A fiúk elköszöntek tőlük és a kamerát kikapcsoltuk. Most jól
éreztem magam. Végre megint minden a régi volt.
- Nincs kedved még maradni? – kérdezte Harry.
- Ha nem zavarok…
- Te sose – nevetett Louis. – Holnap hétfő én megyek Eleanorhoz. Majd találkozunk srácok – elköszönt mindenkitől. Aztán Liam is lelépett Zaynnel együtt.
- Nem tudod Susie otthon van? – kérdezte Niall.
- Biztosan otthon van. Örülne neki szerintem, ha meglátogatnád – kacsintottam rá.
Erre ő már kapta is magát és elindult. Ketten maradtunk. Igen, kicsit ez is volt a célom.
- Milyen jó, hogy már mindenkinek van barátnője, vagyis lesz – célzott Niallre, aki ekkor lépett ki az ajtón.
- Csak te lógsz ki a sorból… - mondtam elhúzott szájjal, majd hátba veregettem. – Nem baj idővel csak találsz valakit, ha meg nem, akkor megöregszel macskákkal, nem olyan rossz az.
Harry is elnevette magát.
- Azért ilyen mélyre nem süllyedek. Én csak várom az igazit.
- Mind ezt mondja… - legyintettem.
- Na és veled mi a helyzet? – kérdezte gúnyosan.
- Nekem ott van Greny – céloztam a cicámra.
- Igaz… igaz… fenébe – mondta vigyorogva. – Mihez lenne kedved?
- Nem is tudom…
Kicsit csendben maradtunk. Felsóhajtottam és feltettem az első kérdésemet, ami a fejemben keringett.
- Szerinted szeretnek engem?
- Kicsodák? Srácok? – erre kedvesen elmosolyodott. – Mondom, hogy oda vannak érted.
- Nem én a rajongókra gondoltam…
- Amiket olvastunk azok alapján igen – mondta vidáman. – Shell felejtsd már el azokat a cikkeket.
- Jó csak, olyan rossz… Én nem vagyok hozzá szokva az ilyenekhez.
Leültem a kanapéra ő pedig mellettem foglalt helyet.
- Nem baj, többször úgy sem lesz ilyen – mondta magabiztosan. – Most már mindenki megnyugodott, hogy a barátom vagy. Most már nem kell félni a fotósoktól sem. Jó arra számíts, hogy kérdezgetni fognak majd, de senki nem fog mocskolni.
Itt volt a kutya elásva. A barátja vagyok. Tudom, hogy én vágytam erre a legjobban, hogy ez megossza a rajongóikkal, de lassan már nem tudtam elnyomni magamban azt az érzést, ami több volt a barátságnál. Mindig is tudtam, hogy egy lökés kell és beleesem Harrybe. Ez a lökés pedig már régen megtörtént csak nem akartam elhinni. Magamnak is csak most ismertembe. Neki pedig nem tehetem. Akkor talán mindent tönkre tennék, ami most közöttünk van. Abban reménykedtem, hogy ő nem érzi rajtam, hogy én már máshogyan tekintek rá. Az nem lenne túl jó, mert talán eltávolodna tőlem.
- Shell mi lenne, ha néznénk egy filmet?
- Na, egy jó ötlet, ehhez még hozzá kell szoknom tőled – ugrattam.
Felvont szemöldökkel nézett rám aztán gúnyosan elmosolyodott.
- Hallgass! Ismerem a gyengepontod!
- Hu, ezt vegyem fenyegetésnek?
- Akár… - mondta ravaszul majd közelebb csúszott hozzám. Harry tényleg ismerte a gyenge pontomat, mivel elkezdett csiklandozni én pedig nevetve kértem, hogy ne csinálja.
- Sakk-matt – mondta majd egy puszit nyomott a homlokomra. Nekem pedig ismét a hasamba szárnya keltek a pillangók. Harry mániája a puszilgatás volt.
Végül betettünk egy halál béna filmet, de mindegy is volt, mivel végig beszélgettünk. Még világos volt, amikor elindultam haza, megkérdezte, hogy kísérjen-e haza, de erősködtem, hogy nem kell. Nem mondtam neki, de gondolkodni szerettem volna egy kicsit.
A friss levegő és a séta jó hatással volt rám, de még mindig olyan izgatottnak éreztem magam, hogy Harryvel lehettem. Szinte sikítani tudtam volna, amikor hozzám ért vagy megpuszilt. És igen beismerem! Beleestem Harrybe!
- Nincs kedved még maradni? – kérdezte Harry.
- Ha nem zavarok…
- Te sose – nevetett Louis. – Holnap hétfő én megyek Eleanorhoz. Majd találkozunk srácok – elköszönt mindenkitől. Aztán Liam is lelépett Zaynnel együtt.
