Huszonnyolcadik

Másnap nem voltak olyan sokáig a fiúk és meghívtak minket a közös házukba. Fél hét körül érkeztünk meg Suval a fiúkhoz. Amikor beléptünk láttuk, hogy nem csak ők vannak ott, hanem néhány haverjuk is. Bemutatkoztunk nekik is. Sokat faggatták Niallt és Susiet. Aztán pedig rám és Harryre kerül a sor. Mi persze továbbra is azt mondogattuk, hogy nincsen semmi. Hiszen csak barátok vagyunk. Louis pedig vigyorgott rám, mint valami félnótás, de hallgatott. Reméltem, hogy nem túl feltűnő.
- Majd a forgatások után elmehetnénk szórakozni. Tudok egy nagyon jó helyet sok csajjal – kacsintott Harryre Adam, akit most ismertünk meg.
- Remek, ott leszek – vigyorodott el.
Ez valahogy bántotta a fülemet. Ott leszek? Jó értem én, hogy a látszatot fenn kell tartani, de ez valahogy még is rosszul esett. Rá kellett jönnöm, hogy Harry rengeteg lánnyal kavarhatott előttem. Persze tudtam, hogy volt egy kettő, de ahogy Adammel beszélgettünk számomra az derült ki, hogy nem nagyon volt olyan estélye, mikor nem fogott ki valakit. Legalábbis én nagyon ezt értelmeztem. Féltékeny lettem. Ez normális nem? Végül is egy eléggé ismert személy a barátom, akkor normális, hogy féltékeny vagyok igaz? Annyi lány van oda érte, mennyi az esélye, hogy engem sokáig megtart?
- Ell, figyelsz? – húzta el a kezét szemeim előtt Liam. – Olyan mintha nem egészen lennél itt – mosolyodott rám barátságosan a többiek is rám figyeltek.
- Bocsi – ráztam meg a fejem. – Csak kissé fáradt vagyok.
Ekkor Erik kezdett bele egy nagyobb történetbe és a többiek rá figyeltek. Harry mellettem ült és megbökött, hogy rá figyeljek.
- Minden rendben Shell?
- Persze – mosolyodtam rá. Nem szerettem volna megemlíteni neki, hogy mi miatt érzem, most magamat kicsit rosszul, mivel tudtam, hogy semmi okom féltékenynek lennem. – Tényleg csak fáradt vagyok.
Füllentettem ismét. A többiek nevetésben törtek ki és mi is úgy tettünk, mintha figyeltünk volna és jót szórakoznánk azon a bizonyos történeten. Aztán pedig telt múlt az idő és egyre később lett. A srácokkal sokat nevettünk és jó volt megismerkedni a barátaikkal is. Tényleg jó este volt, de nekünk mennünk kellett. Harryvel csak arcra puszival köszöntünk egymásnak és komolyan hiányzott, hogy megöleljen, de mindenki előtt nem szerettük volta, hogy annyira feltűnőek legyünk. Szóval csak ennyit búcsúzkodtunk egymástól és még az este kaptam tőle egy aranyos kis üzenetet, amire válaszoltam is. Aztán pedig sikeredett egy hatalmas számlát csinálnom, mivel hajnalig üzeneteket váltogattunk egymás között. Ezek után az álom nyomott el.
Néhány napig pedig nem is beszélgettünk egymással, mivel ők azt a bizonyos klipet forgatták és nem sok idejük maradt. Amikor Harry felhívott, akkor sem tudtunk valami sokat beszélgetni, mert vagy a fiúk is ott kiabáltak a háttérben, vagy hulla fáradt volt és nem sok kedve volt telefonozgatni. Én ezt meg tudtam persze érteni és nem is akadtam fenn ezen, csak egyszerűen kezdett hiányozni. Susieval is ugyan ez történt csak ő nem tudta, hogy velem is.
Aztán pedig jött az a buli, amiről Adam mesélt még a fiúknál. Nem hívtak sem engem, sem pedig a barátnőmet és az egész estét át izgultam és abban reménykedtem, hogy nem történt semmi sem. Megbízom Harryben nem arról van szó, de a lányokban nem igazán, akik az nap este körbevehették.
- Szerinted ilyenkor a fiúk kavargatnak mindnekivel?
Susie az ágyon feküdt és az újság olvasásába volt belemerülve. Kicsit meglöktem, hogy feleszméljen, hogy neki szánom a kérdésemet.
- Nem tudom Shell. Lehet… Niall biztosan nem csinál sem Louis vagy Liam, mivel barátnőjük van.
- Akkor Harry és Zayn?
- Hát lehet. – Válasza után vigyorogva nézett rám. – Csak nem félted Harryt?
- Mi? Nem! Persze féltem, hogy ne csináljon hülyeséget, de azt csinál, amit akar. Csak kérdeztem.
Hitetlenkedve nézett rám én pedig az újságban kezdtem neki mutogatni ruhadarabokat csak, hogy eltereljem a témát. Igazán jól sikerült.