Különrész 3

Tegnap nem tudtam elhozni, mivel reggel írtam meg Harry szemszögét. :) Mivel most hamar elértük a 6000 látogatót, így nem olyan sok részt kellett összesűríteni. Remélem tetszik, majd és sajnálom a késést. Ha érkezik néhány komment, akkor még ma hozom az új részt. Addig is jó olvasást és kommenteket hagyjatok magatok után ;))

*Harry szemszöge*

Miközben a fürdőben voltunk le sem tudtam venni a szememet Shellről. Amikor Suval félre vonultak beszélgetni, akkor is őket figyeltem.
- Kicsit sem vagy feltűnő – lökött oldalba Niall, aki hasonló szemekkel vizslatta a barátnőjét. Erre elvigyorodtam. Nem tudtam miről beszélnek, de valami olyasmi lehetett, amit nekünk nem szabadna tudnunk, ugyanis folyton felénk sandítottak. Kíváncsi voltam és ezért oda mentem. Hátulról átöleltem a barátnőmet.
- Mi a baj lányok?
- A levélről beszélgetünk, csak nem akartam mindenki előtt mondani – válaszolta Su, mire éreztem, hogy Shell egész testével megfeszül. Semmit sem értettem. Magam felé fordítottam és csak sejtettem, hogy miről van szó.
- Milyen levélről van szó?
- Áh semmi!
Csak az ijedt arcukra kellett néznem és tudtam, hogy ez több, mint egy, áh semmi. Ingerültebbé váltam.
- Shell mit nem mondasz el nekem?
Látta rajtam, hogy tudni akarom még pedig most azonnal. Egy ideig kerülte a tekintetemet aztán felsóhajtott.
- Szóval…
- Mond már!
- Nem nagy ügy… A rajongótok, aki küldte azt a csomagot, küldött nekem egy levelet benne képeket a buliról. Ott volt ő is.
- Ez nem nagy ügy? Hihetetlen, hogy megint nem mondtál semmit. Ha Susie nem szólja el magát, akkor megint nem tudtam volna erről.
Valósággal tombolni tudtam volna és roppant idegessé váltam és dühössé. Az izmaim teljesen megfeszültek és legszívesebben megöltem volna, azt, aki ezt teszi Shellel.
- Sajnálom, én csak nem akartam elrontani ezt a napot – mondta szinte sírva.
Ekkor jöttem rá, hogy milyen durván beszéltem vele, amikor nem is rá voltam mérges. Rosszul esett, hogy nekem nem mondta el, de nem voltam rá mérges. Nem tudtam az lenni. Szorosan mellkasomra vontam és néhány puszit nyomtam feje búbjára. Nem tudom, hogy ki küldözgeti ezeket a szarságokat, de tudtam, hogyha kiderül, nem sok jónak örvendhet. Ez nem rajongó már. Undorodtam tőle.
- Shell, ígérd meg, hogyha legközelebb ilyen van, azonnal hívsz. Nem baj, ha interjúm van, vagy koncertem. Hívj, jó?
Beszélgettünk egy kicsit. Aztán valami olyasmi történt, amire nem számítottam. Tegnap teljesen letámadtam a kanapén, de most Shell volt az, aki ezt tette. Amikor az ágyon rám mászott, akkor tudtam, hogy nem fogok tudni leállni. Túlságosan gyors tempót diktált, amit én piszkosul élveztem. Még nem láttam ez előtt ilyennek, de nem zavart. Sőt, nagyon is tetszett. Szóval kicsikét tovább jutottunk a csóknál és a tipi-tapinál…

