Százharmadik

Ott ült velem szemben és olyan nehezen hittem el, hogy találkoztam vele. Nagyon régóta még csak eszembe sem jutott. Most pedig a semmiből tűnt elő.
- Persze én csak ajánlani tudom. Te nagyon gyönyörűen játszol. Már akkor is mondtam.
- Mostanában kicsit kijöttem a gyakorlatból. Úgy értem otthon szoktam magam szórakoztatására játszogatni, de már komolyabban régen foglalkoztam vele.
- Hallottam, hogy írtál egy számot a One Directionnak.
Meg akartam kérdezni, hogy ezt honnan tudja, de tele volt azzal az újság, amikor Harry elénekelte nekem én pedig sírva fakadtam. Az után békültünk ki. Még most is mosolyt csalt az arcomra.
- Az nekem nagyon tetszett – mosolygott. A dicsérete nagyon jól esett. Felért bárkiével. Hiszen ő itt életnagyságban Jack Evens. Ő játszik a világon a legszebben.
- Köszönöm – mondtam kissé elpirulva. Illetve nem tudom, hogy elpirultam-e, de nagyon úgy éreztem és zavarban is voltam.
- Nem lenne kedved szombaton eljönni a hangversenyünkre? Az egyetemi hallgatók és jó magam is fogunk zenélni. Szerintem tetszene neked.
Ez elég jól hangzott. Szombaton úgy volt, hogy anyával leszek, de ez most jobbnak ígérkezett. Legalább a suliról is megtudok egy-két dolgot majd ez által.
- Szívesen elmennék.
- Este hétkor kezdünk a Williamben.
- Ott leszek – vágtam rá talán túl hevesen mire ismételten csak elmosolyodott.
Miután megebédeltünk neki vissza kellett rohannia az egyetemre. Én úgy döntöttem, hogy hazafelé veszem az irányt. Susie már otthon volt és, ahogyan ígértem neki főzőcskézésbe kezdtem.
- Láttam ma Brookot – mondta miközben a konyhapulton ücsörgött és engem figyelt.
- Nem olyan meglepő én is folyton belé botlok.
- Egy másik sráccal volt – jegyezte meg.
- Mi? – néztem rá meglepetten és nem is tudom, hogy erre miért csodálkoztam rá.
- Smároltak meg minden.
- Basszus! Az ilyeneket miért nem hozza le az újság és a net? Hihetetlen, hogy ilyenkor meg ülnek a seggükön és nem kavarnak be – képezdtem el. – Miért vagy ennyire nyugodt? – néztem rá.
- Azért mert ennek örülök. Illetve annak nem, hogy Zayn nem is tudja, hogy a barátnője megcsalja, de annak igen, hogy ennek hamarosan ki kell derülnie.
- A fiúk tudnak erről?
- Niallnak mondtam. Azt mondta, hogy egyszerűen nem tudnak mit tenni. Zayn hajthatatlan ebben az ügyben és valószínűleg nem is hinne nekünk. Azt hinné, hogy direkt azért mondjuk, hogy szakítsanak.
- Ez érthető. Illetve annyira elvakult, hogy tényleg nem hinne nekünk.
- És Niall azt is mondta, hogy – itt tartott egy kis szünetet és láttam, hogy a kezével babrál. A hangosan szívta be, majd fújta ki. Láttam rajta, hogy valami nagyon komoly dolgot készül közölni. – Szóval, hogy Brook tudjuk milyen és arra gyanakodnak, hogy őket akarja tönkretenni. Talán Zaynt sikerült bele vinnie valami baromságba…
Sokatmondóan nézett rám, de sajnos nem értettem. Ilyenkor mindig gyereknek éreztem magam, hogy azt sem tudtam, hogy mire kellene gondolnom.
- Zayn valószínűleg drogozott. Nem tudom, hogy hányszor és hogy egyáltalán ez biztos-e. Csak gondolják.
Hírtelen a levegő nem jutottam tüdőmig, hanem félúton megállt és sikeresen félre nyeltem. Több millió gondolat futott végig az agyamon néhány másodperc alatt. Mind a ketten tisztában voltunk azzal, hogy ha ez igaz és kiderül, milyen következményeket vonhat maga után. A srácokat a rajongók megutálják, vagy csalódnak bennük. Mivel egy ilyen balhéba keveredni tizennyolc évesen nem valami kellemes. És, ha Paul fülébe jut azt is elképzelhetőnek tartom, hogy megint elbeszélget a fiúkkal, mint amikor haza rendelt minket Spanyolországból. És most annál sokkal nagyobb vita lenne. Ha a bandának vége lenne… NEM! Erre gondolni sem mertem.