*Harry szemszöge*
- Hozzak valamit haver? – Kérdeztem tőle, mert láttam, hogy
elég rosszul van még mindig. Sápadt volt és sokat köhögött, fújta az orrát és
láza is elég magas volt. Ránk ijesztett rendesen. Megszólalt a csengő és
felsóhajtottunk. Most aztán semmi szükségünk nem volt látogatókra. Amikor egyre
vadabbul dübörgött az a bizonyos személy Zayn pattant fel, hogy ajtót nyisson.
Közben mi Niallt pátyolgattuk Liammal.
Hallottam, hogy Zayn beszélget valakivel. Shell hangját hallottam, de szinte mindig szóval nem hittem a fülemnek. Elsőnek, a szememnek sem, amikor megpillantottam. Próbáltam úgy tenni, mint aki észre sem veszi őt. Nagyon idegesnek tűnt és ettől én is azzá váltam. Megijedtem, mivel nem szokott ilyen lenni. Láttam rajta, hogy sírt. Legszívesebben oda mentem volna hozzá, hogy megöleljem és megnyugtassam, de nem hozzám jött.
- Ők úgy is tudnak mindenről. Miről szeretnél beszélni?
Shell zavarban érezte magát és nagyon zaklatott volt. Mi lehet olyan nagydolog, hogy még előttünk sem szeretné mondani. Azt hittem a zaklatójáról van szó, de akkor nem hiszem, hogy Niallt kereste volna.
Mindenféle kérdést szegezett neki és én próbáltam nem oda figyelni, de Elena nevére akaratlanul is felkaptam a fejem. Amikor pedig belépett az ajtón az említett személy tudtam, hogy ennek nem lesz túl jó vége.
- Hát te? – Nézett barátnőmre, illetve a nem barátnőmre…
- Ezt én is kérdezhetném.
Ell felállt és nekem minden izmom megfeszült. Ezek ketten szét fogják egymást tépni.
Nem is figyeltem, hogy mit mondanak, de láttam, hogy Elena válla Shellébe ütközött teljesen szándékosan. Láthatóan provokálta őt és ennél nem is kellett több. Ekkor már felpattantam és tudtam, hogy cselekedni kell, de ők gyorsabbak voltak. Shell adott pár pofont, Elena pedig Ell felsőjét és haját tépkedte. Mint azokban a béna filmekben, mint amikor a lányok bunyózni kezdenek, csak ez most a nappalinkban játszódott. Niallal álltunk közéjük. Hallottam, hogy Shell elsírta magát, de nem bírtam oda nézni. Elenával felmentem az emeletre.
- Ne haragudj Harry, de láttad, hogy ő kezdte. Annyira sajnálom, ez a csaj egy őrült.
Hiába mentegetőzött nem igazán figyeltem rá. Gondolkodni kezdtem és próbáltam a képet összerakni, hogy most akkor mi a fene történik itt. Ekkor vette észre, hogy a szája felszakadt és ömlött belőle a vér. Kissé megijedtem, de láttam rajta, hogy ő is. Azonnal autóba ültünk és vittem a korházba.
Hallottam, hogy Zayn beszélget valakivel. Shell hangját hallottam, de szinte mindig szóval nem hittem a fülemnek. Elsőnek, a szememnek sem, amikor megpillantottam. Próbáltam úgy tenni, mint aki észre sem veszi őt. Nagyon idegesnek tűnt és ettől én is azzá váltam. Megijedtem, mivel nem szokott ilyen lenni. Láttam rajta, hogy sírt. Legszívesebben oda mentem volna hozzá, hogy megöleljem és megnyugtassam, de nem hozzám jött.
- Ők úgy is tudnak mindenről. Miről szeretnél beszélni?
Shell zavarban érezte magát és nagyon zaklatott volt. Mi lehet olyan nagydolog, hogy még előttünk sem szeretné mondani. Azt hittem a zaklatójáról van szó, de akkor nem hiszem, hogy Niallt kereste volna.
Mindenféle kérdést szegezett neki és én próbáltam nem oda figyelni, de Elena nevére akaratlanul is felkaptam a fejem. Amikor pedig belépett az ajtón az említett személy tudtam, hogy ennek nem lesz túl jó vége.
- Hát te? – Nézett barátnőmre, illetve a nem barátnőmre…
- Ezt én is kérdezhetném.
Ell felállt és nekem minden izmom megfeszült. Ezek ketten szét fogják egymást tépni.
