a szeme ugyan úgy csillogott, mint mindig. Néhány napig kellett nélkülöznöm a társaságát, de nekem sokkal hosszabb időnek tűnt.
- Sajnálom, hogy ennyi szenvedést okoztam neked. Rossz barátnő voltam.
- Olyan butaságokat beszélsz! – Szidtam le, de közben még mindig felfelé görbült az ajkam, mert nagyon boldognak éreztem magam, hogy visszakaptam őt. Leültünk az étkezőben és neki is készítettem egy kávét.
- Tegnap Niallal nagyon sokat beszélgettem. Elmondott mindent. A kis bunyótokat is, meg, hogy milyen jól behúztál neki – nevette el magát.
- Oh, igen. Mondanám, hogy sajnálom, de valójában nagyon is jól esett.
- Elena nagyon tudja befolyásolni az embereket. Ha nem megy máshogy, akkor zsarolással. Rájöttem valamire, amire talán nem kellett volna. Hazugság, hogy meghalt az édesapja. Nem halt meg. Nagyon is él. Most helyezték át Amerikába.
- Hogy mi? – Csodálkoztam el és nem is tudom, hogy miért, amikor már semmin nem kellett volna meglepődnöm. Ez a csaj AKÁRMIRE képes.
- Igen jól hallottad. Él az apja. Csak kitalálta, hogy elhunyt, hogy a fiúknál lehessen. Harry közelében. Gondolom te is tudod már, hogy ő küldte azokat a csomagokat. Adamet és engem pedig végig zsarolt. Megtudta, hogy tudom a titkát mielőtt nektek elmondhattam volna, így megzsarolt, hogyha köpök tönkreteszi a kapcsolatomat Niallel pletykákkal. Megijedtem… - mondta szemeit lesütve.
- Én is ezt tettem volna – nyugtattam meg.
- Lehet, de akkor is borzalmasan érzem magam Shell. Azt a képet én készítettem rólatok. Érted? Miattam vesztél össze Harryvel. Adamet kényszerítette, hogy csókolózzon veled, mert tudta, hogy amúgy is szerelmes beléd.
- Mennyire undorító az a lány – szűrtem a szavakat fogaim között. – Hihetetlen.
- Az – sóhajtott fel. – Szörnyen sajnálom Ell. De jóváteszem. – Felhörpintette az utolsó cseppeket is a poharából és felállt. Elköszönt, de nem szándékozta elmondani, azt, hogy mit forgat a fejében. Egyszerűen csak kilépett az ajtón egy, szia kíséretében.