***

Ahogy megláttam az ajtóban állni abban a ruhában teljesen elámultam.
- Nem tetszik, igaz? – Kérdezte kissé elpirulva.
- Shell, minek öltöztél így ki? Valaki le fog csapni a kezemről – mondtam szomorkás hangon és ezekben a pillanatokban éreztem azt, hogy hihetetlen, hogy nekem ennyire szép barátnőm van.
- Az nem fog menni – lehet csókot ajkaimra.
Elvigyorodtam és beljebb tessékeltem, majd elkiáltottam magam, hogy itt a szülinapos. Mindenki énekelni kezdett, ölelgették és puszilgatták. Attól kellett félnem, hogy szegényt agyon nyomják. Ezek után teljesen szem elől vesztettem. Nagy a házunk és sok vendégünk volt, de egy jó ideig keresgéltem, míg végül megtaláltam őt.
- Elrabolhatom egy kicsit tőletek? – Néztem barátnőire mosolyogva, akik kuncogva bólogattak. Megfogtam Shell kezét és kicsit nyugisabb helyre húzódtunk.
- Boldog születésnapot! Remélem tetszeni fog.
Átnyújtottam neki az ajándékomat. Ő mosolyogva és kicsit döbbenten csomagolta ki a kis díszdobozkából az ajándékot, amit én vettem neki. Amikor elhúzta a nyakláncot kicsit megijedtem, mert nem mondott semmit.
- Hogy tetszik?
- Nagyon tetszik – mondta csillogó szemekkel és kicsit megnyugodtam. – Felteszed nekem?
A nyakába tettem és kulcscsontján végighúztam az ujjamat, mire ő megfordult és lágyan megcsókolt.
- Hé, Harry!
Egy lány zavart meg minket, amitől kissé dühös lettem. Szívesen folytattam volna ezt Shellel. Elena volt az.
Gyorsan elhadartam a kettőjük bemutatását. Elena azt sem tudta, hogy ki a szülinapos, ő nem a buli miatt volt itt, hanem, mert hozzánk költözött néhány napra.
- Nézd, erre emlékszel? – Mutatott nekem valamit, de nem figyeltem, hanem Ell után néztem, aki egy hang nélkül ott hagyott minket. Nem tűnt sértődöttnek, csak úgy tűnt, hogy nem élvezte a társaságunkat.
- Szép a barátnőd – jegyezte meg mosolyogva.
- Tudom – vigyorodtam el huncutul. Mire ő lesütötte a szemeit és láttam, hogy zavarban van.
- Köszönöm, hogy itt lakhatok. Nem tudod elhinni, hogy mennyire hálás vagyok ezért.
- Semmiség. Elég nagy a ház, elférünk.
Elena a volt barátnőm. Tudom, furcsa, hogy most befogadtuk a srácokkal, de elvesztette, mind a két szülőjét és nem tudott hová menni. Azzal is tisztában vagyok, hogy ő még nem teljesen felejtett el engem. Néha még be is próbálkozott annak ellenére, hogy én elmondtam neki, hogy már semmit sem érzek iránta. Kedvelem, mert rendes lány, bár voltak balhéink, nem is kevés. De együtt voltunk majdnem egy évig. Nem voltam olyan szerelmes, mint most, de ennek ellenére örök emlék marad. Még akkor is, ha a kapcsolatunk végét jobb lenne elfelejteni…
- Shell, hogy érzed magad? – Mentem oda hozzá, amikor megpillantottam.
- Harry! – Szorosan megölelt és elmondta, hogy mennyire köszöni a bulit. Éreztem rajta, hogy elég sokat ihatott. Shell az a lány, aki irtó aranyos, ha iszik.
- Még egy dobókockás játék? – Kérdezte Adam ördögi vigyorral az arcán, amin elnevettem magam. Mindig ezzel a játékkal jött.
- Azt hiszem, hogy Shellnek nem kellene többet innia.
Aztán pedig igazam lett. Ellnek, sosincsen szerencséje. Rengeteget kellett volna innia, de néhány felest lehúztam helyette, amit egyébként nem nézett jó szemmel. Aztán egyik pillanatról a másikra rosszul lett és mosdóban kötöttünk ki.
Ő kellemetlenül érezte magát, amiért én segítettem meghánytatni. Igazából engem csöppet sem zavart, csak sajnáltam, hogy ilyen rosszul érzi magát. Aztán pedig, a buli végén letámadatott az ágyon. Ha józan lett volna, akkor biztos vagyok, hogy belemegyek, de tudtam, hogy igazából nem akarná ezt, így nem éltem vissza a helyzettel. Amikor azt vágta a fejemhez, hogy már biztosan kiábrándultam belőle, akkor legszívesebben leütöttem volna. El sem tudja hinni, hogy mennyire kívántam őt. Hogy mennyire szerettem volna én is, főleg, mert elég lengén öltözve feküdt az ágyamon. Aztán még sem történt semmi.

