Ötvenharmadik

Meghoztam az új részt. Tegnap azért nem volt, mivel sokat hoztam most egyszerre és kommenteket nem nagyon kaptam. Szóval, kérlek titeket, hogy kommentlejetek, úgy az összes résszel kapcsolatban, amit kihagytatok! Légyszíves mert kellenének a visszajelzések! Köszönöm :).
És még annyit a szavazással kapcsolatban, hogy magamban megfogadtam, hogy 66 szavazó után automatikusan lezárom. Mivel Louis állt végig vezetésre, nem sok esély van, hogy ez megfordul. Szóval az újabb blogomban, ő lesz a főszereplő. Remélem azt is sokan fogjátok olvasni! ;) http://www.notfairystory.blogspot.hu/ <-- ez lenne az! :) Tessék kattintani! :) Köszi:)

Reggel Harry hívására ébredtem.
- Boldog szülinapot… - kezdték el énekelni mind az öten, majd Harry szólózott benne egyet. Aztán egyenként mindenki felköszöntött. Végül pedig Harrynél maradt a telefon.
- Remélem felkészültél a bulira.
- Persze, már nagyon várom.
- Rengeteg embert meghívtunk. Lesz néhány srác, akiket nem ismersz, de bemutatunk nekik.
- Jézusom, el fogunk mi férni ott?
- Shell tudod, hogy hatalmas a házunk.
Az már biztos. Egyre izgatottabb lettem a buli miatt és egész nap azon rágódtam, hogy mit vegyek fel. Még Sut is áthívtam. Két órán keresztül csak ültünk a szekrényem előtt és bámultunk ki a fejünkből, hogy mi lenne az ideális.
- Mi lenne, ha most egy kicsit nőiesebben öltöznél?
- Hé Su! – Néztem rá vigyorogva. – Szoktam úgy is, oké?
- Igen, de én erre gondoltam.
Kivett egy összeállítást a szekrényemből és kissé kételkedő szemekkel néztem rá. Igaza volt. Inkább a laza ruhákhoz voltam hozzászokva.
- Hidd el, nagyon csinos leszel benne – bíztatott és repesett az örömtől, hogy ő öltöztethet és sminkelhet a ma estére. Szóval belebújtatott abba a ruhába. A felső része fehér volt, a szoknya része barackszínű, szürke pillangókkal, a derekamon pedig egy szürke masnis öv volt. Susie kihúzta egy kicsit a szememet, majd szájfényt és szempillaspirált is vitt fel. Amikor belenéztem a tükörbe hitetlenkedve néztem magamra.
- Na hogy tetszik?
- Nem is tudtam, hogy van ez a ruhám – mosolyodtam el.
- Még jó, hogy megtaláltam. Harry biztos, hogy meg fog őrülni érted.
- Na, jó csak óvatosan lányok – lépett be a szobába anyu. – Vigyázzatok magatokra, jó?
- Igyekszünk anya.
- Erika ne izgulj, én is ott leszek – karolta át a vállamat barátnőm, de nekem úgy tűnt, hogy anyát ez a tény sem vigasztalja túlzottan. Úgy értem egyikőnk sem egy nagyon felelősség teljes lány. Amikor anya kiment én az ágyamra rogytam.
- El sem hiszem, hogy tizennyolc éves vagyok – sóhajtottam.
- Ez nem hangzott valami jól – húzta el a száját és ő is helyet foglalt mellettem.
- Olyan hihetetlen. Jön az érettségi, utána egyetem, aztán pedig saját lakás, munka…
- Nehogy ilyenekre gondolj az este alatt! Az járjon a fejedben, hogy hány tequilát tudsz lehúzni hányás nélkül – pattant fel nevetve. Aztán a táskájából elővett egy dobozt. Szép kék színe volt és egy masnival volt átkötve. – Oda szeretném adni még most az ajándékodat.
- Oh Su…
- Igen tudom, nem kellett volna, blablabla… Essünk túl ezeken a sablonos szövegeken.
- Csak azt akartam mondani, hogy remélem valami drága dolog – nevettem fel mire ő is. Persze, hogy nem ezt akartam mondani.
Kinyitottam a csomagot és rengeteg minden volt benne. Emlékek. Közös képek, tárgyak és levelek. Kicsit meg is hatódtam tőlük.
- Köszönöm szépen.
Megöleltem és egy darabig így ültünk, amikor ő tolt el.
- Shell, itt az ideje, hogy egy hatalmasat bulizzunk!
Elvigyorodott huncutul és megfogta a kezemet úgy vonszolt maga után. Anyának egy gyors sziát köszöntünk és taxiba ültünk. Elindultunk a fiúk házához és annyira izgatott voltam már, pedig csak egy buliról van szó.
Bekopogtunk az ajtón és Zayn nyitotta ki.
- Huh Ell? Te vagy az? – kérdezte teljesen letaglózva.
- Igen, azt hiszem.
Harry is megjelent az ajtóban és haverját csak úgy odébb tolta. Végignézett rajtam többször is, de meg sem szólalt. Susie addig befurakodott a házba.
- Nem tetszik igaz? – kérdeztem tőle félve. Talán azért nem tetszettem neki, mert nem sokszor viseltem ilyesmit.
- Shell, minek öltöztél így? Valaki le fog csapni a kezemről – mondta szomorkásan. Olyan aranyosan mondta, hogy az nem igaz.
- Az nem fog menni – nyugtattam meg.
Harry elvigyorodott és beljebb tessékelt majd jó hangosan elordította magát.
- Emberek! Itt van a mi kis szülinaposunk!
Rengetegen voltak odabenn és mindenki engem vizslatott mosolyogva, miközben a boldog születésnapot énekelték. Tapsoltak és sokan elkezdtek ölelgetni és még levegőt is alig kaptam. A buli elég jól kezdődött.