Nem is figyeltem, hogy mit mondanak, de láttam, hogy Elena válla Shellébe ütközött teljesen szándékosan. Láthatóan provokálta őt és ennél nem is kellett több. Ekkor már felpattantam és tudtam, hogy cselekedni kell, de ők gyorsabbak voltak. Shell adott pár pofont, Elena pedig Ell felsőjét és haját tépkedte. Mint azokban a béna filmekben, mint amikor a lányok bunyózni kezdenek, csak ez most a nappalinkban játszódott. Niallal álltunk közéjük. Hallottam, hogy Shell elsírta magát, de nem bírtam oda nézni. Elenával felmentem az emeletre.
- Ne haragudj Harry, de láttad, hogy ő kezdte. Annyira sajnálom, ez a csaj egy őrült.
Hiába mentegetőzött nem igazán figyeltem rá. Gondolkodni kezdtem és próbáltam a képet összerakni, hogy most akkor mi a fene történik itt. Ekkor vette észre, hogy a szája felszakadt és ömlött belőle a vér. Kissé megijedtem, de láttam rajta, hogy ő is. Azonnal autóba ültünk és vittem a korházba.
***
Másnap a nappaliban ültünk mindannyian. Niall már kicsit
jobban nézett, ki de még mindig pihengetett. A levegő köztünk és Elena között
eléggé feszült volt. Megint csengetésre lettünk figyelmesek és én
összerándultam. Elsőként álltam fel, így én nyitottam az ajtót. Su állt
előttem.
- Szia – lépett be bármilyen kérdés nélkül. – Beszélnünk kell – hadarta.
- Öm, beszéljünk.
- Srácok is itt vannak?
- Nappaliban.
Beljebb sétáltunk és, amikor oda értünk. Su kicsit felkuncogott. Mindenki rá pillantott.
- Beszéltem Ellel és mesélte, hogy felszakadt a szád, de nem gondoltam volna, hogy ennyire csúnya látvány.
Hallottam, ahogy Niall és Louis felhorkantottak.
- Így jó, hogy te is itt vagy Elena, mert pont rólad szerettem volna mesélni a fiúknak. Harry szerintem ülj le.
Rám ijesztett rendesen. Leültem az egyik fotelbe és hatalmas szemekkel néztem rá. Pár másodpercig hallgatott és nekem örökké valóságnak tűnt.
- Szóval… Kezdeném ott, hogy Elena apja nem halt meg. Csak üzleti úton van hosszú ideig. Aztán folytatnám azzal, hogy Elena zsarolt engem is és Adamet is.
Várt egy kicsit, hogy felfoghassuk. Volt, aki meg sem lepődött ezen az egészen. Na én nem tartoztam közéjük. Konkrétan eddig őt védtem, annak ellenére, hogy tudtam nem tökéletes és sok hibája van. Amikor együtt voltunk kitalálta, hogy terhes. Ennél nagyobb hazugságot el sem tudtam képzelni, de tévedtem, hogy ennyiben kimerült volna a gonoszsága.
- Gondolom, már sokan tudjátok, hogy Elena a zaklató, aki a csomagokat, képeket és leveleket küldte Shellnek. Harry tudnod kell, hogy Adamnek tényleg tetszett Shell, de soha sem csókolta volna meg. Szándékosan soha! Elena megzsarolta.
- El ne higgyétek már! – Förmedt rám az említett kígyó.
- Elena hallgass! – Csitítottam le és vártam a folytatást.
- Néhány dologgal még engem is megzsarolt. Így készültek el azok a bizonyos képek… Harry én értem, hogy dühös vagy. Az a csók megtörtént. De semmi jelentősége. Ha ezt – nézett Elenára –, a házadban tudod tartani, akkor Shellnek is meg kell tudnod bocsátani.
Igaza volt csak nem volt ilyen egyszerű. Elenának megtudtam, mivel nem érdekelt annyira. Nem tudtam volna csalódni benne ismét, mert már nem is vártam tőle semmit. Amikor Su befejezte ezt az egészet és kisétált az ajtón Niall társaságában Elena oda jött hozzám.
- Hiszel neki?
- Igen.
- Inkább neki, mint nekem?
- Inkább.
- Ő csak egy lány én pedig a szerelmed voltam.
- Jól mondod, voltál. Ennek vége. Örülnék, ha innen is elmennél, minél hamarabb, mert hányingerem van, ha rád nézek.