Hatvannyolcadik

– Ha tehettem volna, nem csak a száját szakítottam volna fel.
- Cica harc – lépett be Zayn is. – Szép munka – veregette meg a vállamat.
Jól esett, hogy ők nem az eszet osztják, hogy mi a fenét művelek és, hogy egy őrült vagyok. Olyanok voltak, mint a barátok. Kiálltak mellettem és igazat adtak nekem. Még mindig borzalmasan éreztem magam Susie miatt, de kicsit kárpótolt ez a Cica harc Zayn szavaival élve.
- Ugye neked nincs semmi bajod?
- Én jól vagyok. Már amennyire lehetséges ez – felsóhajtottam. Akkor sem tudtam, hogy mit kellene tennem most. Tudom, hogy ő küldözgette azokat a csomagokat. Utáltam is érte, de egyebet nem tudtam tenni. Harryvel így sem volt jó a kapcsolatunk, mert bárki is tervelte ki, az a csók elcsattant és azokat a dolgokat a fejéhez vágtam. Gondolom akkor is Elena a markába nevetett. Abban reménykedtem, hogy Susieval menthető a dolog. Ekkor vettem észre, hogy Niall már nincs is itt. Biztos, hogy nem aludni ment. Szerintem Susieval beszélgetett, vagyis mertem remélni.
Hallottam, ahogy nyílt a garázs ajtó és egy autó hajtott ki.
- Elviszi Harry az orvoshoz – sóhajtotta Liam. – Lehet, hogy nem kellene ez a Spanyol út most nekünk – rogyott le velem szembe.
- Aj, Liam, pont ellenkezőleg, ez kell most nekünk. Kicsit megnyugszunk, pihenünk – masszírozta meg barátja vállát Louis. Hihetetlen volt, hogy Lou mennyire könnyedén kezeli ezt a helyzetet. De kicsit igaza volt. Bár még mindig nem voltam abban biztos, hogy én is velük tartok. Sőt egyre inkább a felé hajlottam, hogy nem kell nekem még több bonyodalom. Elég volt ez is.
Amikor Louis és Zayn is eltűntek Liamre pillantottam.
- Mérges vagy rám?
- Miért lennék?
- Amiért jelenetet rendeztem a nappalitokban.
- Nem vagyok mérges – mosolyodott el. Hülye kérdés volt. Liam senkire nem tudott haragudni.
- Harry már tudja, hogy Elena a zaklatóm?
- Nos… Tudja. De szerintem még mindig rengeteget hazudott nekünk. Sok minden nekem sem világos.
- Akkor már ketten vagyunk.
- A-a. Igazából senki sem tudja az igazat – mosolyodott el. Nem jókedvében csak úgy.
Csendben voltunk és én törtem meg azzal a kérdésemmel, amit már régóta fel akartam tenni.
- Mi van Harryvel?
Pár dolgot már mondott róla, amikor meglátogattak Zaynnel, de így sem tudtam, hogy most mi jár a fejében.
- Hiányzol neki. Olyan szótlan. Mostanában Larry sincs, ami elég ritka. Zombi módban van. Nem kedveli Elenát, de nem rakhatja ki csak úgy.
- Pedig azt kellene – mormogtam, bár ő úgy tett, mintha meg sem hallaná.
- Meg persze szédíti is még mindig. Harry nem tartozik a naiv emberek közé, de ha rólad van szó, akkor mindig elbizonytalanodik. Adammel sem beszél.
- Szerinted mit kellene tennem?
Hajába túrt és megrázta a fejét. Annyira magára vette mások problémáit, hogy szinte idegesebb volt, mint én.
- Nem tudom… Végül is már tudja, hogy Elena az, aki keveri a paklit. Te pedig őszinte voltál. Szerintem, hamarosan rá fog jönni, hogy te nem tettél semmit. Akkor majd oda fog menni hozzád és meg tudjátok beszélni.
Na, igen, csak, hogy ez mikor lesz. Napok múlva, vagy hetek? Ki bír addig várni. Liam azt tanácsolta, hogy még most várjak. Talán igaza lehet… Bíztam benne, hogy így van. Idővel talán minden jól alakul…

