Huszonegyedik

- Aztán pedig már hallottam is, hogy kopognak az ajtón – folytatta Su a történetét. – Kinéztem és nagyon meglepődtem, mert Niall állt ott. Meg sem beszéltük meg semmi. Át jött hozzánk. Anya itthon volt és bemutattam neki Niallt. Anya kérdezte, hogy a barátom-e. És ő rávágta, hogy igen. Aztán pedig fent a szobámban bocsánatot kért, persze én nem voltam rá mérges sőt, örültem neki. És megcsókolt.
Szinte szétvette a boldogság miközben mesélte. A vigyorát le sem lehetett vakarni, de eszem ágában sem volt. Elképzeltem őket magam előtt és tetszett a látvány. Aranyosak nagyon együtt.
- Ez remek! – ujjongtam vele együtt.
- Annyira boldog vagyok. És érzem, hogy ez sokáig fog tartani. Na és veletek mi volt tegnap?
- A twitterre gondolsz?
- Igen – vigyorgott rám.
- Csak annyi, hogy te is láttad a képeket és a szövegeket. Harry pedig megvédett, hogy csak barátok vagyunk. Amit ez kiderült rögtön mindenki elkezdett szeretni…
- Na, akkor ennek lehet örülni! – bökött oldalba. Igen lehetne, de én már nem tudtam. Mióta észhez tértem, vagy pont, hogy most ment el az eszem, de amióta tudtam, hogy többet érzek Harry iránt, azóta a barátság nekem nem volt elég. – Mindenki szeret, meg biztosan irigyelnek is, hogy ennyire jóban vagy a srácokkal.
- Gondolom… - mondtam kedvetlenül.
Susie felsóhajtott és szerintem már tudta is a dolgot. Igazság szerint ő mind végig tudta, csak én nem akartam neki hinni.
- De neked tetszik Harry.
- Nem! - vágtam rá. De kit akartam már ekkor becsapni? Beláttam, hogy ez így nem mehet tovább. – Vagyis de… Csak tudom, hogy nem lehet semmi.
- Miért ne lehetne?
- Mert ő barátként tekint rám. Az egyik legjobb barátja ként, akiben megbízhat. Ha kiderülne, hogy mit érzek, akkor talán eltávolodnánk egymástól.
Egy kicsit csendben maradtunk és Sun láttam, hogy valamin töri a fejét. Talán ő is rájött, hogy igazam van. Nem szerettem volna kockáztatni. Túl fontos volt nekem ahhoz, hogy a barátságunk véget érjen.
- Ell, gondolkodtál már azon, hogy azon a nyáron miért csókolt meg?
- Igen…
- És tudod?
- Gondolom, mert vonzódott hozzám.
- Pontosan!
- De utána megbeszéltük, hogy barátok leszünk…
- Megbeszéltétek, de te azóta, sem úgy nézel rá. Mi van, ha ő sem rád?
Ezt csak akkor tudhatnám meg, ha mondjuk, megkérdezném, de ez nem történhetett meg. Ha eddig bírtam, akkor ez után miért ne lennék rá képes?
Susie felpattant az ágyam széléről és rám vigyorodott.
- Van egy tervem. Keresünk neked valami nagyon csinos ruhát. Rávesszük Harryt, hogy beléd essen, ha eddig még ez nem történt volna meg! Bolondíts magadba – nevette el magát. Aztán már a szekrényem előtt állt és nagyban kereste az ideális ruhát én pedig ültem az ágyon és az járt a fejemben, hogy nekem mennyire bolond barátnőm is van. Akadtak persze jó ötletei is. Örültem, hogy végre elmondtam neki is végre, amit ő már eddig is tudott.