Harmincadik

Reggel korán ébredtem és azzal kezdtem. Kinyitottam az ablakomat és szippantottam egy jó mélyet a reggeli friss levegőből. A nap már most is erősen tűzött. Meleg lesz ma. Annyira boldog voltam, hogy a srácokhoz ma átugrunk utána pedig Harryvel lehetek egész nap. Erre vártam már régóta és végre sikerült elérnem. A tegnapi nap is a végére jól alakult. Felvettem egy lenge szürke atlétát meg egy fehér rövidnacit, a hajamat pedig összefogtam lófarokba. Ma nem öltözködtem nagyon, csak valami kényelmesre vágytam.
- Jó reggelt! – köszöntöttem anyát, aki a konyhában sürgött-forgott.
- Neked is kicsim. Kérsz palacsintát?
- Naná!
Helyet foglaltam és figyeltem, ahogyan anya készíti a finomságot. Jó kedvében volt és végre én is annyira boldognak éreztem magam.
- Ma merre mész?
- Susieval átugrunk a srácokhoz.
- Nagyon jóba lettetek, mi?
- Igen, azt hiszem. Nagyon rendesek mind.
Anya erre nem válaszolt ő még mindig annál az elvénél állt, mi szerint híres emberekkel nem szabad jóban lenni, mert csak csalódik az ember. Meg nem igazán örült annak sem, hogy így is benne vagyok a köztudatban, mint a srácok egy jó barátja. Harry sem volt a szíve csücske mióta egyszer későn jöttem haza. De eldöntöttem, hogy hamarosan bemutatom neki. Csak még mindig tartottam, hogy túl hamar kitudódna. A reggeli után felmentem a szobámba és láttam, hogy barátnőm kétszer is hívott. Gyorsan visszahívtam.
- Szia Susie.
- Shell, jól vagy?
- Persze – válaszoltam vidáman és nem értettem a kérdését.
Az ő hangja kicsit aggódó volt, de a válaszom után felsóhajtott megkönnybülten.
- Ennek örülök. Figyelj, az ilyenekkel nem kell foglalkozni. Lehet fele sem igaz, ha meg mégis akkor sem kell elkenődnöd. Beszélj vele, biztosan kiderül mi az igazság.
Néhány pillanatig csak értetlenül pislákoltam és nem tudtam eldönteni, hogy miről beszél. Aztán pedig rá kérdeztem és kicsit idegessé váltam.
- Su te miről beszélsz?
- A cikkekről. Shell te nem is olvastad őket?
- Milyen cikkek?
- Shell, ne legyél nagyon kiakadva jó? – kérdezte és ettől éreztem magamat egyre idegesebbnek, hogy azt sem tudtam, hogy miről van szó, de már nyugtatgatott.
- Mondd már, hogy mi a fenéről beszélsz! Nem értek semmit sem.
- Küldök egy linket. Majd hívj vissza, ha elolvastad.
Letette a telefont én pedig a laptopomat a kezembe vettem és lehuppantam vele az ágyra. Gyorsan bekapcsolt, de én még is ott sürgettem, mert örökkévalóságnak tűnt. Susietól már érkezett is az a bizonyos link és rá kattintva egy igen csak érdekes címet olvashattam:
Amikor a One Direction legfiatalabbik tagja elszabadul
Rémülten görgettem le a képernyőt és néhány képet megpillantva azt éreztem, hogy menten elbőgöm magam. Még végig sem bírtam olvasni. A lényeg csupán annyi volt, hogy Harry mennyire hatalmas nőcsábász. Képeken lányokkal volt és bennem egekig ment a pumpa. Miért van lányokkal, amikor neki barátnője van. Jó lehet, hogy senki sem tud róla, de attól még itt vagyok. Annyira ideges voltam, hogy csak percekkel később vettem észre, hogy nem csak a könnyek szöknek ki szememből, hanem szabályosan zokogok és ráz a sírás. Borzalmasan éreztem magam. Van ennek így értelme?