Kilencvenötödik

Sajnálom, hogy nem hoztam tegnap részt, csak sok dolog történt ide haza. :DD Szóval nem volt időm, de most meghoztam és szerintem még ma elérjük a 16000 látogatót és akkor Harry szemszöge is jön. De addig kérlek titeket, hogy kommenteljetek! :))

Harry eléggé furcsa képet vágott erre a kérdésemre. Tudta, hogy kire gondolok. Nem tudom miért, de mintha kicsit még mindig védte volna őt, ami nekem nagyon rosszul esett. Persze nem kell szidni az előző barátnőit, de Elena nem érdemelte meg, hogy bárki is megvédje, amikor hazudott és olyan dolgokat tett velem.
- Nekem nem tetszik ez az egész – húzta el a száját Su. – Mióta?
- Nem tudom pontosan… De már egy jó ideje. Nekem csak nem olyan régen árulta el – nézet szét közöttünk Liam és ő maga sem tűnt boldognak. Sajnáltam őt, mivel ő lehetett a legrosszabb helyzetben. Zayn megbízott benne és neki mégis el kellett mondania ezt az egészet.
- Mit fogtok csinálni?
Niall tűnt a leg aggodalmasabbnak és megismételte a kérdésemet.
- Srácok, mit fogunk csinálni.
Harry felpattant mellőlem és a telefonját kezdte el babrálni.
- Felhívjuk most azonnal.
- És mit mondasz neki észlény? – szólta le Louis az ötletét
Felsóhajtott és visszahuppant mellém. Idegesen hajába túrt.
- Csak azt nem értem, hogy miért titkolózik előttünk…
- Harry, szerintem mindenkinek vannak titkai.
- De nem ilyenek! – emelte meg a hangját és nagyon ideges volt. Majd felrobbant. A többiek elég jól leplezték érzelmeiket. Niall volt az, akit azt hittem elbőgi magát, Harry idegbeteg volt. Louis és Liam aggodalmasak.
- Talán Brook megváltozott.
- Ezt te sem hiszed el Liam!
- De Harry, olyan régen volt már az a botránya.
- Az a botránya? Úgy beszélsz, mintha egy lett volna. Miért vagy ennyire naiv?
- Mondod ezt te, akinek az exe konkrétan zaklatta Shellt és még hittél is a szőke démonnak – szállt be Louis a vitába. Röpködni kezdtek a szebbnél szebb kifejezések hármójuk között.
Danielle szólalt meg végre, aki eddig hallgatott.
- Szerintetek ezzel meg tudjátok oldani a helyzetet, hogy itt vitatkoztok egymással, mert szerintem nem hogy megoldjátok, hanem jobban elcseszitek. Arra nem gondoltatok, hogy holnap, amikor találkoztok, leültök vele beszélgetni? Nem kell egyből letámadni. Most idegesek vagytok, és nem láttok tisztán.
Nem mondott hülyeséget és láttam, ahogyan a srácok el is szégyellték magukat. Amikor csend telepedett a társaságra köhintettem párat, majd felálltam.
- Talán jobb lenne, ha mi most mennénk – néztem a lányokra, akik helyeslően bólintottak. Valahogy nem így képzeltem el a péntek délutánomat. Érdekelt, hogy mi van Zaynnel, de én nem vagyok bandatag és kicsit úgy éreztem, hogy nekünk most nem kellene itt lennünk, hiszen ez az ő dolguk. Majd megoldják egymás közt.
- Sajnálom – szabadkozott Harry az ajtóban állva.
- Semmi gond. Remélem, hamar megoldódik – mosolyodtam rá.
- Én is – sütötte le a szemeit. – Majd hívlak holnap, jó?
- Rendben.
Még búcsúzóul nyomtam egy puszit ajkaira aztán siettem a lányok után. Hárman voltunk. Úgy döntöttünk, hogy még valahol megiszunk egy kávét. Beültünk a legközelebbi Starbucksba és leültünk egy eldugottabb sarokba. Nem tudom, hogy mennyi annak az esélye, hogy két olyan személybe botolj, akik most a legjobban el szeretnének kerülni benneteket.
- Zayn itt van azzal a csajjal – tátotta el a száját Su. Mi értetlenül néztünk rá, mire fejével egy másik sarok felé bökött. Mind a ketten elég feltűnően arra néztünk és tekintetem találkozott Zaynével. Egy mosolyt erőltetett a szájára. A barátnője is felénk nézett és döbbenet volt ráírva.
Danielle ismerte a történetüket. Talán ha kettőnket látott volna meg Susieval, akkor nem is ijed meg ennyire, de most ezt tette.