2012. június 9., szombat

Tizenhetedik

Köszönöm szépen a +700 látogatót! *-* A kommenteknek is nagyon örülök! :DD Nem rég jöttem haza de gondoltam egy gyors részt még felrakok. Lassan felteszem az összes készen lévőt, aztán pedig folytathatom az írást. Köszömöm még egyszer. Jó olvasást! ;]]]


Harry sietett, amennyire tudott és másodpercre pontosan ott állt az ajtóban.
- Mi ennyire sürgés? – kérdezgettem, amikor leültünk a szobámban.
- Szóval… Azért nem kerestelek, mert sajnos múlthéten és most is nagyon elfoglaltak voltunk és vagyunk. Részben ezért, de ez a kisebbik. Gondolom te is láttad már a képeket és cikkeket és blogokat.
- Igen… - bólintottam és ettől én sem voltam túlságosan feldobva.
- Nem szerettem volna, ha megint rajtunk csámcsognának, mert nem akarom, hogy te is belekerülj ebbe és nem akarom, hogy ha az utcán végigmész, fotózzanak és faggassanak. Nem arról van szó, hogy nem kedvellek. Hanem pont ez az, hogy túlságosan bírlak – miközben beszélt a szobámban járkált fel s alá. Kezdtem kicsit megszédülni, míg tekintetemmel követtem. – Aztán pedig arra is rájöttem, hogy nem tudnám megint megszakítani veled a kapcsolatomat. Sajnálom, hogy belekevertelek.
Ahogy magyarázott olyan gyorsan beszélt, hogy nagyon koncentrálnom kellett, hogy mindent érthessek.
- Nem te kevertél bele… - mondtam mosolyogva és, most, hogy itt volt annyival könnyebbnek tűnt ez az egész. Már nem is érdekeltek azok a cikkek.
- Akkor igaz nem vagy mérges rám? – ült le mellém.
- Dehogy vagyok! – a fejemet vállára hajtottam. – Amikor elsőnek láttam azokat a cikkeket, akkor az zavart, hogy ilyeneket írnak pár kép alapján. De hát ilyenek ezek a cikkek, fel sem igaz… Aztán pedig az, hogy nem hívtál és kezdtem azt érezni, hogy csak egy Újabb lány vagyok – idéztem sokadjára az egyik blogot.
- Shell, de ez nem igaz! Te nem egy újabb lány, vagy hanem az egyetlen – mondta a legőszintébben, de ez így egy kicsit furcsán hangzott, elpirultam és kissé ő maga is zavarba jött, így még hozzátette. - Akiben megbízom és jó barátom.
Minden egyes szava szinte simogatta a szívemet. Pillangók majd szétfeszítettek és a gyomromból ereimbe is szálltak és azt éreztem, hogy pezseg a vérem. Egyik karjával átölelte a vállam.
- Mit szólnál egy videóhoz?
Kibontakoztam karjai közül és rá pillantottam értetlenül.
- Tudod twitteren szoktunk a srácokkal élőben jelentkezni. Ilyenkor faggathatnak minket, meg ilyesmi. Gyere te is. Mondjuk már most azonnal.
- Most azonnal?
- Igen – nevetett. – Biztos vagyok benne, hogy mindenki örülne, ha megismerhetne, mint a legjobb barátomat.
- Talán – mondtam nem túlbizakodóan, de tetszett az ötlet. Így talán tisztázhatjuk a dolgokat. Ami igazán jó lenne, mivel nem akarok egy újabb lány lenni, ettől a szövegtől borsódzott a hátam.
Szóval Harry felhúzott az ágyról és menetre készen álltunk. Tehát akkor most már ismerni fognak engem a rajongók… Érdekes. Nem nagyon vágytam a hírnévre, de mit vártam, hogyha egy sráccal barátkoztam, aki a One Direction tagja?

2 megjegyzés:

  1. Sziaa^^.
    Háth ide is elérkeztem, akkor írom is a véleményemet:
    Őszintén, nagyon tetszik.! Semmi utánzat nincs másik sztoriból, sem semmi ilyen probléma. Ezt a 'szöveget' össze sem lehet hasonlítani egy másikkal. Az a kategória amiben te írsz, a legnehezebb, mert nehéz fenntartani a rajongók érdeklődését, mert nem csak az aranyszabály érvényesül ilyenkor, mi szerint mindig újat kell mutatni, hanem azért is, mert fanfiction, amiből átlagban sok van, a kategóriája is megszokott hétköznapi élet stílusú, de amint látom, neked könnyen megy, hogy fent tarts minden rajongót és most jöttem rá igazán, hogy nem is baj, hogy rövidek, mert sokszor van friss, így a rajongóidnak nem okoz gondot a lassúság. Az pedig, hogy fantáziadús vagy, átüt a sztorin, amiért plusz pont jár. Én még mindig a fogalmazásoddal vagyok megáldva, mert nekem nagyon tetszik, ahogy egy-egy szófordulatot alkalmazol. :DD
    Nem tudom, hány híresség a barátod, vagy esetleg benned tisztelhetünk hírességet, de nekem nagyon tetszik, hogy nagyon közvetlenül írod le a gondolatmeneted, és nem utolsósorban érthetően, tisztán fogalmazva. Nincsenek hátulütői, de gondolkozni is lehet rajta, hagyod, hogy a fantáziánk kitalálja, vajon mi lesz a következő részben?!:)) Egyébként mikor ezt a 'bekezdést' elkezdtem, azt akartam belőle kihozni, hogy úgy mutatod be egy sztár és egy átlagos lány életét, mintha te már átélted volna, és ez nagy szó. Meg persze nem utolsó szempont az sem, hogy teljesen oda tudom magam képzelni, sőt! ilyet nem szoktam mondani, de határozottan kijelenthetem, hogy néhány érzelmet amit a szereplők éreznek, rám ragadnak... Gyakran tapasztalom, hogy amikor a szereplők közül valaki nevet, én is, vagy mosolyog, akkor akaratlanul elmosolyodok, vagy éppen ha arra gondolunk Shell mennyi mindenért izgulhat, ilyenkor én is vele izgulok...
    Nagyjából ennyi, és azt hiszem az összes blogomon, honlapomon (stb.) megosztalak, ha nem baj, híresztelés képen, hogy igen, vannak igazi írók, akiknek a tehetsége az egeket veri. Szóval csak gratulálni tudok, és ha megesik rajtam és a többi rajongódon a szíved, akkor esetleg új részt is tehetnél még ma fel, de nem siettetlek, mert tökéletes vagy. Hibát még nem észleltem, de ne aggódj, ha találnék véletlenül, szólnék :)
    És megadom az email-om, ha gondolod írj, mert szívesen beszélgetnék veled, és emgismernélek így képletesen fogalmazva először, utána pedig majd ha minden oks, akkor személyesen is, szóval, nem is rabolom tovább a drága idődet: bogicca270@gmail.com -> ide írhatsz, azt megköszönném, ja és még egy.! Szeretném, ha a netes újságom, második interjú alanya te lennél ^^. Majd gondolkozz el rajta, puszi :):$:P

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jézusom! :O El sem tudod képzelni, hogy mennyire boldoggá tettél! :) Rettentő jól esik, amit írtál és nagyon örülök, hogy tetszik a történet és, hogy érzelmeket tudok kiváltani belőled vagy az olvasóimból. :) Nem hiszem, hogy rajongóim vannak, de ezt is jól esett olvasni :). Azt sem tudom, melyik mondatodra válaszoljak, de tényleg köszönöm! :) Írok! :)

      Törlés