2. Utolsó rész

Huh, ehhez is elérkeztünk. Azt sem tudom, hogy hol kezdjem. Talán kezdem azzal, hogy köszönöm. Mindenkinek köszönöm, aki egyetlen egy részt is elolvasott. Annak pedig még nagyobb köszönet, aki véleményt is írt és örök hálám azoknak akik végig bírták olvasni. :) Az oldalon az első rész 2012. május 30-án került fel. Amit azóta 380szor nyitottak meg, de hagyjuk is a statisztikát. Eleinte úgy indult, hogy barátnőmnek kezdtem el írni ezt a történetet és különösebben nem kötődtem hozzá, de már kicsit úgy érzem, hogy életem rész lett. :D Volt, hogy a buszon ültem zenét hallgatva és azon kaptam magam, hogy azon agyalok, mi legyen a következő részben. Teljesen a szívemhez nőtt a blog. Lehet, hogy hülyeség de kicsit szomorú dolog lesz befejezni. Őszintén megvallva még soha sem fejeztem be hosszabb irományt. Ez az első. Ne haragudjatok rám, ha ez az utolsó rész kissé suta, mert az lett. Gondolom mindenki várta az utolsó részt, hogy juj az mekkora durranás lesz és én is így terveztem, aztán rájöttem, hogy az nem is lenne olyan jó. Nem akarom lezárni a történetet. Az akarom mindenki fejben tovább gondolja, hogy mi lett a vége. Ezt az olvasókra hagyom. Meg kicsit az is bennem van, hogy így nem kell végleg búcsúznom, mert folytathatnám, de nem fogom. Ezt a blogot már nem.
Másik oldalamon olvashatjátok az újabb történetem. http://goodluckavril.blogspot.hu/
Köszönöm a több mint 73000 látogatót. Az elején nem hittem volna, hogy másoknak is tetszeni fog, amit csinálok, de kellemes csalódás ért. :) Tudom, hogy sokan lusták vagytok kommentelni és azt hiszem ebből sosem csináltam nagy balhét. :D Aki úgy érzi, hogy van mondani valója, kritikája, véleménye az írja meg. :) Jó olvasást és könnyes búcsút veszek a történettől. :)

Jobbnak láttam, ha inkább nem szólok bele a beszélgetésbe, ami Paul és a két férfi közt történt. Nem igazán értettem, hogy most mi van.
Elmentem a srácokkal az öltözőhöz és jöttek a többiek is. Lili nagyon elemében volt úgy láttam. Gondolom, most örül, hiszen lassan megszabadul tőlem. Valahogy még sem éreztem azt, hogy félnem kellene. Megbízom Harrybe. Még van két napunk.
- Srácok, siessetek, mert interjút akarnak készíteni veletek – sürgette őket egy biztonsági.
- Jössz velünk? – pillantott rám Harry. Megráztam a fejem. Nem nagyon szerettem szerepelni.
- Kihagyom. Itt megvárlak.
- Rendben, sietünk, ha tudunk – nyomott puszit arcomra.
Leültem a kanapéra és Su is ott volt velem. A többiek pedig elmentek.
- Érdekes lesz megint elmenni – húzta el a száját barátnőm.
- Érdekes lesz nélkületek. Vagy inkább mondjuk azt, hogy borzalmas lesz.
- De most többet fogunk találkozni – ígérte meg. – Most más a helyzet, mivel együtt vagytok. Biztos meg fogjátok oldani, hogy láthassátok egymást.
- Úgy legyen – mosolyodtam rá. De én is úgy éreztem, hogy most más lesz. Annyit ígérgette mindenki, hogy elhittem.
- Oh, Shell, pont téged kereslek – lépett be Paul. – Beszélhetnénk?
- Akkor én megyek is – állt fel Su, majd Paul rá pillantott az ajtóból.
- Maradj nyugodtan.
- Áh, nem, megnézem a srácokat.
Felkapta a táskáját és kisietett az ajtón. A srácok menedzsere, most eléggé komolynak tűnt. Húzott egy széket és leült velem szembe. Kicsit féltem attól, hogy mit fog nekem mondani.
- Shell nagyon tehetséges lány vagy. Értesz a zenéhez és zeneszerzéshez. Ezzel remekül lehetne keresni, ha tudod, hogy hogyan csináld. Az a két férfi odáig van érted.
Ezen kicsit elmosolyodtam, mert jól estek a szavai. Tudom, hogy Paul nagyon jó fej tud lenni, bár azt éreztem, hogy engem nem igazán kedvel. Vártam a csavart, azt a de szócskát.
- Már rögtön tervezgetni kezdték, hogy majd dalokat írsz nekik, ami tényleg nem is lenne olyan rossz ötlet.
- Nem tudom, hogy ez mennyire menne nekem – ráztam meg a fejem.
- Menne, hidd el. Arra gondoltam, hogy segíthetnék neked. Mi lenne, ha te is velünk utaznál? Az egyetemen az első évedet befejezhetnéd, aztán pedig tanulhatnál a turnézgatás közben is. A zenével szeretnél foglalkozni és talán nem így tervezted a sorsod, de hidd el nagyon jól járnál. Többet keresnél, mint azt gondoltad valaha. És tudom, hogy Harry milyen fontos neked. Nem tenne jót se neked, sem pedig neki, ha külön lennétek. Főleg, hogy te akkor is írhatnál dalokat, ha velünk jössz. Persze ezt most nem tudod így azonnal eldönteni… Meg a szüleiddel is meg kellene beszélned.
Ámulva figyeltem, amit mond. Elsőnek azt sem tudtam, hogy mit mondjak. Segítene nekem? Ezen lepődtem meg a legjobban. De tudtam, hogy szükségem van a segítségére. Ő ért,  lát bele ebbe a világba.
- Nem kell azonnal válaszolnod. Elég csak az idei tanév után.
A srácok léptek be a szobába és elég fáradtnak tűntek.
- Megyünk haza? –nézett rám Harry. Úgy volt, hogy ma nála alszok.
- Aha – álltam fel. – Köszönöm, Paul – néztem rá kedvesen. – Még megfontolom, hogy hogyan lesz.
- Csak nyugodtan – mosolyodott el ő is.
- Miről beszéltetek? – kérdezte Harry, mikor átölte derekam.
- A munkámról.
- A miről?
- Azt szerette volna, ha írnék dalokat.
- És?
- És ő segítene nekem. Amolyan menedzser lenne.
- És?
- És akkor mehetnék veletek turnézni.
- Mi?
- Miért vagy ilyen értetlen - pillantottam rá vigyorogva az örömtől. – Azt mondta, hogy befejezhetném még az első évet a suliból és majd utána csatlakoznék hozzátok.
- Az remek lenne – vigyorodott rám. – De akkor nem fejezed be az egyetemet?
- Nem. Nem csak ott tudok tanulni.
- Jó, de hát -
- Ez sokkal nagyobb lehetőség lenne.
- De maradhatnál itt is és ugyan úgy tudnál dolgozni a suli mellett.
- Csak kifelejtettél egy elég fontos dolgot. Beleszerettem egy olyan srácba, aki ide-oda utazgat a nagyvilágban és vele szeretnék lenni.
Elvigyorodott és magához ölelt és. Nyomott egy puszit fejem búbjára.
- Aztán jöhetne a közös ház, eljegyzés, házasság és a gyerekek.
Rá mosolyodtam és megpaskoltam a fejét.
- Ennyire ne rohanjunk előre. Lehet, rám fogsz unni, lehet, rájössz, mennyire elviselhetetlen vagyok.
Homlokát enyémnek döntötte, derekamat pedig kezeivel körbefonta.
- Az utóbbit már tudom, de unalmasnak nem mondanálak.
Pimasz megjegyzésétől tettem a sértődöttséget, mire csókjával szeretett volna kiengesztelni.
- Még sem alszok nálad – mondtam durcásan.
- Tudom, mert az nem alvás lesz – kuncogta, és én is elnevettem magam.

