Századik

És igen, ide is eljutottunk. Ez a századik rész. :DD Nem lett nagy durranás, de lesznek még izgalmak ezt garantálom. Köszönöm azoknak, akik még mindig bírják. Kicsit úgy érzem, mintha megcsappantunk volna gyerekek. :/// Olvastok még? Néhány kommentet írjatok légyszíves. :)) Annak nagyon örülnék. Na jó olvasást!

- Azt hittem, hogy a következő hely ahol élni fogsz az a közös házunk lesz – döntött le Harry az új ágyamra, ami iszonyat kényelmes volt.
- Aha – forgattam meg szemeimet nevetve. – Gyerekeket nem akarsz? – nevettem fel, mire megcsókolt és egy kajlán mosoly ült ki arcára.
- Akár el is kezdhetjük a tervet – csókolt bele nyakamba, amitől kirázott a hideg.
- Annyira bolond vagy! – nevettem még mindig, de eltoltam magamtól és felültem. – Tudod Su még itt van a szomszédban…
- Niallel – vonta fel a szemöldökét.
Harry zöld szemeibe néztem és alsó ajkamba haraptam. Csábító volt a ki nem mondott ajánlata. Illetve célzása, hogy mi legyen ma estére a tervünk. Már tizenegy óra volt és a többiek haza mentek. Kivéve Niallt, aki itt aludt. De nekem holnap iskola.
- Majd talán máskor…
- Szóval hazaküldesz?! – nézett rám vérig sértve. Olyan volt, mint egy cica, aki tudja, hogy nem aludhat a gazdája ágyában. És én meg élveztem a helyzetet.
- Valami ilyesmi – vigyorodtam rá.
- Bezzeg Niall itt aludhat – duzzogott tovább. – Susie megengedi neki.
Megfogtam Harry tarkóját és erősen magamhoz húztam és újabb csók csatába kezdtünk. Hagytam, hogy ledöntsön az ágyra és a nyakamat csókolgassa. Kezével fenekembe markolt és én is nyakát illettem lágy puszikkal, amitől libabőrös lett. Amikor megunta, hogy keze pólóm alatt van le akarta rólam venni, de nem engedtem. Ismét felültem és ördögien rámosolyodtam.
- Azért mert Su rossz kislány, én pedig jó kislány vagyok – súgtam fülébe, majd messzebb csúsztam tőle. - Holnap iskola.
Ismételtem el sokadjára és Harry ajkai lejjebb görbültek, mivel abban tudatban volt, hogy maradhat.
- Inkább gonosz vagy! – mondta vékony, sírós hangon. Úgy beszélt, mint egy kisgyerek.
- Lehet – rántottam vállat.
- Felizgatsz, és most mennem kell? Kínzol, ugye tudod? – állt fel az ágyam széléről. Bólintottam egyet. – És még élvezed is – rázta meg a fejét.
- Pontosan – vigyorogtam még mindig.
Már az ajtóban álltunk. Amikor felvette a cipőjét. Felém fordult és kezét derekamra tette. Kicsit közelebb húzott magához, de annyira, hogy még szemeimbe tudjon nézni. Most ő volt az, aki engem kínzott. A zöld szemei teljesen megszédítettek.
- Ugye tudod, hogy ezt még nagyon vissza fogod kapni? – fenyegetett meg azzal a gyönyörű rekedtes, mély hangjával. Kevés vigasz, de meg akartam csókolni, hogy ne érezze magát annyira rosszul. Már közel voltam hozzá, amikor elfordította az arcát.
- Hoppá – nevetett fel. – Holnap találkozunk – intett.
Néztem, ahogy végig ment a házunk előtt és még egy mosolyt villantott felém. Bezártam az ajtót és a fürdőbe mentem, hogy letusoljak. Már fáradt voltam, így fogmosás után felvettem a pizsamám és bebújtam az ágyamba. Lehunytam a szemem ekkor a telefonom szólalt meg. Üzenetem érkezett.

Ugye tudod, hogy ezt még vissza fogod kapni? Jó éjszakát Szerelmem. Bár nélkülem biztos nem lesz olyan jó. :P Szép álmokat.

Elmosolyodtam rajta és írtam neki, hogy szép álmokat, álmodjon velem. Szerettem húzni az agyát. Tényleg élveztem. Tényleg gonosz voltam. Az elalvás pedig nehezen ment, mivel még túl idegen volt tőlem ez a lakás, és sosem ment egy könnyen ilyenkor az alvás. Szívesen átkukkantottam volna Suhoz. De ő Niallel aludt, vagy nem is tudom, hogy mit csinált…