2012. június 26., kedd

Negyvenkettedik

Tegnapi nap 3000 látogató örömére, ma hoztam nektek három részt! ;) A következőt mindjárt felteszem. Jó olvasást! ;)

Reggel szinte kipattantam az ágyból. Nem azért, mert olyan kipihent voltam, erről szó sem volt. Egész este alig bírtam aludni, mivel annyira izgultam. Vártam, hogy ott legyünk, meg nem is. Attól tartottam, hogy nem fognak engem kedvelni, ami borzalmas lenne. Reménykedtem benne, hogy nem így lesz, de a megfelelni vágyás miatt görcsben volt a gyomrom. Lekóvályogtam a lépcsőn és anya már reggelivel fogadott. Alig bírtam enni, csak néhány falatot tömködtem magamba. Aztán visszamentem a szobámba. Elővettem a laptopomat és Susie számára írtam egy beszámolót az utóbbi napjaimról. Régen beszélgettünk már úgy személyesen és kicsit kezdett ez hiányozni. Eldöntöttem, hogyha hazajövök, bepótolok mindent. Aztán kicsit neten is szétnéztem. Csak most láttam meg a cikkeket, videókat, amik rólam és Harryről szóltak. Nagyon gyorsan terjedtek a hírek. Már meg sem lepődtem rajta. Még a médiában nem volt egyértelműen kimondva, hogy mi együtt vagyunk, de a dal után, már azért ez szerintem világos volt. Egyes rajongók reménykedtek, hogy nem igaz, mások azt mondták, hogy végre van valakije a göndörkének, mások pedig szidtak. Ezeket borzalmas volt látni és úgy döntöttem, nem is olvasok ilyeneket, mert csak elveszik a mai naptól a kedvem.
Gyorsan belebújtam a barackszínű ruhámba, aminek a derekán egy barna öv díszelgett. Sminkeltem egy kicsit, de azt sosem vittem túlzásba. Szempillaspirál, a szememet alul nagyon halványan kihúztam és epres szájfényt vittem fel. Amikor Harry csengetett felkaptam a táskámat és már pattantunk is anyu kocsijába.
- Izgulsz? – kérdezte Harry, közben én kezemet az ő kezébe csúsztattam.
- Igen, nagyon – néztem rá ijedt szemekkel.
- Nem kell – nyomott egy puszit számra, majd észrevette, hogy szájfényes lett és nevetve nyalta le ajkairól. Fejemet az ölébe hajtottam és megkértem, hogy mielőtt oda érnénk, keltsen fel fél órával. Annyira fáradt voltam, hogy elnyomott az álom. Meg persze Harry közelsége is nyugtató hatással volt rám, így végre tudtam pihenni.
Nekem gyorsan telt az idő. Amikor leparkolt anya Harry szinte kiugrott az autóból és megtartotta nekem az ajtót. Elindultunk a bejárat felé és én szorítottam kezén, mivel egyre jobban görcsben volt a gyomrom.
- Nyugi – nézett rám azzal az édes mosolyával. Ő is ezt érezhette, amikor anyának bemutattam.
- Sziasztok! – fogadott nagy mosollyal minket Harry édesanyja. Beljebb tessékelt minket, majd férje is megjelent és bemutatkoztunk. A házuk nagy volt és szép, nyugis. Már hallottam egy-két dolgot szüleiről és nagyon kedvesnek tűntek. Aztán Gemma is megjelent. Mellette foglaltam helyet, másik oldalamon pedig természetesen Harry ült, akinek el sem engedtem a kezét.
- Nagyon örülök, hogy itt vagytok – mondta Anne, majd rám mosolygott. – Harry rengeteget mesélt rólad Shell.
- Remélem csak jót – sandítottam Haroldra, akin féloldalas mosoly ült.
Az asztalnál mindenféléről beszélgettünk. Jó hangulat uralkodott végig és azt éreztem, hogy jól kijövök a szüleivel és nővérével. Nem is volt olyan ijesztő, mint gondoltam. Úgy tűnt, hogy anya is kedveli őket, mivel sokat nevetett velük együtt. Az ebéd után mindenki felszívódott valamerre, de én szándékosan maradtam segíteni Annenek. Beszélgetni szerettem volna vele kicsit kettesben.
- A koncert óta, amin találkoztatok, minden hívásomnál említett rólad valamit – mosolyodott el. – Mindig azt mondta, hogy jaj, anya, csak barátok vagyunk, de én mindig is tudtam, hogy többről van szó – mesélte. – Nagyon szereti a bandáját, de sokszor szoktak kimerültek lenni és Harry nem egyszer volt kiborulva, de amióta te is ott vagy neki, mintha sokkal boldogabb lenne.
Annyira jólesett ezt hallani, hogy legszívesebben elbőgtem volna magam. Szóval boldog mellettem.
- Nagyon örülök neki – néztem rá őszintén. – Én is nagyon boldog vagyok, hogy ott van ő nekem.
Annevel nagyon jól elbeszélgettem. Rettenetesen szereti a fiát, ami persze természetes, de közöttük is olyan erős kapocs van, mint anya és köztem. Erről az jutott eszembe, hogy mostanában, mi ketten mennyire elhanyagoltuk egymást. Ahogyan Suval is. Persze ez nem Harry miatt volt, hanem miattam. Anne még mesélt nekem sok mindent. Gyerekkori történeteket, meg nevetséges dolgokról. Lesz mivel zsarolnom Haroldot!
A csevejünk után bementem az egyik vendégszobába, ahol anyát találtam. Leküzdhetetlen vágyam volt, hogy megöleljem. Oda bújtam hozzá.
- Valami baj van kicsim? – kérdezte.
- Szeretlek! – néztem a szemeibe. Lágyan elmosolyodott.
- Én is szeretlek – ölelt magához.
Harry keresésébe kezdtem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése