Harmincharmadik

Megint csak hoztam egy részt. Eddig ez lett a leghosszabb. :) Szerintem kis aranyos lett. Remélem tetszeni fog. :)) És arra kérnélek titeket, hogy szavazzatok oldalt, hogy milyen ficit írjak, mert vannak remek ötleteim, persze ezt nem hagyom abba! :) Ez után írnám a következőt, vagy esetleg egyszerre a kettőt. És légszíves kommenteljetek, mert mostanában kicsit alább hagytatok azzal, pedig nagy szükségem lenne rájuk/ rátok! :) Jó olvasás!

Louisnak megígértem, hogy meg jelenek a barátnője születésnapján, mivel be szeretett volna mutatni neki, így engem is meghívtak. Nem voltam abban biztos, hogy nekem jó ötlet lenne elmennem. Úgy értem, nagyon szívesen megismerem, de a tegnapi beszélgetésem után, nem sok kedvem volt találkozni a srácokkal. De hát megígértem, és Eleanor tényleg semmiről sem tehetett. Csak nem tudtam, hogyan kellene viselkednem. Annyi volt az egészben jó, hogy Su is jött velem. Abban reménykedtem, hogy nem fogom megpillantani Harryt, ami szinte lehetetlenség volt, hogy ne így legyen. Talán menni fog ugyan úgy viselkedni, mint ahogyan eddig tettük. Mint barátok, bár ugyan olyanok, mint a legelején.
Vettem Elnek pár nagyon szép fülbevalót és csokit. Én nem ismerem annyira, igazából semennyire mivel még nem is találkoztunk.
- Készen állsz? – kérdezte miközben a srácok háza előtt álltunk meg.
- Őszintén? Aj Susie remegek az idegességtől.
- Figyelj, csak nyugodtan. Nem is kell vele foglalkoznod. Nem miatta jöttél. Köszöntök egymásnak egy-egy puszival. Vagy az sem kell, csak rámosolyodsz, dobsz egy sziát és odébb állsz. Nem kell túl bonyolítani.
Igaza volt, csak nekem ez valahogy nem ment, mert nagyon szeretem őt és hiányzott. Nem tudtam ugyan úgy rá nézni, de mérges sem voltam már. Vettem egy mély levegőt és eldöntöttem, hogy történik, ami történik. Megnyomtuk a csengőt és azért reménykedtem benne, hogy nem Ő nyitja ki az ajtót.
- Sziasztok, lányok – vigyorgott ránk Louis. – Örülök, hogy eljöttetek.
Jó erősen megszorongatott minket, úgy kellett megkérnem, hogy ne fojtson meg, mert az nem lenne túl jó ötlet. Oda vezetett minket Ellhez és bemutatott neki.
- Sziasztok, lányok. Sokat hallottam már rólatok – mondta mosolyogva.
- Mi is rólad… - néztem Loura sokatmondóan.
- Ezek a srácok már csak ilyenek, folyton rólunk beszélnek.
- Csak, mert annyira szeretünk titeket – nyomott egy puszit barátnője homlokára.
- Aha, persze – válaszolt hitetlenkedve, majd ismét mosoly kúszott az arcára.
- Boldog születésnapot Eleanor – nyújtottam át elsőként az ajándékot, majd utánam Su is így tett.
- De aranyosak vagytok, köszönöm szépen.
Beszélgettem még kicsit Ellel és teljesen olyan volt, mint amiket meséltek róla. Végtelenül aranyos és kedves és mind e mellett rettentő szép. Louis kifogta a főnyereményt, vagy pont, hogy El fogta ki? Minden esetre remekül mutattak egymás mellett és kicsit irigy voltam rájuk. Meg Niallra és Sura is. Mivel ők ketten is olyan édesek. Ajkamba haraptam és nem akartam, most azon filozofálgatni, hogy csak nekem nem jött össze. Ekkor Liamet is megpillantottam barátnőjével és nem éreztem magamat jobban. Ellenkezőleg.
Sok vendég volt itt és Harrynek színét sem láttam, kicsit örültem is. Zaynt pillantottam meg a konyhában és úgy döntöttem, hogy hozzá csatlakozom.
- Szia – mosolyodott el miközben egy szendvicset evett. – Kérsz? – biccentett fejével a tálca felé, ahol tornyosult a rengeteg étel.
- Nem bírok enni – húztam el a számat.
- Az nagy hiba. Nagyon finom – mosolyodott el. Leültem fele szembe és láttam rajta, hogy vele sincsen minden rendben.
- Baj van?
- Az mindig van – sóhajtotta. És a hajába túrt. Ekkor Harry jelent meg az ajtóban hatalmas vigyorral az arcán, ami kicsit elhalványult, amikor engem megpillantott és néhány másodpercre megtorpant.
- Sziasztok – mondta gyorsan és megmozdult, hogy ne legyen annyira feltűnő.
- Szia – mondtuk mind a ketten szinte egyszerre bár én jóval halkabban. Próbáltam ott folytatni ahol abba hagytuk a beszélgetést Zaynnel.
- Zayn, nem azért mondom, mert a barátod vagyok, hanem mert így gondolom, jól áll a hajad!
Erre hangosan elnevette magát és ennek örültem, mert nem vágott olyan bús arcot. Harryre pillantottam, aki kifejezéstelen arcot vágott, miközben megivott egy pohár vizet. Érezni lehetett a levegőben a feszültséget. De Zayn is próbálta ezt nem észrevenni.
- Köszön szépen, ettől máris sokkal jobban érzem magam, komolyan.
- Helyes – kacsintottam rá.
Befejezte az evést és abban reménykedtem, hogy nem akar itt hagyni, de így történt. Kitolta maga alól a széket és felállt.
- Nem segít, ha kajába fojtom a bánatom, keresek egy tükröt – viccelődött és kiindult a konyhából.
Nem szerettem volna Harryvel kettesben lenni, ha többen vagyunk, akkor esetleg, de kettesben semmi féle képen sem. Felálltam és annyira nem figyeltem, hogy egy poharat levertem és az csattanás kíséretével pattant szét a földön. Gyorsan felszerettem, volna szedni, de ekkor szerencsésen beletenyerelt a szilánkokba, hangosan felszisszentem és egy basszus szócskával megspékeltem a szitkozódásomat.
- Shell, jól vagy? – sietett oda hozzám és kissé aggódónak tűnt. – Mutasd.
- Ez csak üveg – nyöszörögtem, mert igazat megvallva piszkosul fájt.
Felsegített és megfogta a kezem, hogy szemügyre vegye a tenyeremet, hogy mennyire súlyos a helyzet. Olyan közel volt, hozzám, hogy levegőt is alig mertem venni. A kezemre nem bírtam nézni, mert valahogy rosszul voltam a vér látványától, így az ő szemeiben merültem el. Nem kellett volna. A jött a szokásos kellemes érzés. A pillangók, a heves szívverés, a hőhullámok és bizsergett a bőröm, ahol hozzám ért. Szerintem még el is pirultam.
- Ülj le ide jó? – mutatott az egyik székre. A szekrényekben kezdett el kutakodni és egy dobozt vett elő.
- Csak én lehetek ilyen szerencsétlen…
- Igen – mondta fölhorkantva. - Kiszedem a szilánkokat.
- Nagyon fog fájni? – néztem rá boci szemekkel, mert tényleg nagyon fájt, pedig csak üvegszilánkok.
- Nem tudom, igazából még nem nagyon csináltam ilyet – mondta és elvigyorodott. – Most kipróbáljuk.
- Harry ne szórakozz velem! – lepettel az aggodalom.
- Nyugi – szelíden nézett rám, és megint megfogta a kezemet. – Nem nagy ügy, csak a fertőtlenítő fog csípni.
Harry elkezdte bekenni azzal az izével és eléggé csípett. Ezután pedig a szilánkokat szedegette kifelé. A kezemre pillantottam, amiből még mindig kiserkent a vér és nem kellett volna rá pillantanom, mert rosszul lettem tőle.
- Harold, mondj, valamit mielőtt elájulok – néztem rá sápadt arccal.
Kicsit megriadt fakóságomtól, aztán pedig elnevette magát, azon, ahogyan neveztem.
- Oké, öm… Szeretem a macskákat – mondott ennyit kuncogva.
- Huh Harry, ez érdekes téma.
Egy kicsit rám nézett és megvillantotta fogsorát. Azt hittem elolvadok egy pillanatig nem is éreztem, hogy mennyire ég a tenyerem. Nem mertem mondani neki, de ha mondjuk végig így nézett volna rám, akkor meg sem éreztem volna azokat az üvegdarabokat. Amíg ő segíteni próbált mondott rengeteg baromságot, amiken csak mosolyogtam. Tényleg sikerült elterelnie a figyelmemet, mert csak azt vettem észre, hogy már bekötözi.  Majd a végén gyógy puszi címszó alatt nyomott egy puszit a kötésre. Még mindig fogta a kezemet én pedig finoman, ki akartam, húzni, de nem sikerült.
- Tudom, hogy időre van szükséged. De én nem bírom ezt, hogy csak elsétáljunk egymás mellett, mint két ember, akinek semmi köze a másikhoz.
Ugyan így éreztem, de akkor sem volt ilyen egyszerű a helyzet.
- Na, mi van itt fiatalok? – rontott be hangosan Louis megtörve a nagy csendet. Úgy megijedtem, hogy kirántottam a kezemet Harryéből.
- Megsérültem –mutattam meg neki is.
- Adjak rá gyógy puszit? – kérdezte mosolyogva.
- Már kaptam – biccentettem Harryre. – Szerintem én megyek is… Ma nem a legszerencsésebb napom van.
- Vigyázz magadra Ell! – szólalt meg Harry is.
- Próbálkozom. Sziasztok, további szép estét.
Elindultam gyalog hazafelé, Susie nélkül. Megint elkapott a sírás és megálltam abban a parkban, ahol az a bizonyos csók elcsattant.