 ***

- Mit mondtam? – Sóhajtottam fel, miközben bezártam az ajtót magam mögött.
- Szerinted kicsit sem furcsa, hogy itt van Elena?
Szóval már tudta, hogy ő az exem. Nem akartam elmondani, mert tudtam, hogy nagydobra fogja verni. Nem is értem, hogy miért, amikor tudja, hogy senki mást nem szeretek, csakis őt.
- Mi? Mi bajod van vele?
- Ja, igazából semmi – mondta gúnyosan. – Okos lánynak tűnik, meg igazán kedves, szép szőke haja van és nagyon csinos. Ja meg a volt barátnőd.
Egy kicsit talán elmosolyodtam. Féltékeny. Ez azért jól esett. Közelebb húztam magamhoz, de ő kerülte a tekintetemet.
- Shell, nem kell féltékenynek lenned. Vele már vége!
- Ha vége, akkor mit keres a házadban? Miért aludt itt? – Fakadt ki.
- Mert most nem tud hova menni.
Kis ideig elmerültünk egymást tekintetében, aztán lerázta a csuklómat és elhúzódott tőlem.
- Én inkább megyek.
Utána akartam menni, hogy ne maradjon. Hogy beszéljük meg. De nem tudtam megszólalni és tudom, hogy csak rontanék most a helyzeten. Amikor az utca végéhez ért már nem láthattam. Visszamentem a lakásba egy hatalmas sóhaj kíséretében. Magam mögött az ajtót becsaptam. Lerogytam a konyhába és csak néztem magam elé.
- Miattam ment el igaz? – Szólal meg Elena.
Erre csak bólintottam egyet.
- Ne haragudj, nem akartam a barátnődet elüldözni. Mondtad neki, hogy nincsen semmi?
Erre is csak egy bólintás volt a válaszom. Olyan hülye vagyok. Tudom, hogy igaza van, de csak nem dobhatok ki valakit a házamból, aki nem tud hová menni és szüksége van ránk. Amikor a szobámban voltam és Elenával beszélgettem megcsörrent a telefonom. Shell nevét pillantottam meg a kijelzőn így azonnal felvettem és elkezdtem bocsánatot kérni még mielőtt megszólalhatott volna.
- Kérlek, gyere ide! – Vágott bele a szavamba és úgy hallottam, mintha sírna. Abban a pillanatban felpattantam és rohantam le a lépcsőn, hogy vegyem a cipőmet.
- Valami baj van? – Kérdeztem közben.
- Csak gyere ide, kérlek!
Tudtam, hogy valami komoly baj lehet így kinyomtam és rohantam hozzá. Nem lakott ő olyan közel a közös házunkhoz, de nem érdekelt. A távot végig futottam és abban reménykedtem, hogy nincsen semmi komolyabb gond. Vagy, hogy időben érkezem. Annyi lehetőséget lepörgettem a fejemben, hogy mi történhetett. Egyik borzasztóbb volt, mint a másik.
- Shell jól vagy? – Lihegtem még párat aztán könnyes szemeivel rám pillantott. Halálra rémített, de legalább láttam, hogy nem sérült meg, vagy ilyesmi. Leguggoltam elé és láttam, hogy egy csomagot néz. Megkérdeztem, hogy tőle jött-e, de tudtam a választ. Felvettem és leültem mellé. Egyre idegesebbé váltam. Az a nyomorék, amelyik ilyeneket küldözget, én komolyan megölöm!
- Megnézem, jó?
Láttam rajta a rémületet és úgy tűnt, hogy neki esze ágában sincsen belenézni. Vettem pár mély levegőt és levettem a doboz tetejét. Amikor megpillantottam Shell macskáját halva azt hittem elhányom magam. Gyorsan letettem, hogy ne láthassa és megöleltem. Sírva faggatott, hogy mi van benne, de alig bírtam neki elmondani, hogy a macskáját meggyilkolta ez az elmebeteg. Amikor pedig kinyögtem még nagyobb zokogásban tört ki. Egész testével remegett. Bementünk a lakásba és ő leheveredtünk a kanapéra. Szorosan bújtunk egymáshoz.
- Itt maradsz velem?
Ennél butább kérdése nem is lehetett volna hozzám.
- Persze – leheltem csókot ajkaira.
Aztán, amikor elaludt nagyon örültem, hogy legalább amíg álmodik, nem ezzel foglalkozik. Igazat megvallva én is megijedtem. Féltettem őt. Nagyon.

