Külön rész 5

Sziasztok! :D Sajnálom, hogy csak most hoztam meg Harry szemszögét holott azt mondtam tegnap, hogy ma hozom. Illetve az nap. Fene... Szóval tegnap kellett volna vele érkeznem. :P De megírtam és ez hosszú lett szóval, szerintem megérte várni, főleg mert a végéhez tettem egy kis pluszt. ;) Kommenteket várnék, jó? :) Köszönöm és jó olvasást! ;)

*Harry szemszöge*

Ahogy beértünk a szobába Shell azonnal lerohant engem. Tudta, hogy mit kell tennie azért, hogy felizgasson. Kezeim pólója alatt jártak és csókjaival haladt ajkaimról arcomra, nyakamra, kulcscsontomra. Annyira jól csinálta, hogy néhány sóhajt vissza kellett tartanom.
- Ezt inkább ne, mert nagyon beindítasz – vigyorodtam rá és pillanatok alatt elérte ezt nálam. Jobb abba hagyni most, amíg le tudok állni. Felszerettem, volna ülni, de nem engedte. Levette a pólómat és én értetlenül pislogtam rá. Ő most komolyan szeretné? Fordítottam a helyzeten és Shell került alám. Megszabadítottam a pólójától. A csók csata elkezdődött ismét kezeimmel lejjebb kalandoztam el és néhány sóhajt sikerült kicsikarnom belőle. Reménykedtem benne, hogy nem az alkohol miatt teszi, amit tesz, de már nehezen tudott volna leállítani. Annyira kívántam őt, mint még soha senkit. Több lánnyal voltam már ez előtt, de Shell volt az, akire megérte várni és, ha kellett volna – nehezen -, tudtam volna várni. Amikor kezét megéreztem boxeremben én voltam az, aki halkan felnyögtem, mire a csókunkba vigyorgott.
Féltem, hogy túl heves leszek neki, de nagyon nehezen tudtam türtőztetni magam, annyira kívánta minden porcikám.
- Biztos, hogy akarod? Nem erőltetem.
Nem szerettem volna, hogy csak azért tegyük meg, mert azt érzi muszáj.
- Igen. Csak félek egy kicsit – zavartan próbált mosolyogni és láttam rajta, hogy mennyire piros az arca. – Nekem ez az első – nyögte ki kislányosan.
- Nekem is.
Vigyorogtam, de persze tudtuk mind a ketten az igazat. Ujjait átkulcsoltam. Megcsókoltam. Ezzel is próbáltam a tempóból visszavenni és vigyázni rá.
Másnap reggel tőlem nem megszokott módon korán keltem és Shell alvó arca volt az első, amit megpillantottam. Már is jól kezdődött a reggelem. A tegnap este pedig még mindig a fejemben járt.