Ezzel a mondatommal ott is hagytam. Talán erősen fejeztem ki magam, de irtó ideges voltam és nekem is vissza kellett tartanom magamat attól, hogy leüssem. De annyit sem érdemelt, hogy rá nézzek. A társaságában nem maradhattam, mert olyat tettem volna, amit nem bánok meg, de ha kitudódik, akkor nem leszek túl büszke magamra.
Miatta vesztem össze azzal, akit a világon mindennél jobban szeretek és ettől még idegesebbé váltam. Azon törtem a fejemet, hogy hogyan kellene ezt az egészet jóvátennem.
- Szia – lépett be bármilyen kérdés nélkül. – Beszélnünk kell – hadarta.
- Öm, beszéljünk.
- Srácok is itt vannak?
- Nappaliban.
Beljebb sétáltunk és, amikor oda értünk. Su kicsit felkuncogott. Mindenki rá pillantott.
- Beszéltem Ellel és mesélte, hogy felszakadt a szád, de nem gondoltam volna, hogy ennyire csúnya látvány.
Hallottam, ahogy Niall és Louis felhorkantottak.
- Így jó, hogy te is itt vagy Elena, mert pont rólad szerettem volna mesélni a fiúknak. Harry szerintem ülj le.
Rám ijesztett rendesen. Leültem az egyik fotelbe és hatalmas szemekkel néztem rá. Pár másodpercig hallgatott és nekem örökké valóságnak tűnt.
- Szóval… Kezdeném ott, hogy Elena apja nem halt meg. Csak üzleti úton van hosszú ideig. Aztán folytatnám azzal, hogy Elena zsarolt engem is és Adamet is.
Várt egy kicsit, hogy felfoghassuk. Volt, aki meg sem lepődött ezen az egészen. Na én nem tartoztam közéjük. Konkrétan eddig őt védtem, annak ellenére, hogy tudtam nem tökéletes és sok hibája van. Amikor együtt voltunk kitalálta, hogy terhes. Ennél nagyobb hazugságot el sem tudtam képzelni, de tévedtem, hogy ennyiben kimerült volna a gonoszsága.
- Gondolom, már sokan tudjátok, hogy Elena a zaklató, aki a csomagokat, képeket és leveleket küldte Shellnek. Harry tudnod kell, hogy Adamnek tényleg tetszett Shell, de soha sem csókolta volna meg. Szándékosan soha! Elena megzsarolta.
- El ne higgyétek már! – Förmedt rám az említett kígyó.
- Elena hallgass! – Csitítottam le és vártam a folytatást.
- Néhány dologgal még engem is megzsarolt. Így készültek el azok a bizonyos képek… Harry én értem, hogy dühös vagy. Az a csók megtörtént. De semmi jelentősége. Ha ezt – nézett Elenára –, a házadban tudod tartani, akkor Shellnek is meg kell tudnod bocsátani.
Igaza volt csak nem volt ilyen egyszerű. Elenának megtudtam, mivel nem érdekelt annyira. Nem tudtam volna csalódni benne ismét, mert már nem is vártam tőle semmit. Amikor Su befejezte ezt az egészet és kisétált az ajtón Niall társaságában Elena oda jött hozzám.
- Hiszel neki?
- Igen.
- Inkább neki, mint nekem?
- Inkább.
- Ő csak egy lány én pedig a szerelmed voltam.
- Jól mondod, voltál. Ennek vége. Örülnék, ha innen is elmennél, minél hamarabb, mert hányingerem van, ha rád nézek.
Ezzel a mondatommal ott is hagytam. Talán erősen fejeztem ki magam, de irtó ideges voltam és nekem is vissza kellett tartanom magamat attól, hogy leüssem. De annyit sem érdemelt, hogy rá nézzek. A társaságában nem maradhattam, mert olyat tettem volna, amit nem bánok meg, de ha kitudódik, akkor nem leszek túl büszke magamra.
Miatta vesztem össze azzal, akit a világon mindennél jobban szeretek és ettől még idegesebbé váltam. Azon törtem a fejemet, hogy hogyan kellene ezt az egészet jóvátennem.
***
Amikor a reptéren megpillantottam Shellt biztos voltam
benne, hogy direkt csinálja. Egy csinos szoknya volt rajta, ami szabadon hagyta
lábait. Hatalmasat kellett nyelnem, hogy összeszedjem magam és ne őt bámuljam
túl feltűnően. Eszméletlen dögös volt. Biztos, hogy kínozni akar.
A repülőn előttem ült és próbáltam úgy tenni, mintha annyira jól érezném magam. Szórakozott velem, akkor én is vele, de tudtam, hogy én nem fogom sokáig bírni. Liammel beszélgettünk egy ideig utána betettem a fülhallgatómat és zenét hallgattam közben dúdolgattam. Amikor megérkeztünk lefoglaltuk a szobákat. Louissal aludtam és az jutott eszembe, hogy Shellel is lehetnék egy szobában. Már csupán a gondolattól kellemes érzés áradt szét bennem, aztán rá kellett eszmélnem, hogy még mindig haragban vagyunk. Első nap ez végig így volt. Nem is szóltunk egymáshoz és legalább öt méter mindig volt közöttünk. Már kicsit kezdtem magamat kínosan érezni. Hozzá akartam érni vagy szólni, de még úgy éreztem bírom egy ideig.
Másnap reggel arra keltem, hogy Shell lealázta Louist, ami szinte lehetetlen. Normális esetben ezen, jót kacagtam volna és büszke lettem volna rá nagyon. Most pedig komor arccal hallgattam őket. Aztán ez egyre csak rosszabb lett. Ugyan is az egyik tengerparti bárban, ahová elmentünk este iszogatni a lányok flörtölgetni kezdtek egy pincérrel. Fürdőruhában voltak és mind hármójuk igazán csinos, így meg sem fordult a fejünkben, hogy egyikkőjükre nem vetné rá magát.
- Jézusom Shelle, ez a csávó téged néz és mosolyog – sipítozta Su, mire Niall kissé nyugtalánná vált, rólam meg ne is beszéljünk.
- Istenem mi van akkor? – Kérdezte Niall. – Nehogy azt mondjátok, hogy belézúgtatok.
- DE! – Vágták rá mind a hárman. Az izompacsirta félmesztelenül megjelent mellettünk és letette a koktélokat, majd Shellnek csúsztatott egy szalvétát. Amikor megláttam, hogy a srác száma van rajta és Shell zavarában elpirul azt hittem mentem elordítom magam az idegességtől, de próbáltam magam nyugtatni. A székembe kapaszkodtam, hogy ne ugorjak fel és essek a nagydarabnak. Esélyem sem lett volna ellene, mivel ő túlságosan ki volt gyúrva.
De a fejeket vágtam ezerrel. Pedig próbáltam magamon uralkodni, de olyan szinten féltékeny voltam, hogy nem tudtam magammal mit kezdeni.
Amikor hallottam, hogy Shell a szobánkban van és Louis próbálja lefektetni szándékosan csak egy törölközőben mentem ki. Talán nincs olyan jó testem, mint annak a spanyol csávónak a partról, de azzal is tisztában voltam, hogy Shellnek ez kínzás lesz. Ha ő megteheti, akkor én is. Aztán már nem is tudtam másra gondolni csak, hogy Louis minél hamarabb lefektessük, mert már zavarba ejtően perverz gondolatait osztotta meg velünk.
- Köszönöm, hogy segítettél – suttogtam, hogy nehogy felkeltsem közben Shell gyönyörű zöld szemeibe néztem. Annyira hiányzott, hogy így nézhessek rá. Megőrjített a mosolyával, ami most is ott volt az arcán.
- Azt hiszem én is megyek lefeküdni.
Rám nézett a küszöb túl oldaláról és megint az a mosoly! Ezek voltak azok a pillanatok, amikor azt éreztem, hogy én nem bírom tovább.
- Jó éjt Shell.
Szinte jólesett kimondani a nevét. Az este nem sokat aludtam, mert Louis horkolt, nekem meg a gondolataim összevissza jártak keltek.
A repülőn előttem ült és próbáltam úgy tenni, mintha annyira jól érezném magam. Szórakozott velem, akkor én is vele, de tudtam, hogy én nem fogom sokáig bírni. Liammel beszélgettünk egy ideig utána betettem a fülhallgatómat és zenét hallgattam közben dúdolgattam. Amikor megérkeztünk lefoglaltuk a szobákat. Louissal aludtam és az jutott eszembe, hogy Shellel is lehetnék egy szobában. Már csupán a gondolattól kellemes érzés áradt szét bennem, aztán rá kellett eszmélnem, hogy még mindig haragban vagyunk. Első nap ez végig így volt. Nem is szóltunk egymáshoz és legalább öt méter mindig volt közöttünk. Már kicsit kezdtem magamat kínosan érezni. Hozzá akartam érni vagy szólni, de még úgy éreztem bírom egy ideig.