***

Amikor úgy kezdte a mondandóját, hogy mondanunk kell valamit, akkor már tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége.
- Adammal csókolóztunk… Az igazság az, hogy ez a születésnapomon történt. Mind a ketten részegek voltunk. Tudom, hogy ez nem mentség, de kötelességemnek éreztem elmondani. Szóval… Adam is többet ivott a kelleténél és kissé erőszakos volt velem. Aztán megcsókolt…
Elsőnek arra gondoltam, hogy viccelnek. Aztán, amikor láttam, hogy mindjárt elsírja magát Shell, akkor tudtam, hogy ez igaz. De nem tudtam felfogni. Már szorongattam az öklömet magam mellett és minden porcikám megfeszült. Adam nagyon jó barátom, de ebben a pillanatban annyira elborult az agyam, hogy azt éreztem, meg kell ütnöm.
- Utána még fel is pofoztam – tette hozzá halkabban. Ennek viszont örültem. Adam, hogy tehetett ilyet? Tudja, hogy mennyit jelent nekem ez a lány!
- Adam? – Néztem rá kérdően, hogy szólaljon meg ő is.
- Öm… szóval… Ez nem egészen így volt. Shell is akarta azt a csókot, nagyon is.
Kerek szemekkel néztem Ellre, aki döbbenten vonta kérdően Adamet, hogy miről beszél. Ekkor már nem értettem. Szóval most akkor ki mond igazat? Nem tudtam eldönteni, hogy kinek kellene hinnem.
- Én ezt nem értem – suttogtam csalódottan. Hangosan nem is bírtam megszólalni.
Elena is megjelent, de nem igazán érdekelt. Úgy lüktetett a fejem, hogy alig hallottam magam körül valamit. Csak annyit hallottam, hogy Elena és Shell vitatkoznak.
- De igaza van! – Adtam Elenának igazat.
- Ja, értem Harry. Te az újságban annyi lánnyal flörtölsz, amennyivel akarsz. A bulikban azzal smárolsz, akikkel akarsz. Végül is… Híres vagy, bármit megtehetsz. Kicsit sem érdekes, hogy az excsajod itt él veletek.
Felemelt hangon beszélt és én döbbenten, csalódottan és még ki tudja mennyiféle érzelemmel hallgattam végig. Felkapta a táskáját és ott hagyott minket. Liam futott utána. Bámultam magam elé, aztán Adamre néztem, aki nem állta a tekintetemet. Lassan ő is ott hagyott minket.
- Hülyeségeket beszél – tette a kezét Elena a vállamra. Egyszerűen csak leráztam, mert nem akartam most vele beszélgetni. Felmentem a szobámba és az ajtót hangosan csaptam be.
Mi a fene volt ez? Shell és Adam? Hihetetlen! Felfoghatatlan. Rettenetesen fájt a gondolat. Legszívesebben szétvertem volna valamit. Erősen a falba bokszoltam és éreztem, hogy könnyesek a szemeim. Shell volt az egyetlen olyan barátnőm az életemben, aki miatt képes voltam sírni.
- Hazza, hogy vagy? – Lépett be Louis a szobámba.
- Szerinted? – Kérdeztem vissza flegmán, aztán felsóhajtottam és rájöttem, hogy nem kellene vele így beszélnem. Csak annyira ideges voltam, hogy nem ment máshogy.
- Szarul… - válaszolt helyettem. – Hajaj ezek a lányok… - vigyorgott rám. Leült mellém a földre.
- Louis, el sem tudod hinni, hogy mennyire szeretem.
- Oh dehogy is nem. Tudod, nekem is van barátnőm.
- Nekem csak volt.
Louis nem olyan gyengéden fejbevágott egy párnával, mire én értetlenül néztem rá.
- Te is csináltál hülyeségeket. Nem akarom a pártját fogni, mert ha Adam mondott igazat, akkor szemétség Shelltől, hogy hazudik neked. De ha Adam hazudik, akkor a barátnőd, nem tett semmi rosszat.
Felsóhajtottam és igazából már az sem érdekelt, hogy ki mond igazat. Féltékeny voltam és gyűlöltem, hogy Adam képes volt hozzá érni, ahhoz, akit tudta, hogy az enyém.
- Sziasztok! – Lépett be Niall és Zayn is.
Kicsit elmosolyodtam, amikor leültek velem szembe. Jó volt tudni, hogy ők itt vannak velem. Liam is visszatért egy félórán belül. Nem akartam megkérdezni tőle, hogy mire jutottak. Most még nem akartam erről hallani semmit.
- Mi lesz a szülinapi ajándékommal? – Nézett kérdően rám. Na igen a spanyol út… Úgy volt, hogy a srácokkal és a lányokkal együtt megyünk el. Shellel kibírni tíz napot, úgyhogy össze vagyunk veszve? Nem is tudom…
- Liam, a te ajándékod, azt hívsz, akit szeretnél – vontam meg a vállam. Nem szabhatom meg. Tudom, hogy mind jóban vannak, Ellel. Nem mondhatom neki, hogy ne hívja. Miután beszélgettem velük felálltam és úgy döntöttem, hogy beszélgetek Elenával is.

