Kilencvennegyedik

- Hálás vagyok, amiért eljöttetek ma velem – suttogtam. Már az ágyban voltunk pizsamában és nem akartam felkelteni anyát. Harry a karomat cirógatta.
- Semmiség. Bármikor szívesen.
A sötétben annyira nem láttam az arcát, de kivillanó fogsorát igen. Boldog voltam, hogy ő itt van nekem. Annyira nehezen hittem el még most is, hogy annyi lány közül engem választott. Hihetetlenül szerencsés voltam és ilyenkor azt éreztem, hogy a rossz akaróim sem tudnak érdekelni csak ő. Szorosan oda bújtam hozzá. Egyenletes lélegzetvételeire aludtam el.
Reggel az órám csörgésére ébredtem. Harry mellettem még édesen szunyókált. Nem bírtam megállni, hogy ne mosolyogjak rajta. Nyomtam néhány puszit az arcára, hogy felköltsem. Felsóhajtott és pillái rebegni kezdtek.
- Ébresztő.
- Ilyen korán kelsz?
- Tudod, iskola – emlékeztettem.
- Tudom – mormogta.
A szekrényemből elővettem néhány ruhát és a fürdőben átöltöztem és kezdetét vette az unalmas reggeli készülődés. Miután Harryt sikerült kiverni az ágyamból kicsit a szobámban is összepakoltam. Megbeszéltük, hogy iskola után találkozunk.
Harrynek hála a történelem dolgozatom borzalmasan sikerült. A legtöbb kérdésre a körülöttem ülők segítségével tudtam csak válaszolni. Untam, hogy a tanárok az egyetemekről beszéltek nekünk, mivel semmi kedvem nem volt ehhez a témához. A tanulásra nem nagyon tudtam figyelni. Túl sok minden történt velem és ez csak fokozódott. A fiúknál voltam péntek délután.
- Na, azt hiszem én megyek – állt fel Zayn.
- Hová sietsz? – Kérdezte Louis meglepődve. – Nem úgy volt, hogy maradsz te is pizzázni.
- Több marad nekem – vigyorodott el a szőkeség és hasát simogatta. Ő mindig rátapintott a dolgok lényegére.
- Ma nem megy, bocsi skacok. Majd máskor.
- Hová mész azt megtudhatjuk?
- Haza.
Értetlenül néztük, amint vállat rántott és a pulcsija után nyúlt. Felvette és mindenki őt bámulta. Intett és kilépett az ajtón. Mindenki összenézett és Su szólalt meg elsőként.
- Azt hiszem, mindenki tudja, hogy hazudik.
Bólintottunk. Danielle a mellette ülő Liamre tekintett. Aztán a példáját követte szépen lassan mindenki. Ha történt valami, akkor neki tudnia kellett róla, mivel ő mindenről tudott. Főleg Zayn problémáiról. Hangosan felsóhajtott.
- Nyomás alatt vagyok, ne nézzetek így rám! Tudjátok, hogy nem mondhatom el, megígértem neki.
- Liam! – szólt rá Harry ingerülten. – Egy banda vagyunk, nem?
- Igen csak…
- Nincs csak – szállt be Louis is. – Ahogy elnéztem valami komoly dologról van szó. Nekünk is tudnunk kell, ha baj van.
Láttam, hogy megrökönyödik és belátta, hogy köpnie kell bármennyire is nem szeretne. Lenézett kezeire, amivel babrált. Idegesnek tűnt és nem tudta, hogyan kezdjen bele, mi közben nem könnyítettük meg a dolgát, mert végig őt szuggeráltuk.
- Szóval… Előre szólok, hogy ki fogtok akadni.
Az idegeink már pattanásig feszültek. Én annyi mindent végigpörgettem a fejemben, hogy mi lehet a gond és higgyétek el minden rossz megfordult agyamban.
- Emlékeztek Brookra?
- Az a barnahajú csaj? – Kérdezte Harry. – Aki fehérnemű modell.
Mind ezt úgy mondta, hogy komolyan féltékenységet éreztem. Nem tudom miért.
- Igen.
- Ő kicsoda? – néztem Liamre.
- Zayn exe.
Kérdően néztem szét rajtuk, hogy mi a baj ezzel. Úgy értem, hallottam már olyanról, aki visszament az exéhez. Niall szinte félrenyelt és úgy köhögött.
- Nos tudni kell a lányról, hogy nem éppen egy földre szállt angyalka.
Még mindig nem értettem, hogy miről van szó.
- Tudod Ell – magyarázta nekem és úgy tűnt, hogy rajtam kívül mindenki – fű, drog, alkohol és egyéb szenvedélyek – köhintette oda nekem Harry.
Hatalmas szemekkel bámultam magam elé és most már értettem, hogy miért van hatalmas baj.
- Fiúk én nem értem. Minden volt barátnőtök egy elvetemedett kígyó? – csúszott ki számon és most itt igen, Elenára gondoltam.