***

- Hogy elmennél?
- Igen.
- De mi lesz a tanulással?
- Attól még tanulhatok. Figyelj anya, ez hatalmas lehetőség. Ebből meg tudnék élni, az egyetemet később is elvégezhetem, de az is lehet, hogy szükség sincs rá.
- Én, csak féltelek. Mi van ha Harryvel szakítotok, és ezt megbánod?
- Nem bánnám meg. A kapcsolatunk pedig inkább egyre komolyabbá válik.
Az utóbbi időben anyával keveset beszéltem. Részben, mert megjelent az életében újra apa. Engem ez nem tett túl boldoggá. Voltak rá projektek, hogy közelebb kerüljek hozzá, és komolyan nagyon igyekeztem, de inkább azt érte el ezzel anya, hogy kissé tőle is eltávolodtam. Ezt szerettem volna rendbe tenni. Hiányzott nekem, hogy megint minden olyan legyen köztünk, mint régen.
Hatalmasat sóhajtott és magához ölelt.
- Ha bármi baj történne, vagy a dolgok nem úgy sülnének el, akkor ide mindig visszajöhetsz.
- Anya, még nem mentem el és még maradok is.
- Tudom, csak mondom. Rám mindig számíthatsz.
- Tudom – mosolyodtam rá. – Köszönöm.

***
Már mindenkinek elújságoltam, hogy mi hogy lesz. Cody nem igazán volt elalélva az ötletemtől. De sejtettem, hogy így lesz.
Az csengetésre lettem figyelmes és a kanapéról kissé vonakodva álltam fel.
- Szia – köszönt Harry.
- Nem úgy volt, hogy később jössz, mert még pakolsz?
- De igen, de aztán megoldottam.
- Begórtál mindent – jelentettem ki, mire egy vigyorgással megerősítette a feltételezésem.
Közelebb lépet és megcsókolt szenvedélyesen és mégis finoman.
- Shell mondani szeretnék valamit.
- Ez rosszul kezdődik – mondtam kicsit rémülten.
- Volt néhány komoly vitánk és néhány kisebb is. De az a szerelem, amit irántad érzek, az elmondhatatlan.
Ekkor Harry letérdelt elém és a zsebéből elő vett egy gyűrűt és felém nyújtotta. Láttam, hogy kissé izgul és a keze is remegett.
- Tudnál szeretni engem egy életen át? – nézett rám gyönyörű zöld szemeivel.
Annyira meglepődtem, hogy hirtelen levegőt sem bírtam venni. Meghökkentem. Örömkönnyek szöktek a szemembe és hevesen bólogatni kezdtem, mert elsőnek nem tudtam szóhoz jutni.
- Igen. Igen. Tudnálak.
Ő is elmosolyodott majd felállt és felhúzta a gyűrűt az ujjamra. Ajkaira vetettem magam és szinte faltuk egymást.
- Máris hiányzol – beszéltem szinte szájába.
- Hamarosan találkozunk! – csókolt meg ismét.
Ezek után, már semmi sem tudott érdekelni csak is ő. Tudtam, hogy egy nehéz, de roppant boldog élet áll előttünk. Már alig vártam, hogy belekezdhessünk.

Az emberek okkal lépnek be az életünkbe. Amikor Harryt megismertem, akkor azt hittem ő csak egy fiú, aki azért lépett be az életembe, hogy egy nyaralásomat kicsit izgisebbé varázsolja. Az elején senki sem sejtette, hogy ez lesz a vége. Nem mondanám, hogy szerelem volt első látásra, mert ez sem igaz. Amikor barátok voltunk és megismertem őt még jobban, akkor jöttem csak rá, hogy szeretem őt. Nem azért mert ő a One Direction híres énekese és minden lány oda van érte, vagy mert rengeteg pénze van. Az ilyeneket csak a felületes emberek látták.
Akkor jöttem rá, hogy szeretem, amikor hiányzott, ha csak egy órája váltunk is el. Amikor vele voltam mindig jó kedvem volt. Tudtam, hogy bármit megtenne értem és én is érte. Tudtam, hogy soha sem lenne elég belőle. Elfogadtam a hibáit és ő is az enyéimet.
Nem hiszek a véletlenekben. Valahol mindenkinek meg van élete párja. Talán valakinek a szomszéd srác, valakinek a suli legnagyobb bénája, valakinek talán egy másik kontinensen van élete szerelme. Nem tudom… Csak azt tudom, hogy én megtaláltam és soha sem fogom elengedni.

Ezer csók! :)

2. Harry szemszöge

Sziasztok! :) Meg hoztam az új részt, ami összefoglalja, hogy mi történt a fic második "évadában" csak éppen Harry szemszögéből. Próbáltam majdnem az összes részt bele vonni, hát ennyire sikerült. Arra gondoltam, hogy lassan egy éves lesz a blog, bár azt már nem fogja megérni. Nem szeretném húzni-vonni ezt a történetet a végtelenségig. Szóval lassan be fogom fejezni. Így is jóval hosszabb, mint ahogy terveztem. A következő rész lesz az utolsó, amit kicsit hosszabbra tervezek. :) De ne keseregjetek, mert a másik blogom még csak most indult és annak is hosszú életet szánok, szóval ott majd még olvashattok. Jó olvasást!

