Százegyedik

Sziasztok. Tegnap azért nem érkeztem új résszel, mert nem igazán volt időm feltenni az új részt. :) Most már itt vagyok. :) Köszönöm a kommenteket és kérlek titeket, hogy tartsátok meg jó szokásotokat. :P Jó olvasást ^^.

Hazafelé tartottam Miketól. Érdekes ez a szó, hogy haza, mert már pár napja nem ugyan ott éltem, ahol eddig. Szóval a Suval közös otthonunk felé bicikliztem, amikor is lakótársam felhívott.
- Na, mi nem sikerül? – kérdeztem nevetve.
- Arra gondoltam, hogy még is csak hozhatnál valami kaját.
- Mondtam, hogy mind a ketten jobban járunk.
- Mit szólnál hozzá, ha a főzés rád hárulna? Én inkább takarítok.
Hangosan elnevettem magam. Ez jellemző. Susie nem tud főzni. Én valamennyivel jobban. Nem is az ételekkel volt a gond, amiket elkészítettem, hanem azzal, hogy hogyan. Magam után hatalmas lomot hagyva, edényeket, poharakat eltörve és kezeimet széjjelvágva. Ön és közveszélyesen mozogtam a konyhában. Mostanában pedig kevés időm volt főzőcskézni. De csábító ajánlat volt, hogy ha bevállalom, akkor nem kell takarítanom.
- Legyen.
- Hogy van Mike?
- Sokkal jobban – mondtam megkönnyebbülve.
- Hál’ istennek.
- Figyelj Su most leteszem, majd viszem a vacsorát.
Kinyomtam és jobban szemügyre vettem, hogy kiket látok sétálgatni. Zayn és Brook voltak azok. Miért van az, hogy valakit minél jobban el szeretnél kerülni, azokba botlasz bele folyton? Hihetetlen, hogy én mindig így járok. Valahogy nem szívesen láttam őket együtt. És amióta voltunk öten együtt vásárolni, az újságok csak arról pletykálnak, hogy Brookot visszafogadta Zayn. Meg, hogy biztos minket is el fog rontani. Meg hasonló dolgokat olvashattam. Úgy tűnt Zaynt nem nagyon zavarja, hogy ilyeneket írnak a barátnőjéről. Mármint biztos zavarta, de nem fogta fel, hogy Brook egy démon. Egy pók, aki beszőtte a hálójába, amiből nem tud menekülni. Körül rajongta a fehérnemű modellt és annyira elvakította a szerelem, hogy bárminek bedőlt. Komolyan akárminek. El akartam kerülni őket. Tényleg nagyon szerettem volna. Aztán beláttam, hogy miért kellene? Tettem ellenük valami rosszat? Maximum csak gondolatban és akkor is csak Brookkal. Zaynt még mindig nagyon kedveltem. Tehát nem álltam odébb, hanem én is tartottam feléjük.
- Szia, Shell – köszöntött puszival elsőként a démon.
- Sziasztok.
- Mi járatban?
- Miketól jövök.
- Ugye jobban van? – mosolyodott rám Zayn.
- Igen, szerencsére. Egyre jobban.
- Skacok én bemegyek ide – biccentett Brook az egyik üzlet felé.
- Megvárunk kint – kacsintott rá barátja és egy csókkal köszöntek el egymástól, mivel legközelebb csak tíz percen belül láthatják egymást. Hányingerem támadt esküszöm.
- Nem igazán bírod, igaz? – támaszkodott a kirakatnak és elővett egy szál cigit.
- Őszintén? – felsóhajtottam. – Nem tartok fejmosást. Tényleg nem kedvelem.
Szívott néhányat a cigiéből.
- Nem hiszitek el igaz, hogy megváltozott?
- Én komolyan szeretném… Mi csak neked akarunk jót, értsd meg. Ezért vagyunk ellene.
- Pedig azzal tennétek jót, ha nem ilyen szemekkel néznétek kettőnkre.
- Kiharcolta, hogy így nézzek rá.
- Mivel? Te meg Susie nem is ismeritek.
- Hallottuk hírét ne aggódj.
- Felét sem tudjátok…
- A fiúk tudják?
- Nem tudom, nem hiszek.
- Mit titkol még az a lány?
- Shell. Mindenki titkol valamit…
Szemeimbe nézve mondta ezt az utolsó mondatát és szinte keresztülszúrt. Elnyomta a csikket és elrugaszkodott a faltól. Nem mondott semmit, csak a szája sarka rándult egy mosoly félébe, majd követte Brookot az üzletbe. Teljesen ledermedtem. Olyan volt, mintha célzott volna valamire. Persze, hogy mindenkinek vannak titkai. De Zayn az, akit a legkevésbé ismertem. Sőt. Ha jobban belegondolok az öt srác közül mindenkiről elég sok mindent tudtam és elég jól sikerült megismernem őket. De Zaynt nem. Ő egy rejtély volt és még most is az.