***

A buli fergetegesre sikeredett az este és utána Shellel mi ismét elvonultunk a szobánkba, de nem alvással töltöttük az időt. Másnap reggel borzalmasan voltam. Nagyon fájt a fejem, a hasam és hányingerem is volt.
- Srácoknál biztosan van fájdalomcsillapító.
Megfogtam a karját és magamra húztam, majd átöleltem.
- Nekem is van – pusziltam bele hajába. Ő pedig ajkaimra nyomott gyorsan egyet.
- Na, kellj fel!
- Igen is asszonyom – ültem fel sértődötten. Aludni szerettem volna még, de az asszony nem engedte. Pedig jó lett volna, mert förtelmesen éreztem magam. Ekkor valaki elkezdte az ajtót püfölni. Fejembe még jobban belenyilallt a fájdalom. Azt hittem leütöm bárki is az.
- Nyissátok már ki! – hallottam meg Zayn hangját.
Neki is gyógyszer kellett volna, csak úgy, mint barátocskánknak Louisnak. Fenébe is, hogy erre nem gondolt senki sem! Annyira felelőtlenek vagyunk, egy ilyen buli után persze, hogy szüksége van rá az embernek. Szépen lassan mindenki meg jelent a szobánkban. Liam nagyon idegesnek tűnt. A laptopját nyomta orrunk alá, mi pedig a cikket kezdtük el olvasni. Néhány kép is volt közbe szúrva és elborzadva jutottunk a végére. Ijedten néztem a többiekre és szinte lepörgött szemeim előtt az életem. Mindannyian hallgattunk és nem mertünk, nem is tudtunk megszólalni. Mindenki le volt sokkolva. A cikk nem éppen jó színben tüntetett fel minket. Ez kissé kiakasztó volt, hogy még a drogokat is bele keverték az ügybe. Mi nem élünk ilyesmikkel, de a rajongókat annyira egyszerű beetetni néhány cikkel és képpel.
Liam telefonja szólalt meg és a képernyőn Paul nevét olvashattuk. Hatalmasat nyeltem és tudtam, hogy ez azt jelenti, hogy olvasta ő maga is. Biztos voltam abban, hogy ki fog akadni. Tombolni fog, mint egy hurrikán és leveszi a fejünket. Liam idegesen nyúlt érte és elsőre nem sikerült felvenni, úgy remegett a keze.
Kiment a folyosóra és mi még mindig nem szóltunk semmit. Hallhattuk, amint Liam szabadkozott és próbálta nyugtatni menedzserünket, akinek a hangja kihallatszott a telefonból olyan hangosan beszélt. Szerintem üvöltözött. Senki nem irigyelte, amiért a kanál fóbiásnak kellett mindezt végig hallgatnia.
- Paul ki fog nyírni, igaz?
Shellre pillantottam és róla is ugyan azt tudtam leolvasni, mint mindenki másról. Mindenki bambult maga elé és tördelte a kezét, rágta a száját és szerintem Niall még pityergett is.
- Mi van? – esett Liamnek Louis, amikor letette a telefont.
- Paul azt kérte, hogy repüljünk haza most azonnal.
- Mi? Nem, még van egy csomó napunk itt, ez a születésnapi ajándékod – fakadt ki Zayn és igaza volt. Liam hatalmasat sóhajtott és halkan válaszolt.
- Az lenne a legjobb születésnapi ajándékom, ha Paul nem mondana le a bandáról.
Hangja nem túl bíztatóan csengett és ránk ijesztett. Ekkor már biztos voltam abban, hogy Niall elsírta magát és komolyan én is arra készültem. Annyira ideges voltam, hogy el sem bírtam hinni, hogy ennek akár vége is lehet. Szótlanul pakoltunk a bőröndünkben és a remek hangulat pillanatok alatt elpárolgott.
- Szerinted mi lesz a bandával? – kérdezte Niall sírós hangon.
- Egy nyavalyás cikk miatt nem lesz vége, ettől ne félt – mosolyodott rá Louis. – Ez még nem a világ vége. Talán nem jött jól a hírnevünknek, de néhány hónap múlva már senki nem fog erre emlékezni.
Bíztatott minket és jó volt hallani, hogy ennyire optimista. A repülőn is végig kussban volt mindenki. Shell ült mellettem. Ha tekintetem felé kalandozott, mindig egy mosolyt küldött felém. Megfogta a kezemet és megszorította. Jó volt tudni, hogy ő még most is itt van mellettem. Hálás voltam érte. A nyaralás pedig zseniálisan alakult főleg, hogy vele lehettem. Sajnáltam, hogy így kellett, hogy vége szakadjon.
- Sajnálom srácok, vigyáznom kellett volna jobban rátok. Elrontottam. Tudom, hogy én vagyok a hibás.
Niall volt, aki elsőként rárivallt, hogy mekkora hülyeségeket beszél. Valójában én voltam közülük a legrosszabb. Én csapongtam ki a legtöbbet és azt hiszem nekem volt a legtöbb botrányom, ami napvilágot látott. Nagyon rosszul éreztem magam és Liamet legszívesebb pofon csaptam volna, hogy hallgasson, mivel ő az, aki ebben tényleg egyáltalán nem hibás.
Míg leszállt a gép és taxikba ültünk az az idő örökké valóságnak tűnt. Ugyan akkor örültünk is neki egy kicsit, mivel később jött a halálunk. Bár túl szerettem volna már lenni rajta, akkor hátha könnyebb lenne. Nem tudom, de most nagyon ideges voltam és a fejemet legszívesebben a falba vágtam volna. A házunkba megérkezve a csomagokkal nem is bajlódtunk. Paul már bent ült. Mi is helyet foglaltunk. Shell volt megint csak mellettem és jó volt a közelsége. Kicsit megnyugtatott, de nem eléggé. A csöndön tapintani lehetett a feszültséget.
- Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy mit kellene most tenni. Valami interjúra lenne szükség. Hogy a rajongókat megnyugtassátok, hogy nem vagytok alkoholista, drogos és még mit tudom én, hogy miket írtak rólatok itt-ott.
Nem emelte meg a hangját, nem ordított. A szavak még is nyílként hasítottak belénk, és mint valami kést meg is forgatott bennünk. Szinte remegtem a félelemtől és tudtam, hogy ezzel még nincs lezárva a vita.
- Az a kérdés merült fel bennem, hogy vajon ti akarjátok-e még ezt csinálni?
Ez volt az a kérdés, amit soha életemben nem szerettem volna hallani senkitől. Ezt akartuk mindennél jobban. Ez volt az álmunk, majd a célunk, most pedig az életünk. Ha nincs banda, akkor akár meg is hallhatunk, engem nem nagyon érdekelne továbbá a sorsom. Ha nem zenélhetnék, akkor úgy érezném, hogy sosem lehetek boldog. Fájt a torkom, mert egy gombóc volt benne és sírni tudtam volna.
- Mert néha azt érzem, hogy már nem érdekel titeket ez az egész. Az albumon kellene dolgoznotok -
- Bocsánat, hogy beleszólok, de szerintem a srácok nagyon keményen dolgoznak – szólt közbe Shell. – Minden tőlük telhetőt megtesznek, de fiatalok és a pihenés nekik is belefér és a buli.
- Shell, kérlek, ne vágj a szavamba. Azt hiszem te nem vagy bandatag.
Lesújtó pillantást vetett rá és szinte vérben forogtak szemgolyói.
- Dolgoznotok kellene és azt csinálni, amit elvileg élveztek. Azt hittem ti szeretitek ezt csinálni.
- Szeretjük – mondta Louis lelkesen. – Még most is és mindig is.
Válaszolt mindannyiunk helyett. De így volt. Szerettük. Nagyon. Imádtuk és imádjuk most is. Hogyan kérdezhet vagy érezhet ilyesmit? Ő maga is tudja a választ. Folytatta a fejmosást és a lányokat is haza küldte. Aztán pedig azt kezdte el tagolni, hogy nekünk a lányokat jó lenne, ha hanyagolnánk, mert ennek így semmi értelme. Szerinte tőlük nem tudunk figyelni. Annyira rossz volt. Nekem még külön is a lelkemre kötötte, hogy hagyjam Shellt. Az albumra koncentráljak.
Nehezen ment, mivel távol voltunk a lányoktól és csak telefonon tudtam Ellel beszélgetni. Borzalmas volt. Főleg, amikor mondta, hogy mi történt az öccsével én meg semmit sem tudtam tenni, mert nem mehettem el. Paulra nagyon berágtam és eldöntöttem, hogy az albumhoz készségesen állok, mindent beleadok, de őt nagyon nem bírtam. Szarul esett, amit tett velünk.

***

Amikor ismét láthattam, annyira örültem. Főleg, hogy Mikeot is bemutatta nekünk. Nagyon aranyos fiúnak tűnt. Sajnáltam nagyon, de reménykedtem abban, hogy minél hamarabb felépül.
Másnap Shell mellett ébredhettem, ami megint csak feldobta a napomat. Mivel neki suliba kellett mennie én mentem haza. Megbeszéltük, hogy délután jönnek hozzánk pizzázni.
- Paul nem lenne túl boldog, ha megtudná, hogy megint folyton a lányokkal vagyunk – vigyorodott el Niall.
- Leszarom, Pault – rántottam vállat.
- Csak jót akar – védte Liam és mindenki értetlenül nézett rá. Jellemző. Még most is mellette állt, hiszen nem tudott senkire sem rosszat mondani. Túl nagy volt a szíve ahhoz, hogy ő rossz dolgokat mondjon, de még ahhoz is szerintem, hogy csupán gondoljon. Még korán volt, amikor még semmit sem csináltunk, de Zayn felállt a kanapéról.
- Na, azt hiszem, én megyek.
- Hová sietsz? – kérdezte Lou. – Nem úgy volt, hogy maradsz pizzázni te is?
- Több marad nekem – nevetett fel diadalmasan Niall.
- Ma nem megy, bocsi skacok.
- Hová mész azt megtudhatjuk? – kérdeztem, mert olyan titokzatosan beszélt, hogy nekem az jött le, hogy valamiben sántikál. Nincs minden rendben vele.
- Haza.
Mondta szűkszavúan és vállat rántott. Elköszönt és fel is szívódott. Értetlenül néztünk utána.
- Azt hiszem, mindenki tudja, hogy hazudik.
Mindenki egyöntetűen bólintott és ebben nagyon is egyet értettünk. Sunak igaza volt. Zayn nem tudott hazudni nekünk és senki sem tudott a másiknak ötünk közül. Lassan minden szempár Liamre szegeződött. Ha történt valami neki elsők között kellett megtudnia. Ő adta a legjobb tanácsokat és őt tartottuk közülünk a legmegbízhatóbbnak így első körben tudott meg mindent. Főleg Zayn dolgait. Láttam rajta, hogy frusztrálja, hogy így bámuljuk. Ugyan akkor azt is láttam rajta, hogy tud valamit, amit nem szívesen oszt meg velünk.
- Nyomás alatt vagyok, ne nézzetek így rám! Tudjátok, hogy nem mondhatom el, megígértem neki.
- Liam! – szóltam rá ingerülten, mert bennem máris felment a pumpa. – Egy banda vagyunk nem?
Sokszor vertek már át engem. Sírtam, mikor azt hazudták, hogy Zayn ki fog lépni. Ha róluk volt szó minden nagyon érzékenyen érintett. Azonnal aggódni kezdtem.
- Igen csak -
- Nincs csak – állt mellém Louis. - Ahogy elnéztem valami komoly dologról van szó. Nekünk is tudnunk kell, ha baj van.
Ismét felsóhajtott. Idegesen hajába túrt, majd arcát kezeibe temette, aztán megint ránk nézett. Mi pedig végig figyeltük őt és azt hittem beleőrülök, hogy mondja már, de az idegszálamnak még várnia kellett.
- Szóval… Előre szólok, hogy ki fogtok akadni.
Biztos voltam abban, hogy direkt csinálja, de majd megőrültem, hogy beszéljen végre.
- Emlékeztek Boorkra?
- Az a barnahajú csaj? Aki fehérnemű modell?
Kérdeztem, hogy tudjam, kiről van szó. Bár őt nem volt nehéz megjegyezni, mivel nagyon széplány. Zayn azonnal belé esett, amikor meglátta. Igazából mi mindannyian.
- Ő kicsoda? – nézett Liamre kíváncsian Shell, majd rám amolyan „mi olyan nagy szám abban a csajban?” Tekintettel.
- Zayn exe.
- Nos tudni kell a lányról, hogy nem éppen egy földre szállt angyalka – mondta Liam, de úgy tűnt, hogy Ell naiv kis felfogása ezt nem érthette, így válaszoltam neki.
- Tudod, Ell cigi, alkohol, fű, drog és más káros szenvedélyek.
- Fiúk én nem értem. Minden volt barátnőtök egy elvetemedett kígyó?
Most én néztem furcsa arccal Shellre. Láttam rajta, hogy megbánta a kérdését. Tudom, hogy Elenára gondolt. Kicsit még most is képes voltam védeni. Talán, mert mégis csak ő volt az első nagy szerelmem. Biztos vagyok benne, hogy Shell iránti érzéseim sokkal erősebbek, de Elena volt az első.
- Nekem nem tetszik ez az egész – húzta el a száját Su. – Mióta?
- Nem tudom pontosan… De már egy jó ideje. Nekem csak nem olyan régen árulta el.
Idegesen doboltam a lábammal és nem szerettem volna, ha Zayn megint azzal a csajjal lenne. Nem egyszer készítette ki teljesen a barátunkat lelkileg, amikor játszadozott vele. Nem volt szerelmes, de Zayn nagyon is. Féltettem, hogy megint csalódni fog. Legszívesebben levertem volna Brookot. Mind e mellett pedig az hiányzott legkevésbé, hogy drogos ügye legyen, hiszen akkor Paul végleg eltilt Shelltől.
- Srácok mit fogunk csinálni? – kérdezte aggodalmasan Niall. Nekem ennél nem is kellett több. Felpattantam és a telefonomat kaptam elő. Nem bírtam itt ülni. Tennünk kellett volna minél hamarabb valamit.
- Felhívjuk most azonnal.
- És mit mondasz neki észlény? – szólta le az ötletem Louis.
Igaza volt, mert ha felhívnám, akkor rögtön kiderülne, hogy Liamtől tudjuk. Akkor pedig nagyon dühös lesz. Ki fog bukni és nem szól majd hozzánk nagyon sokáig. Nekünk meg haladni kellene az albummal, így nem jönne most jól egy vita. Arról nem is beszélve, hogy biztosan nem hagyná ott Brookot.
- Csak azt nem értem, hogy miért titkolózik előttünk…
- Harry, szerintem mindenkinek vannak titkai.
- De nem ilyenek! – emeltem meg a hangom és nagyon ideges voltam. Majd felrobbantam.
- Talán Brook megváltozott.
- Ezt te sem hiszed el Liam! – fakadtam ki ma már nem először.
- De Harry, olyan régen volt már az a botránya.
- Az a botránya? Úgy beszélsz, mintha egy lett volna. Miért vagy ennyire naiv? – támadtam neki, mintha ő tehetne az egészről.
- Mondod ezt te, akinek az exe konkrétan zaklatta Shellt és még hittél is a szőke démonnak – szállt be Louis a vitába. Ez iszonyat rosszul esett és én is visszavágtam valami durvábbal. És ez így folytatódott, míg nem a lányok megelégelték. Sajnáltam, hogy ezeket nekik is hallaniuk kellett. Amikor leléptek tőlünk, mivel az estét már elrontottuk fáradtan vetődtem a kanapéra.
- Hé, haver, ne haragudj – ült mellém Louis.
- Semmi baj. Azért vettem olyan rossz néven, mert igazad van. Ne haragudj te se, hogy olyanokat mondtam – néztem rá a legjobb barátomra.
- Békülős szex? – vigyorgott rám ravaszul.
- Aj Loui, most valahogy nem megy – húztam el a számat. – Nagyon aggaszt Zayn.
- Még a napokban megbeszéljük vele. Leültetjük és megdumáljuk – kacsintott rám.

***

 Shell hívott az éjszaka közepén sírva. Ahogy csak bírtam siettem, hogy minél hamarabb a korházban lehessek. Ezerrel hajtottam, de beláttam nem lenne túl jó dolog, ha én magam is balesetet szenvednék. Így próbáltam vissza venni. Zaklatott volt nagyon és szerettem volna minél hamarabb vele lenni. Sok minden lejátszódott a fejemben Mikkal kapcsolatban. Reménykedtem benne, hogy bármi is történt nem olyan szörnyű, mint a gondolataim.
A folyosókat futva szeltem át, mikor megláttam őt. Szorosan hozzám bújt én pedig átöleltem.
- Mi történt?
- Mike rosszul lett. Még most is műtik – mondta szipogva. – Sajnálom, hogy ide rángattalak – elhúzódott tőlem kicsit, hogy szemeimbe nézhessen. Annyira rémültnek tűnt. Lágyan rá mosolyodtam és megint megöleltem.
- Mikor fogod már fel Shell, hogy nem te rángatsz, hanem melletted szeretnék lenni?
Nem tudom, hogy mikor lettem ennyire nyálas, de valahogy most értettem meg azt a rengeteg béna romantikus filmet. Shell mindennél többet számított nekem és nem szerettem volna, hogy rosszul érezze magát. Fel s alá járkált, de olyan volt, mint egy zombi. Kicsit megijesztett. Anyujával csak nehezen tudtuk meggyőzni, hogy had vigyem haza, hiszen sokkal jobb lenne, ha pihenne is valamennyit.
Csináltam neki teát, amit nagyon finoman tudtam. Amikor bevittem neki végre mosolyogni láttam.
- Hihetetlen vagy – vette el a bögrét.
Leültem mellé és én is így pillantottam felé.
- Azt tudom, de most miért is? – kérdeztem csibészes mosollyal ajkaim szegletében.
- Hogy képes vagy elviselni.
- Ezt hogy érted?
Elviselni? Shellt nem elviselni kellett, hanem minden egyes vele töltött percet élvezni. Elviselni csak annyit kellett, amíg nem lehettem vele.
- Mindig történik velünk valami – sóhajtotta. – Felforgatom alaposan az életedet.
Odabújt hozzám és ilyenkor olyan volt, mint egy cica. Én szeretem a cicákat.
- Az tény, hogy melletted nem unatkozok – nevetettem fel.
- Jó lenne, ha minden sokkal egyszerűbb lenne – nézett rám.
- Majd eljön az is – simítottam végig arcán.
- Mi van Zaynnel?
- Danielle megosztotta velünk az ötletét. Holnap alaposan elbeszélgetünk vele.
- Szerinted Brook megváltozott?
- Nem tudom, de jó lenne, ha így lenne…
Bár ezt én magam sem hittem el teljesen.

***
(Ez a rész még nem volt, de mivel Shell nincs itt így gondoltam ezt is leírom Harry szemszögéből.)

Idegesen ültünk mind a négyen a nappaliban és azt vártuk, hogy Zayn betegye a lábát.
- Biztos, hogy jó ötlet, hogy mindnet Daniellere kenünk?
- Liam – néztem rá. – Szerinted jobb lenne, ha megutálna minket és soha semmit nem mondana el neked? Ez egy kegyes hazugság.
Be kellett látnia, hogy sajnos igazam van. Hamarosan megjelent. Nagy csendre lett figyelmes és nevetve lépet a nappaliba.
- Veletek meg mi van? Hogy-hogy nem nyírjátok egymást?
- Beszélnünk kellene – szólalt meg Niall. – Ülj le légy szíves.
- Ezzel megijesztetek – leült és még mindig ott volt az ajkain az a Zaynes mosoly. Liamre nézett, aki állta a tekintetét. Nem ő mondta el. Danielle volt az. Na, jó ez hazugság volt, de próbálta magával is elhitetni, hogy így volt.
- Miről lenne szó? – nézett szét köztünk. – Valaki megette a kajád?
Még mindig azt hitte, hogy viccelődünk. Jó, sokszor tettük ezt, de ez most komoly volt.
- Danielle látott Brookkal – vetette neki oda Louis.
Zayn értetlenül nézett ránk. Mintha tagadni szerette volna, de nem tette.
- Lehet.
- Lehet? Zayn! Brook tudod mit tett veled? – estem neki hangomat megemelve, mert én nem tudtam nyugodt maradni.
- Szeretem.
- Ő is téged? – kérdezte Louis.
- Srácok, mi ez? Kihallgatás? Arról fogunk beszélgetni, hogy milyen elcseszett a szerelmi életem? Harry neked milyen volt az exed? Niall csaltad már meg Sut?
Ingerült volt ő is, persze tudtuk jól, hogy ez lesz.
- Nem emlékszel miket tett veled?
- Harry neked kellene tudnod a legjobban, hogy milyen az, amikor elfelejted miket tettek veled korábban. Elenor egy fokkal nem volt jobb nála.
Ekkor végre Liam is megszólalt.
- De most nem erről van szó. Annak vége. Brooknak voltak drogos és füves ügyei.
Zayn barátjára nézett összeszűkített szemekkel és azt olvastam róla, hogy mindenkitől várta csak pont tőle nem. Minden esetre igaza volt.
- Mit akartok, mit tegyek? Louis, ha azt mondanám, hogy ne szeresd Eleanort, nem szeretnéd?
- Nem erről van szó.- Hajtogattuk. - Ő, ha jól emlékszem nem vágott át és tényleg szeret. Brookban meg tudsz még bízni? – vágott vissza Loui.
- Igen. Attól még, hogy ti nem én igen, meg tudok.
- Zayn – szólalt meg Niall és láttam rajta, hogy könnyezik. – Ne csinálj semmi hülyeséget, jó?
Zayn idegesen fölállt a levegőt kifújva.
- Igen is anya… - forgatta meg szemeit. – Befejeztük a beszélgetést?
Nem is tudom miért, de én is könnyezni kezdtem. Zayn az imént tagadta meg minden segítségünket. Nem hallgat ránk és ha valami történni fog vele, akkor az velünk is. Minden rossz dolog eszembe jutott. Idegesen kiviharzott és maga mögött az ajtót hangosan becsapta, hogy mindenki felfogja elment. A csattanás miatt összerezzentem. A banda további három tagjára néztem és Niall már sírt Liam vigasztalta. Louis pedig tehetetlenül bámult maga elé. Megdörzsöltem a szemeimet és felsóhajtottam.
- Mit kellene tennünk?
Felálltam, mert nem bírtam egy helyben ülni.
- Ha ellenezzük, akkor azzal semmit sem érünk el – szólalt meg Liam. – Talán, ha úgy tennénk, mintha minden okés lenne -
- De Liam! Már megint naiv vagy! Semmi sem okés – förmedtem rá, aztán meg is bántam bocsánatkérően néztem rá.
- Szerinted máshogy működhetne? – tette fel a kérdést és a válasz az volt, hogy sehogy sem működne. Brook egy mindenre elszánt őrült. Zayn pedig a szerelmes fél, aki bármiben benne lenne…