Százötödik

Sziasztok. :)) Azt hittem kicsivel többen fogtok kommentelni... :/ Mindegy azért köszönöm annak, aki megtette. Igazán jól esett. :)) SZóval itt az új rész. Jó olvasását. ;)

A fiúknak semmit sem mondtam arról, hogy Brookkal beszélni fogok. Mg Sunak sem említettem, mert tudtam, hogy elszólná magát. A házat sem tudom, hogyan bírta eltitkolni előlem, gondolom hatalmas erőfeszítésekbe került. Nem pletykás ő, de nekem és Niallnek mindent elmondott. Mellesleg elég rosszul hazudott. Vagy legalábbis én észrevettem, ha ezt tette, mert ismerem, mint a tenyeremet.
A számát emlékszem, hogy elmentettem, amikor együtt mentünk a lányokkal a városba. Muszáj voltam, mert nem akartam pofátlan lenni. Akkor még abban bíztam, hogy tényleg nem lesz vele semmi gond. Azt terveztem, hogy majd kitörlöm. Valahogy azt éreztem, hogy nehezebb attól az egy számtól az egész telefonom. Végül is jó, hogy nem tettem, mert most hasznát vettem. Felhívtam és megbeszéltem vele, hogy abban a Starbucksban találkozzunk, ahol összefutottunk, amikor Zaynnel iszogattak. Már úton voltam oda és izgultam. De még az is lehet, hogy féltem. Nem tudom, de kicsit remegtem. Késésben is voltam, reménykedtem benne, hogy nem fog elmenni. Siettem amennyire csak tudtam. Út közben még Susie is felhívott. Azt mondtam neki, hogy találkozom valakivel. Így nem is hazudtam olyan nagyot. Bűntudatomnak sem kellett lennem.
Amikor beléptem az ajtón fölöttem a csengettyű megszólalt, így sikerült magamra vonni a kávézó figyelmét. Még most is előfordult, hogy oda jöttek hozzám mások, hogy a fiúkról kérdezősködjön és, hogy kérjen aláírást. Ez még mindig ugyan annyira meglepett és örömmel töltött el, mint a legelején, de most nem volt hangulatom senkihez és semmihez. Fejemben azt pörgettem, hogy miket fogok neki mondani és másra nem is figyeltem magam körül.
- Hé, Shell! – intett oda nekem mosolyogva. Képtelenségnek tartottam, hogy nem érzi mennyire nem bírom őt.
- Sajnálom, hogy késtem, siettem, ahogy tudtam.
- Semmi gond – mosolygott rám. – Kértem neked egy jegeskávét, karamellás öntettel, láttam azt ittál múltkor is.
- Oh, köszönöm – nyögtem ki. Szemügyre vettem az italom. Nem is tudom, kicsit tartottam attól, hogy beletett valamit. Tudom, hogy ez már nagyon paranoiás képzelgés, de nem bíztam benne és tudtam, hogy meg is van rá az okom.
- Érdekes, hogy hívtál – nézett rám szemöldökét felhúzva és végig a szemkontaktust kereste. Sejtette ő is, hogy nem egy kis barátságos kávézásra invitáltam meg a telefonban. Szerintem azt is tudta nagyon jól, hogy miről szeretnék vele beszélni, csak tette a hülyét, hogy én mondjam.
- Hidd el nekem is az – fújtam ki a levegőt. Semmi kedvem nem volt színészkedni. Mondjuk ki kerek perec, hogy mit akarunk.
- Kezd – dőlt hátra és az egyik könyökét a szék háttámlájára tette.
- Zaynről szeretnék veled beszélni.
- Valahogy gondoltam – gúnyolódott. Nem értettem, hogy neki mi oka van erre.
- Láttalak egy másik sráccal.
- Melyikkel? – húzta száját vigyorra.
- Lényegtelen, hogy melyikkel a sok közül. Csak azt szerettem volna mondani, hogy jobb lenne, ha Zaynt nem kevernéd bele semmibe.
- Én nem keverem. Ő jön…
- Persze, mert azt hiszi, hogy szereted és ő meg beléd van esve – fakadtam ki, de persze a hangomat nem emelhettem meg, mert nem akartam, hogy körülöttünk mindenki hallja. Erre ő közelebb hajolt hozzám és halkabban szólalt meg.
- Arról én már nem tehetek, hogy mit hisz és mit nem.
- Mi a terved vele?
- Terv? Nekem nincsen semmi…
- Oh dehogy is nincs. Biztos vagyok benne, hogy mindent lépésről lépésre megterveztél.
- Sokat nézel ki belőlem – kacagta el magát.
- Annyira nem sokat, de lehet eszed az ilyen dolgokhoz, ha még nem tudták rád bizonyítani a drogos ügyeidet.
Láttam rajta, hogy ez a téma már nem igazán tetszik neki és kicsit ettől fel is bátorodtam, hogy gyengepontját találtam el.
- Shell most kevered magad hatalmas bajba – fenyegetett meg. – Miért véded ennyire Zaynt?
Értetlenül néztem rá. Mi az, hogy miért védem? Azért, mert egy ember és Brook meg egy szörnyeteg. Bárkit védenék, aki egy ilyen döggel kerülne szembe.
- Értem én, hogy kedveled, de gondolom, nem örülnél, ha az újságok arról beszélnének, hogy Harry Stlyes barátnője bele van esve egy másik bandatagba.
Kerek szemekkel bámultam rá és azt hittem leszúrom a tekintetemmel. Ugyan olyan volt, mint Elena. Ugyan olyan kígyó. Ezek ketten akár testvérek is lehetnének.
- Semmit sem tudsz Shell. Nem értheted. Nem fogok neked elmagyarázni semmit. Hidd, el jobb lenne, ha nem ütnéd bele az orrod olyasmibe, amihez semmi közöd. Csak neked lesz rosszabb.
Ezzel a mondattal búcsúzott is tőlem, ugyanis se szó, se beszéd fölállt és elsétált. Néztem utána, mintha szellemet láttam volna. Úgy is éreztem magam. Egy gonosz szellemet láttam, egy démont.