***

Talán Susienak igaza volt. Az utóbbi időben kerültem őt egy kicsit. De pontosan tudta, hogy miért. Ő látta rajtam a legjobban, hogy mi van velem. Persze a srácok is tudtak mindenről, de Su mégis csak nőből van. Hiába voltam együtt Lilivel még mindig őrülten hiányozz Shell. Tudtam, hogy ez így is lesz. Komolyan szerettem a mostani barátnőm, de nem tudta elérni, hogy annyira belé szeressek. Szerintem ezt ő is érezhette.
Amikor elkezdődött a turné, akkor ismertem meg Lilit, mivel ő is velünk utazott. Non stop velünk volt. Nagyon szimpatikus volt nekem. Sokat beszélgettünk. Látta rajtam, hogy nincs velem minden rendben, így esett, hogy meséltem neki Shellről. Nem vagyok az a típus, aki mindenkinek elmondja a gondjait, de róla jó volt beszélni, mert visszaemlékeztem, hogy mennyire jól éreztem magam vele. Persze utána meg mérhetetlen szomorúság fogott el, mivel rohadt messze volt tőlem.
- Sajnálom, ami veletek történt – mondta az egyik este, mikor csak mi ketten voltunk fenn a buszon.
- Én is – húztam el a szám egy mosolyba, ami hamar eltűnt.
- Túl kellene tenned magad rajta. Úgy értem, semmi sem tart örökké. Örülj neki, hogy szép emlékek fűznek hozzá, de lehet, jobb lenne, ha tovább lépnél. Ha találnál valakit, aki talán még boldogabbá tenne.
Tudtam, hogy igaza van. Én is gondoltam már erre, csak cselekedni sokkal nehezebb volt. Fejben minden egyszerűnek tűnt, de mikor oda került a sor, hogy na, akkor túllendülök ezen, akkor hirtelen nem tudtam mit tenni.
Ekkor Lili közelebb húzódott hozzám és hajamba túrt. Megcsókoltam. Mindig éreztem, hogy ő nem csak barátként tekint rám én meg abban reménykedtem, hogy talán tud rajtam segíteni. Úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk. Már az elején elmondtam neki, hogy de nem annyira biztos az, hogy ebből lesz valami. Nem akartam vele játszadozni, mert nem azt érdemelné.

***

Kinyílt az ajtó és hirtelen minden tekintet a belépő lányokra szegeződött.
- Áh, semmi baj Shell, végül is csak fél órát késtél! – szólalt meg elsőként Lissa.
- Sajnálom skacok – húzta el a száját és beljebb jött.
- Van, ami soha sem változik – nevette Zayn. Számomra az volt a meglepő, hogy Lilivel érkezett, aki rögvest a nyakamba borult és szenvedélyesen megcsókolt. Erősen éreztem ebben a szándékosságot. Ennyire sosem szokott nekem örülni. Biztosra vettem, hogy Shell előtt szeretne felvágni, így én próbáltam vele kicsit ridegebb maradni. Akkor ment fel bennem a pumpa, mikor Cody is ugyan így tett.
- De a lényeg, hogy már itt van – karolta át Shell nyakát és vigyorgott, mint egy félnótás. – Szóval kezdhetjük a munkát.
Kezdtem féltékeny lenni. Persze semmi jogom nem volt, mivel nekem volt barátnőm, de akkor is zavart, hogy ennyire jóban van a sráccal.
Mikor végeztünk akkor megbeszéltük, hogy este buli lesz. Remek ötletnek tűnt. A srácok le akartak lépni és mentem is velük. Közben eszembe jutott, hogy talán nem kellene egyedül hagynom Shellt azzal a fiúval. Talán most kellene vele beszélnem, amíg ez kettesben lehetséges. Amikor visszafordultam, hallottam, hogy beszélgetnek, de nem értettem, hogy miről. Nem szerettem volna hallgatózni. Amikor beléptem a helységbe azt láttam, hogy ölelkezve állnak. Kissé lefagytam, de nem vártam meg, hogy mi fog történni. E helyett köhintettem egyet, hogy tudassam, itt vagyok. Kissé szétrebbentek.
- Ne haragudjatok. Shell beszélhetnénk? – szólaltam meg kicsit zavartan.
- Már itt sem vagyok – sziszegte Cody és nyomott egy puszit arcára, majd szándékosan úgy ment ki az ajtón, hogy közben vállal nekem ütközött. Szándékosan hergelni akart és azt várta talán, hogy én majd idegesen kikelek magamból. Kicsit még szórakoztatott is a dühe. Amikor hallottam, hogy bezáródik az ajtó mögöttem, akkor közelebb léptem és Ell tekintetét kerestem.
- Hogy vagy? – kérdezte mosolyogva és olyan sutának éreztem ezt a kérdést. De hirtelen semmi sem jutott az eszembe annyira megszédített.
- Kreatív vagy – jegyezte meg kissé ingerülten – De köszönöm meg vagyok.
- Cody és te… - nem fejeztem be.
- Nem vagyunk együtt, ha erre gondolsz.
Megkönnyebbültem. De tényleg. Sejtettem, hogy nincsenek együtt, de féltem, hogy mi van ha mégis. Bár akkor sem tudtam volna mit tenni.
- Lili aranyos lány – szólalt meg.
- Igen az – eresztettem el egy könnyed mosolyt. – De valójában nem erről szerettem volna beszélni, hanem, rólunk.
Kicsit vártam hátha mond valamit és azon törtem a fejem, hogy én mit mondjak. Már az, hogy itt vagyok vele, hogy itt áll előttem teljesen kikészített. Annyira hiányzott, hogy szinte megőrültem.
- Kikészít, hogy nem szólunk egymáshoz. Hogy még csak egymásra sem nézünk – fakadtam ki
- Mit vártál?
Karba tette a kezeit és nekem úgy tűnt, hogy próbál nagyon keménynek tűnni, de a szemeibe nézve nem ezt láttam.
- Hát nem ezt…
- Harry attól még, hogy híres vagy nem fogok neked mindent megbocsájtani.
- Tudom, hogy elrontottam.
- Elrontottad? – emelte meg a hangját. – Elbasztad, elég rendesen!
- Nem szerettem volna neked fájdalmat okozni. Neked szerettem volna jót.
- Akkor ezt nagyon elcseszted! Gratulálok!
- Shell!
Ritkán hallottam őt káromkodni, de csak úgy dőltek belőle ezek a szavak. Rettenetes volt tőle hallani, hogy mennyire béna vagyok.
- Remek, megint bőgök – törölt le pár cseppet. – Én, megértelek Harry. Ennek vége. Hagyjuk egymást. Neked ott van Lili, meg a turné. Nekem meg az egyetem.
Sírt és megint miattam. E miatt utáltam magam. Nem akartam fájdalmat okozni neki mégis megtettem és nem először. Közelebb léptem hozzá.
- Én még mindig szeretlek – mondtam ki a legőszintébben.
- Hát én nem – vágta rá, amin kicsit elmosolyodtam, mert éreztem, hogy ez nem igaz. - Ha így van, akkor miért vagy együtt Lilivel? Ha annyira szeretnél, akkor én kellenék!
- Shell ezt nem értheted. A média miatt van… Lehet, hogy az senkit sem érdekel, hogy te kivel vagy együtt, de nekem minden lélegzetemet követik.
- Igazad van – lépett egyet hátrébb. – Végül is én kit érdekelek? Velem nem lehet csillogni… Ki vagyok én? – vágta a fejemhez. Megfogtam a csuklóját és oda rántottam magamhoz. Gondolkodás nélkül támadtam le az ajkait. Ekkor jöttem rá, hogy jobban hiányzott, mint gondoltam. Egy csóknál sokkal többet akartam, mégis én szakítottam meg.
- Jobb lenne, ha a srácok után mennél.
- De még nem -
- Szerintem mindent megbeszéltünk. Majd este a buliban találkozunk, szia Harry!
És igen a buli egészen érdekesen alakult. Ugyanis Louis fizette az italt és úgy töltötte belénk, mintha víz volna. Neki és Shellnek kissé meg is ártott. Én nem akartam többet inni, hogy vigyázhassak rájuk és Liam is így tett.
- Jobb lenne, ha Shell felvennél egy pulcsit.
- Nem kell, meleg van – tiltakozott makacsul, ahogy szokott.
- Talán igaza van – vettem le az enyémet. Pólóban éreztem, hogy tényleg hűvös az idő, így felé nyújtottam.
- Mondtam, nem kell, köszönöm.
Megráztam a fejem bosszankodva, hogy hogyan lehet ilyen makacs, amikor szemmel láthatóan majd megfagy. Nagyon nehezen sikerült rá adnom. Amikor új helyre érkeztünk Louis megint inni kezdett és Shellt is meghívta. Nem tudom miért szerette volna ennyire leitatni, de én féltettem.
- Haver, szerintem elég lesz ennyi.
- Nem! – vágta rá Shell és azzal a lendülettel lehúzta a színes löttyöt.
- Shell nem kellene többet innod.
- Lehet, igazad van. Nem kellene ide adnod a pulcsid, a barátnőd mérges lesz – vágott vissza. Kissé rosszul esett, amit mondott, de Lili érdekelt most a legkevésbé.
Susie eltűnt, így barátnőjét nálunk kellett elszállásolnunk. Mintha egy ördögi terv lenne az egész. Louis szobájában voltam és őt próbáltam ágyba kényszeríteni.
- Harry nem velem kellene foglalkoznod. Megoldottam, hogy Ell itt aludjon – kacsintott rám. Szinte sejtettem, hogy ezt ők találták ki. Átmentem a vendégszobába, ahol az említett személy volt és ő sem akaródzott aludni. Próbáltam meggyőzni, hogy majd máskor folytatjuk a bulit még be is takargattam.
- Jó éjt Shell!
- Puszit nem is kapok?
Ezen kissé elmosolyogtam. Olyan volt most, mint egy ötéves kislány. Oda hajoltam, mire ő megcsókolt. Hatalmasat dobbant a szívem és az agyamba megjelent egy rózsaszín köd. Örömmel töltött el, hogy most ő kezdeményezett. Nagyon hosszúra nyúlt, de mikor meghallottam az ajtó nyitódást, azonnal egyenesbe vágtam magam.
- Bocs, csak meg akartam nézni, hogy minden rendben-e… öö… látom igen… szóval… khm… megyek is – makogta. Hirtelen kissé feszült lettem. Talán jobb is, hogy ránk nyitott. Nem szerettem volna kihasználni, hogy Shell részeg.
- Szerintem jobb lesz, ha megyek.
- Szeretlek.
Egy szó volt csupán, de azt éreztem, mintha kettőhúszat vezettek volna belém. Nem mondtam semmit, mert nem tudtam. Csak lassan kimentem a szobából. Este aludni sem bírtam csak forgolódtam és azon járt az eszem, hogy mit kellene csinálnom.

***

Aztán pedig az egyik szarság jött a másik után. A fiúk minden egyes nap elmondták nekem, hogy mi a fenéért nem teszek semmit. Miért nem szakítok Lilivel. Elmondtam neki, hogy csókolóztam Shellel. Nem örült, de mérges sem volt, ami sokkal rosszabb volt mindennél. Miért nem volt az?! Utáltam őt szédíteni. Gyűlöltem. Szakítottam is vele. Ennek fő oka az volt, hogy Susie elárulta azért költöztette magukhoz, hogy én többet találkozzak, Ellel és számtalanszor kiveséztem vele ezt a témát. A másik pedig Cody volt. Annyira féltékeny voltam, amiért vele van, hogy meg tudtam volna ütni a srácot. Tényleg kikészített, hogy most ő vigasztalja Shellt. Aztán pedig egyik nap elhívott egy kávézóba és beszélgettünk kicsit. Kiderült, hogy egészen rendes srác. És tényleg nagyon szereti Shellt, de nem tudtam elhinni, hogy jobban, mint én.
Már mindenki azzal jött, hogy csináljak valamit, mert nem bírják nézni ezt a szenvedést. Mert mind a ketten küszködtünk. Ennek tényleg véget kellett vetni.
- Szia – köszöntött, majd beljebb tessékelt. – Lili nincs itt.
- Sziasztok. Öm... Valójában, nem is vele szerettem volna beszélgetni, hanem veled.
- Most nem igazán alkalmas.
- Én menni készültem – szólalt meg Cody Ell mögül és már vette is a cipőjét. – Szóval csak nyugodtan.
- De nem kell menned – nézett rá
- Nem, komolyan megyek.
Egy csókot váltottak és most nem éreztem magam féltékenynek, mert ez a búcsú volt. Aztán ketten maradtunk.
- Emlékszel Liam ajándékára? Mikor megismerted azt a srácot.
Csak bólintott egyet.
- Meg amikor meséltél Jackről. Meg eleve, ha csak rád nézett egy fiú… Most is valami ilyesmit érzek, csak sokkal erősebben – nézetem szemeibe és hatalmasat sóhajtottam. – Ha tudnád, hogy mennyire féltelek itt hagyni. Attól féltem, hogy majd találsz valakit.
- Aztán te találtál – vetette oda.
- Beszéltem ma Lilivel.
- Harry. Nem kell magyarázkodnod. Volt köztünk valami. Én szerelmes voltam beléd - a múlt idő elég rosszul esett. - De egyszer mindennek vége. Jó volt veled és én megértem, hogy neked a turné fontos volt. Közben találtál valakit, aki jobban érdekel nálam. Ezzel nincs baj, hiszen szakítottál velem. Ne rontsuk el a kapcsolatunknak az emlékét. Jó volt, vége van, most már nem tartozunk egymásnak magyarázattal. Lehet, jobb lenne, ha nem találkoznánk ennyit, mert könnyebb lenne mind a kettőnknek. Hidd el én próbálkoztam is. Csak mivel én is itt lakom.
- De Shell -
- Nem kell mondanod semmit – vágott a szavamba. – Kicsit nehéz helyzet, mivel a srácokkal én is jóban vagyok. Abban bízom, hogy idővel jobb lesz ez és nem lesz ilyen nehéz.
Nem voltam képes tovább hallgatni a hülyeségeit. Megfogtam a derekát és ajkaimat övének tapasztottam és puhán megcsókoltam.
- Megengeded végre, hogy befejezzem a mondani valóm? – mosolyodtam el. - Hülye vagyok. Tessék kimondtam. Az a furcsa, hogy én magam ezt észre sem vettem. A srácok figyelmeztettek. Susie minden nap elmondja és még Cody is. Még ő is beszélt velem. Sőt Lili is. Ennyi embernek kellett a szemembe mondania, hogy mekkora idiótának tart, ahhoz, hogy végre én is belássam. Lilinek ma megmondtam, hogy nagyon szeretem, de sajnos nem vagyok szerelmes belé. Amióta ismerlek nem is tudok másra úgy nézni. Próbáltam hidd el, mert hiányoztál nagyon. Azt hittem jót teszek, közben meg rohadtul elcsesztem. Sajnálom.
Láttam, hogy hallgat. Én meg egészen elgyengültem, de sírni azért nem akartam.
- Nem akarlak Codyval látni, mert iszonyat féltékeny vagyok, hogy ő jobban bánt veled, mint én. Tudom, hogy most már komolyan el kellene döntenem, mit akarok, mert nem játszadozhatok veled és nem is akarok. Megértem, ha azt mondod, hogy nem, de mi lenne, ha újra kezdenénk?
- NEM! – vágta rá azonnal. – Semmiféleképpen sem szeretném újra kezdeni Harry. Nekem sokat jelentett az az idő, amit együtt töltöttünk. Nem lehetne, hogy onnan folytatjuk?
Eleinte teljesen meghökkentem, majd széles vigyor futott arcomra.
- Ahogy szeretnéd! – válaszoltam öröm ittasan és meg szerettem volna csókolni, de nem hagyta.
- És nagyon ajánlom, hogy engesztelj ki!
- Azon leszek.

***

Aztán a dolgok egészen jól alakultak. Shellel jól alakultak a dolgaink. De mivel ő is szenvedett, miattam úgy gondolta, hogy most ő fog engem kínozni. Roppant mód élvezte az ilyesmit. Nem aludhattam soha nála. Ha mégis ne talántán megengedte, akkor sem történhetett semmi, pedig én már nagyon vágytam rá. Mióta vele vagyok, senki mással nem is voltam. És nem is szerettem volna. Féltem, hogy megint kezdődik majd a turné és, hogy mi lesz velünk. Paul hozta is a rossz hírt, hogy hamarosan indulunk. Nem mertem szólni Shellnek. Nem is tudtam hogyan kellene neki elmondanom. Tökre féltem. Aztán egy koncert után szó esett erről és Ell számára akkor derült ki.
- Itt vagyok, siettem. Jó hideg van. Nem fázol? Te sírtál? – lepődtem meg.
- Nem.
Elengedtem egy hangos sóhajt és kibújtam a zakómból. Shell sosem ismerte el ha valami baja volt. Úgy kellett kiszedi belőle, de sokszor az sem sikerült.
- Tudom, hogy szemétség volt tőlem, hogy nem mondtam el. Csak nem bírtam. Nem tudtam mikor kellene.
- Mióta tudod?
- Régóta.
- Ugye nem azért békültél ki velem, hogy megnyugtass, aztán megint szakíts velem?
- Shell! – fogtam meg a kezeit. – Komolyan ezt nézed ki belőlem?
Szarul esett, hogy ilyesmit feltételez rólam. Tudhatná, hogy nem ilyen vagyok. Túlságosan szeretem.
- Megértem, ha mérges vagy ha -
- Nem vagyok mérges – tiltakozott.  – Csak félek attól, hogy megint távol leszel tőlem.
Rá mosolyodtam és próbáltam ezt a gondolatot elhessegetni. Magamhoz vontam.
- Most más lesz. Majd kitalálunk valamit.
Felnézett rám én pedig könnyes arcából kisimítottam néhány tincset.
- De abba kellene hagynod a sírást, mert foltos lesz a pólóm.
Erre a kijelentésére ököllel hasba vágott.
- Szemét vagy Harry Styles, ugye tudsz róla?
- Ezért szeretsz, nem?
Értetlenül nézett rám és hátrált csöppet.
- Ezt kimondta neked?
- Mert nem igaz? – vigyorogtam még mindig önelégülten.
- Nem éppen… - húzta el a száját – Sajnálom.
Megveregette a vállam és el akart mellettem sétálni, mikor megint magamhoz húztam és megcsókoltam. Mikor abba hagytam ő még folytatta volna, mire elkuncogtam magam.
- Mond ki!
- Nem.
- Na! – nézetem rám gyerekesen.
- Nem, menjünk, mert a többiek biztosan várnak már.
- Jó, csak mond ki.
- Miért?
- Mert szeretem hallani.
- Szeretlek.

***

- Shell, mit szólnál, ha a turné után összeköltöznénk?- vetettem fel a kérdésem. Régóta gondolkodtam már ezen, de csak most lettem teljesen biztos abban, hogy jó lenne.
- Nem is tudom Harry – bökte ki nehezen.
- Mi a baj? Te nem szeretnéd?
- Nem arról van szó, csak nem rég költöztünk ide. És Susieval lakunk itt, együtt tartjuk fenn. Ez rengeteg pénz.
- Arra ne legyen gondod.
- Nem akarok rajtad függeni és élősködni. Úgy értem az, hogy néz ki, hogy a te pénzed megy el minden féle hülyeségre.
- De ez nem hülyeség. Én komolyan nagyon szeretném, és nem érdekel a pénz és Susie is megoldaná. Tudom, hogy Niall is valami ilyesmivel készül. Eladhatnánk ezt a lakást és meg lenne oldva.
Persze ezt nem lehetett eldönteni csak úgy, de reménykedtem benne, hogy úgy dönt, hogy jó lenne együtt élni
- De, ha úgy jössz vissza a turnéról, hogy meggondoltad magad, akkor biztos, hogy szétverlek.
- Rendben – nevettem el magam.
Szerintem fogalma sem volt arról, hogy mennyire szeretem. Mikor Louis megosztotta velünk, hogy Eleanor babát vár boldog voltam. Tudtam, hogy náluk már nagyon komoly a dolog.
Azt szerettem volna, ha ez nálunk is még komolyabbá válna.

***

A turné előtti utolsó londoni koncertünk is elérkezett. A színpadra lépésünk következett, de előtte egy csapat kiáltást csináltunk, hogy kicsit lazábban kezdhessünk neki a koncertnek. Mikor kigyúltak a fények és felsiettünk a színpadra a rajongók örült kiabálásba kezdtek.
- Szép jó estét – szólalt meg Liam. – Huh de sokan vagyunk ma este.
Erre ismét érkezett hangos válasz. Annyira érdekes volt látni, hogy mindenki mennyire izgatott. Elkezdtük a dalokat énekelni és közben pörögtünk a színpadon. Minden féle hülyeséget csináltunk szokásunkhoz híven. A lassabb számokat a végére hagytuk. Én személy szerint ezeket leginkább Shellnek énekeltem. A rajongók közül sokan sírtak, hogy most elhagyjuk Angliát. Engem pedig az szomorított el, hogy most majd nem találkozhatok mindennap a barátnőmmel. Sokszor tekintettem ki rá. Aztán pedig elérkezett az est fénypontja.
- Azért, hogy mégis egy kis örömet is okozzunk készültünk nektek egy új számmal, amit ti hallhattok először – mondta Zayn majd rám pillantott, hogy folytassam.
- Egy olyan személy költeménye ez a dal, aki már segített nekünk zenében, aki nagyon közel áll hozzánk. Szóval köszönjük ezt a dalt Shellnek, Lissának és Codynak.
Ismét hallani lehetett a rajongók sikítozását. Mindenki tudta, hogy kiről van szó. Az újságok rengeteget írtak róla, és aminek örültem, hogy rengetegen szerették Shellt. Mondjuk ezt sejtettem, hogy így lesz, hiszen őt nem lehet nem szeretni.
Miután elénekeltük a dalt megköszöntük az estét, meghajoltunk és a fények kialudtak. Kissé tényleg szomorú volt ezt így látni. A színpadról leérve a lányok már ott is voltak mellettünk.
- Zseniálisak vagytok – szólalt meg Danielle és megcsókolta Liamet, mire mi mind tapsolni kezdtünk. Tehát újra együtt vannak. Ennek nagyon örültem.
- Nagyszerű volt fiúk. Shell köszönjük ezt a remek dalt, add át a többieknek is.
- Paul – jelent meg mögötte két férfi. – Nagyon gratulálunk a koncerthez. És a dalokhoz is remekek voltak.
Láttam, hogy Shellre néznek, majd az egyik kezet nyújtott neki.
- Nagyon szép munka volt. A nevem Eric Danier. Hallgattuk ezt a dalt és nagyon megtetszett. Van egy most berobbanó tini bandánk. Nagyon örülnék, ha esetleg számukra is készítenél dalokat, persze megfizetnénk rendesen – kacsintott rá.
Shell rám nézett vigyorogva engem pedig hatalmas büszkeség töltött el. Átöleltem a vállát.
- Azt hiszem, előtte a menedzserével kellene beszélnie – köhintette oda Paul.
- Oh, igen. Hol találom?
- Itt áll maga előtt.
Értetlenül pislogott és kérdően nézett rám Ell, hogy magyarázzam meg neki, hogy most mi a fene van. Erre csak szélesen elvigyorodtam. Ekkor tudtam, hogy nem kell búcsúzkodnunk.

2. Huszonkilencedik

Sziasztok! :) Meghoztam az új részt. Sajnálom, hogy ilyen későn csak mostanában nagyon későn érek haza és ez jövőhéten is így lesz, mivel egy fesztiválra készülünk több darabbal is, de ez nem lényeges, csak, hogy jövőhéten még lassú leszek. A következő rész pedig egy Harrys szemszög lesz, teljesen az úgy mond második évadból. :) Örülnék a kommenteknek is, mert nem túl sok érkezik. :// Pedig jól esne, meg jó lenne tudni, hogy olvastok még. :) Elérte az oldal a 70000 látogatót!! :DD *-* Ezt nagyon köszönöm mindenkinek! És a 40 feliratkozó is *-*. Nagyon örülök ennek :)). 

Már fent voltunk egy ideje, mikor Harry telefonja megcsörrent. Nem szándékozott kimászni az ágyból, csak még jobban magához szorított.
- Azt hiszem, csörög a telefonod.
- Csak egy reggel ne kelljen ezt hallgatni! – rimánkodta.
Mikor pedig nagyon nem szerette volna abba hagyni, kiugrott és felvette. Csak annyit hallottam, hogy a vonal másig végén valamelyik fiú van, és nagyon nyomja neki a szöveget. Harry felém fordult és nagyon komoly arcot vágott és kissé, mintha meg is ijedt volna. Feljebb ültem és kíváncsian néztem rá, hogy mi az.
- Rendben, figyelj, sietünk. Jó. Nagyon nagy a baj? Oké – ezzel le is tette. Még mindig csak bámultam rá, mire értetlenül megrázta a fejét.
- Ne kérdezd, nem tudom, hogy mi történt, de Louis azt mondta, hogy menjek a közös házunkba és, hogy gyere te is. Komolynak tűnik a dolog. Gondolom mondani, szeretne valamit.
- Akkor indulunk is?
- Aha – bólintott.
Mind a ketten elkezdtünk készülődni és húsz perc múlva már az ajtóban álltunk. Közben nem is nagyon beszélgettünk és az autóban is így folytatódott. Néha rá pillantottam, amikor pedig ezt észrevette akkor rám mosolyodott.
- Aggódsz?
- Nem tudom. Talán egy kicsit. Olyan komoly volt a hangja és nem szokott ő ilyen lenni. De lehet, hogy csak beképzelem. De remélem tényleg nincsen semmi.
Nem voltam feszült. Nem éreztem azt, hogy valami nagyon komoly dolog lenne, vagyis reménykedtem benne, hogy nincsen semmi gond. Amikor megérkeztünk a srácokhoz, már mindenki ott volt csak mi hiányoztunk. A mindenki alatt úgy értem, hogy Danielle, Eleanor és még Paul is meg Lissa. Meg persze a fiúk és Susie.
A nappaliban ültek és úgy tűnt, hogy ránk vártak.
- Sziasztok – köszöntem sután. Aztán amikor csendben figyeltek, gyorsan leültünk valahová. Ez után mindenki Louist figyelte. Ő egy fotel mellett állt, amiben El ült.
- Ne haragudjatok, hogy mindenkit ide rángattam. Csak ti is ugyan úgy a családom része vagytok. Még csak a szüleim tudnak erről, meg persze Eleanor szülei – pillantott rá. Aztán vett egy mély levegőt. – Nem tudom, hogy ti ehhez mit fogtok szólni és olyan érdekes erről beszélni, engem még is boldogsággal tölt el.
Ahogy beszélt egy kicsit azt láttam, hogy elérzékenyült.
- Eljegyeztem Eleanort és egy kisbaba is úton van – mosolyodott szerelmére, aki átölelte a derekát.
Elsőnek alig tudtam felfogni csak azon kaptam magam, hogy vigyorgok.
- Gratulálunk – szólalt meg elsőként Harry.
- Azt hittem valami hatalmas baj van – fújta ki a levegőt Niall megkönnyebbülve.
Láttam, hogy Pault figyelik a srácok, hogy ő mit szól ehhez az egészhez. Elég szigorú volt és a banda volt az első számára.
- Ne nézzetek így rám – mosolyodott el. – Sok boldogságot kívánok, és remélem az esküvőre is hivatalos leszek.
- Ezt azért még ne annyira terjesszétek. Egyenlőre nem szeretnénk nagy dobra verni.
Olyan nehéz volt elhinni, hogy ilyen fiatalon ez történik velük, mégis mikor rájuk néztem, annyira azt láttam, hogy nagyon szerelmesek. Beszélni szerettem volna minél hamarabb kettesben Eleanorral. Kérdezni szerettem volna tőle néhány dolgot, meg persze gratulálni is.

2. Huszonnyolc

Köszönöm a 40 féliratkozót *-*. Soha sem gondoltam, hogy ennyi összegyűl. És hamarosan elérjük a 70ezer látogatót. :) Az lenne a kérdésem, hogy szeretnétek Harrys részt? Mármint, amikor az ő szemszögéből írok?

Hallottam, hogy csörög a telefon és erre keltem, meg hogy valaki suttogva káromkodik. Kicsit megijedtem így az ajtó felé fordultam.
- Nyugi csak én vagyok – nyomta ki közben a telefonját Harry.
- Mennyi az idő?
- Öm, fél négy.
- Ilyen sokáig gyakoroltatok? – képedtem el és megköszörültem a torkom, hogy ne legyen olyan rekedt a hangom.
- Ne haragudj, hogy felkeltettelek. Lehet jobb lett volna, ha inkább haza megyek.
- Nem! – vágtam rá azonnal, amin láttam, hogy elmosolyodik.
Kicsit közelebb jött és nyomott egy puszit arcomra.
- Juj, tiszta víz vagy.
- Kedvesebb fogadtatásra számítottam. Tudod ez London, itt mindig esik az eső.
- Nem most kellene megfáznod.
- Igazad van, le is öltözök.
Elkezdett vetkőzni, mire hozzá vágtam az ágyon lévő pizsamát, ami az övé volt.
- Ezt azért vedd fel.
- Úgy csinálsz, mintha még nem láttál volna ruha nélkül – nevetett fel. – Tudod, sokkal szabadabb vagyok ha-
- Jó, jó! De ha az én ágyamban akarsz aludni, akkor, felveszed szépen.
- Igen is anya – kezdett el kuncogni.
Mikor sikerült átöltöznie bebújt mellém a takaró alá és oda bújt hozzám. Éreztem, hogy milyen hideg mindene.
- Jézusom, te meg fogsz fagyni.
Nem mondott semmit csak kisimított az arcomból néhány tincset és közben mosolygott.
- Mi az?
- Emlékszel mit mondtam, mikor egyszer együtt keltünk?
- Sok mindent mondasz Harry, főleg hülyeségeket – vigyorodtam el, mire kicsit ő is, de most megint komoly volt.
- Azt mondtam, hogy meg tudnám szokni, hogy együtt keljünk.
Kicsit arrébb húzta a fejét, hogy jobban a szemeimbe tudjon nézni.
- Shell, mit szólnál, ha a turné után összeköltöznénk?
Még mindig hatalmas szemekkel bámultam rá és alig tudtam elhinni, amit mond, vagyis kérdez. El kellett telnie egy kis időnek, mire sikerült teljesen felfognom, közben pedig annyi gondolat cikázott a fejemben.
- Nem is tudom Harry – böktem ki nehezen.
- Mi a baj? Te nem szeretnéd?
- Nem arról van szó, csak nem rég költöztünk ide. És Susieval lakunk itt, együtt tartjuk fenn. Ez rengeteg pénz.
- Arra ne legyen gondod – mosolygott rám.
- Nem akarok rajtad függeni és élősködni. Úgy értem az, hogy néz ki, hogy a te pénzed megy el minden féle hülyeségre.
- De ez nem hülyeség!
Akkor is kellemetlenül éreztem magam bármennyire is szerettem volna én is.
- Én komolyan nagyon szeretném, és nem érdekel a pénz és Susie is megoldaná. Tudom, hogy Niall is valami ilyesmivel készül. Eladhatnánk ezt a lakást és meg lenne oldva.
Közelebb bújtam hozzá és szorosan magamhoz öleltem.
- De, ha úgy jössz vissza a turnéról, hogy meggondoltad magad, akkor biztos, hogy szétverlek.
- Rendben – nevette el magát és ő is átölelt engem.
Ennél jobban még talán soha sem aludtam. Egyedül egy valami zavart, hogy a turné az eléggé hosszú idő.

2. Huszonhetedik

Itt az új rész. Várom a kommenteket és a másik oldalamra is, mert még nem sok érkezett. http://goodluckavril.blogspot.hu/

Hamarosan a fiúk is be lettek avatva. Alig volt időnk. Egy és fél nap alatt csináltuk meg Codyval és Lissával. 36 órát nem is aludtam. A fiúknak pedig minél hamarabb meg kellett tanulniuk.
- Hé, hé, Kicsim – simított végig kedvesen az arcomon.
Nyújtóztam egyet majd kinyitottam a szemeimet.
- Végeztetek?
- Még nem, csak láttam, hogy elaludtál. Menj haza nyugodtan.
- Nem akarok – ültem fel és megdörzsöltem a szemimet.
- Látom milyen fáradt vagy. Jobb lenne, ha otthon aludnál.
- Megvárlak.
Tényleg hulla voltam. De csak pár nap és nekik menniük kell. Nem szerettem volna nélküle lenni még, aludni se tudtam, ha ő nincs ott. Hamarosan elmegy, és nem láthatom mindennap.
- Mit szólnál ahhoz, ha hazamennél, én meg majd megyek, ha itt végeztem.
Addig győzködött, míg én bele mentem, mert nem tehettem mást. Szóval Susival tartottam. Persze ő vezetett.
- Iszonyat jó lett ez a dal. Ez lesz a kedvencem – mosolyodott rám.
- Hát remélem, hogy tetszeni fog a rajongóknak is.
- Tudom, hogy leszoktál a twitterről, meg a hírek olvasásáról, de azért mondom, hogy minden tele van veletek. És mindenki nagyon kíváncsi arra, hogy Shell mit alkotott.
- Nem csak én csináltam.
- Igen, de a többiek még nem olyan érdekesek ebből a szempontból. Codynak csak a nevét tudják és, hogy egy kis ideig együtt voltatok.
- Honnan tud mindenki mindig ennyi mindent – sóhajtottam.
- Észre sem veszed, már ha követnek vagy figyelnek…
Ebben igaza volt. Az elején igen, de már nem is figyelek ilyenekre. Talán, mert nem is akarok, vagy nem tudom.
- Susi – pillantottam rá kiskutya szemekkel.
- Na, mondd!
Szorosan megöleltem, már amennyire az autóban tudtam.
- Semmi – mondtam halkan. Mikor már egy jó ideje tartott, akkor elnevette magát.
- Nem Harry vagyok. Meg van még néhány nap, ne most búcsúzkodjunk.
- Igaz – eresztetem el.
Kiszálltunk az autóból és a házba igyekeztünk. Eléggé esett az eső és csak pár pillanatig voltam kint még is kicsit eláztam.
- Ugye majd vigyázol Harryre? Már, mint nem akarom, hogy Lili bármit is csináljon.
- Komolyan engem kérsz meg? – húzta el az ajkait. – Magamra sem tudok vigyázni.
- Azt tudom – öltöttem rá a nyelvem. – Olyan üres lesz nélküled megint a ház.
- Majd hozol ide fiúkat – kacsintott, mire én felvont szemöldökkel néztem rá. – csak vicc volt –tette hozzá halkabban.
Levettem a vizes pulcsim és cipőm, majd a konyhába mentem.
- Már nem is vagyok álmos.
- Két perc múlva úgy fogsz aludni – nevette el magát. Az utóbbi időben tényleg így volt. Ahogy vízszintesbe kerültem már aludtam is.
- Niall is jön?
- Nem hiszem – rántott vállat.
- Na, ez úgy hangzott, mintha baj lenne – néztem rá.
- Áh, nincs, csak most kicsit meg van őrülve.
- Mert?
- Nem tudom. Kicsit másabb.
- Az nem túl jó – húztam el a szám.
- Hát nem – kicsit komoly volt, de aztán rám mosolyodott. – Majd megbeszéljük úgy is a dolgokat.
Kivett a hűtőből egy ásványvizet és annak társaságában ment aludni. Kicsit töprengtem azon, hogy mit jelenthet az, hogy kicsit másabb. Nekem nem is nagyon tűnt fel. Ránéztem az órára és hajnali fél egy volt. És Susienak igaza lett, ahogy a fejem a párnához ért, már aludtam.

