Kilencvennyolc

- Ez iszonyatosan rossz ötlet – ráztam meg a fejemet.
- A fiúk ezt akarták – sóhajtotta Danielle. – Egy napot kibírunk mindannyian – nézett szét közöttünk.
Én mégis azt éreztem, hogy nem fogom kibírni. Nincs semmi kedvem Brookhoz. Amúgy is mi ez a nagy találkozás. Mindenki itt volt. Susie meg Eleanor is. Mint valami One Direction barátnők klubja. Semmi bajom egyik lánnyal sem, de Brookkal volt. Nem találtam szimpatikusnak, főleg mert kicsit Elenára emlékeztetett a kígyó nézése. De mivel a fiúk így akarták kibírtam miattuk. Azt mondták, hogy úgy állnak hozzá ehhez az egészhez, hogy Brook megváltozott és tiszta lappal kezdenek mindent. Biztos voltam abban, hogy Liam ötlete volt. Senki sem adna neki egy másik esélyt. És senki sem tudná a srácokat rábeszélni az ő ötletére.
- Ott jön – biccentett Su és láttam rajta, hogy neki is annyi kedve van ehhez az egészhez, mint nekem.
- Sziasztok – köszöntött minket mosolyogva. – Titeket még nem ismerlek. Brook Yellow vagyok – nyújtott elsőként Sunak kezet, aki habozva fogadta el. A nagy bemutatkozásunk után úgy mosolygott ránk, mintha ezer éve barátnők lennénk.
- Merre felé megyünk?
- Arra gondoltunk a lányokkal, hogy veszünk néhány ruhát.
- Ez egy remek ötlet.
Elindultunk így öten és kissé kellemetlenül éreztem magam. Susie is úgy tűnt, hogy nem élvezi a társaságot. Danielle volt vele nagyon kedves és El is. Nem is értettem, hogy hogyan bírnak, amikor ők úgy, ahogy ismerték is. Egyik boltból a másikba mentünk. Nagyon sok minden megtetszett, de nem akartam megvenni őket, mert mind nagyon drága volt. Nem vagyok milliomos.
- Nézzétek ezt a cipőt! – mutatott fel Brook egy csodaszép magas sarkút. Nem igazán voltam oda értük, de ez tényleg szép volt. Aztán megláttam egy mályvaszínű ruhát. Nagyon szép volt. Nem is tudom miért tetszett meg nekem, hiszen nem hordtam ilyesmi ruhákat.
- Ez jól állna neked – helyeselt Eleanor.
- Vedd meg! – bíztatott Brook, de az árcédulára néztem és felé mutattam.
- Ez egy vagyon… - húztam el a számat, mire ő felkacagott. – Nem vehetek meg akármit.
Lemondtam róla és visszatettem oda, ahonnan leakasztottam.
- Te nem is, de Harry igen – kacsintott rám. – Szerintem ezt megvetetem Zaynnel – mosolyodott a cipőkre.
Összenéztem a többiekkel. Láttam, hogy nagyon is egy véleményen vagyunk. Ki az, aki a barátjával veteti meg a cuccait? Ez a csaj egyértelműen visszaélt azzal, hogy a barátja híres és pénze is van. Hihetetlennek tűnt. Annyira külön világ voltunk mi ketten.
- Mi az? – fordult hátra, amikor feltűnt neki, hogy nagyon hallgatunk. – Ti még sosem csináltatok ilyet?
- Nem.
Mondtuk határozottan, mire ismét csak elmosolyodott. Ez kicsit már tényleg sok volt nekem. Megkönnyebbültem. Mellette annyira feszültnek éreztem magam és jó volt távol lenni tőle.
- Ettől a csajtól a falra fogok mászni – jelentettem ki. Nem is tudom, hogy miért nem volt szimpatikus. Illetve tudom, mivel egy hülye liba, de én nem is ismertem.
- Kerülni fogjuk – mondta nevetve és én bólintottam erre helyeslően.
- Hé Su, nem arra lakunk – néztem rá értetlenül, amikor az egyik utcán nem akart lefordulni, hanem egyenesen ment tovább.
- Tudom. Mutatok neked valamit – kacsintott rám.
Kicsit kíváncsian néztem rá. Mostanában keveset beszéltünk és kicsit, mintha rejtegetett volna előlem valamit. Nem is tudom. Nem volt rossz előérzetem, inkább csak kíváncsi voltam és értetlen. Sétáltunk, de egy buszra is fel kellett ülnünk. Kicsit messze volt az, amit mutatni szeretett volna. Egy igazán jó kis környékre vitt.
- Merre megyünk?
- Mindjárt meglátod, már tényleg nincs messze.
- Ezt mondogatod mióta elindultunk – forgattam meg szemeimet.
- Tetszeni fog esküszöm.
Most tényleg csak néhány lépés kellett, amikor megállt és néztem rá, mint birka az új kapura. Nem értettem, hogy mit szeretne, ekkor fejével a ház felé biccentett.
- Szép, nem? – kérdezte, miközben előre nézett.
- Igen az – mondtam vállat vonva. Nagyon szép volt, de nem értettem. Ki lakik itt, hogy ide jöttünk?
- Gyere be velem – fordult felém.
- Minek?
- Csak gyere már!
Megfogta a csuklómat. Vártam, hogy kopogjon, de a lábtörlő alól elővett egy kulcsot.
- Ugye nem betörünk? – néztem rá riadtam.
Nem is figyelt rám. Kinyitotta az ajtót, majd belökte azt és előre engedett.