Másnap reggel arra keltem, hogy Shell lealázta Louist, ami szinte lehetetlen. Normális esetben ezen, jót kacagtam volna és büszke lettem volna rá nagyon. Most pedig komor arccal hallgattam őket. Aztán ez egyre csak rosszabb lett. Ugyan is az egyik tengerparti bárban, ahová elmentünk este iszogatni a lányok flörtölgetni kezdtek egy pincérrel. Fürdőruhában voltak és mind hármójuk igazán csinos, így meg sem fordult a fejünkben, hogy egyikkőjükre nem vetné rá magát.
- Jézusom Shelle, ez a csávó téged néz és mosolyog – sipítozta Su, mire Niall kissé nyugtalánná vált, rólam meg ne is beszéljünk.
- Istenem mi van akkor? – Kérdezte Niall. – Nehogy azt mondjátok, hogy belézúgtatok.
- DE! – Vágták rá mind a hárman. Az izompacsirta félmesztelenül megjelent mellettünk és letette a koktélokat, majd Shellnek csúsztatott egy szalvétát. Amikor megláttam, hogy a srác száma van rajta és Shell zavarában elpirul azt hittem mentem elordítom magam az idegességtől, de próbáltam magam nyugtatni. A székembe kapaszkodtam, hogy ne ugorjak fel és essek a nagydarabnak. Esélyem sem lett volna ellene, mivel ő túlságosan ki volt gyúrva.
De a fejeket vágtam ezerrel. Pedig próbáltam magamon uralkodni, de olyan szinten féltékeny voltam, hogy nem tudtam magammal mit kezdeni.
Amikor hallottam, hogy Shell a szobánkban van és Louis próbálja lefektetni szándékosan csak egy törölközőben mentem ki. Talán nincs olyan jó testem, mint annak a spanyol csávónak a partról, de azzal is tisztában voltam, hogy Shellnek ez kínzás lesz. Ha ő megteheti, akkor én is. Aztán már nem is tudtam másra gondolni csak, hogy Louis minél hamarabb lefektessük, mert már zavarba ejtően perverz gondolatait osztotta meg velünk.
- Köszönöm, hogy segítettél – suttogtam, hogy nehogy felkeltsem közben Shell gyönyörű zöld szemeibe néztem. Annyira hiányzott, hogy így nézhessek rá. Megőrjített a mosolyával, ami most is ott volt az arcán.
- Azt hiszem én is megyek lefeküdni.
Rám nézett a küszöb túl oldaláról és megint az a mosoly! Ezek voltak azok a pillanatok, amikor azt éreztem, hogy én nem bírom tovább.
- Jó éjt Shell.
Szinte jólesett kimondani a nevét. Az este nem sokat aludtam, mert Louis horkolt, nekem meg a gondolataim összevissza jártak keltek.
***
A srácokkal tvztünk. Feltűnt, hogy Shell nem csatlakozott
hozzánk. Talán fáradt… Arra gondoltam, hogy bemegyek a szobájába és beszélek
vele. Szerettem volna, ha minden olyan lenne, mint régen. Aztán kijött a
szobájából és rá pillantottam. Elég jól nézett ki valahol sejtettem, hogy nem a
tvzéshez öltözött ki annyira.
- Te meg hová mész? – Kérdezte tőle Danielle.
- Találkozom Mister Izommal.
Mindenki tudta, hogy ki az. Értetlenül néztem rá és úgy éreztem magam, mintha pofán csaptak volna.
- Nem kellene egyedül császkálnod – mondtam aggódva. Nem is ismeri ezt a gyereket. Nem engedhetjük, hogy így este kettesben legyenek. Meg persze amúgy sem, mert nem bírom ki.
- Nem leszek egyedül – forgatta a szemeit.
- Ez akkor most egy randi?
- Igen Su. Ez egy randi.
Ahogy kimondta az jutott eszembe, hogy meg kérem maradjon. Nem engedem neki, hogy elmenjen. Aztán elsétált és már a folyosó végén járhatott. Utána akartam menni. De nem tettem. Tíz perc múlva már nagyon ideges voltam. Mi a fenét csinál? Teljesen megőrült?
- Nem kellene felhívnunk?
- Aj, Harry, nagy kislány, tud magára vigyázni.
- De nem is ismerjük azt a srácot!
- Féltékeny vagy mi? – Kérdezte Louis és megdobott kukoricával.
- Nem bazdmeg nem vagyok az! Végül is Shell egy nyomorék kisfiúval ment el este randizni.
