Kilencvenharmadik

Sziasztok. :) Na itt is van az új rész. 16000 látogatótól jön Harry szemszöge! :) És tessék kommentelni! :) Köszönöm. Jó olvasást!

Nem is tudom miért, de engem zavart, hogy a sulihoz jöttek. Olyan volt, mintha dicsekednénk azzal, hogy ismerjük őket. Biztosan, majd mondják, hogy felvágunk velük, közben egyáltalán nem mi hívtuk őket ide. Nem is sejtettem, hogy erre jönnek. Louis bepattant az autóba. De a többieknek nem ment ennyire könnyen. Főleg, hogy az öt ülésen kellett osztoznunk hetünknek, meg a rajongók nem tágítottak. Amikor bepasszíroztuk magunkat akkor is sikítoztak és a kocsi előtt álltak. Örökké valóságnak tűnt, míg sikerült elindulnunk.
- Legközelebb ne gyertek ide, jó? – néztem rájuk.
- Jó bulinak tűnt? – csüggedt le Harry ajka.
- Pedig nem volt az – tettem keresztbe kezeimet.
Az ölében ültem, mivel máshogy nem fértünk volna el. Átölelt és állát a vállamra tette. Nyomott egy puszit nyakamra, amitől rögtön libabőrős lettem.
- Néhány lány féltékeny ránk és hát szépen szólva nem túl barátságosak velünk – húzta el a száját Su. – Most gondolom, azt hiszik, hogy felvágunk veletek.
- Jó értettük. Többet nem csinálunk ilyet – fordult hátra Louis. – Sajnáljuk. Nem is tudom kinek volt az ötlete.
- Neked! – mondták kórusban a többiek és még én is, mert szinte biztos voltam ebben.
Hamarosan megérkeztünk a korházban. A folyosón sétálva megpillantott minket egy nővére.
- Mike nővére vagy?
- Igen – néztem rá ijedten. Ha valaki róla kérdezett mindig megijedtem, hogy történt valami.
- Gondolom ti meg a barátai.
- Be lehet hozzá menni, igaz?
- Be természetesen. Mike most elég jól érzi magát – mosolyodott el. Ennek pedig én örültem a legjobban. A fiúkra néztem és olyan hálás voltam, hogy itt vannak.
- Ne fárasszátok le nagyon, de örülnék neki, ha feldobnátok.
Tudtam, hogy az nekik menni fog. Beléptünk a szobájába és, amikor engem megpillantott olyan vidám lett az arca, majd az ismeretleneket fixírozta.
- Szia. Bemutatom a barátaimat. Ő itt Su. A legjobb barátnőm. Nem tudom emlékszel-e, de régebben játszottunk vele sokat.
- Emlékszem a homokozóra – vigyorodott el. Na, igen mindig hárman homokoztunk.
- Ők pedig a One Direction – biccentettem feléjük és ők vigyorogva integettek.
- Mike vagyok – mutatkozott be ő is. Azt láttam rajta, hogy örül nekünk, mivel mostanában a nagyobb társaságokban nem volt része, mivel idejét ide benn töltötte. – Te vagy Harry igaz?
- Igen – lépett közelebb.
- Ell nagyon sokat mesélt rólad – kuncogta el magát. Harry zöld szemeivel rám nézett mosolyogva és éreztem, hogy piros vagyok. Nem is tudom miért. De a pillantásai mindig olyan hülye érzelmeket váltottak ki belőlem.
A srácok leültek az ágy szélére és minden féle baromsággal megrohamozták. Történeteket meséltek, amiken nevettünk mindannyian. Louis hozta a formáját és rajta is végig nevettünk. Még énekeltek is és Mike azt mondta, hogy meglepődött rajtuk. Kicsit nyeglébb bandának nézte őket. Úgy tűnt, hogy nagyon jól érzi magát a társaságukban. Legalább egy órán keresztül csak beszélgettek. Én mosolyogva figyeltem őket és hálás voltam. Nagyon hálás. Aztán az a szimpatikus nővér lépett be, aki elmondta, hogy most már hagyjuk pihenni. Én még néhány percet maradni szerettem volna.
- Kint megvárlak – mondta Harry és kisétált a többiekkel. Amikor csak ketten maradtunk közelebb ültem öcsémhez.
- Köszönöm, hogy bemutattad őket. Mindannyian nagyon rendesnek tűnnek. Még Harry is, pedig apa annyira mondta, hogy neki nem szimpatikus.
Meg sem lepődtem azon, hogy mivel tömködi Mike fejét. Már komolyan nem értettem, hogy mit miért csinál, de nem is érdekelt.
- Máskor is jönnek, igaz? – Nézett rám kölyökkutya szemekkel.
- Persze. Szólj és hívom őket – kacsintottam rá.
- Ha pedig kiengednek, akkor pizzázhatnának ők is velünk.
- Vigyázz, Niall megenné, az összeeset.
- Nem engedném – nevetett fel.
Most is meghatódtam azon, hogy milyen erős öcsém van. Mosolygott és vidám volt, annak ellenére, hogy gépekhez volt kötve és itt kellett feküdnie. Összefutott a könny a szememben, de kipislogtam. Reméltem, hogy nem látta.
Elbúcsúztam tőle. Már öt óra lehetett. Anya haza vitt minket és Harry még átjött hozzánk.
Az asztalomnál ültem és a házimban mélyedtem el. Harry az ágyon feküdt.
- Mikor végzel? – türelmetlenkedett.
- Nem tudom. Mondtam, hogy tanulnom kell. Figyelj, ha gondolod, menj haza.
- Megvárom.
Örültem, hogy ezt mondta, de lehet tényleg jobb lett volna, ha haza megy. Éreztem, hogy mögöttem áll. Lehajolt és nyakamat kezdte el puszilgatni. Megfordított a székkel együtt és megcsókolt.
- Így sosem lesz kész – suttogtam bele a csókban, közben kezeimet nyaka köré fűztem.
- Nem baj.
- Nekem holnap iskola meg kellene tanulnom – távolodtam el pár centivel.
- A kémiában szívesen segített – harapott alsó ajkamba. Én elnevettem magam. – Itt aludhatok.
Mosolyogva néztem rá és adtam egy puszit szájára, majd az asztal felé fordultam.
- Holnap nekem iskola.
- Ami azt jelenti, hogy?
- Hogy korán kelek.
- Ami azt jelenti, hogy?
- Hogy korán fekszem.
- Ami azt jelenti, hogy?
- Jól van Harry itt aludhatsz – csaptam össze a könyvet. – Ennyit a tanulásról…