Huszonhatodik

Egy rossz hírrel is jöttem. Holnap és szombaton nem tudok új részeket hozni. Mint már mondtam utol értem magamat és sajnos nincs időm új részeket írni. Holnap egész nap a színházban próbálunk reggeltől estig. Szombaton pedig reggel próba és bent leszünk végig a színházban, este pedig Gála. Ne haragudjatok, csak annyira túl vagyok hajszolva. :// De nagyon örülnék, ha ez alatt a két nap alatt írnátok kommenteket heten-nyolcan. Az nagyon jól esne! :) Na most, hogy újabb információkat tudtatok meg rólam, jöhet az új rész. Jó olvasást! ;)

- Nem hiszem el! – járkált fel s alá a szobámban. – Ell, most már mindenki tud rólam. Jézusom.
Tudtam, hogy milyen borzalmas érzés is ez. Én is átéltem, bár nekem nem tartott sokáig, mivel hamar tisztáztuk, hogy csak barátok vagyunk. Ami persze már nem igaz, de ezt csak mi ketten tudtuk és senki más.
- Figyelj, most már kiderült, de mindegy, mert nektek komolyabb a dolog. Ha együtt akartok lenni sokáig, akkor mindenki tudta, hogy egyszer ki kell majd mondani.
- Jó, de nem számítottam rá, hogy most.
A járkálás közben a képet vizsgálta, amit twitteren találtunk, amikor pont csókolóznak ők ketten.
- Most majd biztosan kapom a gyűlölködő üzeneteket.
- Nem hiszem – próbáltam nyugtatni. – Ha Niall beléd szerelmes, akkor a rajongóknak ezt el kell fogadniuk. Ők is tudják, hogy az ő szerelmük majdhogynem lehetetlen.
Olyan nyugodtan tudtam beszélni, pedig ha hasonló helyzetben lettem volna, mint ő, akkor szerintem nála is jobban kiakadtam volna.
- Meg oké, hogy kiderült, de így? – nézett rám értetlenül. – Nekünk kellett volna elmondani.
Értettem, hogy ezen problémázik én is ezt tettem volna. Megcsörrent Su telefonja, ő pedig összerezzent az ijedtségtől. Mivel tegnap már egy zaklatója volt. Megnyugodott, mikor látta, hogy Niall az. Én úgy döntöttem, hogy haza megyek, ők pedig ezt megbeszélik.
Harry áthívott magukhoz, mivel Lou barátnőjénél volt én pedig szívesen átmentem hozzá. Mi ketten is a Niall és Susie témát feszegettük.
- Teljesen magát hibáztatja, attól fél, hogy Su mérges most rá – mondta sóhajtva.
- Oh dehogy mérges, szerintem nem is tudna rá haragudni.
- Te tudnál rám? – kérdezte incselkedve.
- Persze… - mondtam nevetve. Ő pedig szomorkásan lesütötte a szemeit. – Mondjuk, ha azt mondanád, hogy nem szeretsz.
Erre lágyan rám mosolyodott és megsimította az arcomat.
- Akkor soha sem leszel rám mérges.
Harryvel egész nap csak feküdtünk a kanapén és filmeket néztünk, amikre valójában nem is figyeltünk, mivel végig csak beszélgettünk. Nagyon jól éreztem magamat még mindig vele, sőt egyre jobban. Jó volt, így, hogy már mind a ketten tisztában voltunk a másik érzéseivel.
- A srácoknak mikor mondjuk el?
- Nem te mondtad, hogy tartsuk titokban? – simított ki egy tincset arcomból.
- De, csak egyszer muszáj lesz. Meg haragudnak, ha nem szólunk.
- Amikor szeretnéd. Engem nem zavar, ha tudnak róla.
- Még ne mondjuk el, majd kicsit később – döntöttem el. Még nem szerettem volna nagydobra verni, mivel kitudja, hogyan alakul a kettőnk kapcsolata. Azt éreztem, hogy ez most komoly, legalábbis az én részemről nagyon-nagyon komoly. Felőle is ugyan ezt éreztem, de még kicsit tartottam, hogy mi van, ha ez nem nagyon működik hosszabb távon közöttünk. A fiúknak pedig nem kell mindenről azonnal tudniuk. Idővel majd megtudják.
- Rendben – nyomott egy puszit homlokomra. Már hét óra volt és anya, ma otthon volt szóval, nem terveztem, hogy sokáig maradok. Anya sem tudott semmit, de ha Harry nem mondhatta senkinek, akkor nekem is így kellett tennem. Kibontakoztam Harry karjaiból és felültem a kanapén.
- Lassan mennem kellene.
- Már is? – pattant fel mellettem és kissé szomorú szemekkel nézett rám.
- Már is – mondtam én is hasonlóan. Nem szerettem volna még indulni igazából.
- Aludj itt – vigyorodott rám csillogó szemekkel.
- Harry megőrültél? Veled egy üres házban? Na, nem – mondtam nevetve, de ő még mindig huncutul nézett rám. Tudjuk, hogy milyen Harry… Nekem pedig eszem ágában sem volt maradni estére.
- Ezt a lehetőséget inkább kihagynám.
Erre ő is elnevette magát. Biztos voltam abban, hogy komolyan gondolta, mivel ő már csak ilyen, de nem igazán sértődött meg.
Nehézkesen indultam el tőle hazafelé. Közben pedig vigyorogtam, mint valami hülye. Annyira boldognak éreztem magam. Harmadik napja, vagyis második napja, hogy együtt vagyunk, és ennél szebbet el sem tudtam képzelni.