- Nem tudod Susie otthon van? – kérdezte Niall.
- Biztosan otthon van. Örülne neki szerintem, ha meglátogatnád – kacsintottam rá.
Erre ő már kapta is magát és elindult. Ketten maradtunk. Igen, kicsit ez is volt a célom.
- Milyen jó, hogy már mindenkinek van barátnője, vagyis lesz – célzott Niallre, aki ekkor lépett ki az ajtón.
- Csak te lógsz ki a sorból… - mondtam elhúzott szájjal, majd hátba veregettem. – Nem baj idővel csak találsz valakit, ha meg nem, akkor megöregszel macskákkal, nem olyan rossz az.
Harry is elnevette magát.
- Azért ilyen mélyre nem süllyedek. Én csak várom az igazit.
- Mind ezt mondja… - legyintettem.
- Na és veled mi a helyzet? – kérdezte gúnyosan.
- Nekem ott van Greny – céloztam a cicámra.
- Igaz… igaz… fenébe – mondta vigyorogva. – Mihez lenne kedved?
- Nem is tudom…
Kicsit csendben maradtunk. Felsóhajtottam és feltettem az első kérdésemet, ami a fejemben keringett.
- Szerinted szeretnek engem?
- Kicsodák? Srácok? – erre kedvesen elmosolyodott. – Mondom, hogy oda vannak érted.
- Nem én a rajongókra gondoltam…
- Amiket olvastunk azok alapján igen – mondta vidáman. – Shell felejtsd már el azokat a cikkeket.
- Jó csak, olyan rossz… Én nem vagyok hozzá szokva az ilyenekhez.
Leültem a kanapéra ő pedig mellettem foglalt helyet.
- Nem baj, többször úgy sem lesz ilyen – mondta magabiztosan. – Most már mindenki megnyugodott, hogy a barátom vagy. Most már nem kell félni a fotósoktól sem. Jó arra számíts, hogy kérdezgetni fognak majd, de senki nem fog mocskolni.
Itt volt a kutya elásva. A barátja vagyok. Tudom, hogy én vágytam erre a legjobban, hogy ez megossza a rajongóikkal, de lassan már nem tudtam elnyomni magamban azt az érzést, ami több volt a barátságnál. Mindig is tudtam, hogy egy lökés kell és beleesem Harrybe. Ez a lökés pedig már régen megtörtént csak nem akartam elhinni. Magamnak is csak most ismertembe. Neki pedig nem tehetem. Akkor talán mindent tönkre tennék, ami most közöttünk van. Abban reménykedtem, hogy ő nem érzi rajtam, hogy én már máshogyan tekintek rá. Az nem lenne túl jó, mert talán eltávolodna tőlem.
- Shell mi lenne, ha néznénk egy filmet?
- Na, egy jó ötlet, ehhez még hozzá kell szoknom tőled – ugrattam.
Felvont szemöldökkel nézett rám aztán gúnyosan elmosolyodott.
- Hallgass! Ismerem a gyengepontod!
- Hu, ezt vegyem fenyegetésnek?
- Akár… - mondta ravaszul majd közelebb csúszott hozzám. Harry tényleg ismerte a gyenge pontomat, mivel elkezdett csiklandozni én pedig nevetve kértem, hogy ne csinálja.
- Sakk-matt – mondta majd egy puszit nyomott a homlokomra. Nekem pedig ismét a hasamba szárnya keltek a pillangók. Harry mániája a puszilgatás volt.
Végül betettünk egy halál béna filmet, de mindegy is volt, mivel végig beszélgettünk. Még világos volt, amikor elindultam haza, megkérdezte, hogy kísérjen-e haza, de erősködtem, hogy nem kell. Nem mondtam neki, de gondolkodni szerettem volna egy kicsit.
A friss levegő és a séta jó hatással volt rám, de még mindig olyan izgatottnak éreztem magam, hogy Harryvel lehettem. Szinte sikítani tudtam volna, amikor hozzám ért vagy megpuszilt. És igen beismerem! Beleestem Harrybe!
Most valamiért csak az az idézet ugrott be, hogy "barátságból sokszor lesz szerelem..." --> Nos, ez így igaz :D
VálaszTörlésDe azért jobb így, hogy még vacilál úgymond és nem akarja megosztani senkivel. Amúgy szerintem már jórégen beleesett csak ő nem tudott róla :P
De ez persze nem kritika, ez így tökéletes.! Nekem továbbra is kedvencem és nagyon jóó, a történetszál elég gyorsan pörög Niall-éknél, aminek szintén örülök. Így együtt már csak azt várom amikor a csajok kibeszélő partit tartanak, hogy mi van Niall+Harry meg ő közöttük :$
De az sem érne váratlanul ha bejelentenék, hogy összejöttek (Susie-ék)...