Olyan ideges voltam, hogy felálltam és járkáltam. Féltettem őt. Ha valami baj lesz, megölöm azt a gyereket utána meg magamat is. Hihetetlen ez a Shell! És ezt most komolyan élvezi? Olyan dühös voltam, de igazából nem rá, mert rá nem tudtam, hanem magamra, amiért nem állítottam meg. Még mindig mentek azok a nyavalyás film, de igazából csöppet sem tudtak lekötni. Csak arra tudtam gondolni, hogy nehogy valami baja essen. A kezemben szorongattam a telefonomat, hogyha hívna, azonnal fel tudjam venni.
- Sziasztok. Juj, ez jó film!
Hallottam meg Shell hangját és kicsit nyugodtabbá váltam, hogy egyben van, de még mindig szétvetett az idegesség. Reménykedtem benne, hogy egy ujjal sem értek egymáshoz. Többiek kérték, hogy meséljen, de ő csak le akart zuhanyozni. Amíg a fürdőszobában volt, addig én bementem a szobájába és leültem az ágyra. Eddig bírtam, most már ezt meg kell beszélnünk, mert bele fogok őrülni.
Mikor kilépett egy törölközőben láttam rajta, hogy meglepődött és kissé el is pirult. Lélegzet elállítóan nézett ki és nagyon durván beindította a fantáziámat.
- Szeretnék felöltözni.
- Csak nyugodtan – mondtam szemtelenül egy mosoly kíséretében, de aztán ismét komollyá váltam.
- Ki mennél kérlek?
Nem Shell, kibaszottul nem fogok kimenni! Figyelem nélkül hagytam a kérését.
- Milyen volt a randid?
- Jó – válaszolta tömörül, amitől már a falat kapartam.
Idegesen túrtam a hajamba és látványosan szenvedtem, mert már nem bírtam magamat visszafogni.
- Harry komolyan had öltözzek fel. Nem olyan kellemes egy szál törölközőben beszélgetni.
Hagytam, hogy összeszedje a cuccát, aztán pedig elment, hogy felöltözzön. Amikor visszatért nem bírtam tőle távol maradni. Szemügyre vettem a nyakláncot, amit tőlem kapott és úgy fogtam meg, hogy hozzá is hozzá tudjak érni. Olyan puha volt a bőre. Szinte vonzott magához, hogy még érintem meg.
- Hogy tudsz ilyen nyugodt lenni? – Fakadtam ki, mert én már legszívesebben szétvertem volna az összes falat. – Shell én ebbe beleőrülök. Mi a fenének mentél el vele? Nem is ismered! Olyan felelőtlen vagy! Bajod is eshetett volna.
Felemeltem a hangom, de nem szerettem volna vele kiabálni, mert féltem, hogy megijesztem. Egyszerűen csak szétvetett az ideg és máshogyan nem tudtam könnyíteni magamon, csak, hogy emelt hangon beszélek.
- Miért csinálod ezt velem? Komolyan kínozni akarsz? Shell ne tudd meg, hogy mennyire aggódtam! Utánad akartam menni.
Gyönyörű szemeiben könnyek csillogtak és nekem majd meghasadt a szívem.
- Akkor miért nem tetted?
Erre egy válasz volt. Mert egy idióta vagyok.
- Ha belegondolok, hogy más fiúval olyan jól érzed magad, hogy más valaki hozzád ér vagy ne adj isten más valaki megcsókol, akkor teljesen megőrülök. Megöl a féltékenység.
Kezeimet derekára tettem és olyan közel volt hozzám, de még közelebb húztam, nem bírtam a távolságot. Szükségem volt rá nagyon.
- Ne csináld ezt velem, jó? Shell, kérlek!
Lassan közelítettem ajkaihoz és egyszerűen belehaltam abba, hogy érezhessem puha ajkait. Az utolsó centiket ő tette meg gyorsan. Úgy faltuk egymást, mint két kiéhezett kutya. Fenekébe markoltam, mire ő belenyögött a csókba. Annyi variáció végig futott a fejemben, hogy most mihez kezdjünk egymással. Kívántam őt, annyira, hogy az már fájt. Erre a srácok nyitottak be. Poénkodni kezdtek rajtunk, de én most nem voltam olyan állapotban, hogy ezt kezelni tudjam. Amikor ránk zárták az ajtót felé fordultam és megint közel húztam magamhoz, de annyira, hogy a szemeibe még bele tudjak nézni.
- Nem alszol velem?
