Ötvenedik

Tegnap Harrynek nem sikerült elmondanom a dolgokat. Ma pedig megint csak azt éreztem, hogy nem kellene. A srácokkal beszéltünk egy jó kis napot. Mivel nagyon jó időnk volt, úgy döntöttünk, hogy strandra megyünk. Ez a mi esetünkben elég kockázatos dolog, de úgy döntöttünk belevágunk. Ha túl sok lesz a sikítozó rajongó, akkor gyorsan lelépünk.
- Harry most ne írj ki semmit, jó?
- Nem fogok nyugi. Többé nem fordul elő.
- Ezt az ígéretet hányszor hallottam – sóhajtott fel Liam, majd barátjára vigyorodott.
- Huh, Hazza jól áll a fürdőnacid – mondta Louis egy perverz mosollyal az arcán.
- Te is egészen kívánatos vagy – röhögött fel.
- Egy gyors szex az egyik fedett csúszdában? – kacsingatott én pedig hányás imitáltam.
- Ezt nem akarom hallani – fogta be a fülét Niall. – Azt hittem nincs több Larry mióta neked van El, neked meg Ell – ezen a mondatán kicsit eltűnődött. El és Ell.
- Kicsit féltékeny vagyok – mondta Eleanor csalódott arccal. Loui kárpótlásul csók hadjáratot indított.
Harry megfogta a kezem és elindult velem az egyik medencéhez, ahol rengeteg csúszda volt. Félelmetesebbnél félelmetesebb. Mondtam már, hogy mennyire utálom a fürdőt? A fürdőruhát is, meg úgy a vizet, ezektől a nagy vackoktól meg rettegek.
- Harry, Harry – próbáltam lefékezni. Megtorpant és rám pillantott. A számat harapdáltam és a kezünket néztem aztán a medencét, majd őt.
- Nehogy azt mond, hogy félsz.
- Hát pedig félek… - nyöszörögtem.
- Semmi bajod nem lesz, ez csak víz.
- Pont ez a baj. Gyűlölöm ezt a helyet – sóhajtottam fel. – Csak miattatok jöttem el.
- Én meg félek a hullámvasutaktól – ismerte be. – Elráncigálhatsz egy béna vidámparkba és felülök veled bármire, ha cserébe te lecsúszol velem.
A győzködése tetszett. A vidámpark nem is olyan rossz ötlet. Kíváncsi voltam Harold édes kis ijedt arcára, amint valami őrülten gyors vasútba beülünk. Minden pénzt megér.
- Öm… jó…
Ahogy a csúszdára néztem, minden önbizalmam elillant hírtelen. Ő megint csak vonszolt maga után. Megmásztunk egy csomó lépcsőt, míg feljutottunk. Hamar sorra kerültünk, mivel nem voltunk sokan.
- Egyszerre csúszunk jó? – kérdezte.
- Te mész elől!
Beült előre én pedig mögé. Kezeimet mellkasán átkulcsoltam és készen voltam a biztos halálba menni. Jó volt élni! Greny a cicám hiányozni fog…
Ezek voltak az utolsó gondolataim, mivel fénysebességgel sodort magával a sötétben a víz. Én azt hittem már meghaltam, mert láttam a fényt az alagút végén, akkor Harry valami olyasmit ordított, hogy nagy levegőt. Ijedtemben azt végig nem is vettem. A vízben landoltam és teljesen a medence aljára elmentem. Erős kezek segítettek a felszínre.
- Na hogy tetszett? – kérdezte vigyorogva.
- Ez borzalmas volt.
Igaz nevettem, de egy pillanatig tényleg azt hittem, hogy nem fogom túlélni. Harry jutalmul megcsókolt, de ez most ide kevés vigasz volt. Még legalább tíz ilyen micsodára felráncigált és legalább tízszer meghaltam. Aztán megkerestük a többieket, akik a büfénél kajáltak. Niall tömte magába az ételeket és csodálkoztam, hogy a vízben nincsen rosszul tőle. Zaynen egy vízcsepp sem volt, mivel ő bele sem ment. Félt a víztől. A többiek pedig ugyan olyan jól szórakoztak, mint mi. Legalábbis a csurom vizes fürdőruha és haj erre utalt.
Su rám pillantott és fejével biccentett nekem. Mi ketten kicsit felálltunk és arrébb mentünk.
- Tudsz már valamit?
- Hogy érted?
- A levéllel kapcsolatban. Tudod, hogy ki volt? Mert arra gondoltam, hogy talán most is itt van és, ha így van, akkor nézz jól szét. Hátha látsz valakit, aki a buliban is ott volt.
- Su ezt már paranoiának hívják.
Suttogva beszélgettünk és azt asztal felé pillantottam de Harry már nem volt ott.
- Mi a baj lányok? – kérdezte mögülem és kicsit megrázkódtam. Hátulról átölelt és állát fejemnek támasztotta.
- A levélről beszélgetünk, csak nem akartam mindenki előtt mondani.
A szememmel kettényársaltam Susit ezzel jelezve, hogy most olyat mondott, amit nem kellett volna, mivel ő nem tud semmiről. Egy kétségbeesett arcot vágott. Harry maga felé fordított.
- Milyen levélről van szó?
- Áh, semmi – legyintettem, de zavaromat és Su arcát nem lehetett meghazudtolni.
- Shell, mit nem mondasz el nekem?
Felsóhajtottam és tudtam, hogy most már el kell neki mondanom.
- Szóval…
- Mond már! – parancsolt rám erőszakosan és láttam rajta, hogy idegeskedik.
- Nem nagy ügy… A rajongótok, aki küldte azt a csomagot, küldött nekem egy levelet benne képekkel a buliról. Ott volt ő is.
- Micsoda? Ez nem nagy ügy?
Tudtam, hogy ideges lesz, de most valósággal tombolt.
- Hihetetlen, hogy megint nem mondtál semmit! Ha Susie nem szólja el magát, akkor megint nem tudtam volna erről.
- Sajnálom, én csak nem akartam elrontani ezt a napot.
Könnyek szöktek a szemembe és úgy éreztem magam, mint egy sírós kisbaba. Harry mellkasára vont és azt hajtogatta, hogy ne haragudj. De nem is haragudtam. Igaza volt. Szólnom kellett volna neki. Megint elrontottam.