Huszonhetedik

Ez a rész nem lett egy nagy szám, de még mindig nagyon fáradt vagyok. Tegnap a gálám remek lett szóval gondoltam vége ennek az egésznek és egy új résszel tartozom nektek. Talán még ma hozok még egyet. Jó olvasást! :) ;)


Másnap a srácok egy klipforgatásra invitáltak meg minket Suval. Mi pedig szívesen mentünk. Eléggé fülledt nyári nap volt a mai. Rövidnadrágot vettem fel meg egy atlétát, amin virágok voltak. Még így is majd meggyulladtam.
- Minden rendben van már? – kérdeztem Susietól.
- Niall azt hitte, hogy mérges vagyok rá, de ez nem igaz. Egyszerűen zavar ez a dolog, hogy mindenki rólunk csámcsog, de én nem tudnék vele szakítani.
- Majd úgy is csillapodni fog ez az egész. Csak tegyél úgy, mint eddig is. De legalább most már nem kell titkolóznotok.
- Ennyi előnye van – mosolyodott rám.
Miközben a fiúk forgatására igyekeztünk sokat kérdezgetett Harryről. Azt mondta, hogy mostanában kevesebbet beszélek róla. Meg arról faggatott, hogy most mi van velünk én pedig azt bizonygattam, hogy nincsen semmi. Barátok vagyunk. Nem tudom, hogy mennyire hitt nekem, de szerintem elhitte, vagy legalábbis rám hagyta, mert hamar befejeztük a témát. Még nem mondtuk senkinek. Még csak mi ketten tudtuk Harryvel és egyelőre ez így jó volt.
- Sziasztok, lányok – köszönt Zayn, aki kint cigizett. Furcsa volt mindig őt így látni, pedig már sokszor volt alkalmam. Gyűlölöm a dohányzást, meg a cigi füstöt. Sokszor akartuk már leszoktatni. De ő nem akart. Féltettük a hangját meg persze az egészségét.
- Zayn, Zayn… - mondogatta Su.
- Mi az? – vigyorodott el. Persze tudta, hogy most jön a szokásos hegyi beszéd, de nem mert, nem volt kedvünk magunkat ismételni sokadjára is.
- Jányok! – jött oda Harry is.
Két-két puszival köszöntünk egymásnak és az egyikből majdnem szájra puszi lett. Harry elröhögte magát én pedig a vállába bokszoltam és reméltem, hogy senki sem látta, a mi kis jelenetünket. Szépen lassan, mindenki oda gyűlt. Niall és Su olyan aranyosak voltak most is. Összeillettek nagyon és nem szerettem volna, hogy ha a nyilvánosság miatt válnak szét az útjaik. Egyenlőre, úgy tűnt, hogy ez sem választja szét őket.
A srácoknak szóltak, hogy most már vége van a szünetnek így menjenek vissza. Suval mi is végignéztük a folyamatot, ahogyan egy klip készül. Rettentő vicces volt, főleg Louis és Harry. Valamit mindig elrontattak, vagy valamiből mindig viccet csináltak. Mi pedig ezeken jókat szórakoztunk.
- Harry olyan helyes srác nem? – kezdett megint bele vigyorogva.
- Igen az… - rántottam meg a vállam, miközben őt néztem.
- Na Ell! – bökött meg.
- Mi az? – néztem rá értetlenül.
- Ne mond azt, hogy nem tetszik. Tudom, hogy tetszik!
- Persze, hogy tudod, mivel én mondtam el neked.
- Akkor meg?
- Mi akkor meg?
- Miért nincsen semmi?
- Mert ez nem így megy – vigyorodtam el és borzalmasan tudtam füllenteni.
- Pedig biztos vagyok benne, hogy neki is bejössz.
Én pedig abban voltam biztos, hogy ennél sokkal többet érez irántam. Ezt tudtam, de nem szerettem volna hangosan kimondani.
- Na majd én teszek rólatok – kacsintott egyet. Talán meg kellett volna mondanom, hogy erre már semmi szükség. De nem tettem. A fiúk keményen dolgoztak és mindenki megdicsérte őket, hogy milyen jó volt velük. Meg azt is elmondta, hogy majd holnap folytatják és még ezen a héten el is készülnek vele. Harry a cuccait pakolgatta és úgy döntöttem, hogy oda megyek hozzá. Valami dalt dúdolgatott és nem hallotta, hogy érkezem. Hátulról átöleltem és egy puszit nyomtam a nyakára.
- Remélem nem Louis vagy – mondta nevetve, persze tudta, hogy nem. – Szia, Shell – felém fordult.
- Ügyesek voltatok ma.
- Köszönjük szépen.
Meg akart csókolni, de én elhúztam a fejemet.
- Meg látnak – mondtam megjátszott szigorral, majd elmosolyodtam.
- Nem fognak.
Oda húzott magához és az ajkaink egymásnak értek, majd heves csókcsatába kezdtünk, amikor meghallottam mögülünk egy kuncogást mi pedig, mint a madarak szétrebbentünk.
- De hát fiatalok – mondta nevetve Louis.
Éreztem, hogy elpirulok és Harry egy vigyorral az arcán nézett rám és valami olyasmire gondolhatott, hogy upsz lebuktunk.
- Szia Lou – szólaltam meg én elsőként.
- Én mindig is tudtam, hogy van itt valami köztetek.
Jó hülyeség lett volna tagadni. Valami hülye dumát elsütni, hogy csak a rágómat kerestük vagy ilyesmi… Lebuktunk.
- Figyelj, ne mondd senkinek, jó?
- Huh, haver sokba fog ez neked kerülni – nézett barátjára ravaszul.
- Majd mi szeretnénk elmondani, csak még nem most – mondtam.
- Jó, jó hallgatok.
Még mindig ott volt az a vigyor az arcán és nem tudtam, hogy komolyan beszél vagy sem. Harry azt mondta, hogy nem foga elárulja, de most már hárman tudtuk. Nem akartam titokban tartani a srácok előtt, sem anya előtt. Ez nekünk volt a legrosszabb, a titkolózás, de ha ők tudni fogják, utána szépen lassan mindenki, ahogy Suval is volt. Erre pedig még annyira nem voltam felkészülve.