Negyvenkilencedik

Reggel, amikor felkeltem még korán volt. Lemásztam a lépcsőn és a konyhába igyekeztem. Anya hagyott egy üzenetet a hűtőn, hogy csak jövő héten jön haza és sajnálja, hogy nem szólt, csak örült, hogy egyáltalán tudtam aludni. Azt is írta, hogy azonnal hívjam, ha történik valami. Reménykedtem benne, hogy erre nem lesz szükség. Készítettem magamnak reggelit, de rájöttem, hogy nem is vagyok éhes, így a felét ki kellett dobnom a piritósnak. Ittam egy kávét, de semmi hatást nem fejtett ki rám. A nappaliba vánszorogtam át és leültem a tv elé. Régen tévéztem már. Éppen itt volt az ideje, hogy idegesítő reklámokkal pusztítsam agysejtjeimet, amiket egy két bugyuta film megszakít. Két óra szenvedés után rá kellett jönnöm, hogy ez egy csöppet sem köt le. Bekapcsoltam a gépemet. A srácok interjúi már fenn voltak mindenhol. Megnézegettem és elolvastam őket. Harry megnyilvánulásai mosolyt csaltak az arcomra. Miután ezzel végeztem, gondoltam twitteren adok némi életjelet. Millió üzenet és követés érkezett. Ekkor kopogtak az ajtón és nekem eszembe jutott, hogy még mindig pizsamában vagyok. A telefonom is megcsörrent.
- Szia, itt állok a házatok előtt. Beengednél?
- Pizsama van rajtam – készítettem fel.
- Kár – mondta kuncogva. – Mármint az, hogy van rajtad ruha.
Lecsaptam a telefont és kinyitottam az ajtót. Az ölébe ugrottam. Lábaimat átkulcsoltam derekán ő pedig megtartott.
- Érdekes fogadtatás – nevetett még mindig.
Annyira könnyen fel tudott vidítani, hogy hihetetlen. Már nevettem is a hülyeségein. Lágyan megcsókoltam és mosolyogva néztem gyönyörű zöld szemeit. Nagy nehezen elmentünk a nappaliig és mivel kezdtem lefelé csúszni leültetett a kanapéra.
- Sajnálom, hogy nem hívtalak, csak hulladék voltam, mire haza értem. De tudod min gondolkodtam? Hamarosan itt a születésnapod. A tizennyolcadik és ez azt jelenti, hogy már nem számítanék pedofilnak ha -
- Jó, jó Harry értem! – vágtam bele a szavába. Mindig is perverz volt, de ma különösképpen. Hangos nevetésben tört ki, majd az ölébe húzott.
 - Miről szerettél volna beszélni?
Kérdése közben átkarolta derekamat és így szorított magához. Olyan vidám volt ez a mai nap. Nem szerettem volna elrontani. Talán majd elmondom neki legközelebb.
- Arról, hogy hamarosan itt a születésnapom.
- Hallgatlak.
- Szeretnék egy születésnapi bulit.
Mi? Eszembe sem jutott ilyesmi, a történtek hatása alatt voltam még mindig. Az improvizálás már nagyon ment. Egyre jobban csináltam. Shell ez hihető volt! Talán van bennem egy kis színészi hajlam?
- Nálunk lesz, neked az úgy jó? Meghívjuk az összes barátodat.
Ez jó ötletnek tűnt, mivel mostanában kicsit elhanyagoltam őket.
- Mit szólsz hozzá? – rázta meg a lábát én meg azt hittem leesek.
- Jó ötlet – mosolyodtam rá.
- Milyen ajándékot szeretnél?
A középső szó hallatán végigfutott rajtam a hideg. A levél jutott eszembe. Ez volt a legrosszabb az egészben, hogy mindig ott volt a fejemben és nem hagyott nyugodni.
- Nem kell semmi.
- Oké, akkor nem kapsz semmit – mondta kuncogva, mind a ketten tudtuk, hogy ez nem így lesz. – Anyukád?
- Nincs itthon, dolgozik. Pár napig nem jön haza.
- Miénk a ház.
Huncut mosoly folyt arcára és tudtam, hogy mire gondol és a szemeimből ő is ki tudta olvasni: NEM! Igazából nem erőltette, de mindig bepróbálkozott. Sajnos nem egyszer bukott el. Ezeket a játszmákat úgy is én nyerem még egy darabig. Ajkaimat letámadta és szinte égetett forró lehelete, amit nyakamon éreztem meg. Combomat kezdte el simogatni és nekem ott végem volt. Végigszaladt rajtam egy kellemes érzés. Harry göndör fürtjei között turkáltam. Ledöntött a kanapéra és felettem támaszkodott. Dúltak bennünk a hormonok. Most komolyan egy kanapén akarja? Hagytam, hogy csókolgasson és az ő agya már rózsaszín ködben úszott a szenvedélytől, de én most nem. Hagytam neki egy ideig aztán eltoltam, hogy a szemébe nézzek.
- Ugye tudod, hogy még pedofil vagy? – mosolyodtam rá.
Sóhajtva lemászott rólam és csalódottnak tűnt.
- Mérges vagy rám? – kérdeztem ijedten.
- Nem vagyok az, csak kicsit türelmetlen, ne haragudj – hajába túrt és rám mosolygott.
Belemásztam az ölébe és puszikat nyomtam az arcára, orrára, szájára, homlokára, ahová csak tudtam.
- Ne siessünk el semmit – mondtam a szokásos szövegemet, amivel tudtam, lassan kikészítem. Kicsit pedig örültem, hogy kínozhatom.