2012. június 18., hétfő

Huszonkilenc

Mivel ígértem már azt a dupla részt és tegnap nem hoztam, ma megérkezett! :))) Remélem tetszik. Kommentelni még mindig ér! ;) Jó olvasást!

- Szia, Harry.
- Juj, Shell, jó reggelt! – szólt bele a telefonba fáradt hangon. Mire én elnevettem magam.
- Már délután három óra van.
- Jézusom, jó korán.
- Ezek szerint jól sikerült a tegnapi buli.
- Igen, jól – mondta nevetgélve.
Kicsit elszomorodtam, ahogy ezt mondta. Nem is tudom, hogy mit vártam, de semmiféle képen sem ezt. Talán ha leszögezte volna, hogy nem volt semmi. Vagy, hogy hiányolt engem. Vagy, hogyha egy találkozót megbeszélt volna velem, de semmi ilyesmiről nem volt szó. Hamar letettük a telefont ő azzal fejezte be, hogy nagyon fáradt és ma használhatatlan. Ő inkább pihen, minthogy velem legyen. Jó lehet, hogy én reagálom túl, csak nem értettem, hogy Su és Niall tudnak találkozni, akkor mi miért nem. A féltékenység egyre nagyobbá vált bennem és ez az érzés egyre csak növekedett. Jó pár nap eltelt úgy, hogy csak telefonon beszélgettünk és nem tudtam elhinni, hogy neki én nem hiányzom, mivel én majd beleőrültem, hogy találkozzunk.
- Jól van Harry Styles – mondogattam magamban. – Ha te így, akkor én is…
Eldöntöttem magamban, hogyha hívni szeretni majd valahova, vagy ha mondjuk, a srácokkal találkozunk, akkor végig a sértődöttet fogom játszani. Vagyis ez annyira nem is játék lesz, tényleg meg voltam picit sértődve.
Másnap azt is Susitól tudtam meg, hogy a fiúk koncerteznek és hívtak minket is. Gondolkodtam azon, hogy menjek-e vagy sem. Végül úgy döntöttem, hogy elmegyek, de Vele rettentő hűvös leszek.
Felvettem egy piros rövidnadrágot és egy fehér felsőt, piros feliratokkal meg egy fehér cipőt, a hajamat pedig kiengedtem. Sun pedig egy fekete ruha volt és egy csini szandál. Így indultunk a koncertre. Most nem volt időnk bemenni hozzájuk az öltözőbe, mivel késésben voltunk. Mivel most nem vip jegyünk volt így nagyon hátul kellett állnunk, de legalább valamennyit láttunk belőlük. A rajongók tomboltak, köztük Susie is, nekem pedig megsajdult a szívem is Őt nézve.
- Hé, Ell, gond van? – nézett rám, mikor azt látta, hogy könnyes a szemem. Én villám gyorsan kipislogtam. Jézusom Shell, ne hisztizz már! Rosszabb, vagy mint egy öt éves, aki nem kapja meg azt a bizonyos játékot!
- Minden a legnagyobb rendben van – mondtam vigyorogva és kezdtem belejönni a füllentésekbe is.
Az volt a legnagyobb bajom, hogy azt kezdtem el érezni, hogy nem illek Harryhez. Még most kell kilépnem ebből az egészből, amíg nem olyan nehéz. Mert idővel csak jobban megszeretném és akkor még rosszabb lenne. De még nem szerettem volna kiszállni. Ha eltölthetek vele megint egy kis időt, akkor megint minden a régi lenne… tehát, nem leszek vele hűvös, sőt ellenkezőleg. Még aztán hamar meggondoltam magam, de ahogy megpillantottam már nem tudtam rá haragudni.
- Hogy tetszett a koncert? – kérdezősködött Louis.
- Jó volt, bár elég hátul álltunk – rántottam meg a vállam.
- Sajnálom, hogy nem vip jegyet adtam, csak az utolsó pillanatban nyomtam Su kezében és csak ilyen volt – szabadkozott.
- Semmi gond, így is tetszett.
- Harry is igaz? – kérdezte huncut vigyorral az arcán én pedig vállába bokszoltam.
- Csend már – néztem szét.
De a többiek nem voltak az öltözőben, ekkor belépett az emlegetett szamár is és nekem hatalmasat dobbant a szívem. Hatalmas huncut mosoly jelent meg az arcán, amit úgy szerettem és jó szorosan megölelt. Ez hiányzott a legjobban. Éreztem az illatát és hallottam, ahogy a fülembe szuszogott.
- Jól néztem ki a színpadon? – kérdezte röhögve.
- Nem nagyon figyeltelek.
Erre fájdalmasan felnyögött és nyomtam egy puszit arcára, amitől megint ugyan olyan édes arcot vágott.
- Nincs kedved sétálni? – kérdeztem.
- De.
Megfogta a kezem és úgy indultunk a hátsó kijárathoz. Most még az sem érdekelt, hogy ki lát meg minket, miközben kéz a kézben sétálunk, mert nem akartam elengedni a kezét.
- Mostanában alig hallani valamit felőled – néztem rá.
- Minden nap hívtalak.
- Jó de tudod, hogy az nem ugyan olyan.
Megállt egy kicsit majd megint vigyorogva nézett rám.
- Tudom, mert akkor nem tudom meg tenni ezt.
Megcsókolt, de olyan szenvedéllyel, hogy azt hittem az aszfalton fogok cseppfolyóssá válni. Beszélni szerettem volna vele erről a féltékenység dologról, de ez teljesen kiment a fejemből. Az a bizonyos rózsaszínköd lassan szétterjedt a fejemben és az egész agyamat elárasztotta. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése