2. Utolsó rész

Huh, ehhez is elérkeztünk. Azt sem tudom, hogy hol kezdjem. Talán kezdem azzal, hogy köszönöm. Mindenkinek köszönöm, aki egyetlen egy részt is elolvasott. Annak pedig még nagyobb köszönet, aki véleményt is írt és örök hálám azoknak akik végig bírták olvasni. :) Az oldalon az első rész 2012. május 30-án került fel. Amit azóta 380szor nyitottak meg, de hagyjuk is a statisztikát. Eleinte úgy indult, hogy barátnőmnek kezdtem el írni ezt a történetet és különösebben nem kötődtem hozzá, de már kicsit úgy érzem, hogy életem rész lett. :D Volt, hogy a buszon ültem zenét hallgatva és azon kaptam magam, hogy azon agyalok, mi legyen a következő részben. Teljesen a szívemhez nőtt a blog. Lehet, hogy hülyeség de kicsit szomorú dolog lesz befejezni. Őszintén megvallva még soha sem fejeztem be hosszabb irományt. Ez az első. Ne haragudjatok rám, ha ez az utolsó rész kissé suta, mert az lett. Gondolom mindenki várta az utolsó részt, hogy juj az mekkora durranás lesz és én is így terveztem, aztán rájöttem, hogy az nem is lenne olyan jó. Nem akarom lezárni a történetet. Az akarom mindenki fejben tovább gondolja, hogy mi lett a vége. Ezt az olvasókra hagyom. Meg kicsit az is bennem van, hogy így nem kell végleg búcsúznom, mert folytathatnám, de nem fogom. Ezt a blogot már nem.
Másik oldalamon olvashatjátok az újabb történetem. http://goodluckavril.blogspot.hu/
Köszönöm a több mint 73000 látogatót. Az elején nem hittem volna, hogy másoknak is tetszeni fog, amit csinálok, de kellemes csalódás ért. :) Tudom, hogy sokan lusták vagytok kommentelni és azt hiszem ebből sosem csináltam nagy balhét. :D Aki úgy érzi, hogy van mondani valója, kritikája, véleménye az írja meg. :) Jó olvasást és könnyes búcsút veszek a történettől. :)

Jobbnak láttam, ha inkább nem szólok bele a beszélgetésbe, ami Paul és a két férfi közt történt. Nem igazán értettem, hogy most mi van.
Elmentem a srácokkal az öltözőhöz és jöttek a többiek is. Lili nagyon elemében volt úgy láttam. Gondolom, most örül, hiszen lassan megszabadul tőlem. Valahogy még sem éreztem azt, hogy félnem kellene. Megbízom Harrybe. Még van két napunk.
- Srácok, siessetek, mert interjút akarnak készíteni veletek – sürgette őket egy biztonsági.
- Jössz velünk? – pillantott rám Harry. Megráztam a fejem. Nem nagyon szerettem szerepelni.
- Kihagyom. Itt megvárlak.
- Rendben, sietünk, ha tudunk – nyomott puszit arcomra.
Leültem a kanapéra és Su is ott volt velem. A többiek pedig elmentek.
- Érdekes lesz megint elmenni – húzta el a száját barátnőm.
- Érdekes lesz nélkületek. Vagy inkább mondjuk azt, hogy borzalmas lesz.
- De most többet fogunk találkozni – ígérte meg. – Most más a helyzet, mivel együtt vagytok. Biztos meg fogjátok oldani, hogy láthassátok egymást.
- Úgy legyen – mosolyodtam rá. De én is úgy éreztem, hogy most más lesz. Annyit ígérgette mindenki, hogy elhittem.
- Oh, Shell, pont téged kereslek – lépett be Paul. – Beszélhetnénk?
- Akkor én megyek is – állt fel Su, majd Paul rá pillantott az ajtóból.
- Maradj nyugodtan.
- Áh, nem, megnézem a srácokat.
Felkapta a táskáját és kisietett az ajtón. A srácok menedzsere, most eléggé komolynak tűnt. Húzott egy széket és leült velem szembe. Kicsit féltem attól, hogy mit fog nekem mondani.
- Shell nagyon tehetséges lány vagy. Értesz a zenéhez és zeneszerzéshez. Ezzel remekül lehetne keresni, ha tudod, hogy hogyan csináld. Az a két férfi odáig van érted.
Ezen kicsit elmosolyodtam, mert jól estek a szavai. Tudom, hogy Paul nagyon jó fej tud lenni, bár azt éreztem, hogy engem nem igazán kedvel. Vártam a csavart, azt a de szócskát.
- Már rögtön tervezgetni kezdték, hogy majd dalokat írsz nekik, ami tényleg nem is lenne olyan rossz ötlet.
- Nem tudom, hogy ez mennyire menne nekem – ráztam meg a fejem.
- Menne, hidd el. Arra gondoltam, hogy segíthetnék neked. Mi lenne, ha te is velünk utaznál? Az egyetemen az első évedet befejezhetnéd, aztán pedig tanulhatnál a turnézgatás közben is. A zenével szeretnél foglalkozni és talán nem így tervezted a sorsod, de hidd el nagyon jól járnál. Többet keresnél, mint azt gondoltad valaha. És tudom, hogy Harry milyen fontos neked. Nem tenne jót se neked, sem pedig neki, ha külön lennétek. Főleg, hogy te akkor is írhatnál dalokat, ha velünk jössz. Persze ezt most nem tudod így azonnal eldönteni… Meg a szüleiddel is meg kellene beszélned.
Ámulva figyeltem, amit mond. Elsőnek azt sem tudtam, hogy mit mondjak. Segítene nekem? Ezen lepődtem meg a legjobban. De tudtam, hogy szükségem van a segítségére. Ő ért,  lát bele ebbe a világba.
- Nem kell azonnal válaszolnod. Elég csak az idei tanév után.
A srácok léptek be a szobába és elég fáradtnak tűntek.
- Megyünk haza? –nézett rám Harry. Úgy volt, hogy ma nála alszok.
- Aha – álltam fel. – Köszönöm, Paul – néztem rá kedvesen. – Még megfontolom, hogy hogyan lesz.
- Csak nyugodtan – mosolyodott el ő is.
- Miről beszéltetek? – kérdezte Harry, mikor átölte derekam.
- A munkámról.
- A miről?
- Azt szerette volna, ha írnék dalokat.
- És?
- És ő segítene nekem. Amolyan menedzser lenne.
- És?
- És akkor mehetnék veletek turnézni.
- Mi?
- Miért vagy ilyen értetlen - pillantottam rá vigyorogva az örömtől. – Azt mondta, hogy befejezhetném még az első évet a suliból és majd utána csatlakoznék hozzátok.
- Az remek lenne – vigyorodott rám. – De akkor nem fejezed be az egyetemet?
- Nem. Nem csak ott tudok tanulni.
- Jó, de hát -
- Ez sokkal nagyobb lehetőség lenne.
- De maradhatnál itt is és ugyan úgy tudnál dolgozni a suli mellett.
- Csak kifelejtettél egy elég fontos dolgot. Beleszerettem egy olyan srácba, aki ide-oda utazgat a nagyvilágban és vele szeretnék lenni.
Elvigyorodott és magához ölelt és. Nyomott egy puszit fejem búbjára.
- Aztán jöhetne a közös ház, eljegyzés, házasság és a gyerekek.
Rá mosolyodtam és megpaskoltam a fejét.
- Ennyire ne rohanjunk előre. Lehet, rám fogsz unni, lehet, rájössz, mennyire elviselhetetlen vagyok.
Homlokát enyémnek döntötte, derekamat pedig kezeivel körbefonta.
- Az utóbbit már tudom, de unalmasnak nem mondanálak.
Pimasz megjegyzésétől tettem a sértődöttséget, mire csókjával szeretett volna kiengesztelni.
- Még sem alszok nálad – mondtam durcásan.
- Tudom, mert az nem alvás lesz – kuncogta, és én is elnevettem magam.

***

- Hogy elmennél?
- Igen.
- De mi lesz a tanulással?
- Attól még tanulhatok. Figyelj anya, ez hatalmas lehetőség. Ebből meg tudnék élni, az egyetemet később is elvégezhetem, de az is lehet, hogy szükség sincs rá.
- Én, csak féltelek. Mi van ha Harryvel szakítotok, és ezt megbánod?
- Nem bánnám meg. A kapcsolatunk pedig inkább egyre komolyabbá válik.
Az utóbbi időben anyával keveset beszéltem. Részben, mert megjelent az életében újra apa. Engem ez nem tett túl boldoggá. Voltak rá projektek, hogy közelebb kerüljek hozzá, és komolyan nagyon igyekeztem, de inkább azt érte el ezzel anya, hogy kissé tőle is eltávolodtam. Ezt szerettem volna rendbe tenni. Hiányzott nekem, hogy megint minden olyan legyen köztünk, mint régen.
Hatalmasat sóhajtott és magához ölelt.
- Ha bármi baj történne, vagy a dolgok nem úgy sülnének el, akkor ide mindig visszajöhetsz.
- Anya, még nem mentem el és még maradok is.
- Tudom, csak mondom. Rám mindig számíthatsz.
- Tudom – mosolyodtam rá. – Köszönöm.

***
Már mindenkinek elújságoltam, hogy mi hogy lesz. Cody nem igazán volt elalélva az ötletemtől. De sejtettem, hogy így lesz.
Az csengetésre lettem figyelmes és a kanapéról kissé vonakodva álltam fel.
- Szia – köszönt Harry.
- Nem úgy volt, hogy később jössz, mert még pakolsz?
- De igen, de aztán megoldottam.
- Begórtál mindent – jelentettem ki, mire egy vigyorgással megerősítette a feltételezésem.
Közelebb lépet és megcsókolt szenvedélyesen és mégis finoman.
- Shell mondani szeretnék valamit.
- Ez rosszul kezdődik – mondtam kicsit rémülten.
- Volt néhány komoly vitánk és néhány kisebb is. De az a szerelem, amit irántad érzek, az elmondhatatlan.
Ekkor Harry letérdelt elém és a zsebéből elő vett egy gyűrűt és felém nyújtotta. Láttam, hogy kissé izgul és a keze is remegett.
- Tudnál szeretni engem egy életen át? – nézett rám gyönyörű zöld szemeivel.
Annyira meglepődtem, hogy hirtelen levegőt sem bírtam venni. Meghökkentem. Örömkönnyek szöktek a szemembe és hevesen bólogatni kezdtem, mert elsőnek nem tudtam szóhoz jutni.
- Igen. Igen. Tudnálak.
Ő is elmosolyodott majd felállt és felhúzta a gyűrűt az ujjamra. Ajkaira vetettem magam és szinte faltuk egymást.
- Máris hiányzol – beszéltem szinte szájába.
- Hamarosan találkozunk! – csókolt meg ismét.
Ezek után, már semmi sem tudott érdekelni csak is ő. Tudtam, hogy egy nehéz, de roppant boldog élet áll előttünk. Már alig vártam, hogy belekezdhessünk.

Az emberek okkal lépnek be az életünkbe. Amikor Harryt megismertem, akkor azt hittem ő csak egy fiú, aki azért lépett be az életembe, hogy egy nyaralásomat kicsit izgisebbé varázsolja. Az elején senki sem sejtette, hogy ez lesz a vége. Nem mondanám, hogy szerelem volt első látásra, mert ez sem igaz. Amikor barátok voltunk és megismertem őt még jobban, akkor jöttem csak rá, hogy szeretem őt. Nem azért mert ő a One Direction híres énekese és minden lány oda van érte, vagy mert rengeteg pénze van. Az ilyeneket csak a felületes emberek látták.
Akkor jöttem rá, hogy szeretem, amikor hiányzott, ha csak egy órája váltunk is el. Amikor vele voltam mindig jó kedvem volt. Tudtam, hogy bármit megtenne értem és én is érte. Tudtam, hogy soha sem lenne elég belőle. Elfogadtam a hibáit és ő is az enyéimet.
Nem hiszek a véletlenekben. Valahol mindenkinek meg van élete párja. Talán valakinek a szomszéd srác, valakinek a suli legnagyobb bénája, valakinek talán egy másik kontinensen van élete szerelme. Nem tudom… Csak azt tudom, hogy én megtaláltam és soha sem fogom elengedni.

Ezer csók! :)

2. Harry szemszöge

Sziasztok! :) Meg hoztam az új részt, ami összefoglalja, hogy mi történt a fic második "évadában" csak éppen Harry szemszögéből. Próbáltam majdnem az összes részt bele vonni, hát ennyire sikerült. Arra gondoltam, hogy lassan egy éves lesz a blog, bár azt már nem fogja megérni. Nem szeretném húzni-vonni ezt a történetet a végtelenségig. Szóval lassan be fogom fejezni. Így is jóval hosszabb, mint ahogy terveztem. A következő rész lesz az utolsó, amit kicsit hosszabbra tervezek. :) De ne keseregjetek, mert a másik blogom még csak most indult és annak is hosszú életet szánok, szóval ott majd még olvashattok. Jó olvasást!

***

Talán Susienak igaza volt. Az utóbbi időben kerültem őt egy kicsit. De pontosan tudta, hogy miért. Ő látta rajtam a legjobban, hogy mi van velem. Persze a srácok is tudtak mindenről, de Su mégis csak nőből van. Hiába voltam együtt Lilivel még mindig őrülten hiányozz Shell. Tudtam, hogy ez így is lesz. Komolyan szerettem a mostani barátnőm, de nem tudta elérni, hogy annyira belé szeressek. Szerintem ezt ő is érezhette.
Amikor elkezdődött a turné, akkor ismertem meg Lilit, mivel ő is velünk utazott. Non stop velünk volt. Nagyon szimpatikus volt nekem. Sokat beszélgettünk. Látta rajtam, hogy nincs velem minden rendben, így esett, hogy meséltem neki Shellről. Nem vagyok az a típus, aki mindenkinek elmondja a gondjait, de róla jó volt beszélni, mert visszaemlékeztem, hogy mennyire jól éreztem magam vele. Persze utána meg mérhetetlen szomorúság fogott el, mivel rohadt messze volt tőlem.
- Sajnálom, ami veletek történt – mondta az egyik este, mikor csak mi ketten voltunk fenn a buszon.
- Én is – húztam el a szám egy mosolyba, ami hamar eltűnt.
- Túl kellene tenned magad rajta. Úgy értem, semmi sem tart örökké. Örülj neki, hogy szép emlékek fűznek hozzá, de lehet, jobb lenne, ha tovább lépnél. Ha találnál valakit, aki talán még boldogabbá tenne.
Tudtam, hogy igaza van. Én is gondoltam már erre, csak cselekedni sokkal nehezebb volt. Fejben minden egyszerűnek tűnt, de mikor oda került a sor, hogy na, akkor túllendülök ezen, akkor hirtelen nem tudtam mit tenni.
Ekkor Lili közelebb húzódott hozzám és hajamba túrt. Megcsókoltam. Mindig éreztem, hogy ő nem csak barátként tekint rám én meg abban reménykedtem, hogy talán tud rajtam segíteni. Úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk. Már az elején elmondtam neki, hogy de nem annyira biztos az, hogy ebből lesz valami. Nem akartam vele játszadozni, mert nem azt érdemelné.

***

Kinyílt az ajtó és hirtelen minden tekintet a belépő lányokra szegeződött.
- Áh, semmi baj Shell, végül is csak fél órát késtél! – szólalt meg elsőként Lissa.
- Sajnálom skacok – húzta el a száját és beljebb jött.
- Van, ami soha sem változik – nevette Zayn. Számomra az volt a meglepő, hogy Lilivel érkezett, aki rögvest a nyakamba borult és szenvedélyesen megcsókolt. Erősen éreztem ebben a szándékosságot. Ennyire sosem szokott nekem örülni. Biztosra vettem, hogy Shell előtt szeretne felvágni, így én próbáltam vele kicsit ridegebb maradni. Akkor ment fel bennem a pumpa, mikor Cody is ugyan így tett.
- De a lényeg, hogy már itt van – karolta át Shell nyakát és vigyorgott, mint egy félnótás. – Szóval kezdhetjük a munkát.
Kezdtem féltékeny lenni. Persze semmi jogom nem volt, mivel nekem volt barátnőm, de akkor is zavart, hogy ennyire jóban van a sráccal.
Mikor végeztünk akkor megbeszéltük, hogy este buli lesz. Remek ötletnek tűnt. A srácok le akartak lépni és mentem is velük. Közben eszembe jutott, hogy talán nem kellene egyedül hagynom Shellt azzal a fiúval. Talán most kellene vele beszélnem, amíg ez kettesben lehetséges. Amikor visszafordultam, hallottam, hogy beszélgetnek, de nem értettem, hogy miről. Nem szerettem volna hallgatózni. Amikor beléptem a helységbe azt láttam, hogy ölelkezve állnak. Kissé lefagytam, de nem vártam meg, hogy mi fog történni. E helyett köhintettem egyet, hogy tudassam, itt vagyok. Kissé szétrebbentek.
- Ne haragudjatok. Shell beszélhetnénk? – szólaltam meg kicsit zavartan.
- Már itt sem vagyok – sziszegte Cody és nyomott egy puszit arcára, majd szándékosan úgy ment ki az ajtón, hogy közben vállal nekem ütközött. Szándékosan hergelni akart és azt várta talán, hogy én majd idegesen kikelek magamból. Kicsit még szórakoztatott is a dühe. Amikor hallottam, hogy bezáródik az ajtó mögöttem, akkor közelebb léptem és Ell tekintetét kerestem.
- Hogy vagy? – kérdezte mosolyogva és olyan sutának éreztem ezt a kérdést. De hirtelen semmi sem jutott az eszembe annyira megszédített.
- Kreatív vagy – jegyezte meg kissé ingerülten – De köszönöm meg vagyok.
- Cody és te… - nem fejeztem be.
- Nem vagyunk együtt, ha erre gondolsz.
Megkönnyebbültem. De tényleg. Sejtettem, hogy nincsenek együtt, de féltem, hogy mi van ha mégis. Bár akkor sem tudtam volna mit tenni.
- Lili aranyos lány – szólalt meg.
- Igen az – eresztettem el egy könnyed mosolyt. – De valójában nem erről szerettem volna beszélni, hanem, rólunk.
Kicsit vártam hátha mond valamit és azon törtem a fejem, hogy én mit mondjak. Már az, hogy itt vagyok vele, hogy itt áll előttem teljesen kikészített. Annyira hiányzott, hogy szinte megőrültem.
- Kikészít, hogy nem szólunk egymáshoz. Hogy még csak egymásra sem nézünk – fakadtam ki
- Mit vártál?
Karba tette a kezeit és nekem úgy tűnt, hogy próbál nagyon keménynek tűnni, de a szemeibe nézve nem ezt láttam.
- Hát nem ezt…
- Harry attól még, hogy híres vagy nem fogok neked mindent megbocsájtani.
- Tudom, hogy elrontottam.
- Elrontottad? – emelte meg a hangját. – Elbasztad, elég rendesen!
- Nem szerettem volna neked fájdalmat okozni. Neked szerettem volna jót.
- Akkor ezt nagyon elcseszted! Gratulálok!
- Shell!
Ritkán hallottam őt káromkodni, de csak úgy dőltek belőle ezek a szavak. Rettenetes volt tőle hallani, hogy mennyire béna vagyok.
- Remek, megint bőgök – törölt le pár cseppet. – Én, megértelek Harry. Ennek vége. Hagyjuk egymást. Neked ott van Lili, meg a turné. Nekem meg az egyetem.
Sírt és megint miattam. E miatt utáltam magam. Nem akartam fájdalmat okozni neki mégis megtettem és nem először. Közelebb léptem hozzá.
- Én még mindig szeretlek – mondtam ki a legőszintébben.
- Hát én nem – vágta rá, amin kicsit elmosolyodtam, mert éreztem, hogy ez nem igaz. - Ha így van, akkor miért vagy együtt Lilivel? Ha annyira szeretnél, akkor én kellenék!
- Shell ezt nem értheted. A média miatt van… Lehet, hogy az senkit sem érdekel, hogy te kivel vagy együtt, de nekem minden lélegzetemet követik.
- Igazad van – lépett egyet hátrébb. – Végül is én kit érdekelek? Velem nem lehet csillogni… Ki vagyok én? – vágta a fejemhez. Megfogtam a csuklóját és oda rántottam magamhoz. Gondolkodás nélkül támadtam le az ajkait. Ekkor jöttem rá, hogy jobban hiányzott, mint gondoltam. Egy csóknál sokkal többet akartam, mégis én szakítottam meg.
- Jobb lenne, ha a srácok után mennél.
- De még nem -
- Szerintem mindent megbeszéltünk. Majd este a buliban találkozunk, szia Harry!
És igen a buli egészen érdekesen alakult. Ugyanis Louis fizette az italt és úgy töltötte belénk, mintha víz volna. Neki és Shellnek kissé meg is ártott. Én nem akartam többet inni, hogy vigyázhassak rájuk és Liam is így tett.
- Jobb lenne, ha Shell felvennél egy pulcsit.
- Nem kell, meleg van – tiltakozott makacsul, ahogy szokott.
- Talán igaza van – vettem le az enyémet. Pólóban éreztem, hogy tényleg hűvös az idő, így felé nyújtottam.
- Mondtam, nem kell, köszönöm.
Megráztam a fejem bosszankodva, hogy hogyan lehet ilyen makacs, amikor szemmel láthatóan majd megfagy. Nagyon nehezen sikerült rá adnom. Amikor új helyre érkeztünk Louis megint inni kezdett és Shellt is meghívta. Nem tudom miért szerette volna ennyire leitatni, de én féltettem.
- Haver, szerintem elég lesz ennyi.
- Nem! – vágta rá Shell és azzal a lendülettel lehúzta a színes löttyöt.
- Shell nem kellene többet innod.
- Lehet, igazad van. Nem kellene ide adnod a pulcsid, a barátnőd mérges lesz – vágott vissza. Kissé rosszul esett, amit mondott, de Lili érdekelt most a legkevésbé.
Susie eltűnt, így barátnőjét nálunk kellett elszállásolnunk. Mintha egy ördögi terv lenne az egész. Louis szobájában voltam és őt próbáltam ágyba kényszeríteni.
- Harry nem velem kellene foglalkoznod. Megoldottam, hogy Ell itt aludjon – kacsintott rám. Szinte sejtettem, hogy ezt ők találták ki. Átmentem a vendégszobába, ahol az említett személy volt és ő sem akaródzott aludni. Próbáltam meggyőzni, hogy majd máskor folytatjuk a bulit még be is takargattam.
- Jó éjt Shell!
- Puszit nem is kapok?
Ezen kissé elmosolyogtam. Olyan volt most, mint egy ötéves kislány. Oda hajoltam, mire ő megcsókolt. Hatalmasat dobbant a szívem és az agyamba megjelent egy rózsaszín köd. Örömmel töltött el, hogy most ő kezdeményezett. Nagyon hosszúra nyúlt, de mikor meghallottam az ajtó nyitódást, azonnal egyenesbe vágtam magam.
- Bocs, csak meg akartam nézni, hogy minden rendben-e… öö… látom igen… szóval… khm… megyek is – makogta. Hirtelen kissé feszült lettem. Talán jobb is, hogy ránk nyitott. Nem szerettem volna kihasználni, hogy Shell részeg.
- Szerintem jobb lesz, ha megyek.
- Szeretlek.
Egy szó volt csupán, de azt éreztem, mintha kettőhúszat vezettek volna belém. Nem mondtam semmit, mert nem tudtam. Csak lassan kimentem a szobából. Este aludni sem bírtam csak forgolódtam és azon járt az eszem, hogy mit kellene csinálnom.

***

Aztán pedig az egyik szarság jött a másik után. A fiúk minden egyes nap elmondták nekem, hogy mi a fenéért nem teszek semmit. Miért nem szakítok Lilivel. Elmondtam neki, hogy csókolóztam Shellel. Nem örült, de mérges sem volt, ami sokkal rosszabb volt mindennél. Miért nem volt az?! Utáltam őt szédíteni. Gyűlöltem. Szakítottam is vele. Ennek fő oka az volt, hogy Susie elárulta azért költöztette magukhoz, hogy én többet találkozzak, Ellel és számtalanszor kiveséztem vele ezt a témát. A másik pedig Cody volt. Annyira féltékeny voltam, amiért vele van, hogy meg tudtam volna ütni a srácot. Tényleg kikészített, hogy most ő vigasztalja Shellt. Aztán pedig egyik nap elhívott egy kávézóba és beszélgettünk kicsit. Kiderült, hogy egészen rendes srác. És tényleg nagyon szereti Shellt, de nem tudtam elhinni, hogy jobban, mint én.
Már mindenki azzal jött, hogy csináljak valamit, mert nem bírják nézni ezt a szenvedést. Mert mind a ketten küszködtünk. Ennek tényleg véget kellett vetni.
- Szia – köszöntött, majd beljebb tessékelt. – Lili nincs itt.
- Sziasztok. Öm... Valójában, nem is vele szerettem volna beszélgetni, hanem veled.
- Most nem igazán alkalmas.
- Én menni készültem – szólalt meg Cody Ell mögül és már vette is a cipőjét. – Szóval csak nyugodtan.
- De nem kell menned – nézett rá
- Nem, komolyan megyek.
Egy csókot váltottak és most nem éreztem magam féltékenynek, mert ez a búcsú volt. Aztán ketten maradtunk.
- Emlékszel Liam ajándékára? Mikor megismerted azt a srácot.
Csak bólintott egyet.
- Meg amikor meséltél Jackről. Meg eleve, ha csak rád nézett egy fiú… Most is valami ilyesmit érzek, csak sokkal erősebben – nézetem szemeibe és hatalmasat sóhajtottam. – Ha tudnád, hogy mennyire féltelek itt hagyni. Attól féltem, hogy majd találsz valakit.
- Aztán te találtál – vetette oda.
- Beszéltem ma Lilivel.
- Harry. Nem kell magyarázkodnod. Volt köztünk valami. Én szerelmes voltam beléd - a múlt idő elég rosszul esett. - De egyszer mindennek vége. Jó volt veled és én megértem, hogy neked a turné fontos volt. Közben találtál valakit, aki jobban érdekel nálam. Ezzel nincs baj, hiszen szakítottál velem. Ne rontsuk el a kapcsolatunknak az emlékét. Jó volt, vége van, most már nem tartozunk egymásnak magyarázattal. Lehet, jobb lenne, ha nem találkoznánk ennyit, mert könnyebb lenne mind a kettőnknek. Hidd el én próbálkoztam is. Csak mivel én is itt lakom.
- De Shell -
- Nem kell mondanod semmit – vágott a szavamba. – Kicsit nehéz helyzet, mivel a srácokkal én is jóban vagyok. Abban bízom, hogy idővel jobb lesz ez és nem lesz ilyen nehéz.
Nem voltam képes tovább hallgatni a hülyeségeit. Megfogtam a derekát és ajkaimat övének tapasztottam és puhán megcsókoltam.
- Megengeded végre, hogy befejezzem a mondani valóm? – mosolyodtam el. - Hülye vagyok. Tessék kimondtam. Az a furcsa, hogy én magam ezt észre sem vettem. A srácok figyelmeztettek. Susie minden nap elmondja és még Cody is. Még ő is beszélt velem. Sőt Lili is. Ennyi embernek kellett a szemembe mondania, hogy mekkora idiótának tart, ahhoz, hogy végre én is belássam. Lilinek ma megmondtam, hogy nagyon szeretem, de sajnos nem vagyok szerelmes belé. Amióta ismerlek nem is tudok másra úgy nézni. Próbáltam hidd el, mert hiányoztál nagyon. Azt hittem jót teszek, közben meg rohadtul elcsesztem. Sajnálom.
Láttam, hogy hallgat. Én meg egészen elgyengültem, de sírni azért nem akartam.
- Nem akarlak Codyval látni, mert iszonyat féltékeny vagyok, hogy ő jobban bánt veled, mint én. Tudom, hogy most már komolyan el kellene döntenem, mit akarok, mert nem játszadozhatok veled és nem is akarok. Megértem, ha azt mondod, hogy nem, de mi lenne, ha újra kezdenénk?
- NEM! – vágta rá azonnal. – Semmiféleképpen sem szeretném újra kezdeni Harry. Nekem sokat jelentett az az idő, amit együtt töltöttünk. Nem lehetne, hogy onnan folytatjuk?
Eleinte teljesen meghökkentem, majd széles vigyor futott arcomra.
- Ahogy szeretnéd! – válaszoltam öröm ittasan és meg szerettem volna csókolni, de nem hagyta.
- És nagyon ajánlom, hogy engesztelj ki!
- Azon leszek.

***

Aztán a dolgok egészen jól alakultak. Shellel jól alakultak a dolgaink. De mivel ő is szenvedett, miattam úgy gondolta, hogy most ő fog engem kínozni. Roppant mód élvezte az ilyesmit. Nem aludhattam soha nála. Ha mégis ne talántán megengedte, akkor sem történhetett semmi, pedig én már nagyon vágytam rá. Mióta vele vagyok, senki mással nem is voltam. És nem is szerettem volna. Féltem, hogy megint kezdődik majd a turné és, hogy mi lesz velünk. Paul hozta is a rossz hírt, hogy hamarosan indulunk. Nem mertem szólni Shellnek. Nem is tudtam hogyan kellene neki elmondanom. Tökre féltem. Aztán egy koncert után szó esett erről és Ell számára akkor derült ki.
- Itt vagyok, siettem. Jó hideg van. Nem fázol? Te sírtál? – lepődtem meg.
- Nem.
Elengedtem egy hangos sóhajt és kibújtam a zakómból. Shell sosem ismerte el ha valami baja volt. Úgy kellett kiszedi belőle, de sokszor az sem sikerült.
- Tudom, hogy szemétség volt tőlem, hogy nem mondtam el. Csak nem bírtam. Nem tudtam mikor kellene.
- Mióta tudod?
- Régóta.
- Ugye nem azért békültél ki velem, hogy megnyugtass, aztán megint szakíts velem?
- Shell! – fogtam meg a kezeit. – Komolyan ezt nézed ki belőlem?
Szarul esett, hogy ilyesmit feltételez rólam. Tudhatná, hogy nem ilyen vagyok. Túlságosan szeretem.
- Megértem, ha mérges vagy ha -
- Nem vagyok mérges – tiltakozott.  – Csak félek attól, hogy megint távol leszel tőlem.
Rá mosolyodtam és próbáltam ezt a gondolatot elhessegetni. Magamhoz vontam.
- Most más lesz. Majd kitalálunk valamit.
Felnézett rám én pedig könnyes arcából kisimítottam néhány tincset.
- De abba kellene hagynod a sírást, mert foltos lesz a pólóm.
Erre a kijelentésére ököllel hasba vágott.
- Szemét vagy Harry Styles, ugye tudsz róla?
- Ezért szeretsz, nem?
Értetlenül nézett rám és hátrált csöppet.
- Ezt kimondta neked?
- Mert nem igaz? – vigyorogtam még mindig önelégülten.
- Nem éppen… - húzta el a száját – Sajnálom.
Megveregette a vállam és el akart mellettem sétálni, mikor megint magamhoz húztam és megcsókoltam. Mikor abba hagytam ő még folytatta volna, mire elkuncogtam magam.
- Mond ki!
- Nem.
- Na! – nézetem rám gyerekesen.
- Nem, menjünk, mert a többiek biztosan várnak már.
- Jó, csak mond ki.
- Miért?
- Mert szeretem hallani.
- Szeretlek.

***

- Shell, mit szólnál, ha a turné után összeköltöznénk?- vetettem fel a kérdésem. Régóta gondolkodtam már ezen, de csak most lettem teljesen biztos abban, hogy jó lenne.
- Nem is tudom Harry – bökte ki nehezen.
- Mi a baj? Te nem szeretnéd?
- Nem arról van szó, csak nem rég költöztünk ide. És Susieval lakunk itt, együtt tartjuk fenn. Ez rengeteg pénz.
- Arra ne legyen gondod.
- Nem akarok rajtad függeni és élősködni. Úgy értem az, hogy néz ki, hogy a te pénzed megy el minden féle hülyeségre.
- De ez nem hülyeség. Én komolyan nagyon szeretném, és nem érdekel a pénz és Susie is megoldaná. Tudom, hogy Niall is valami ilyesmivel készül. Eladhatnánk ezt a lakást és meg lenne oldva.
Persze ezt nem lehetett eldönteni csak úgy, de reménykedtem benne, hogy úgy dönt, hogy jó lenne együtt élni
- De, ha úgy jössz vissza a turnéról, hogy meggondoltad magad, akkor biztos, hogy szétverlek.
- Rendben – nevettem el magam.
Szerintem fogalma sem volt arról, hogy mennyire szeretem. Mikor Louis megosztotta velünk, hogy Eleanor babát vár boldog voltam. Tudtam, hogy náluk már nagyon komoly a dolog.
Azt szerettem volna, ha ez nálunk is még komolyabbá válna.

***

A turné előtti utolsó londoni koncertünk is elérkezett. A színpadra lépésünk következett, de előtte egy csapat kiáltást csináltunk, hogy kicsit lazábban kezdhessünk neki a koncertnek. Mikor kigyúltak a fények és felsiettünk a színpadra a rajongók örült kiabálásba kezdtek.
- Szép jó estét – szólalt meg Liam. – Huh de sokan vagyunk ma este.
Erre ismét érkezett hangos válasz. Annyira érdekes volt látni, hogy mindenki mennyire izgatott. Elkezdtük a dalokat énekelni és közben pörögtünk a színpadon. Minden féle hülyeséget csináltunk szokásunkhoz híven. A lassabb számokat a végére hagytuk. Én személy szerint ezeket leginkább Shellnek énekeltem. A rajongók közül sokan sírtak, hogy most elhagyjuk Angliát. Engem pedig az szomorított el, hogy most majd nem találkozhatok mindennap a barátnőmmel. Sokszor tekintettem ki rá. Aztán pedig elérkezett az est fénypontja.
- Azért, hogy mégis egy kis örömet is okozzunk készültünk nektek egy új számmal, amit ti hallhattok először – mondta Zayn majd rám pillantott, hogy folytassam.
- Egy olyan személy költeménye ez a dal, aki már segített nekünk zenében, aki nagyon közel áll hozzánk. Szóval köszönjük ezt a dalt Shellnek, Lissának és Codynak.
Ismét hallani lehetett a rajongók sikítozását. Mindenki tudta, hogy kiről van szó. Az újságok rengeteget írtak róla, és aminek örültem, hogy rengetegen szerették Shellt. Mondjuk ezt sejtettem, hogy így lesz, hiszen őt nem lehet nem szeretni.
Miután elénekeltük a dalt megköszöntük az estét, meghajoltunk és a fények kialudtak. Kissé tényleg szomorú volt ezt így látni. A színpadról leérve a lányok már ott is voltak mellettünk.
- Zseniálisak vagytok – szólalt meg Danielle és megcsókolta Liamet, mire mi mind tapsolni kezdtünk. Tehát újra együtt vannak. Ennek nagyon örültem.
- Nagyszerű volt fiúk. Shell köszönjük ezt a remek dalt, add át a többieknek is.
- Paul – jelent meg mögötte két férfi. – Nagyon gratulálunk a koncerthez. És a dalokhoz is remekek voltak.
Láttam, hogy Shellre néznek, majd az egyik kezet nyújtott neki.
- Nagyon szép munka volt. A nevem Eric Danier. Hallgattuk ezt a dalt és nagyon megtetszett. Van egy most berobbanó tini bandánk. Nagyon örülnék, ha esetleg számukra is készítenél dalokat, persze megfizetnénk rendesen – kacsintott rá.
Shell rám nézett vigyorogva engem pedig hatalmas büszkeség töltött el. Átöleltem a vállát.
- Azt hiszem, előtte a menedzserével kellene beszélnie – köhintette oda Paul.
- Oh, igen. Hol találom?
- Itt áll maga előtt.
Értetlenül pislogott és kérdően nézett rám Ell, hogy magyarázzam meg neki, hogy most mi a fene van. Erre csak szélesen elvigyorodtam. Ekkor tudtam, hogy nem kell búcsúzkodnunk.

2. Huszonkilencedik

Sziasztok! :) Meghoztam az új részt. Sajnálom, hogy ilyen későn csak mostanában nagyon későn érek haza és ez jövőhéten is így lesz, mivel egy fesztiválra készülünk több darabbal is, de ez nem lényeges, csak, hogy jövőhéten még lassú leszek. A következő rész pedig egy Harrys szemszög lesz, teljesen az úgy mond második évadból. :) Örülnék a kommenteknek is, mert nem túl sok érkezik. :// Pedig jól esne, meg jó lenne tudni, hogy olvastok még. :) Elérte az oldal a 70000 látogatót!! :DD *-* Ezt nagyon köszönöm mindenkinek! És a 40 feliratkozó is *-*. Nagyon örülök ennek :)). 

Már fent voltunk egy ideje, mikor Harry telefonja megcsörrent. Nem szándékozott kimászni az ágyból, csak még jobban magához szorított.
- Azt hiszem, csörög a telefonod.
- Csak egy reggel ne kelljen ezt hallgatni! – rimánkodta.
Mikor pedig nagyon nem szerette volna abba hagyni, kiugrott és felvette. Csak annyit hallottam, hogy a vonal másig végén valamelyik fiú van, és nagyon nyomja neki a szöveget. Harry felém fordult és nagyon komoly arcot vágott és kissé, mintha meg is ijedt volna. Feljebb ültem és kíváncsian néztem rá, hogy mi az.
- Rendben, figyelj, sietünk. Jó. Nagyon nagy a baj? Oké – ezzel le is tette. Még mindig csak bámultam rá, mire értetlenül megrázta a fejét.
- Ne kérdezd, nem tudom, hogy mi történt, de Louis azt mondta, hogy menjek a közös házunkba és, hogy gyere te is. Komolynak tűnik a dolog. Gondolom mondani, szeretne valamit.
- Akkor indulunk is?
- Aha – bólintott.
Mind a ketten elkezdtünk készülődni és húsz perc múlva már az ajtóban álltunk. Közben nem is nagyon beszélgettünk és az autóban is így folytatódott. Néha rá pillantottam, amikor pedig ezt észrevette akkor rám mosolyodott.
- Aggódsz?
- Nem tudom. Talán egy kicsit. Olyan komoly volt a hangja és nem szokott ő ilyen lenni. De lehet, hogy csak beképzelem. De remélem tényleg nincsen semmi.
Nem voltam feszült. Nem éreztem azt, hogy valami nagyon komoly dolog lenne, vagyis reménykedtem benne, hogy nincsen semmi gond. Amikor megérkeztünk a srácokhoz, már mindenki ott volt csak mi hiányoztunk. A mindenki alatt úgy értem, hogy Danielle, Eleanor és még Paul is meg Lissa. Meg persze a fiúk és Susie.
A nappaliban ültek és úgy tűnt, hogy ránk vártak.
- Sziasztok – köszöntem sután. Aztán amikor csendben figyeltek, gyorsan leültünk valahová. Ez után mindenki Louist figyelte. Ő egy fotel mellett állt, amiben El ült.
- Ne haragudjatok, hogy mindenkit ide rángattam. Csak ti is ugyan úgy a családom része vagytok. Még csak a szüleim tudnak erről, meg persze Eleanor szülei – pillantott rá. Aztán vett egy mély levegőt. – Nem tudom, hogy ti ehhez mit fogtok szólni és olyan érdekes erről beszélni, engem még is boldogsággal tölt el.
Ahogy beszélt egy kicsit azt láttam, hogy elérzékenyült.
- Eljegyeztem Eleanort és egy kisbaba is úton van – mosolyodott szerelmére, aki átölelte a derekát.
Elsőnek alig tudtam felfogni csak azon kaptam magam, hogy vigyorgok.
- Gratulálunk – szólalt meg elsőként Harry.
- Azt hittem valami hatalmas baj van – fújta ki a levegőt Niall megkönnyebbülve.
Láttam, hogy Pault figyelik a srácok, hogy ő mit szól ehhez az egészhez. Elég szigorú volt és a banda volt az első számára.
- Ne nézzetek így rám – mosolyodott el. – Sok boldogságot kívánok, és remélem az esküvőre is hivatalos leszek.
- Ezt azért még ne annyira terjesszétek. Egyenlőre nem szeretnénk nagy dobra verni.
Olyan nehéz volt elhinni, hogy ilyen fiatalon ez történik velük, mégis mikor rájuk néztem, annyira azt láttam, hogy nagyon szerelmesek. Beszélni szerettem volna minél hamarabb kettesben Eleanorral. Kérdezni szerettem volna tőle néhány dolgot, meg persze gratulálni is.

2. Huszonnyolc

Köszönöm a 40 féliratkozót *-*. Soha sem gondoltam, hogy ennyi összegyűl. És hamarosan elérjük a 70ezer látogatót. :) Az lenne a kérdésem, hogy szeretnétek Harrys részt? Mármint, amikor az ő szemszögéből írok?

Hallottam, hogy csörög a telefon és erre keltem, meg hogy valaki suttogva káromkodik. Kicsit megijedtem így az ajtó felé fordultam.
- Nyugi csak én vagyok – nyomta ki közben a telefonját Harry.
- Mennyi az idő?
- Öm, fél négy.
- Ilyen sokáig gyakoroltatok? – képedtem el és megköszörültem a torkom, hogy ne legyen olyan rekedt a hangom.
- Ne haragudj, hogy felkeltettelek. Lehet jobb lett volna, ha inkább haza megyek.
- Nem! – vágtam rá azonnal, amin láttam, hogy elmosolyodik.
Kicsit közelebb jött és nyomott egy puszit arcomra.
- Juj, tiszta víz vagy.
- Kedvesebb fogadtatásra számítottam. Tudod ez London, itt mindig esik az eső.
- Nem most kellene megfáznod.
- Igazad van, le is öltözök.
Elkezdett vetkőzni, mire hozzá vágtam az ágyon lévő pizsamát, ami az övé volt.
- Ezt azért vedd fel.
- Úgy csinálsz, mintha még nem láttál volna ruha nélkül – nevetett fel. – Tudod, sokkal szabadabb vagyok ha-
- Jó, jó! De ha az én ágyamban akarsz aludni, akkor, felveszed szépen.
- Igen is anya – kezdett el kuncogni.
Mikor sikerült átöltöznie bebújt mellém a takaró alá és oda bújt hozzám. Éreztem, hogy milyen hideg mindene.
- Jézusom, te meg fogsz fagyni.
Nem mondott semmit csak kisimított az arcomból néhány tincset és közben mosolygott.
- Mi az?
- Emlékszel mit mondtam, mikor egyszer együtt keltünk?
- Sok mindent mondasz Harry, főleg hülyeségeket – vigyorodtam el, mire kicsit ő is, de most megint komoly volt.
- Azt mondtam, hogy meg tudnám szokni, hogy együtt keljünk.
Kicsit arrébb húzta a fejét, hogy jobban a szemeimbe tudjon nézni.
- Shell, mit szólnál, ha a turné után összeköltöznénk?
Még mindig hatalmas szemekkel bámultam rá és alig tudtam elhinni, amit mond, vagyis kérdez. El kellett telnie egy kis időnek, mire sikerült teljesen felfognom, közben pedig annyi gondolat cikázott a fejemben.
- Nem is tudom Harry – böktem ki nehezen.
- Mi a baj? Te nem szeretnéd?
- Nem arról van szó, csak nem rég költöztünk ide. És Susieval lakunk itt, együtt tartjuk fenn. Ez rengeteg pénz.
- Arra ne legyen gondod – mosolygott rám.
- Nem akarok rajtad függeni és élősködni. Úgy értem az, hogy néz ki, hogy a te pénzed megy el minden féle hülyeségre.
- De ez nem hülyeség!
Akkor is kellemetlenül éreztem magam bármennyire is szerettem volna én is.
- Én komolyan nagyon szeretném, és nem érdekel a pénz és Susie is megoldaná. Tudom, hogy Niall is valami ilyesmivel készül. Eladhatnánk ezt a lakást és meg lenne oldva.
Közelebb bújtam hozzá és szorosan magamhoz öleltem.
- De, ha úgy jössz vissza a turnéról, hogy meggondoltad magad, akkor biztos, hogy szétverlek.
- Rendben – nevette el magát és ő is átölelt engem.
Ennél jobban még talán soha sem aludtam. Egyedül egy valami zavart, hogy a turné az eléggé hosszú idő.

2. Huszonhetedik

Itt az új rész. Várom a kommenteket és a másik oldalamra is, mert még nem sok érkezett. http://goodluckavril.blogspot.hu/

Hamarosan a fiúk is be lettek avatva. Alig volt időnk. Egy és fél nap alatt csináltuk meg Codyval és Lissával. 36 órát nem is aludtam. A fiúknak pedig minél hamarabb meg kellett tanulniuk.
- Hé, hé, Kicsim – simított végig kedvesen az arcomon.
Nyújtóztam egyet majd kinyitottam a szemeimet.
- Végeztetek?
- Még nem, csak láttam, hogy elaludtál. Menj haza nyugodtan.
- Nem akarok – ültem fel és megdörzsöltem a szemimet.
- Látom milyen fáradt vagy. Jobb lenne, ha otthon aludnál.
- Megvárlak.
Tényleg hulla voltam. De csak pár nap és nekik menniük kell. Nem szerettem volna nélküle lenni még, aludni se tudtam, ha ő nincs ott. Hamarosan elmegy, és nem láthatom mindennap.
- Mit szólnál ahhoz, ha hazamennél, én meg majd megyek, ha itt végeztem.
Addig győzködött, míg én bele mentem, mert nem tehettem mást. Szóval Susival tartottam. Persze ő vezetett.
- Iszonyat jó lett ez a dal. Ez lesz a kedvencem – mosolyodott rám.
- Hát remélem, hogy tetszeni fog a rajongóknak is.
- Tudom, hogy leszoktál a twitterről, meg a hírek olvasásáról, de azért mondom, hogy minden tele van veletek. És mindenki nagyon kíváncsi arra, hogy Shell mit alkotott.
- Nem csak én csináltam.
- Igen, de a többiek még nem olyan érdekesek ebből a szempontból. Codynak csak a nevét tudják és, hogy egy kis ideig együtt voltatok.
- Honnan tud mindenki mindig ennyi mindent – sóhajtottam.
- Észre sem veszed, már ha követnek vagy figyelnek…
Ebben igaza volt. Az elején igen, de már nem is figyelek ilyenekre. Talán, mert nem is akarok, vagy nem tudom.
- Susi – pillantottam rá kiskutya szemekkel.
- Na, mondd!
Szorosan megöleltem, már amennyire az autóban tudtam.
- Semmi – mondtam halkan. Mikor már egy jó ideje tartott, akkor elnevette magát.
- Nem Harry vagyok. Meg van még néhány nap, ne most búcsúzkodjunk.
- Igaz – eresztetem el.
Kiszálltunk az autóból és a házba igyekeztünk. Eléggé esett az eső és csak pár pillanatig voltam kint még is kicsit eláztam.
- Ugye majd vigyázol Harryre? Már, mint nem akarom, hogy Lili bármit is csináljon.
- Komolyan engem kérsz meg? – húzta el az ajkait. – Magamra sem tudok vigyázni.
- Azt tudom – öltöttem rá a nyelvem. – Olyan üres lesz nélküled megint a ház.
- Majd hozol ide fiúkat – kacsintott, mire én felvont szemöldökkel néztem rá. – csak vicc volt –tette hozzá halkabban.
Levettem a vizes pulcsim és cipőm, majd a konyhába mentem.
- Már nem is vagyok álmos.
- Két perc múlva úgy fogsz aludni – nevette el magát. Az utóbbi időben tényleg így volt. Ahogy vízszintesbe kerültem már aludtam is.
- Niall is jön?
- Nem hiszem – rántott vállat.
- Na, ez úgy hangzott, mintha baj lenne – néztem rá.
- Áh, nincs, csak most kicsit meg van őrülve.
- Mert?
- Nem tudom. Kicsit másabb.
- Az nem túl jó – húztam el a szám.
- Hát nem – kicsit komoly volt, de aztán rám mosolyodott. – Majd megbeszéljük úgy is a dolgokat.
Kivett a hűtőből egy ásványvizet és annak társaságában ment aludni. Kicsit töprengtem azon, hogy mit jelenthet az, hogy kicsit másabb. Nekem nem is nagyon tűnt fel. Ránéztem az órára és hajnali fél egy volt. És Susienak igaza lett, ahogy a fejem a párnához ért, már aludtam.

Másik blog! :D

Haliho! :) Most nem új résszel jöttem, hanem egy kis hirdetéssel. Vagyis a saját blogomat szeretném reklámozni. Volt egy szavazás, hogy kiről szóljon a másik blogom és ti eldöntöttétek. Már meg is nyitottam azt. Persze itt is lesznek részek és ide lehet gyakrabban jövök, mivel lassan meg kellene írni a történet végét is. :) De ha van kedvetek és szeretitek olvasni a blogom, akkor nézetek be oda is, hátha elnyeri a tetszéseteket. 10 komment után jön a második rész. Ebből nem csinálok rendszert csak az első résznél, hogy lássam van érdeklődés. Szóval katt katt! ;)

http://goodluckavril.blogspot.hu/

2. Huszonhatodik

Sziasztok. Hamarabb jöttem az új résszel, mint gondoltam. :)) De először azt akartam mondani, hogy láttam Niall megnyerte a szavazást. Szóval, ha minden jól megy a következő blogomban ő lesz a főszereplő. Ötleteim máris vannak. Nem tudom, hogy mikor fogok hozzákezdeni, de ez a blog már tényleg a vége felé jár. Nem akarom nagyon húzni vonni. Na de itt az új rész, jó olvasást és néhány kommentet is el tudnék viselni! :))

Reggel sokáig aludtunk, mivel ezt este nem tudtuk megvalósítani. Dél lehetett, mikor nekem elkezdett csörögni a telefonom. Olyan hangos volt, hogy szinte kipattantam az ágyból az ijedtségtől.
- Haló – szóltam bele rekedten.
- Huh, jó reggelt, bocs, ha felkeltettelek. Csak arra gondoltam, hogy segíthetnél nekem valamiben.
- Na, mondd!
- Szóval lenne egy házim, de nem tudok neki kezdeni. Kellene a zongoratudásod és remek kreativitásod.
- Ne nyalj – mondtam halál komolyan, de persze csak vicceltem.
- Segítesz?
- Persze. Hol, mikor?
- A suliba, és amikor neked jó.
- Oké, akkor mit szólnál, ha négykor találkoznánk?
- Nekem jó.
- Akkor megbeszéltük. Majd találkozunk, szia.
Miután letettem Harry rám pillantott.
- Azt hittem ma együtt leszünk.
- Cody hívott, hogy segítsek neki. Ne haragudj – nyomtam egy puszit arcára. És kiakartam kelni, mikor derekamnál fogva visszahúzott és magához ölelt.
- Muszáj menned?
- Igen. Megígértem és ez fontos neki.
- És csak ketten lesztek?
Rásandítottam és egy kicsit el is mosolyodtam.
- Te most féltékeny vagy?
- Mégis csak együtt voltatok…
- Egyikőnk rosszabb, mint a másik – forgattam meg a szemeimet. Valaki mindig féltékeny volt kettőnk közül.
- Te vagy a rosszabb – puszilt arcon, majd elengedett.
- Azért ezen még vitatkoznék, de ahhoz túl éhes vagyok.
Mind a ketten nagy nehezen kiszálltunk a takarók alól és ebédet kezdtünk készíteni. Bármilyen szégyen is Harry ügyesebb volt nálam.
- Nem vagyok jó háziasszony, sajnálom. Keress mást – húztam el a számat, amikor bekaptam az első falatot.
- Pont ezen, gondolkodtam az imént.
Ijedten néztem rá, mert olyan komolyan mondta. Persze tudtam, hogy viccel, vagyis reméltem.
- Jó, akkor keressünk neked egy jó kis feleséget – mondtam sértetten.
- Csak, ha leszel a szeretőm. Mert vannak dolgok, amiben azért jó vagy.
- Hogy te mekkora szemét vagy! – kiáltottam rá, mire ő felállt a széktől és áthajolt az asztalon, hogy megcsókoljon. Nagyon szenvedélyes volt és puha. Egy ilyen csók után képtelen voltam haragudni rá.
- Csak vicceltem – suttogta miközben vigyorgott.
Miután megebédeltünk kicsit készülődtem közben pedig beszélgettünk. Négyre Harry elfuvarozott az egyetemhez. Közben pedig maradni szeretett volna, de nem engedtem neki. Nem tudom, hogy Cody mennyire örülne neki, meg nem tudnék tőle figyelni. Szóval úgy mond lekoptattam, de megbeszéltük, hogy találkozunk. Mikor besétáltam a megbeszélt terembe kissé meglepődtem, hogy Cody nem volt egyedül. Ott állt mellette Paul.
- Öm sziasztok – mondtam kicsit zavartan. Nem voltam a legjobba vele és frusztrált a jelenléte.
- Szia – köszöntek egyszerre.
- Valamiről lemaradtam? – néztem kettőjükre.
- Igen, de most beavatunk – szólalt meg Cody.
Mire helyet foglaltak és én is követtem a példájukat.
- Arról lenne szó, hogy a srácok hamarosan itt hagyják Angliát egy hosszabb időre. Szeretnénk egy búcsú koncertet és arra gondoltam, hogy írhatnátok ti a dalt, mivel már írtatok nekik és annak is nagy sikere lett. Mit szóltok hozzá?
Codyra pillantottam és egyszerre meg voltam lepődve és nagyon boldognak is éreztem magam. Bár kevés volt az időnk, így tartottam is ettől az egésztől.
- Persze csak, ha benne vagytok. Elhiszem, hogy szűkös az idő. Elég sok nagykutya lesz ott a koncerten, akiknek nagy a befolyásuk… - tette még hozzá. – Szóval ha sikeretek lenne, az elindíthatna valamit.
Megint csak összenéztünk és egyszerre vágtuk rá.
- Benne vagyunk!

2. Huszonötödik

Sziasztok. Bocsi, hogy csak most hozom az új részt, de sajnos semmi időm nincsen. Hamarosan itt egy fesztivál és több darabot is csinálunk és mindennap későn érek haza, meg tanulás meg stb... Szóval mostanság lehet, hogy kevesebb rész lesz, de amint vége van ennek az időszaknak elhalmozlak titeket. :))) Most egy kicsit hosszabbat hoztam. Lehet kicsit nyálas is... :P Jó olvasást!

- Ne mond, hogy nem zavar – ült le mellém Liam.
- Mármint mi?
Felvont szemöldökökkel nézett rám, mintha nem lenne túl egyértelmű. Imádtam, hogy a srácok ennyire ismertek. Főleg Liam. Vele tudtam a legtöbbet lelkizni.
- Nem akarok féltékenykedni. Tudom, hogy jóban vannak. Jobb lenne, ha hisztiznék? – fordultam felé, hogy ne bámuljam tovább őket.
- Hoppá – mondta ki és fejével a parkett felé biccentett. Időm sem volt arra fordulni, Lili huppant le mellém. Liamet, mintha villám érte volna felpattant. Éreztem, hogy a levegő feszült köztünk. Nem értettem miért akar most is engem zaklatni, amikor jól akarom magam érezni.
- Most mit fogsz csinálni? – kérdezte tőlem.
- Hogy érted?
- Hát tudod, hogy lassan megint turné.
Megrántottam a vállam és úgy tettem, mintha ez nem is lenne olyan nagy gond.
- Szakítotok?
- Nem hiszem. Meg amúgy sem sok közöd hozzá.
Ha már ő bunkó volt velem, akkor én miért ne legyek az? Nem értettem miért futja le velem ugyan azokat a köröket.
- Csak gondoltam megkérdezem. Mert tudod, nem leszel ott és nem fogod tudni, hogy mit csinál Harry. És hát mindenki tudja, hogy milyen is ő…
Kissé csodálkozva elmosolyodtam és megráztam a fejem.
- El nem tudom képzelni, hogy lehetsz ennyire idegesítő.
- Jó. Te tudod. Én csak fel akartam hívni a figyelmedet a veszélyekre.
Liam gyorsan visszatért és máris jobban éreztem magam, hogy nem kell kettesben lennem a kígyóval. Hálásan rá mosolyodtam, mire ő kacsintott egyet. Hamarosan Danielle is lehuppant és Zayn Lissával. Az utóbbi pár egy elég heves csókcsatába kezdett a puffon és nem bírtam ki, hogy ne vigyorodjak el. Aranyosak voltak.
Együtt volt a csipetcsapat én pedig nem mutattam valami sok lelkesedést. Azt hiszem ez érthető is. Először Lili, majd a turné, utána megint Lili. De nem akartam, hogy ő rontsa el a kedvem.
Hirtelen Harry rántott fel a fotelről és gyorsan helyet foglalt, majd az ölébe rántott.
- Megjöttem – jelentette ki, majd megcsókolt, amibe én belenevettem.
- Nehéz lett volna nem észrevenni.
- Hajaj, fiatalok, mi folyik ott a kanapén? – sandított Zaynékre. Megpróbáltam Harry száját befogni, hogy ne zavarja meg őket, de nem sikerült.
Úgy tűnt kicsit zavarba jöttek, mintha nem is vették észre eddig, hogy mi is itt vagyunk. Tényleg jól mutattak. Liamen kívül mindenkinek volt barátnője. Bár én éreztem, hogy napok kérdése és ismét összejön Daniellel. Én örültem volna neki.
Próbáltam a fejemből kiverni minden rossz gondolatot. Jól akartam magam érezni. Sokat táncoltam a többiekkel és az este alatt néhány pohár aljára néztünk. Hajnali három lehetett, amikor már kezdtem fáradt lenni. Ekkor már Susie és Niall eltűntek, ugyan így Louis és Eleanor. Liam pedig a többieket vitte haza. Nekünk is felajánlotta, de Harry azt mondta, hogy sétáljunk inkább. Szívesen benne voltam, csak kissé hideg volt. Amikor a zakóját felajánlotta, mindig azzal jöttem, hogy annyira nem is fázok, de közben tiszta libabőr voltam. Nem szerettem volna, ha a turné előtt megfázna. Főleg nem, ha az én hibámból. Végig fogtuk egymás kezét. Olyan hülyeségekről képesek voltunk beszélni. Annyit nevettem mellette. El sem tudtam képzelni, hogyan bírtam ki nélküle annyi ideig. Többé nem szeretném őt nélkülözni. Amikor az ajtóban álltunk megnéztem a kulcsot az ablakban, a virág mögött. Ott volt, ami azt jelentette, hogy Su nem otthon alszik.
- Akkor én megyek is – nézett rám Harry.
- Semmi próbálkozás, hogy itt aludhass? – vontam fel a szemöldökeimet, mire ő elnevette magát.
- Itt aludhatok? – kérdezte szkeptikusan.
Kinyitottam, majd belöktem az ajtót.
- Aludj.
Ismét felém kapta a tekintetét.
- Hol a csavar?
- Csavar?
- Ez túl könnyen ment – nézett rám gyanúsan.
 Miután bementünk, bezártam az ajtót és elővettem a telefonomat, hogy Susiet felhívjam, mi van vele. Azt mondta Niallnél lesz, aztán célozgatni kezdett szokás szerint, hogy miénk a ház.
- Na, mond, mi baj? – ölelt át hátulról. – Ha azért vagy mérges, mert nem szóltam, akkor igazad van.
Azt hittem jól csináltam mindent és nem volt feltűnő, hogy kicsit elkeseredtem. De az már nem is érdekelt, hogy nem mondta el. Nem foglalkoztam vele. Óvatosan maga felé fordított és apró puszikat nyomott az arcomra. Kezét csípőmre csúsztatta, majd lágyan megcsókolt. Egy jó ideig így álltunk, aztán ledöntött a kanapéra. Néhány csókot hintett a nyakamra, és amikor látta, hogy elég passzív vagyok a tekintetemet kereste.
- Van még valami baj? – sóhajtotta, de nem mozdult, ugyan úgy feküdtem alatta és zöld szemeit néztem.
- Nem akarom, hogy elmenj.
- De majd sokat látogatok vissza.
- Nem akarom, hogy mással legyél… és főleg nem, hogy Lilivel.
Ismét felsóhajtott és láttam rajta, hogy ő sejtette, hogy ezt fogom mondani.
- Mondtam, hogy én már nem érzek semmit iránta. Sőt nem is éreztem.
- Mégis lefeküdtél vele – fakadtam ki hirtelen, majd rájöttem, hogy lehet ezt nem kellett volna. De már mindegy volt.
Ekkor felült és én is követtem a példáját.
- Akkor ezért nem akartál velem semmit – nézett rám és mintha egy gúnyos mosoly is rejtőzött volna az arcán. Nem értettem, hogy neki ez miért vicces.
- Persze, hogy nem miután vele voltál…
- Ő mondta neked?
- Igen. Valójában mindenkinek mondta.
Most még szélesebben elmosolyodott és ez kicsit dühített.
- Mi van? – förmedtem rá.
- Semmi, semmi csak olyan naiv vagy. Miért hiszel el mindenkinek mindent?
Döbbenten néztem rá és meglepődöttségemet nem is rejtegettem. Megsimította az arcom.
- Én nem feküdtem le vele. Eszembe se jutott. Szerinted miért őrülök meg lassan? Nem akarok senki mást csak téged.
Lehet, hogy nagyon nyálas volt, amit mondott, de roppant jól esett. Hirtelen minden olyan jobb lett. Én magam sem hittem, hogy ez a dolog ennyire aggasztott. Most, hogy kiderült az igazság, már más volt a helyzet. Sokkal nyugodtabb voltam. Hiába voltam annyira naiv, nehezen tudtam elhinni, hogy Harry komolyan ennyire szeret engem. Nehéz volt elhinni, pedig annyiszor bebizonyította már.

2. Huszonnegyedik

Mikor befejezték a koncertet, mi az öltözőjükhöz szerettünk volna menni. A biztonságiak alig akartak minket átengedni még a személyit is elő kellett venni, hogy lássák, tényleg azok vagyunk, akiknek mondjuk. Amikor legelőször tettem ezt, kicsit könnyebbnek tűnt, mivel akkor Louis nem is ismert minket Susieval még is azt állította, hogy velük vagyunk. Ettől kicsit elmosolyodtam.
Már a folyosón hallani lehetett a srácokat, ahogy kiabáltak, az ajtóban megállva láttuk, ahogy a ruhák ide-oda röpködnek.
- Itt aztán rend van – lépett be elsőként Eleanor és mikor Louis meghallotta a hangját azonnal odasietett hozzá. Az sem zavarta túlzottan, hogy nincsen rajta felső. Elég régen találkoztak valójában ő nem is tudott róla, hogy a barátnője itt lesz. Ez meglepetés volt. Lilin akadt meg a tekintetem, miközben a ruhákat rendezgette, majd Paul lépett be. Ekkor a fiúk is ráfigyeltek.
- Remek koncert volt – csapta össze a tenyerét. – Tíz nap múlva, ugyan ekkor, már a turné egyik állomásán fogtok énekelgetni- kacsintott és roppant vidámnak tűnt. Meglepettem pislogtam és elsőnek Susiera néztem, majd végignéztem az arcokon és Harryén állapodtam meg. Senki nem tűnt meglepettnek. Senki kivéve én. Ami annyit jelent, hogy a szobában mindenki tudott erről, egyedül én nem. Valami keserű ízt éreztem a számban. Harry oda jött hozzám és megállt előttem.
- Sietek a pakolgatással meg öltözéssel és az épület mögött találkozunk, jó?
Bólintottam egyet, mire ő nyomott egy puszit homlokomra. Rám mosolyodott, de láttam rajta, hogy pillanatok alatt leromlott a kedve. Én is így voltam ezzel. Feltűnés nélkül kimentem az öltözőből és kiléptem a friss levegőre. Hűvös volt kint eléggé és a szellőtől libabőrös lettem, de szinte fel sem tűnt. Folytak a könnyeim. Tudtam, hogy nem maradnak sokáig. Ezzel tisztában voltam, de nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar. A legjobban pedig az fájt, hogy én semmiről sem tudok. Az fájt, hogy ő elmegy és megint itt hagy. Leültem kint és az sem érdekelt hirtelen, hogy megfázok. Semmi sem tudott érdekelni. Arcomat kezeimbe temettem. Próbáltam kicsit lenyugtatni magam. Próbáltam arra gondolni, hogy ma milyen jó hangulatú bulink lesz, de valahogy ez sem segített. Hallottam, ahogy nyílt a vasajtó és felpattantam. Az arcomat kicsit megdörzsöltem és próbáltam úgy tenni, mint, aki nem sírt.
- Itt vagyok, siettem. Jó hideg van. Nem fázol? Te sírtál? – maradt hirtelen csendben. Végigmért alaposabban, mint az imént.
- Nem – néztem a cipőjét, mert alig bírtam az arcára nézni. Akkor megint sírnék.
Hangosan felsóhajtott és kibújt a zakójából, majd rám adta. Túl jól ismert, tudta, mikor hazudok.
- Tudom, hogy szemétség volt tőlem, hogy nem mondtam el. Csak nem bírtam. Nem tudtam mikor kellene.
- Mióta tudod?
- Régóta.
- Ugye nem azért békültél ki velem, hogy megnyugtass, aztán megint szakíts velem? – néztem a szemeibe és tudtam, hogy sírni fogok. Úgy vert a szívem, hogy azt hittem kiugrik.
- Shell! – fogta meg a kezeimet. – Komolyan ezt nézed ki belőlem?
Megráztam a fejem. Dehogy néztem ki belőle, egyszerűen csak össze voltam zavarodva.
- Megértem, ha mérges vagy ha -
- Nem vagyok mérges – tiltakoztam és szorítottam a kezén. – Csak félek attól, hogy megint távol leszel tőlem.
Erre elmosolyodott és odarántott magához. Megölelt és én is ezt tettem.
- Most más lesz. Majd kitalálunk valamit.
Felnéztem rá és néhány tincset kisimított az arcomból. Olyan jó illata volt.
- De abba kellene hagynod a sírást, mert foltos lesz a pólóm.
Erre a kijelentésére ököllel hasba vágtam.
- Szemét vagy Harry Styles, ugye tudsz róla?
- Ezért szeretsz, nem?
Kicsit távolabb léptem tőle és felvont szemöldökkel néztem rá.
- Ezt kimondta neked?
- Mert nem igaz? – vigyorgott még mindig önelégülten.
- Nem éppen… - húztam el a szám – Sajnálom.
Megveregettem a vállát és el akartam mellette sétálni, mikor megint magához húzott és megcsókolt. Mikor abba hagyta én még folytattam volna, mire elkuncogta magát.
- Mond ki! – kuncogott.
- Nem.
- Na! – nézett rám gyerekesen.
- Nem, menjünk, mert a többiek biztosan várnak már.
- Jó, csak mond ki.
- Miért?
- Mert szeretem hallani.
Ezen én is elnevettem magam.
- Szeretlek.
- Mi tessék? Nem hallottam! – kezdte el játszani a süketet.
- Ne játszadozz Hazza, mert tudom, hogy hallottad.
- Mit?
Megforgattam a szemeimet és kézen fogva indultunk el a taxihoz.
- Azt hittem megöltétek egymást – sóhajtott fel megkönnyebbülve Niall.
- Akkor party!!! – kiabált ki a másik autóból Zayn.

2. Huszonharmadik

Miután ezt a remek beszélgetést befejeztük eléggé felhúztam magam. Egész hazafelé úton ezen, rágódtam. Közben Harry írt egy sms-t, hogy szeretette volna, ha a koncert előtt még együtt lennénk kicsit, de már próbáltak és ott voltak.
- Shell látom, nagyon jó kedved van – nevette el magát Susie mikor meghallotta, hogy becsaptam az ajtót magam mögött.
- Remek. Mindegy, ma koncert és ez a lényeg.
- Történt valami?
- Áh – ráztam meg a fejem. – Csak Lili. Beszélni akart velem. Aztán meg lényegében elmondta, hogy ő nem törődik abba bele, hogy szakítottak.
- Komolyan? – kerekedtek ki a szemei, mint aki nem hisz nekem. – Meglep. Ő nem ilyen.
Erre csak elhúztam a számat. Én sem ilyennek láttam őt, de hát tévedtünk. Tényleg nagyon szeretheti Harryt, ha nem képes felfogni. Pedig azt mondta mikor még együtt voltak, ha Hazza engem választana, akkor megértené és elfogadná. De a helyzet változott.
- Mindegy. Még nem tudom, hogy mit fogok felvenni.
- Tudtad, hogy ott lesz Danielle és Eleanor is?
- Komoly? – csillantak fel a szemeim és ez is feldobott. Régen dumáltam velük, főleg Eleanorral.
- És nekem van egy tippem, hogy mit vegyél fel.
- Na és mit?
- Egészen véletlenül kutattam a cuccaim közt és találtam egy világosbarna ruhát. Mivel a koncert után bulizni is mennénk, szerintem elég jó lenne.
- Oh, na lássuk – kacsintottam rá.
Felpróbáltam azt a világosbarna ruhát és tényleg nagyon szép volt. Tetszett szóval miután Susie kölcsön adta örültem a fejemnek, hogy van mit felvennem és neki is kerítettünk valamit. Egy óra múlva menetre készen álltunk az ajtóban. Lissa is megérkezett és együtt indultunk el. Örültem, hogy Su és ő jól elbeszélgettek. Úgy tűnt, hogy kedvelik egymást.
Amikor oda értünk Sut előre állítottuk, hogy törje nekünk az utat, mivel ebben már profi volt. Úgy siklott, mint kés a vajban. Pillanatok alatt elől voltunk. Éreztem, hogy a táskámban megrezgett a telefonom és, amikor előhalásztam nagy nehezen láttam, hogy Harry írt nekem egy üzenetet.
Remélem sikerült Susienak előre tolakodnia. Ha a dalokban magadra ismersz, az nem a véletlen műve.
Amikor végigolvastam akaratlanul is vigyorogni kezdtem akár egy félnótás. Az új albumukról egy számot sem hallottam. Ennek az volt az oka, hogy miután szakítottunk nem szerettem volna semmit sem tudni róluk, így nem hallgattam meg egy számukat se.
- Milyen romantikus – nevetett fel Lissa. Éreztem a viccet a hangjában. Már éppen mondani szerettem volna neki, hogy tuti itt folyna el a padlón, ha neki Zayn valami ilyesmit írna. Nem tudtam belekezdeni, mivel lekapcsolódtak a fények és a színpadon gyúltak fel. Megjelentek a srácok és éreztem, hogy be fog szakadni a dobhártyám. A lányok úgy sikítoztak, és toltak neki a kordonnak, hogy majdhogynem felborult, pedig a VIP részlegben voltunk.
Az első két szám után, már ki is szúrtak minket a srácok és a rajongók is. Láttam, ahogy sugdolóztak és a többi, de hallani semmit sem hallottam, mivel hangos volt a zene és a sikítozás. Teljesen zavarba voltam, mikor Harry szólózott és éppen valami halál édeset énekelt. Tudtam, hogy vörös vagyok, de rá lehetett fogni arra, hogy csak a meleg levegő miatt és, mert alig van oxigén. Még mindig meg tudtam lepődni azon, hogy mennyire tehetségesek öten. Tetszettek az új számok is és direkt nagyon figyeltem a szövegre is. A koncert közben Danielle és Eleanor is hozzánk sodródtak. Alig vártam, hogy elkezdődjön az esti buli és megint együtt legyünk teljes létszámban.

2. Huszonkettedik

Sziasztok. Tegnap megcsináltam ismét a blog külsejét, mivel az előző nem tetszett annyira. Ez egy kicsit jobb. :P Nem sok 1D-s blogot olvasok, nyáron egy-kettőt, de azokat is vagy befejeztem vagy az írója fejezte be, de tegnap feltévedtem pár oldalra. Meglepődtem, hogy milyen jól tudnak írni néhol. :)) Úgy el tud bizonytalanítani, amikor látom, hogy van 80 feliratkozó, meg két millióan jártak az oldalon. Persze én büszke vagyok az én blogom statisztikájára  ;) csak valahogy az jut eszembe, hogy talán nem is olyan jó ez. Bár nem tudom, ezt ti tudjátok eldönteni, mivel én a saját munkámat nem tudom olyan jól megítélni. Azt tudom, hogy rövidek a részek, mert sokszor írjátok :P, de így is fog maradni, ha már így kezdtem el. Ha befejeztem a történetet és még lesz érdeklődés gondolkodom egy újon (Azért is van a szavazás. Bár én titkon egy kicsit Liamnek szurkolok, szóval tessék rá is szavazni! ;) ), akkor majd hosszabb részek lesznek. De ezt az oldalt sajnálnám csak úgy magára hagyni. Szóval lehet megoldanám, hogy itt írom majd. De ez még a jövő zenéje. Egyenlőre örülök, ha ezt be tudom fejezni. :) Meg örülök, ha ezt bírjátok végig olvasni. Kicsit félek, hogy sokan ráuntok, amiért ilyen hosszú. Csak annyira ragaszkodok hozzá, hogy alig bírom befejezni, de valamikor már kellene... :/ Na ne haragudjatok, hogy itt a személyes gondolataimat kiírom magamból. :P Bocs az érthetetlen mondatokért is, nehezemre esik a fogalmazás :"))). Szóval itt van a következő rész, jó olvasást!

Fogalmam sem volt arról, hogy mire kellene számítanom Lilitől. Miután végeztem a suli előtt vártam rá. Küldtem egy üzenetet Harrynek, hogy nem kell, hogy értem jöjjön, mivel ma is felajánlotta. Kicsit furcsa volt, hogy így ugrándozott körülöttem. Én ezt nem szerettem volna.
- Szia. Siettem.
- Hello – mosolyodtam rá halványan.
Elsőnek mind a ketten szótlanok voltunk. Néztünk magunk elé. Kellemetlenül éreztem magam ettől. Azt vártam, hogy ő szólaljon meg először.
- Mit szólnál, ha sétálnánk egyet?
- Rendben – bólintottam és elindultunk, de még mindig nagyon csendben voltunk.
- Kitaláltam, hogy mit fogok neked mondani, de valahogy most nem jön össze.
- Gondolom, Harryről van szó.
- Igen, róla. Öm. Szóval tudod, mondtam, hogy nem állok közétek, ha ő téged fog választani. Valójában nem is gondoltam, hogy ez ennyire nehéz lesz. Úgy értem én jót akarok nektek, de szeretem őt. El sem tudod képzelni, hogy mennyire.
Sajnos el tudtam képzelni, mivel én is így éreztem. Kicsit még mindig féltékeny tudtam rá lenni. Ez a lány annyira bájos és olyan szép. Szinte nem értettem, hogy Harry miért engem választott.
- Elhiszem, hogy most nehéz neked – pillantottam rá.
- Igen, mivel voltál hasonló helyzetben. De én is voltam a tiedben.
Ez is igaz. Ők is sokat beszélgettek, nevettek, egymáshoz értek, csókolóztak és a többi… Ebbe nem is igazán szerettem volna jobban belegondolni.
- Szóval tudod, hogy mennyire féltem attól, hogy ott hagy engem. Gondolom most te is ettől félsz. De muszáj elmondanom, hogy annak ellenére, hogy nem fogok rámászni, beszélgetni, fogok vele és továbbra is jó barátok leszünk. Ezen kívül én ugyan úgy turnézni fogok velük, mint eddig. Ott leszek vele, amikor te nem.
Pillanatok alatt sikerült elérnie, hogy borzalmasan érezzem magam. De minden esetre okosan csinálta. Mind végig barátságos volt és mintha csak tényeket közölne velem úgy mondta. Igaza is van. Ezek tények. Fogalmam sincs, hogy meddig maradnak, mivel még ők sem tudják. Csak abban tudtam reménykedni, hogy a kapcsolatunk most már elég erős, hogy ezt is átvészelje.
- Ezt szeretted volna elmondani nekem? – köszörültem meg a torkom, mikor már túl nagy lett a csend.
- Azt hiszem igen.
- Remek.
- Nem akarok veled rosszban lenni.
Érdekesen hangzott a szájából az előző mondatai után.
- De meg kell értened, hogy róla sem tudok lemondani teljesen.
Felsóhajtottam és ránéztem.
- Sejtettem, hogy nem lesz minden olyan egyszerű. És gondolom ez így is lesz, amíg egy sztárral fogok járni.
- De ő nem csak egy sztár, ő Harry.
Ezt pont nekem mondja? Kezdtem azt érezni, hogy ő azt próbálja bizonygatni, hogy nálam jobban ismeri és szereti. Sokkal régebb óta ismerem, mint ő. Sokkal több ideig volt velem, mint vele.
- Remek. Befejeztük a beszélgetést?
- Most dühös vagy?
- Mit gondolsz?
Kicsit elmosolyodott.
- Félted tőlem?
- Igen – mondtam ki őszintén, mire egy önelégült mosoly folyt az arcára.
- Győzzön a jobbik – kacsintott rám.
Ő ezt úgy fogta fel, mint valami játékot? Nem tudtam eligazodni rajta és a szavain. Ő is olyan undok kígyó lesz, mint az a másik szöszi?

2. Huszonegyedik

Reggel arra keltem, hogy Harry cirógatja az arcom. Mosolyogva kinyitottam a szemeimet.
- Jó reggelt – mondta a reggeli rekedtes hangján.
- Neked is.
Nyújtóztam párat majd felültem. Szörnyen nézhettem ki. A hajam összevissza állt és a pizsama tiszta gyűrötten lógott rajtam. Láttam, hogy engem néz, mire zavartan elmosolyodtam.
- Oké, ne nézz. Tudom, hogy gázul festek.
- Szép vagy – mosolyodott el és nyomott egy gyors csókot az ajkaimra. – De el fogsz késni, ha nem sietsz.
- Igaz! – pattantam ki. Harry magamra hagyott, hogy nyugodtan készülhessek. Nem kellett hozzá olyan sok idő. Felvettem egy farmernacit meg egy pöttyös inget, rá pedig egy szürke kardigánt.
A konyhába érve kicsit meglepődtem, amikor már meg volt terítve.
- Csak nem ennyire unatkoztál? – néztem Harryre, akin egy széles vigyor terült el. Majd biccentett a fejével, hogy üljek le. Teljesítettem a kérést. Leültem és neki láttam a palacsintáknak. Tudta, hogy ez a kedvencem azért csinálta.
- Elviszlek a suliba – jelentette ki. – És remélem estére semmi terved nincs. Lesz egy koncertünk és gondoltam, ha van kedved eljöhetnél.
- Rendben – mosolyodtam rá.
Miközben az autóban ültünk azon agyaltam, hogy a fenébe érdemelhettem ki őt? Szerintem a világ legszerencsésebbjei közé tartozom. Sosem érdekelt, hogy Harry mennyire híres. Az újságok most is előszeretettel pletykáltak arról, hogy ismét együtt vagyunk. Én abba a Harrybe voltam bele esve, akivel Spanyolországban találkoztam és abba, aki mellettem volt. Persze a színpadon is csodásan mutatott.
Egy csókkal búcsúztam el tőle és elindultam az épület felé. Beléptem az ajtón és Lilit pillantottam meg. Fogalmam sem volt, hogy mit keres itt.
- Szia, Shell, beszélhetnénk?
- Nekem hamarosan órám lesz.
- Csak néhány pillanat, de ha gondolod, visszajöhetek később. Hány órád van?
- Négy.
- Oké, akkor majd visszajövök, ha nem gond.
- Öm, rendben… - néztem rá kissé zavartan, mivel nem értettem, hogy nekünk miről kellene beszélnünk, de nem szerettem volna bunkó lenni. Meg rosszba sem érdemes vele lenni. Csak rá bólintottam, majd elköszöntünk egymástól.
- Mit akart ez tőled?
- Nem tudom még én sem. Azt hiszem ma beszélgetni fogunk.
- Minek? Biztos megfenyeget majd, hogy Harryt elvegye tőled.
- Nem hiszem…
- Meséltél nekem egy s mást, Harry előző barátnőjéről, meg Zaynéről is és egyértelmű, hogy ezek bármire képesek.
- Na, igen – dünnyögtem az orrom alatt és rosszul voltam attól a szőkeségtől, aki úgy megkeserítette a napjaimat, de hál istennek már nem kellett vele találkoznom és ezen már túl voltunk. – Na és veletek mi van?

- Semmi érdekes. Ma megyek a koncertjükre. Ugye te is?
- Igen.
- Remek, akkor majd mehetünk együtt.
- Hova mentek együtt? – lépett mögénk Cody.
- Öm, megyünk majd vásárolni – mondtam miközben barátnőmet néztem.
- Igen.
- Jó tudni, hogy ennyire jóba lettetek – mosolyodott ránk.
Nem szerettem volna neki beszélni Harryről. Tudom, hogy nem viselte meg annyira ez az egész, de azért jobbnak láttam. Inkább egész nap azon izgultam, hogy mi lesz Lilivel… Lissának igaza van. A srácok ex csajai mind annyira abnormálisak.

2. Huszadik

Sziasztok. Sajnálom, hogy csak most hoztam az új részt, de semmi időm nem volt írni. Megpróbálok kicsit jobban sietni a következővel. :) Jó olvasást!

- Várj! Várj! Kitalálom! – kiabálta Lissa de még mindig nem tudta.
- Rabolhatok? - tette fel a kezét Louis. Mikor bólintottak a többiek rögtön rávágta a kamionsofőrt.
- Jee! – örvendeztem.
- Ebben a játékban remekelek – pacsizott le velem. És tényleg mivel sokkal jobbak voltunk, mint a többiek. Mázlim volt, hogy az ő nevét húztam ki. Utánunk Liam és Harry voltak. Ők is jól játszottak. Lissa és Zayn – na, jó őket nem szerencse tette egy csapatba… Susie Lilivel volt. Niall pedig Codyval.
Észre sem lehetett venni, hogy valakik közt ellentét lenne. Remekül ment az este.
- Egy vetkőzős pókert? – szólalt fel Louis. Abban is verhetetlen volt ezt mindenki tudta.
- Nem tudok játszani.
- Annál jobb – kacsintott rám.
- Hé, hé, haver! Én elhiszem, hogy hiányzik Eleanor, de a barátnőmön nem osztozok – szólalt meg Harry.
- Beszóltál? Rendezzük le kint?
Mind a ketten felálltak és úgy tettek, mintha verekednének.
- Oké srácok elég lesz – nevettem el magam.
Végül a póker helyett előszedtünk még néhány társast és elszórakoztunk. Fél egy lehetett, mikor a többiek úgy döntöttek, hogy indulnak.
- Itt alszok – jelentette ki nekem Harry az ajtóban.
- Esélytelen. Jó éjszakát Harry – rá akartam zárni az ajtót, mikor hirtelen egyik kezével megfogta az arcom és szenvedélyesen megcsókolt. Igen csak hosszúra elnyúlt.
- Na, jó azt hiszem, itt alhatsz.
- Harry jössz már? – kérdezte Niall miközben oda kinn várakoztak.
- Maradok. Segítek rendet rakni.
- Aha – röhögött fel Louis. – Jó rakást – kacsintott egyet, mire kerek szemekkel néztem rá. Ez eléggé durva szóvicc volt. Intett nekik egyet és bezárta az ajtót.
Susie segítségével rendet raktunk, aztán lezuhanyoztam. Már az ágyban feküdtem, amikor Harry is végzett és bemászott mellém.
- Nos, mit csinálunk? – súgta a fülembe rekedtes hangján, közben göndör fürtjei csiklandoztak.
- Harry nincs rajtad felső.
- Rajtad még miért van?
Kuncogni kezdtem.
- Tudod mit fogunk csinálni? Alszunk. Álmos vagyok.
- De, de.
Nem tetszett neki az ötletem, de én kényelembe helyeztem magam ő pedig átölelt.
- Jó éjt Harry.
Nem telt bele fél percbe se, mikor éreztem, hogy keze felfedező útra indult. Megfogtam és felé fordultam.
- Holnap suli és hulla vagyok.
- Mennyire szadista vagy, tudsz róla?
Még a sötétben is láttam mennyire csillognak a szemei.
- Igen – megcsókoltam, de gyorsan abba is hagytam.
Felnyögött és odébb gördült.
- Jézusom! Shell, ki fogsz engem készíteni, ezt meddig tervezed csinálni? Én nem bírom sokáig.
- Nem tudom. Majd kiderül.
Oda bújtam hozzá és kezemet kockáira tettem, fejemet pedig mellkasra.
- Tudod, mit én meg pocakot növesztek. És akkor pápá kockák – kezdett el zsarolni.
- Addig nincs baj, amíg nem az enyém nő – mondtam gonoszul, majd ásítottam egyet. – Szép álmokat Hazza.
- Neked is – dünnyögte orra alatt sértetten.
Nem mondtam ki, mivel ő nem is tudta, hogy tudok arról, hogy lefeküdt Lilivel, de ez engem nagyon zavart.

2. Tizenkilencedik

- Kezd nyugodtan, azt hiszem, tudom miről van szó – néztem rá mosolyogva. Egyre jobban kedveltem őt és Zanynek kijárt egy normális barátnő. Annak ellenére, hogy elsőnek azt mondtam Lissára, hogy nem igazán bírom, mert őrült tyúk, most vele iszogattam egy kávézóban és sok mindent tudott rólam. Azt hiszem én is róla. Egy barátság is hasonlóan kezdődik, nem?
- Jó, jó. Szóval bele vagyok esve Zayn Malikba.
Megforgattam a szemeimet és meglepődést színleltem.
- Ne már, ezt ki hitte volna.
- Shell értem én. Csak, na – pirult el. – Valahogy nem haladunk semerre.
- Zayn nem az a fajta, aki ráhajt egy csajra. Legalábbis én nem így ismertem meg.
- Csak néha olyan…
- Titokzatos?
- Igen!
- Ő már csak ilyen – mosolyodtam el. – Hidd el roppant kedves.
- Azt tudom. Szerinted mennyi esélyem van nála?
Ezen ismét elmosolyodtam.
- Ő is hasonlóakat kérdezett.
- Komolyan? Várjunk csak, ti beszélgettetek rólam?
- Igen. És hidd el neki is nagyon tetszel.
Megkönnyebbülve dőlt hátra a székén.
- De, tudod, nem csak te beszélgetsz rólam a hátam mögött.
Összeráncolt szemekkel néztem rá.
- Csak nem Cody?
- Hát valójában vele is, de nem ezt szerettem volna megemlíteni.
- Harry.
- Vele is.
- Mi van?
Azt vártam, hogy azt mondja, hogy viccelt, de nem ez történt.
- Ha gondolod, majd mesélek, de Lilivel beszélgettem.
- Egyre jobb komolyan – fogtam a fejem és eltakartam a szemem. – Miért vagyok ilyen jó téma?
- Csak érdekelt a kapcsolatuk. Akármennyire nem nézed ki belőlem, segíteni szerettem volna neked.
- Mit mesélt? – támadtam le azonnal.
- Tudtad, hogy lefeküdtek?
- Ööö… igen… ezt tudtam… Egészségükre – mondtam egy erőltetett mosollyal az arcomon.
- De a kapcsolatuk valami olyasmi volt, mint neked Codyval.
- Honnan tudod, hogy az milyen volt?
- Olyan keveset nézel ki belőlem… Nem vagyok olyan hülye. Van szemem és látok – vigyorgott még mindig.
Azt is elmesélte, hogy Codyval mi van most és megnyugodtam, hogy nem annyira viselte meg az, hogy velem szakított. Azt mondta Lissának, hogy ő tudta, hogy ez lesz. Harry pedig kedvelte Lissát. Jókat beszélgettek és én erről nem is nagyon tudtam.
- Há Susie? Mi lenne, ha csinálnánk egy kisebb bulit?
- Mit ünneplünk? – huppant mellém a kanapéra.
- Öm, nem tudom, csak gondoltam jó lenne. Hívhatnánk Lissát is meg a srácokat. Esetleg Codyt bár őt nem tudom, hogy jó ötlet-e.
- Téged zavarna, ha Lilit is hívnánk? Tudom, hogy nem kedveled, de kicsit sajnálom őt. Aranyos lány.
- Nem, igazából nem zavarna, gondoltam rá is. Tényleg jó fej, meg nem akarom kirekeszteni vagy ilyesmi. Tudom, hogy ti jóban vagytok.
- Igen és a turné buszon ugyan úgy ott lesz megint.
Erre nem szerettem volna gondolni. Azt sem mertem megkérdezni, hogy még meddig maradnak, mert rettegtem, hogy megint itt fognak hagyni. Féltem tőle, hogy most miképpen lesz. Biztos, hogy nem élném túl, ha megint szakítás lenne a dolog vége Harryvel.

2. Tizennyolcadik

Így valentin nap alkalmából gondoltam meghozom az új részt. ;) Jó olvasást nektek és várom a kommenteket! :)

A suli iszonyat lassan telt. Azt vártam a legjobban, hogy az utolsó óráról is csengessenek ki és tűzhessek haza. Cody ma nem volt suliban és kicsit aggódtam miatta. Reméltem, hogy semmi komoly nincs, csak megfázott, elaludt vagy valami ilyesmi.
- Gondolom, ettől még ugyan úgy dolgozunk együtt. Igaz? – nézett rám Lissa. – Úgy értem én tökre élveztem. Jó csapat vagyunk – mosolyodott rám.
- Persze. Remélem, ez semmin sem változtat.
- Figyu, valamelyik nap nem lenne kedved beszélgetni? Beülhetnénk valahová suli után.
- Miről szeretnél beszélgetni? – néztem rá érdeklődve. Bár volt egy sejtésem, hogy Zayn lesz a téma.
- Hát, nem tudom. Sok mindenről.
- Rendben – mosolyodtam rá. – Mit szólnál a holnaphoz?
- Oké – vigyorodott rám.
Aztán elsietett mellettem. Végre azt éreztem, hogy minden a legnagyobb rendben van. Minden jól halad és egyre jobban.
Vártam a buszomat, mikor egy ismeretlen autó rám dudált. Direkt nem néztem oda. Sosem értettem, hogy ez mire jó.
- Hé, hé! Nem vihetlek el?
Ismerős volt a hang és fel is ismertem. Vigyorogva pillantottam Harryre, aki kinyitotta az ajtót nekem.
- Anyu azt mondta, hogy ne üljek be akárki autójába. Ki tudja, hogy milyen perverz, ismeretlen alakok.
- Hékás! Az utóbbi nem igaz! Nem vagyok ismeretlen.
Erre hangosan felnevettem és végül csak beszálltam mellé. Mosolyogva nézett végig rajtam.
- Talán anyudnak igaza volt.
Felvont szemöldökkel néztem rá. Mire beindította az ajtót és előre fordult, hogy lásson valamennyit az útból.
- Hová lesz a menet?
- Arra gondoltam sétálhatnánk egyet.
Hamarosan megérkeztünk a folyó partra, ahol már korábban sétálgattunk és beszélgettünk együtt. Kiszálltunk az autóból és elindultunk valamerre. Annyi mindent tudtam volna neki mondani és szerintem ő is nekem. Mégis csendben voltunk mind a ketten. Kezemet az övébe csúsztattam. Olyan jó volt hozzá érni. Így sétálgattunk csendben egy ideig, majd megállt és maga felé fordított. Nézett rám és nem mondott semmit. Zöld szemeibe néztem és mosolyognom kellett ő is így tett.
- Esküszöm neked, hogy nem emlékeztem, hogy ennyire szép vagy.
Még szélesebben elmosolyodtam.
- Nem olyan jó duma Harry.
Megfogta a derekam és közelebb lépett hozzám. Nagyon közel volt az arca az enyémhez.
- Nem merlek megcsókolni, mert félek, hogy nem tudom majd abba hagyni.
- Az nem baj – nevette el magát és gyengéden megcsókolt. Közben végigsimított a hátamon. Kezeimmel átkulcsoltam a nyakát. Az érintésétől még a hideg is kirázott.
- Nincs kedved nálam aludni? – kérdezte, mikor kicsit eltávolodott tőlem, de még mindig tartott.
- Áh, szóval erre ment ki a dolog. Nem.
- Miért?
- Mert szenvedtem miattad, most te jössz.
- Ne már! Ez kínzás.
- Sajnálom – nyomtam egy puszit az arcára.
- Valld be, hogy te ezt mindig is élvezted! – nézett rám hunyorítva.
- Mikkel nem gyanúsítasz? – mondtam ironikusan, mivel tényleg piszkosul élveztem.
- Szegény ártatlan engem elcsábítasz aztán meg…
- Sajnálom – ismételtem magam egy vállrántással.
- Ezt még vissza fogod kapni – fenyegetett meg szinte számba suttogva a szavakat.
- Állok elébe.
A sétánkból egy több órán át tartó csók csata lett. De legalább a délutánomat vele tölthettem.

2. Tizenhetedik

Sziasztok. :D Látom, hogy az oldal látogatottsága milyen szépen nő. Kicsit utána néztem néhány adatnak a weboldallal kapcsolatban. Meglepődve láttam, hogy nem csak Magyarországról érkeznek olvasók, hanem olyan országok szerepelnek, mint Ukrajna, Románia, de számomra a meglepő Svájc, Oroszország, Egyesült Királyság, Egyesült Államok, Belgium, Franciaország és még van pár ország. :DD Iszonyatosan meglepődtem, nem is gondoltam volna. :D A másik, hogy nem csak gépről, hanem mobilról és mindenféle kütyüről felmerészkedtek az oldalra. :DD Az első részt már 297x nyitották meg de nem ez a legnagyobb szám. A negyvenegyedik részt 559x. Komolyan itt hüledezek. Köszönöm szépen mindenkinek. :))) Roppant jól esik. Remélem ilyen szépen haladunk teljesen a blog végéig és megmaradnak a kedves olvasóim. :D Szóval jó olvasást a következő részhez.

Miután ezt megbeszéltük Harryvel ő azt szerette volna, ha együtt töltjük a napot. Én is erre vágytam mindennél jobban, de nem tehettem ezt Codyval. Az volt az első, hogy felhívtam és megbeszéltük, hogy találkozunk. Úgy hallottam a hangján, hogy ő már sejti, hogy mi a helyzet. Sőt már akkor úgy tűnt, mikor megpillantotta Harryt az ajtóban.
Amikor megérkeztem ő már ott volt. Megpillantott és nem próbálkozott öleléssel vagy csókkal, ahogyan szokott. Egy halvány mosolyt láttam ajka szegletében.
- Tudom, mi következik – tette zsebre a kezeit.
- Sajnálom.
- Én is.
Láttam rajta, hogy mennyire szomorúvá tettem. Borzalmas érzés volt így látni. Bebizonyította, hogy rengeteg mindent megtenne értem. Tudom, hogy fontos vagyok számára én meg így elbánok vele. Kedvelem őt. Nagyon is. De hazudnék, ha azt mondanám, hogy szerelmes vagyok belé, mert ez nem igaz. De ettől függetlenül ezt nem érdemelte tőlem.
- Hé, Shell, nehogy el kezd sírni! – lépett közelebb. – Nem kell, hogy rosszul érezd magad. Mind a ketten tudtuk, hogy mi lesz ennek a vége. Te magad is elmondtad, hogy nem akarsz hitegetni.
- Igen, csak szar érzés, hogy ezt tettem veled.
Megpróbáltam a könnyeimet visszatartani, hiszen nem nekem kellene sírnom. Én tettem ezt és vállalnom, kell a következményeket.
- Nem te tetted… Én is ezt akartam. Beszéltem Harryvel erről. Én is azt akartam, hogy ez így történjen. Neked szerettem volna jót.
- Köszönöm.
Erre elmosolyodott és széttárta a karjait én pedig oda bújtam hozzá. Azt hiszem, hogy idővel ő is boldoggá tudott volna tenni. Ebben biztos vagyok.
- Bánhatom majd pár év múlva, hogy kit dobtam el magamtól.
- Jó nagy szamár vagy – nevetett fel, mire a karjába bokszoltam.
- Azért ne legyél ilyen nagyra magaddal.
- Igen is!
Egymásra néztünk mosolyogva, majd ismét nevetésben törtünk ki. Reméltem, hogy a kapcsolatunk rendben lesz. Önzőség, de nagy szükségem van rá. Már csak az kellett, hogy Susieval megbeszéljek mindent. Ő következett. Direkt hamar haza értem, hogyha jönne, akkor már is neki eshessek.
Nem telt bele sok időbe. Nyílt az ajtó és a nappaliban ücsörögtem. Nagyot dobbant a szívem és izgultam, hogy köztünk is minden rendbe legyen. Azt éreztem, hogy jól haladnak a dolgaim. Már csak ő hiányzott.
- Szia – lépett be a szobába. – Nem hittem volna, hogy itthon leszel, főleg azt nem, hogy egyedül – nézett rám gyanúsan. – Mi van Harryvel? Csak azt nem mond, hogy nem békültetek ki – szemei kikerekedtek és leült mellém.
- De…
Kifújta a levegőt és nyugodtabbnak tűnt.
- Honnan tudtad, hogy mi történt?
- Aj, tudom, hogy egy gonosz dögnek tűntem az utóbbi napokban.
- Annál sokkal rosszabbnak – forgattam meg a szemeim.
- Rettentően sajnálom. Komolyan neked szerettem volna jót, mint ahogy közölünk szinte mindenki.
- Susie elmagyaráznád, hogy mégis hogyan.
Kicsit kényelmesebb pózba helyezte magát, majd elengedett egy hatalmas sóhajt.
- Rengeteget beszélgettem Harryvel rólad. Szerintem többet, mint bármelyik fiú. Lilivel semmi bajom, de nem ő a legjobb barátnőm… hanem te, még ha nem is azt érezted. De ez is egy terv része volt. Elsőnek, amikor Lili nem tudott hol lakni, az volt az ötlet, hogy a fiúknál éljen. De én megbeszéltem vele, hogy inkább nálunk. Te ezt támadásnak vetted, de képzeld csak el, hogy mi lett volna, ha még is csak náluk lakik… Akkor nem látott volna Harry minden nap. Akkor bizonyára teljesen kizártátok volna egymást. Így pedig szenvedett rendesen, ahogy te is. Aztán ez sem hatott. Azzal próbálkoztam, hogy eltávolodok tőled. Nem akartalak megbántani, csak azt akartam, hogy Harry úgy lássa, egyedül vagyok, hogy szükséged van rá.
Teljesen ledöbbenve hallgattam végig és azt sem tudtam, hogy mit kellene mondanom.
- Jézusom miket szövögetettetek a hátam mögött. Ugye ez minden, amiről tudnom kellene?
- Azt hiszem igen – mosolyodott rám. Aztán jó szorosan megölelt. – Túl könnyen lehitted, hogy ellened fordulok, ez azért egy kicsit fáj.
- Túl jó színész vagy – nevettem.
- Köszönöm. De jóváteszem. Szóval arra gondoltam, hogy ma egyedül fogsz itthon éjszakázni. Illetve azt hívsz meg akit csak szeretnél, hogy ne unatkozz.
Rám kacsintott és én megráztam a fejem. Susie még mindig ugyan az a Susie.
- Nincs rá szükség. Had teperjen csak – mosolyodtam rá ravaszul. Hiába békültünk ki, nem hagyhattam, hogy Harrynek ennyire könnyű legyen a dolga.

2. Tizenhatodik

Sziasztok. :) Sajnálom, hogy csak most hozom az új részt, de sok dolgom volt. Meg ezer a baj aztán nem volt időm. De megérkeztem. :)) Remélem vártátok és tetszeni fog. Jó olvasást! ;)

Párszor rá pillantottam aztán el is kaptam a tekintetem. Azt hittem, hogy soha sem fog megszólalni.
- Emlékszel Liam ajándékára? Mikor megismerted azt a srácot.
Csak bólintottam egyet.
- Meg amikor meséltél Jackről. Meg eleve, ha csak rád nézett egy fiú… - hatalmasat sóhajtott és idegesen a hajába túrt. – Most is valami ilyesmit érzek, csak sokkal erősebben – nézett a szemeimbe. – Ha tudnád, hogy mennyire féltelek itt hagyni. Attól féltem, hogy majd találsz valakit.
- Aztán te találtál – vettem oda neki.
- Igen – mondta szinte suttogva, majd gyorsan folytatta. – Beszéltem ma Lilivel.
- Harry. Nem kell magyarázkodnod.
Kínos volt a beszélgetés és a végére szerettem volna jutni.
- Volt köztünk valami. Én szerelmes voltam beléd. De egyszer mindennek vége. Jó volt veled és én megértem, hogy neked a turné fontos volt. Közben találtál valakit, aki jobban érdekel nálam. Ezzel nincs baj, hiszen szakítottál velem. Ne rontsuk el a kapcsolatunknak az emlékét. Jó volt, vége van, most már nem tartozunk egymásnak magyarázattal. Lehet, jobb lenne, ha nem találkoznánk ennyit, mert könnyebb lenne mind a kettőnknek. Hidd el én próbálkoztam is. Csak mivel én is itt lakom.
- De Shell -
- Nem kell mondanod semmit – vágtam a szavába. – Kicsit nehéz helyzet, mivel a srácokkal én is jóban vagyok. – Láttam rajta, hogy nagyon meg szeretett volna szólalni miközben beszéltem, de nem engedtem. - Abban bízom, hogy idővel jobb lesz ez és nem lesz ilyen nehéz
Olyan gyorsan történt minden, hogy ellenkezni sem volt időm. Harry karja derekamat fogta erősen, ajkait pedig enyémnek tapasztotta puhán és megcsókolt. Ezzel sikerült is belém fojtania a szót. Éreztem, hogy a vér arcomba fut és, ha nem tart a remegő térdeim bedobják a kulcsot. Ugyan úgy, mint amikor a stúdióban csókolt meg. Ezt ő is érezhette és láthatta, mert féloldalas mosoly ült az ajkán.
- Megengeded végre, hogy befejezzem a mondani valóm?
Hangtalanul, szemiben elsüllyedve bólintottam.
- Hülye vagyok. Tessék kimondtam. Az a furcsa, hogy én magam ezt észre sem vettem. A srácok figyelmeztettek. Susie minden nap elmondja és még Cody is. Még ő is beszélt velem. Sőt Lili is. Ennyi embernek kellett a szemembe mondania, hogy mekkora idiótának tart, ahhoz, hogy végre én is belássam. Lilinek ma megmondtam, hogy nagyon szeretem, de sajnos nem vagyok szerelmes belé. Amióta ismerlek nem is tudok másra úgy nézni. Próbáltam hidd el, mert hiányoztál nagyon. Azt hittem jót teszek, közben meg rohadtul elcsesztem. Sajnálom.
Ahogy beszélt hozzám egyre bátrabb, de izgatottabb is lettem. Egyértelmű volt, hogy ugyan azt érzi, amit én is. Láttam, hogy könnyesek a szemei.
- Nem akarlak Codyval látni, mert iszonyat féltékeny vagyok, hogy ő jobban bánt veled, mint én. Tudom, hogy most már komolyan el kellene döntenem, mit akarok, mert nem játszadozhatok veled és nem is akarok. Megértem, ha azt mondod, hogy nem, de mi lenne, ha újra kezdenénk?
- NEM! – vágtam rá azonnal. – Semmiféleképpen sem szeretném újra kezdeni Harry. Nekem sokat jelentett az az idő, amit együtt töltöttünk. Nem lehetne, hogy onnan folytatjuk? – mosolyodtam rá és hirtelen a feszes tartása kicsit elernyedt, majd egy széles mosoly kúszott az arcára. Talán nem ezt a választ várt. Néztünk egymásra, mint két idióta és vigyorogtunk. A szívem nagyon gyorsan kalapált és alig tudtam elhinni, hogy visszakaptam. Még nem is teljesen fogtam fel.
- Ahogy szeretnéd!
Meg akart csókolni, de mutató ujjam a szája elé tettem.
- És nagyon ajánlom, hogy engesztelj ki!
Erre hangosan felnevetett.
- Azon leszek.

2. Tizenötödik

Sziasztok. Ez most egy igazán érdekes részre sikeredett. Hosszabb, mint a többi és kicsit másabb is. Csak mert Shell szemszögéből írva egy csomó érzelem kimaradt. Úgy gondoltam, hogy ebben a részben minden szereplő adja ki azt, ami benne van. Szóval ez egy kicsit talán csöpögős és nyálas sztori lett. Aki nem szólalt meg, az is meg fog még majd.
Kijár ez a hosszabb, mivel rövid részeket hozok általában. De ne higgyétek, hogy ilyen kedves vagyok, ugyanis a rész vége lezáratlan. :P Izguljatok a következőig! ;) Jó olvasást. A kommenteket pedig nagy szeretettel várom :D

*Shell szemszöge*

A kávézóban üldögéltünk és jól éreztem magam Zayn társaságában. Tök jól elbeszélgettünk.
- Na, jó mondok valamit – köszörülte meg a torkát. – Valójában azért szerettem volna veled találkozni, mert mostanában Lissával tök sokat beszélgetek. Olyan kedves lány.
- Biztos, hogy ugyan arról a személyről beszélünk? – néztem rá felvont szemöldökkel. De be kellett látnom, hogy igen is igaza van. Lissa nagyon rendes csaj tud lenni. Kedveltem, egyre jobban.
Zayn elhúzta a száját.
- Nehéz eset a lány?
- Nem – mosolyodtam el. – Lissa nagyon aranyos tud lenni azokkal, akiket kedvel. Csak őszinte, túlságosan is.
- Mióta ismered?
- Az egyetemen ismertem meg. Osztálytársak vagyunk. Hallottad milyen szép hangja van – kacsintottam rá. – Ha engem kérdezel neki is nagyon tetszel.
- Igen?
- Láttalak titeket beszélgetni és furcsállottam is, de szerintem tetszel neki.
- Jó lenne, ha alakulna valami.
Én is szerettem volna. Zayn nagyon jó srác és csodálkoztam is, hogy amióta ismerem nincs is barátnője.
- Majd nem olyan feltűnően faggatom, jó?
- Zsír, köszi – mosolygott ő is szélesen, majd kortyolt egyet a kávéjából. – Akkor most beszéljünk rólad. Mi van Harryvel?
- Miért sejtettem, hogy ez lesz a téma?
Megrántotta a vállát egy vigyor kíséretében és várta a válaszomat. Felsóhajtottam.
- Köszönöm szépen, jól meg vagyok Codyval.
- Nem ez volt a kérdés.
- Aj, na, jó. Mit szeretnél tudni? Öm. Szeretem Harryt igen. Nem, Lilivel semmi bajom, csak a volt barátommal jár, a legjobb barátnőmet lenyúlta és a házunkba is beköltözött. Minden nap úgy megyek haza, hogy remélem Harry nincs ott, de nem mindig van ekkora szerencsém – húztam el a szám, majd egy mosolyt erőltettem. – Szóval király minden.
- Remélem, tudod, hogy ő is szeret téged.
- El tudom képzelni – forgattam meg a szemeim.
- Hidd el, szinte vele élek és tudom, hogy mit érez. Lili csak van neki.
- De ennek mi értelme? Akkor minek szédíti a lányt? Akkor csak simán szemét.
- Nem erről van szó, csak sokkal bonyolultabb ennél.
- Nem hiszem. Szerintem csak mi bonyolítjuk túl. Ne haragudj, hogy ezt mondom, tudod, hogy imádlak titeket, de várom, hogy elmenjetek.
- Ez igazán kedves – nevette el magát.
- Tudod hogy értettem.
- Igen – mosolyodott rám.
Még sokáig beszélgettünk, de úgy gondoltam, hogy lassan haza kellene indulnom. Lissa és Zayn akciót is el kellett indítanom.

*Cody szemszöge*

Már az asztalon doboltam az ujjaimmal. Késett egy csomót és már kezdtem aggódni, hogy nem fog eljönni. Aztán nagy nehezen mégis csak betoppant.
- Szia. Sajnálom, hogy késtem, siettem, ahogy tudtam.
- Shelltől ezt minden nap megkapom – forgattam meg a szemeimet, mivel ez nagyon is megszokott volt. Helyet foglalt a velem szemben lévő széken és rám pillantott, hogy miért hívtam ide. Hirtelen, amit kitaláltam a fejemben összekuszálódott.
- Figyelj, nem vagyunk annyira, hú de jó barátok. Szerintem soha nem is leszünk, annak ellenére, hogy nem ismerjük egymást. A legnagyobb balféknek tartalak, kimondom kerekperec.
Láttam, hogy türelmesen várja, hogy mi lesz a kimenetele ennek a beszélgetésnek.
- Rendben ezt tudjuk, továbbá?
- Továbbá – dörzsöltem össze a tenyereimet. – Akár milyen hihetetlen én komolyan szeretem Shellt. Neki szeretnék jót és csak is miatta beszélek veled. Most ugye bár együtt vagyunk, de tudom, hogy nem boldog, így én sem vagyok az. Nem vagyok te, így talán soha nem lesz mellettem olyan boldog, mint melletted. Nem kérhetlek meg, hogy hagyd Lilit a fenébe és Shellt válaszd. Főleg akkor ne, ha te nem ugyan azt érzed, amit ő. Bár ezt kétlem, mert csak rátok kell nézni.
 Nehéz volt erről beszélnem neki, de muszáj voltam megtenni Shell érdekében. Magamtól sosem jutott volna az eszembe, hogy vele beszélgessek. Láttam rajta, hogy gondolkodóba esik. Én lennék a legboldogabb, ha Shell mellettem lehetne, de tudtam, hogy neki ez nem jó. Akkor meg semmi értelme nincsen. Nem éreztem azt, hogy engem csak szédítene, mivel ő a legelején megmondta, hogy mást szeret. Ez a más pedig Harry. Bármennyire is fájt elfogadni ez volt az igazság. Lehet nagyképű dolog tőlem, de semmivel sem tartottam magamnál jobb srácnak.
- Nem tudom, hogy mit szeretnél ezzel elérni. Nem értem, hogy neked ez mire jó.
- Cody nem olyan könnyű a helyzetem, mint ahogy azt te gondolod.
- Lehet, de én akkor sem török össze olyan embereket, akiket elvileg szeretek. Te és Susie vagy most a legmocsokabb ember, akikkel valaha találkoztam, pedig elvileg ti vagytok az életében a legfontosabb személyek. Én bárhogy is hajtanék, sosem tudnék a helyetekbe lépni és nem is akarok, de egy hatalmas űrt kellene most Shell szívében betölteni.
- Hidd el nekem sem könnyű ezt látni – fakadt ki hirtelen. – Azt hittem jót teszek közben meg…
- Hozd helyre.
Láttam, hogy egyre idegesebb. A hajába túrt és elém tolt egy újságot.
- Látod ezt? Ezek a szennylapok csak arra várnak, hogy valami hülyeséget firkáljanak rólam, rólunk. Máris annyi mindent kitalálnak. És ne hidd azt, hogy nem lesz holnap tele az újság képekkel, hogy Harry és a volt barátnője újdonsült barátja milyen jót csevegtek. Esetleg színeznek a történeten, hogy veszekedtek és székeket borítottak, vagy hasonlóak. Jobb, ha azt is tudod, hogy amióta Shell szerepelt az újságban mindent tudnak róla. Bizonyára már rólad is.
Meg akartam szólalni, de amit kinyitottam a számat rögtön közbevágott.
- Paranoia? Oh, nem! Hidd el nekem, hogy ez nem paranoia, hanem ez nagyon is komoly dolog.
Ajkamba haraptam és kicsit le voltam döbbenve. Erre a remek magyarázatra nem számítottam, de még mindig nem értem el a célom. Azt szerettem volna, ha tesz valamit, valamit, amivel jóváteheti a hibáját.
- A hírneved és az, hogy mit gondolnak rólad az emberek sokkal fontosabb, mint a saját boldogságod? Szar lehet, hogy nincs saját akaratod és nem te döntesz a saját életedben.
Felálltam és nem terveztem tovább maradni. Úgy gondoltam, hogy mindent elmondtam.
- Ezen azért gondolkodj el egy csöppet, Harry. Csá.

*Shell szemszöge*

Sokat gondolkodtam azon, amit Zayn is mondott nekem, meg, amit én éreztem. Mindig ugyan arra jutottam, hogy én semmit sem tudok tenni. Én már elmondtam Harrynek a véleményemet. Nyilván nem mindet, de nem tudok vele napokon át beszélgetni. Így is elég ciki volt, amikor a lakásunkban volt, de nem miattam, hanem Lili miatt. Vagy amikor ő látott meg Codyval. Ilyenkor mindig sokkal boldogabbnak tetettük magunkat, mint amilyenek valójában voltunk.
A házunkban már sötét volt. Arra következtettem, hogymindenki alszik. Próbáltam nesztelenül besurranni. De sajnos nem igazán sikerült, mert Lili felkelt.
- Ne haragudj – suttogtam oda. Hihetetlen, hogy a saját házamba nem mehetek be.
- Shell?
- Tessék?
- Felkapcsolnád a villanyt?
Oda mentem a kapcsolóhoz és felnyomtam.
- Nincs kedved egy kicsit beszélgetni?
Valahogy nem volt kedvem hallgatni az ő hülyeségeit. Elég volt mára Zayn is, de valahogy mégis érdekelt mit szeretne tőlem. Erősnek éreztem magam és úgy gondoltam, ha olyan irányba megy el a beszélgetés, akkor elmondom neki az igazat mindennel kapcsolatban. Azt a két csókot Harryvel, a véleményemet arról, hogy a kanapénkon alszik és a többi.
Leültem az egyik fotelbe és felé fordultam.
- Tudom, hogy nem igazán kedvelsz engem.
Erre nem tudtam válaszolni. Nem ismertem, csak pár dolgot tudtam róla, de ez nekem elég is volt.
- De tudnod kell, hogy nem vagyok olyan szemét, mint ahogy gondolod. Nem tehetek arról, hogy Harry szakított veled. Akkor még nem is ismert. A turné közben kovácsolódtunk össze. Valójában a beszélgetésünk azzal kezdődött, hogy rólad mesélt. Sőt mindig rólad beszélt. Aztán egyik nap megkértem, hogy ne tegye, mert én is hasonlóan érzek iránta, mint ő irántad. Aztán egy kis ideig nem is nagyon beszélgettünk. Egyik este pedig sokat ittunk és történtek a dolgok…
Egy kérdés nagyon ott motozott a fejembe. Meg akartam kérdezni és úgy éreztem, hogy meg is tehetném, de hirtelen nem volt hozzá pofám. Csak nem kérdezhetem meg, hogy lefeküdtek-e már.
- Most ezt miért meséled nekem? Nem tartozol magyarázattal.
- Azért, mert tudom, hogy elítélsz. Ezt szeretném elkerülni. Tudom, hogy szeret téged. Nem tudom, hogy láttad-e már az újságokat. De tele van azzal, hogy ezt a szerelmi négy szöget –mivel már Cody is benne van -, elemezgetik. Tudok a csókotokról, ami akkor csattant el, mikor ketten voltatok a stúdióban. Szinte azonnal elmondta nekem és valójában meg sem lepődtem rajta. Én nem fogok lemondani Harryől mert szeretem. Szerelmes vagyok. Így meg tudsz érteni engem. De ha úgy esne, hogy mégis csak téged választ, akkor tudomásul fogom venni. Akkor nem próbálkozom be semmivel. Az pedig, hogy itt vagyok roppant szemét húzás volt tőlem. Rettentően sajnálom. Ha lett volna más választásom, akkor nem így teszek… És igazából a másik ötletem az volt, hogy a srácok közös házában leszek, de Susie lebeszélt róla. Kedves volt és felajánlotta a házatokat. Tudom, hogy e miatt is mérges vagy rám.
- Sajnálom, hogy Harry barátnője vagy – húztam el a számat egy keserű mosolyba. – Ha nem így lenne tudom, hogy nagyon jóban lehetnénk. Nekem semmi komoly bajom nincsen veled. Csak -
- Azt érzed belemásztam az életedbe. Tudom. Tényleg sajnálom, de mit tehetnék? Nem lennék képes csak úgy kimászni. Ezt is sajnálom, de szerintem te megtudsz érteni.
- Köszönöm, hogy elmondtad – felálltam, hogy elmenjek lefeküdni. Aztán még is csak visszafordultam és nem konkrétan kérdeztem rá, de célozgattam.
- Mennyire komoly a kapcsolatotok?
Láttam, hogy kicsit vörös az arca.
- Nem tudom, hogy mire gondolsz. Én azt érzem, hogy komoly. De nem tudom, hogy ő hogyan gondolja.
Felsóhajtottam és láttam, hogy nem megyek ezzel semmire. Engem meg érdekelt a dolog, szóval rákérdeztem.
- Aj, szóval én arra lennék kíváncsi, hogy… na … szóval, hogy ti ketten? Köztetek volt-e már? Az?
Ugyan olyan kellemetlenül éreztem magam, mint ő. Tiszta pirosak voltunk mind a ketten és egy roppant zavart mosoly volt mind kettőnk arcán.
- Igen… - mondta ki habozás után. Hátat fordítottam neki és elhadartam egy jó éjszakát, majd a szobámba mentem és egyszerűen sikítani, ordítani akartam.

***

- Jó, jó, tudom! – nevettem fel és próbáltam eltakarni Cody elől a billentyűket, hogy ne szóljon bele a játékomba.
- Dehogy tudod, ha tudnád, akkor úgy csinálnád – kezdett el csikizni, mire ismét nevetni kezdtem. – Eljátszod most már normálisan?
- Igen is főnök – húztam ki magam. – De csak abban az esetben, ha maga nem szól közbe.
- Rendben van. Magácska csak játsszon, én innen nézem.
Vettem egy mély levegőt és próbáltam a zongorára figyelni. Egészen jól ment. Néhol volt egy két elütés de a kritikus részeken már túl voltam, mikor megéreztem a leheletét nyakamon. Kirázott a hideg és hirtelen nem is tudtam folytatni.
- Már majdnem sikerült! Cody! – nyavalyogtam.
- Sajnálom, ezt nem tudtam megállni.
- Szemét – tettem karba a kezeimet.
- Na, jó, megmutatom az egészet neked jó?
Elkezdte ő is és ámulva néztem. Ez a srác… Bármihez ér jól szól, a kezei közt legyen az gitár, zongora, hegedű vagy tudom is én mi. Nem tudom, hogyan lehet ilyen zseni és még a hangja is jó.
- Te leszel a példaképem – vigyorodtam rá, mire egy puszit nyomott ajkaimra.
Ekkor megszólat a csengő.
- Tuti Susie vagy Lili – mondtam durcásan. – El van rontva a mókánk.
Felálltam, hogy ajtót nyissak. Kissé ledöbbentem, mikor Harryt pillantottam meg. Számíthattam volna rá.
- Szia – köszöntem kedvesen. Kicsit beljebb tessékeltem. – Lili nincs itt.
Ekkor már Cody is feltűnt mögöttem.
- Sziasztok. Öm... Valójában, nem is vele szerettem volna beszélgetni, hanem veled.
- Most nem igazán alkalmas – húztam el a számat. Nem leszek szemét Codyval, ezt tényleg nem érdemli, hogy én betessékeljem Harryt, őt meg elküldjem a fenébe, hogy mi beszélgethessünk.
- Én menni készültem – vette a cipőjét Cody. – Szóval csak nyugodtan.
- De nem kell menned – néztem rá bűnbánó szemekkel. Szarul éreztem magam e miatt.
- Nem, komolyan megyek.
Felvette a holmiját és kilépett a küszöbön. Majd visszafordult és megfogta az arcomat. Megcsókolt lágyan.
- Szia – suttogta és valahogyan most máshogyan hangozott. Olyan keserű volt.
Bezárta maga mögött az ajtót és ketten maradtunk Harryvel a lakásban.