- Nem tartom jó ötletnek. Szerintem abból nem lenne alvás.
Én is így gondoltam, de pont ezt szerettem volna.
- Nem baj.
Ismét megcsókoltam, hogy hátra rá tudom venni, de ő eltolt magától.
- Ha kicsit lecsillapodtunk mind a ketten, akkor lehet róla szó, de addig kizárt.
- Lányra ennyit még sosem vártam – mondtam sóhajtva. Türelmesnek kellett lennem vele nagyon. De testem valahogy nem így érezte.
- Akkor használd a kezed Hazza!
- Kussolj! – Szóltam vissza Louisnak nevetve. – De lehet az lesz – tettem hozzá perverz mosollyal ajkaimon.
- Oh, kímélj meg a részletektől.
Ezen is mosolyogtam és nyugodtabbnak éreztem magam, hogy végre minden a régi. Most is szét feszített, valami, de most egészen más ponton.
- Csak vicceltem – csókoltam meg újra, majd fülébe suttogtam. – Vagy nem?
Erre a válasza egy vállba verés volt. Ezek után kapcsolódtunk a többiekhez a tvnézésben, de mivel mi együtt nem tudunk filmezni, leginkább egymással voltunk elfoglalva. Ekkor még nem is sejtettem, hogy a holnapi vidámpark mennyire félelmetes lesz.
- Te meg hová mész? – Kérdezte tőle Danielle.
- Találkozom Mister Izommal.
Mindenki tudta, hogy ki az. Értetlenül néztem rá és úgy éreztem magam, mintha pofán csaptak volna.
- Nem kellene egyedül császkálnod – mondtam aggódva. Nem is ismeri ezt a gyereket. Nem engedhetjük, hogy így este kettesben legyenek. Meg persze amúgy sem, mert nem bírom ki.
- Nem leszek egyedül – forgatta a szemeit.
- Ez akkor most egy randi?
- Igen Su. Ez egy randi.
Ahogy kimondta az jutott eszembe, hogy meg kérem maradjon. Nem engedem neki, hogy elmenjen. Aztán elsétált és már a folyosó végén járhatott. Utána akartam menni. De nem tettem. Tíz perc múlva már nagyon ideges voltam. Mi a fenét csinál? Teljesen megőrült?
- Nem kellene felhívnunk?
- Aj, Harry, nagy kislány, tud magára vigyázni.
- De nem is ismerjük azt a srácot!
- Féltékeny vagy mi? – Kérdezte Louis és megdobott kukoricával.
- Nem bazdmeg nem vagyok az! Végül is Shell egy nyomorék kisfiúval ment el este randizni.
Olyan ideges voltam, hogy felálltam és járkáltam. Féltettem őt. Ha valami baj lesz, megölöm azt a gyereket utána meg magamat is. Hihetetlen ez a Shell! És ezt most komolyan élvezi? Olyan dühös voltam, de igazából nem rá, mert rá nem tudtam, hanem magamra, amiért nem állítottam meg. Még mindig mentek azok a nyavalyás film, de igazából csöppet sem tudtak lekötni. Csak arra tudtam gondolni, hogy nehogy valami baja essen. A kezemben szorongattam a telefonomat, hogyha hívna, azonnal fel tudjam venni.
- Sziasztok. Juj, ez jó film!
Hallottam meg Shell hangját és kicsit nyugodtabbá váltam, hogy egyben van, de még mindig szétvetett az idegesség. Reménykedtem benne, hogy egy ujjal sem értek egymáshoz. Többiek kérték, hogy meséljen, de ő csak le akart zuhanyozni. Amíg a fürdőszobában volt, addig én bementem a szobájába és leültem az ágyra. Eddig bírtam, most már ezt meg kell beszélnünk, mert bele fogok őrülni.
Mikor kilépett egy törölközőben láttam rajta, hogy meglepődött és kissé el is pirult. Lélegzet elállítóan nézett ki és nagyon durván beindította a fantáziámat.
- Szeretnék felöltözni.
- Csak nyugodtan – mondtam szemtelenül egy mosoly kíséretében, de aztán ismét komollyá váltam.
- Ki mennél kérlek?
Nem Shell, kibaszottul nem fogok kimenni! Figyelem nélkül hagytam a kérését.
- Milyen volt a randid?
- Jó – válaszolta tömörül, amitől már a falat kapartam.
Idegesen túrtam a hajamba és látványosan szenvedtem, mert már nem bírtam magamat visszafogni.