***

Értetlenül nézett rám én pedig elmondtam még egyszer.
- Szóval jobban örülnék, ha elmennél. Keresek veled házat, ha gondolod, a költségekbe is beszállok, de ez nem olyan jó ötlet, hogy itt lakj még mindig velünk.
- Shell miatt, igaz?
- Igen – bólintottam.
- De vele vége van, nem? Úgy értem, most vesztetek össze. Már mindegy, hogy maradok-e vagy sem.
- Elena nem éppen. Tényleg nagyon bizar, hogy itt élsz velünk.
Csendben maradtunk mind a ketten. Nem terveztem, hogy örökre ilyen lesz a kapcsolatom Shellel. Nem bírnám. Néhány dologban pedig akár akartam, akár nem igaza volt. Az újságos dolog, amit félre értett nagyon, de persze igazság is volt benne. Nem akartam, hogy azt gondolja rólam, hogy híres vagyok ezért, azt higgyem magamról, hogy akár mit megtehetek.
- Én még mindig szeretlek – nyögte be Elena. Ez ment már egy ideje. Hosszú ideje. Nem egyszer tudattam vele, hogy én már egyáltalán nem érzek semmit sem iránta.
- Én mást…
- Tudom! – Mondta szomorkásan. – De ugye ettől még maradhatunk barátok? Nem akarok közétek állni. Csak nem szeretnélek teljesen elveszíteni.
- Nem tudom, hogy ez jó ötlet-e.
- Kérlek… Nekem már tényleg senkim sincsen.
Elsírta magát és nem bírtam, ha valaki szomorú volt körülöttem. Barátiasan megöleltem és végig simítottam haján.
- Rendben. És még maradhatsz. Csak kérlek értsd meg az én helyzetemet is.