Tizenkilencedik

+800 látogató! *-* Most ennek nagyon örülök, hiszen tíz nap alatt gyűlt össze ennyi. :DD Köszönöm szépen. Ennek örömére megint csak egy újabb résszel érkeztem. Remélem tetszik, jó olvasást. ;)

A fiúk elköszöntek tőlük és a kamerát kikapcsoltuk. Most jól éreztem magam. Végre megint minden a régi volt.
- Nincs kedved még maradni? – kérdezte Harry.
- Ha nem zavarok…
- Te sose – nevetett Louis. – Holnap hétfő én megyek Eleanorhoz. Majd találkozunk srácok – elköszönt mindenkitől. Aztán Liam is lelépett Zaynnel együtt.
- Nem tudod Susie otthon van? – kérdezte Niall.
- Biztosan otthon van. Örülne neki szerintem, ha meglátogatnád – kacsintottam rá.
Erre ő már kapta is magát és elindult. Ketten maradtunk. Igen, kicsit ez is volt a célom.
- Milyen jó, hogy már mindenkinek van barátnője, vagyis lesz – célzott Niallre, aki ekkor lépett ki az ajtón.
- Csak te lógsz ki a sorból… - mondtam elhúzott szájjal, majd hátba veregettem. – Nem baj idővel csak találsz valakit, ha meg nem, akkor megöregszel macskákkal, nem olyan rossz az.
Harry is elnevette magát.
- Azért ilyen mélyre nem süllyedek. Én csak várom az igazit.
- Mind ezt mondja… - legyintettem.
- Na és veled mi a helyzet? – kérdezte gúnyosan.
- Nekem ott van Greny – céloztam a cicámra.
- Igaz… igaz… fenébe – mondta vigyorogva. – Mihez lenne kedved?
- Nem is tudom…
Kicsit csendben maradtunk. Felsóhajtottam és feltettem az első kérdésemet, ami a fejemben keringett.
- Szerinted szeretnek engem?
- Kicsodák? Srácok? – erre kedvesen elmosolyodott. – Mondom, hogy oda vannak érted.
- Nem én a rajongókra gondoltam…
- Amiket olvastunk azok alapján igen – mondta vidáman. – Shell felejtsd már el azokat a cikkeket.
- Jó csak, olyan rossz… Én nem vagyok hozzá szokva az ilyenekhez.
Leültem a kanapéra ő pedig mellettem foglalt helyet.
- Nem baj, többször úgy sem lesz ilyen – mondta magabiztosan. – Most már mindenki megnyugodott, hogy a barátom vagy. Most már nem kell félni a fotósoktól sem. Jó arra számíts, hogy kérdezgetni fognak majd, de senki nem fog mocskolni.
Itt volt a kutya elásva. A barátja vagyok. Tudom, hogy én vágytam erre a legjobban, hogy ez megossza a rajongóikkal, de lassan már nem tudtam elnyomni magamban azt az érzést, ami több volt a barátságnál. Mindig is tudtam, hogy egy lökés kell és beleesem Harrybe. Ez a lökés pedig már régen megtörtént csak nem akartam elhinni. Magamnak is csak most ismertembe. Neki pedig nem tehetem. Akkor talán mindent tönkre tennék, ami most közöttünk van. Abban reménykedtem, hogy ő nem érzi rajtam, hogy én már máshogyan tekintek rá. Az nem lenne túl jó, mert talán eltávolodna tőlem.
- Shell mi lenne, ha néznénk egy filmet?
- Na, egy jó ötlet, ehhez még hozzá kell szoknom tőled – ugrattam.
Felvont szemöldökkel nézett rám aztán gúnyosan elmosolyodott.
- Hallgass! Ismerem a gyengepontod!
- Hu, ezt vegyem fenyegetésnek?
- Akár… - mondta ravaszul majd közelebb csúszott hozzám. Harry tényleg ismerte a gyenge pontomat, mivel elkezdett csiklandozni én pedig nevetve kértem, hogy ne csinálja.
- Sakk-matt – mondta majd egy puszit nyomott a homlokomra. Nekem pedig ismét a hasamba szárnya keltek a pillangók. Harry mániája a puszilgatás volt.
Végül betettünk egy halál béna filmet, de mindegy is volt, mivel végig beszélgettünk. Még világos volt, amikor elindultam haza, megkérdezte, hogy kísérjen-e haza, de erősködtem, hogy nem kell. Nem mondtam neki, de gondolkodni szerettem volna egy kicsit.
A friss levegő és a séta jó hatással volt rám, de még mindig olyan izgatottnak éreztem magam, hogy Harryvel lehettem. Szinte sikítani tudtam volna, amikor hozzám ért vagy megpuszilt. És igen beismerem! Beleestem Harrybe!