- Harry komolyan had öltözzek fel. Nem olyan kellemes egy szál törölközőben beszélgetni.
Hagytam, hogy összeszedje a cuccát, aztán pedig elment, hogy felöltözzön. Amikor visszatért nem bírtam tőle távol maradni. Szemügyre vettem a nyakláncot, amit tőlem kapott és úgy fogtam meg, hogy hozzá is hozzá tudjak érni. Olyan puha volt a bőre. Szinte vonzott magához, hogy még érintem meg.
- Hogy tudsz ilyen nyugodt lenni? – Fakadtam ki, mert én már legszívesebben szétvertem volna az összes falat. – Shell én ebbe beleőrülök. Mi a fenének mentél el vele? Nem is ismered! Olyan felelőtlen vagy! Bajod is eshetett volna.
Felemeltem a hangom, de nem szerettem volna vele kiabálni, mert féltem, hogy megijesztem. Egyszerűen csak szétvetett az ideg és máshogyan nem tudtam könnyíteni magamon, csak, hogy emelt hangon beszélek.
- Miért csinálod ezt velem? Komolyan kínozni akarsz? Shell ne tudd meg, hogy mennyire aggódtam! Utánad akartam menni.
Gyönyörű szemeiben könnyek csillogtak és nekem majd meghasadt a szívem.
- Akkor miért nem tetted?
Erre egy válasz volt. Mert egy idióta vagyok.
- Ha belegondolok, hogy más fiúval olyan jól érzed magad, hogy más valaki hozzád ér vagy ne adj isten más valaki megcsókol, akkor teljesen megőrülök. Megöl a féltékenység.
Kezeimet derekára tettem és olyan közel volt hozzám, de még közelebb húztam, nem bírtam a távolságot. Szükségem volt rá nagyon.
- Ne csináld ezt velem, jó? Shell, kérlek!
Lassan közelítettem ajkaihoz és egyszerűen belehaltam abba, hogy érezhessem puha ajkait. Az utolsó centiket ő tette meg gyorsan. Úgy faltuk egymást, mint két kiéhezett kutya. Fenekébe markoltam, mire ő belenyögött a csókba. Annyi variáció végig futott a fejemben, hogy most mihez kezdjünk egymással. Kívántam őt, annyira, hogy az már fájt. Erre a srácok nyitottak be. Poénkodni kezdtek rajtunk, de én most nem voltam olyan állapotban, hogy ezt kezelni tudjam. Amikor ránk zárták az ajtót felé fordultam és megint közel húztam magamhoz, de annyira, hogy a szemeibe még bele tudjak nézni.
- Nem alszol velem?
- Nem tartom jó ötletnek. Szerintem abból nem lenne alvás.
Én is így gondoltam, de pont ezt szerettem volna.
- Nem baj.
Ismét megcsókoltam, hogy hátra rá tudom venni, de ő eltolt magától.
- Ha kicsit lecsillapodtunk mind a ketten, akkor lehet róla szó, de addig kizárt.
- Lányra ennyit még sosem vártam – mondtam sóhajtva. Türelmesnek kellett lennem vele nagyon. De testem valahogy nem így érezte.
- Akkor használd a kezed Hazza!
- Kussolj! – Szóltam vissza Louisnak nevetve. – De lehet az lesz – tettem hozzá perverz mosollyal ajkaimon.
- Oh, kímélj meg a részletektől.
Ezen is mosolyogtam és nyugodtabbnak éreztem magam, hogy végre minden a régi. Most is szét feszített, valami, de most egészen más ponton.
- Csak vicceltem – csókoltam meg újra, majd fülébe suttogtam. – Vagy nem?
Erre a válasza egy vállba verés volt. Ezek után kapcsolódtunk a többiekhez a tvnézésben, de mivel mi együtt nem tudunk filmezni, leginkább egymással voltunk elfoglalva. Ekkor még nem is sejtettem, hogy a holnapi vidámpark mennyire félelmetes lesz.
Nagyon nagyon nagyon nagyon és még ezerszer leirhatnám de ahhoz túl lusta vagyok:D szóval nagyon tetszett ez a rész is már 2 hete naponta nézek fel hátha új rész van :* elképesztő jól irsz puszii :)
VálaszTörlésKöszönöm szépen :)) Jól esik, hogy szinte mindegyik részhet kommentelsz. :)) Annak pedig nagyon örülök, hogy így gondolod, hogy így gondoljátok, hogy jól írok. Köszönöm : ]
Törlés