Hatvanhetedik

Helyet foglaltam mellette és éreztem, hogy a többiek mind engem bámulnak. Látszott, hogy mennyire zaklatott vagyok és, hogy sírtam. De a külsőm érdekelt most a legkevésbé.
- Mikor beszéltetek utoljára?
- Mivel beteg vagyok, így nem találkoztunk. Miről van szó Shell? – Kérdezte aggodalmasan.
- Telefonon beszéltetek?
- Nem egy pár napja nem – ezen kicsit elgondolkodott, hogy ennek mi lehet az oka. Én sem tudtam pontosan, csak annyit, hogy a kígyó nyelve ebben biztosan benne van.
- Nem tudod mióta puszipajtások Elenával?
Szemem sarkából láttam, hogy Harry felkapta a fejét, mert eddig úgy tett, mintha nem is érdekelné, hogy itt vagyok. Niall kicsit felnevetett. Azt hitte, hogy viccelek, és mikor szemeimbe nézett és én megráztam a fejem, rájött, hogy ez nem vicc.
- Mi van?
- Szóval te sem tudsz semmiről – sóhajtottam fel.
- Miről beszélsz Shell? – Nézett rám idegesen. Ekkor csengetés törte meg a csendet és én összerezzentem ijedtemben. Zayn felpattant. Niall engem méregetett értetlenül és azt várta, hogy adjak neki magyarázatot, de nehéz lett volna, hogyha én magam sem értettem semmit. Elena libbent be és kissé meglepődött, amikor engem megpillantott. Láttam egy undorodó mosolyt az arcán, és szerintem én is hasonló képet vághattam.
- Sziasztok – mondta nyájasan. Még a hangja is más volt, amikor engem fenyegetett és gúnyolt. Most meg vagy két oktávval fentebb beszélt. – Hát te? – Nézett rám kedvesen.
- Ezt én is kérdezhetném.
Nem tudtam ülve maradni felálltam és megálltam vele szemben.
- Itt lakom, ha nem tudnád.
- Igen? Ez érdekes.
Léptem közelebb és keresztbe tettem a karjaimat mellkasomon, hogy nehogy megüssem.
- Mit mondtál Susinak? – Kérdeztem dühösen. A többiek minket néztek.
- Mi? Semmit. Miről beszélsz?
Megrántotta a szája sarkát és elsétált mellettem úgy, hogy a vállával belém ütközött. Ez után nem is tudom mi volt pontosan, mert a düh teljesen elvakított. Megütöttem, ő meg a hajamat húzta. Harry és Niall ugrottak közénk.
- Jó, nyugi. Nyugi Ell – ölelt meg a szőke és így próbált leszorítani. Elena még harcolt Harryvel de én csak sírtam és arcomat a vállába fúrtam. A konyhába kezdett el irányítani és leültetett az egyik székre Niall. Egy pohár vizet öntött nekem és a kezembe nyomta.
- Ez meg mi volt? – Kérdezte értetlenül én a zokogástól alig bírtam megszólalni. Ittam pár kortyot és megtörölgettem a szemem, addig ő türelmesen várta, hogy végre kinyögjek valamit.
- Su velem sem beszélt semmit. Folyton lerázott. Nem értettem, hogy miért. Ma ellátogattam hozzá. Adammel és Elenával volt és Elena olyanokat vágott a fejemhez, hogy Su már nem a barátom és, hogy menjek el. Susi is elküldött, érted? – szipogtam és kortyoltam még párat. Niall maga elé meredt és csak lassan fogta fel, hogy miről beszélek. Láttam, hogy keze teljesen megfeszül.
- Sosem bírtam ezt a csajt – szűrte a szavakat fogai között. – Valamivel biztos, hogy befolyásolják. Adam mondott valamit?
Megráztam a fejem. Ő szinte ott sem volt. Talán ő is csak egy áldozat. Eszem ágában sem volt védeni őt, főleg azok után, amiket velem tett, de be kellett látnom, hogy ez az Elena roppant nagy szarkavaró. A kis csomagjaival bebizonyította, hogy bármire képes. Most is biztos Harry fejét tömködte olyanokkal, hogy egy őrült liba vagyok.
- Hu csajszi, ez szép volt! – Lépett be Louis. – Mis Tökéletesség szája felszakadt az ütésedtől.
Röhögve pacsizott Niallal én meg kerek szemekkel néztem rájuk, hogy ennek miért örül annyira.
- Tudom, ez szemétség, de kárörvendő vagyok. Gyűlöltem ezt a csajt. Harry barátnői közül ő a legőrültebb, pedig eddig egyik sem volt semmi.
Erre összeszűkölt szemekkel néztem rá és megint nevetésben tört ki.
- Hidd el veled semmi bajom. De ez… Fiú vagyok így nem üthettem meg, de örülök, hogy te megtetted – kacsintott rám.
- Akkor nem csak én vettem észre, hogy mekkora kígyó.
- Oh, nem. Egyedül Liam meg Harry nem látják ezt. Pedig ne tudd meg milyen őrült az a csaj. Azt hazudta Hazzának, hogy terhes, mind ezt csak azért, hogy ne szakítsanak. 

- Biztos vagyok benne, hogy ő küldte azokat a csomagokat. Ki más lenne erre képes? – Néztem rájuk.

  

Díj *-*

Nem új részt hoztam, de hamarosan azzal is érkezem, csak előtte ezt illene meg köszönnöm. :))

1. Tedd ki a képet

2. Köszönd meg akitől kaptad.
Ez a személy nem más mint Happy Girl (Katt a nevére! ;) ) Köszönöm nagyon! :) Ő az aki szinte mindig kommentel nálam és olvassa a blogom. Nézzetek be hozzá is! ;)

3. Írj 10 dolgot magadról.

