Nyolcvanhetedik

Sziasztok. :) Megint érkeztem az új résszel. Csak annyit szeretnék mondani, hogy jól esnének azok a bizonyos kommentek. Én értem, hogy rövidek a részek, így nehéz egy kritikát írni róluk. Azt is megértem, hogy senkinek nincsen kedve mindig írni. Csak nekem meg szükségem lenne a visszajelzésekre. Szóval kérlek titeket, hogy néhányan kommenteljetek. Nem lesz olyan, hogy 8ezer komment és akkor jön a kövi rész, de párral dobjatok már meg légyszíves. ;) Köszönöm a megértést. Remélem ez a rész is tetszeni fog. Mindenkinek jó olvasást. ;))

- Shell, haza vihetlek?
Értelmetlenül néztem rá, majd Sura. Ő is nagyon zavartnak tűnt. Megköszörülte a torkát és egy mosolyt csalt arcára.
- Akkor majd találkozunk holnap. Öm izé… szia és csókolom – intett.
Régóta ismert Su és apámat is látta párszor, de nem tegezte. Annyira jól nem ismerte, valójában én sem. Bizonytalanul és habozva nyitottam ki az autó ajtaját. Beültem mellé, és azt éreztem, mintha egy idegen lenne mellettem. Nem is értem mi a fenének szálltam be. Elsőnek csak bámult engem és tűrtem. Vagyis egy ideig, mert nem bírtam tovább. Felé pillantottam és egy mosoly húzódott az ajkain. Nem akartam megszólalni, csak táskámba markoltam és próbáltam zavaromat nem mutatni. Ekkor beindította a motort, de aztán megint előjött az a kínos csend. Miért nekem kellene magamat kellemetlenül éreznem magam? Ő az apám és neki kellett volna foglalkoznia velem. Én semmi rosszat nem tettem. Amikor ezt tudatosítottam magamban erőt vettem és megszólaltam.
- Mit keresel itt?
Rideg voltam vele és nyers. Ő a vérszerinti apám, de nekem nem kell úgy rá néznem. Nem is tudtam soha. Rosszul érezte magát ő is, láttam, ahogyan zavarában fészkelődött.
- Látni szerettelek volna. Hiányoztatok nekem anyáddal.
Felment bennem máris a pumpa pedig csak két mondatot szólt hozzám. Ha komolyan hiányoztam volna neki, akkor keresett volna. Kicsit elkésett ezzel a beszéddel.
- Képzelem… - forgattam meg a szemeimet.
- Shell tudom, hogy nem vagyok jó apa. De talán még helyre lehetne hozni.
Tizennyolc évet nagyon nehezen lehet helyrehozni. Azon gondolkodtam, hogy miért pont most? Miért most akar mindent jóvátenni? Eddig mi tartotta vissza? Ekkor megcsörrent a telefonom és gyorsan zsebembe nyúltam.
- Shell, zavarok?
Harry édes hangja szólt bele a telefonba, amitől már is egy lágy mosoly futott arcomra. Aztán eszembe jutott, hogy ez most nem a legalkalmasabb.
- Most igen, bocsi – mondtam hebegve.
- Valami baj van? – Rögtön hallani lehetett a hangján az aggodalmat.
- Nincsen semmi.
- Ne csináld ezt, ismerem ezt a hanghordozást most már elég jól.
- Ezt majd megbeszéljük, jó?
- Este hívlak.
- Rendben.
- Szeretlek Ell.
- Én is szeretlek – bazsalyogtam még mindig, majd letettem.
- A barátod volt?
- Igen.
- Harry igaz?
Felvont szemöldökkel néztem rá, hogy ezt meg honnan tudja, mire vállat rántott.
- Olvastam néhány újságot. Na és ő rendes srác?
Hirtelen mennyire érdeklődő lett.
- Igen, nagyon – válaszoltam röviden és még mindig furcsa volt, hogy a barátomról beszélgetek vele.
- Akkor jó – mondta halkan.
- Mike?
Apa felsóhajtott és rám nézett.
- Mike. Nos, ő… - elhallgatott és nekem kezdett ez a helyzet nagyon gyanús lenni.
- Mi az? – Kérdeztem ingerülten és kicsit felemelve a hangomat.
- Mike nagyon beteg – mondta halkan és nem is nézett rám. Nem úgy hangzott, mint egy lázzal járó megfázás.
- Mi van? H –hogy érted, hogy beteg?
- Rákos.
Kikerekedett szemekkel néztem rá és rám tört egy nagyon erős hányinger. Pár pillanatig nem vettem levegőt. Az aggodalomtól és ijedségtől gyorsabban vert a szívem.
- Anya tudja? Miért nem mondtad eddig? Hol van most? Ugye, ugye jobban lesz?
Egyik kérdés a másik után tört ki belőlem a könnyeimmel együtt, pedig még nem is fogtam fel igazán.
- Tud róla. Ő pedig korházban fekszik most is.
Anya tudta, és nem mondta el nekem?
- Álljunk meg!
- De…
- Állítsd már le ezt a kibaszott kocsit! – Kiáltottam rá.
Gyorsan valahol megállt én pedig kipattantam az autóból. Apa kiabált utánam, hogy hová megyek és egy ideig az autóval is jött utánam, de egy utcán lesétáltam, ahova ő már nem tudott jönni. Nem akartam mellette ülni. Nagyon rosszul éreztem magam.