Másik blog! :D

Haliho! :) Most nem új résszel jöttem, hanem egy kis hirdetéssel. Vagyis a saját blogomat szeretném reklámozni. Volt egy szavazás, hogy kiről szóljon a másik blogom és ti eldöntöttétek. Már meg is nyitottam azt. Persze itt is lesznek részek és ide lehet gyakrabban jövök, mivel lassan meg kellene írni a történet végét is. :) De ha van kedvetek és szeretitek olvasni a blogom, akkor nézetek be oda is, hátha elnyeri a tetszéseteket. 10 komment után jön a második rész. Ebből nem csinálok rendszert csak az első résznél, hogy lássam van érdeklődés. Szóval katt katt! ;)

http://goodluckavril.blogspot.hu/

2. Huszonhatodik

Sziasztok. Hamarabb jöttem az új résszel, mint gondoltam. :)) De először azt akartam mondani, hogy láttam Niall megnyerte a szavazást. Szóval, ha minden jól megy a következő blogomban ő lesz a főszereplő. Ötleteim máris vannak. Nem tudom, hogy mikor fogok hozzákezdeni, de ez a blog már tényleg a vége felé jár. Nem akarom nagyon húzni vonni. Na de itt az új rész, jó olvasást és néhány kommentet is el tudnék viselni! :))

Reggel sokáig aludtunk, mivel ezt este nem tudtuk megvalósítani. Dél lehetett, mikor nekem elkezdett csörögni a telefonom. Olyan hangos volt, hogy szinte kipattantam az ágyból az ijedtségtől.
- Haló – szóltam bele rekedten.
- Huh, jó reggelt, bocs, ha felkeltettelek. Csak arra gondoltam, hogy segíthetnél nekem valamiben.
- Na, mondd!
- Szóval lenne egy házim, de nem tudok neki kezdeni. Kellene a zongoratudásod és remek kreativitásod.
- Ne nyalj – mondtam halál komolyan, de persze csak vicceltem.
- Segítesz?
- Persze. Hol, mikor?
- A suliba, és amikor neked jó.
- Oké, akkor mit szólnál, ha négykor találkoznánk?
- Nekem jó.
- Akkor megbeszéltük. Majd találkozunk, szia.
Miután letettem Harry rám pillantott.
- Azt hittem ma együtt leszünk.
- Cody hívott, hogy segítsek neki. Ne haragudj – nyomtam egy puszit arcára. És kiakartam kelni, mikor derekamnál fogva visszahúzott és magához ölelt.
- Muszáj menned?
- Igen. Megígértem és ez fontos neki.
- És csak ketten lesztek?
Rásandítottam és egy kicsit el is mosolyodtam.
- Te most féltékeny vagy?
- Mégis csak együtt voltatok…
- Egyikőnk rosszabb, mint a másik – forgattam meg a szemeimet. Valaki mindig féltékeny volt kettőnk közül.
- Te vagy a rosszabb – puszilt arcon, majd elengedett.
- Azért ezen még vitatkoznék, de ahhoz túl éhes vagyok.
Mind a ketten nagy nehezen kiszálltunk a takarók alól és ebédet kezdtünk készíteni. Bármilyen szégyen is Harry ügyesebb volt nálam.
- Nem vagyok jó háziasszony, sajnálom. Keress mást – húztam el a számat, amikor bekaptam az első falatot.
- Pont ezen, gondolkodtam az imént.
Ijedten néztem rá, mert olyan komolyan mondta. Persze tudtam, hogy viccel, vagyis reméltem.
- Jó, akkor keressünk neked egy jó kis feleséget – mondtam sértetten.
- Csak, ha leszel a szeretőm. Mert vannak dolgok, amiben azért jó vagy.
- Hogy te mekkora szemét vagy! – kiáltottam rá, mire ő felállt a széktől és áthajolt az asztalon, hogy megcsókoljon. Nagyon szenvedélyes volt és puha. Egy ilyen csók után képtelen voltam haragudni rá.
- Csak vicceltem – suttogta miközben vigyorgott.
Miután megebédeltünk kicsit készülődtem közben pedig beszélgettünk. Négyre Harry elfuvarozott az egyetemhez. Közben pedig maradni szeretett volna, de nem engedtem neki. Nem tudom, hogy Cody mennyire örülne neki, meg nem tudnék tőle figyelni. Szóval úgy mond lekoptattam, de megbeszéltük, hogy találkozunk. Mikor besétáltam a megbeszélt terembe kissé meglepődtem, hogy Cody nem volt egyedül. Ott állt mellette Paul.
- Öm sziasztok – mondtam kicsit zavartan. Nem voltam a legjobba vele és frusztrált a jelenléte.
- Szia – köszöntek egyszerre.
- Valamiről lemaradtam? – néztem kettőjükre.
- Igen, de most beavatunk – szólalt meg Cody.
Mire helyet foglaltak és én is követtem a példájukat.
- Arról lenne szó, hogy a srácok hamarosan itt hagyják Angliát egy hosszabb időre. Szeretnénk egy búcsú koncertet és arra gondoltam, hogy írhatnátok ti a dalt, mivel már írtatok nekik és annak is nagy sikere lett. Mit szóltok hozzá?
Codyra pillantottam és egyszerre meg voltam lepődve és nagyon boldognak is éreztem magam. Bár kevés volt az időnk, így tartottam is ettől az egésztől.
- Persze csak, ha benne vagytok. Elhiszem, hogy szűkös az idő. Elég sok nagykutya lesz ott a koncerten, akiknek nagy a befolyásuk… - tette még hozzá. – Szóval ha sikeretek lenne, az elindíthatna valamit.
Megint csak összenéztünk és egyszerre vágtuk rá.
- Benne vagyunk!