1. Imádom az állatokat, főleg a cicákat. :)
2. Van két bátyám <3.
3. Imádok utazni és eddig Anglia és Franciaország fogott meg leginkább, mert olyan gyönyörű mind a kettő. *-*
4. Három éve írok olyan komolyabban novellákat, verseket és néhány regénybe belekezdtem, mert nagy vágyam, hogy egyszer valamit kiadassak, de ahhoz még fejlődni kell ám. ;)
5. Imááádom a disney meséket. Legyen az régi vagy új. Aranyhaj és a nagy gubanc, Susi és Tekergő, ToyStory :)))) Minden mennyiségben és sosem tudom megunni egyiket sem. Van egy olyan érzésem, úgy igazán sosem növök fel.
6. Legnagyobb vágyam/álom vagy inkább célom, hogy színésznő lehessek. :)

7. Festett vörös a hajam. :P
8. Paulo Coelho az egyik kedvenc íróm.
9. Nyílt vagyok és a barátkozós típus, aki mindenkivel jól kitud jönni. És kicsit lelki szemetes is. :P
10. Amikor látom, hogy mennyien jöttök fel az oldalra és néhány kommentet elolvasok, mindig olyan boldog leszek és biztos vagyok benne, hogy nekem vannak a legjobb olvasóim! *-*

4. Küldd tovább a díjat.

Nos bevallom kevés blogot olvasok és, akikét olvasom nagyrészük már kapott valamilyen díjat. De, akinek én tovább küldeném:

- Leah (Katt a névre)
- Sarah (Katt a névre)

Hatvanhatodik

Az új rész előtt csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy az oldal elérte a 7000 látogatót! *-* Yuhuu! :) Nagyon örülök neki, hogy ennyien felnéztek és olvastok. Akik kommentelni szoktak tartsák meg jó szokásukat, akik pedig nem, azok néha szánják rá magukat az én kedvemért. :) Köszönöm. Jó olvasást! ;)

- Aj Shell, nem egyértelmű, hogy nem szeretne téged látni? – Kérdezte gúnyosan. Ahogyan kezét Susie nyakába tette olyan volt, mint egy kígyó, aki éppen megbűvöli a barátnőmet.
- Su! – Szóltam rá, hogy mondjon, már valamit ne csak ott álljon. Ő még döbbentebbnek tűnt, mint én magam pedig én erre igazán nem számítottam. Hallottam, ahogy a szőkeség kuncogott és kezdtem magamat úgy érezni, mint egy elbaszott horrorfilmben, ami iszonyat vontatott.
- Mi van veled mostanában? Nem is beszélünk – léptem közelebb. Próbáltam nyugodt maradni és nem megadni Elenának azt az örömöt, hogy kifakadok. Adam meg sem mukkant. Úgy tett mintha ott sem lenne. Jól tette.
- Na jó figyelj. Tudom, hogy nagyon hihetetlen lesz, amit mondok, de próbáld megérteni. Te és Su nem vagytok már barátok. Régen lehet azok voltatok, de ez egy ideje megváltozott.
Ellépett tőle és hozzám jött közelebb.
- Borzasztó unalmas lehet hallgatni a nyavalygásodat és elviselni, hogy azt hiszed, minden rólad szól.
- Borzasztó érzés lehet tudni, hogy senkit sem érdekel, mit pofázol – vágtam vissza, de rá sem hederítettem végig barátnőm tekintetét kémleltem, de semmit sem tudtam leolvasni róla. Szavak nélkül kitaláltuk egymás gondolatait és szemeinkből olvastunk, de ez most nem működött. Üveges tekintettel nézett rám és egy hang sem jött ki a torkán. Elena arca megrándult.
- Jobb lenne, ha elmennél – sziszegte. Komolyan olyan, mint egy undorító csúszómászó.
- Azt hiszem, nem itt élsz. Ezt a házat nem fogod úgy kisajátítani, mint a srácokét. Inkább siess Harryhez.
- Aki sietni fog haza az te vagy. Shell, értsd meg, hogy nincs rád szüksége!
- Mi? – Kérdeztem a hangomat megemelve és hol Sura hol a kígyóra néztem. – Susie, miről beszél?
- Shell tűnj már el! – Kiáltott rám Elena.
- Nem megyek el, amíg Su nem ad nekem egy választ, vagy ő maga el nem küld.
Barátnőmre nézett felvont szemöldökkel és biccentett neki, hogy szólaljon meg. Mi van? Su csak akkor beszél, ha Elena azt akarja? Mi a fene folyik itt?
- Menj el – mondta szinte suttogva, de nekem egy kiabálással is felért.
- De S -
- Kérlek Shell – nézett rám könnyes szemekkel és majdhogynem könyörgött. – Menj haza!
Néztem még egy ideig rá, de ő lesütötte a szemeit. Úgy tűnt, mintha nem saját szándékából mondta volna ezt. Hangosan felnyögtem egyet és féltem, hogy sírva fakadok.
- Rendben – suttogtam orrom alatt. Hátat fordítottam és letrappoltam hangosan a lépcsőn és a bejárati ajtót szinte feltéptem. Ahogy átléptem a küszöböt könnyeim elárasztották az arcomat és legszívesebben elhánytam volna magam. Magamban lassan összetettem a képet. Adam és Elena a zaklatóm. És Su? Ez valahogy nem illett be a képbe. Nem tudtam elképzelni. Elena szavai vízhangzottak a fejemben, hogy csak magammal foglalkozok. De ez nem igaz. Su hogyan gondolhatná ezt. Olyan régóta barátnők vagyunk. Annyira ideges voltam, hogy semmisem tudott érdekelni. Eldöntöttem, hogy beszélnem kell Niallal. Most azonnal. Az sem érdekel, ha a házukban összefutok Harryvel, nem érdekel. Suról van szó. A legjobb barátomról. Hívtam egy taxit, mert semmi kedvem nem volt sétálni és féltem, hogy Elena hamarabb oda érne. Amikor megérkezett beültem és megkértem, hogy nagyon siessen. A ház előtt kipattantam sietve adtam neki valamennyi pénzt fogalmam sincs, hogy mennyit. Kopogtam párat meg csengettem is.
- Jövök már! Nyugalom.
Kinyílt az ajtó és Zayn állt előttem.
- Jesszusom, azt hittem, hogy betöröd.
- Én is – mondtam türelmetlenül egyik lábamról a másikra nehezedve. – Bemehetnék?
- Gyere – hebegte. – Valami gond van Shell?
- Az mindig van. Niall?
- A nappaliban alszik. Elég rosszul van szegény még mindig. Nem szívesen kelteném fel.
- De ez nagyon fontos – néztem rá kérlelve.
- Nem várhatna ez egy kicsit?
- Nem – mondtam határozottan.
Hatalmasat sóhajtott és elindultunk a nappaliba. A szőkeség ott feküdt és elég sápadnak tűnt. De fent volt. Fáradtan dörzsölgette a szemeit.
- Hé, mi van? Akkora zajt csaptatok.
- Bocsi, muszáj beszélnünk! – Rohantam le azonnal. Ekkor vettem észre, hogy Harry és Liam is ott ülnek egymás mellett egy fotelben. Próbáltam úgy tenni, mintha meg sem láttam volna, de a szívem úgy zakatolt, mint egy mozdony és azon sem csodálkoztam volna, ha meghallják.
- Beszéljünk.
- Jó csak… - biccentettem a fejemmel a srácokra, ezzel jelezve, hogy annyira nem publikus. Illetve, csak Harry előtt nem akartam erről beszélni, mert zavart a jelenléte.
Felült a kanapén és most már jóval komolyabb hangnemre váltott.
- Ők úgy is tudnak mindenről. Miről szeretnél beszélni?
Láttam rajta, hogy nem tudom meggyőzni arról, hogy ezt kettesben kellene, így hatalmasat sóhajtottam. A fenébe is, akkor hallja meg Harold is!
- Suról.