Hetvenharmadik

A koktél után jött néhány tömény kör. Az a néhány elég erős volt ahhoz, hogy ne maradjon senki sem józan. Vicces volt így este a part. Sok ember volt lent és mindenki remekül szórakozott. Mondjuk az kicsit érdekes volt, amikor rajongók találtak ránk és aláírást kértek a fiúktól. Bár nekik nem volt ellenükre, hogy a srácok ilyen állapotban voltak. Azt mondták vagy írták neten, hogy megértik, mivel fiatalok és nekik még buli az élet. Ez a normális. Na, igen, talán. De amikor Harryt a nem tudom hányadik csajjal láttam, az kezdett kissé felhúzni. Nem figyeltem, hogy csinált-e valakivel bármit is, de nem is bírtam. Annyi elég volt, hogy nagyon mosolyogva elbeszélgetett velük és csak úgy csillogtak a szemei. Úgy tett mintha itt sem lennék. Oké, hogy nem vagyunk együtt, de semmit sem beszéltünk meg. Viszont, ha arra a srácra gondoltam a bárból, akkor rájöttem, hogy ugyan azt csinálom, mint Hazza. Bár tényleg helyes az a srác, sosem tennék semmit. Én szerelmes vagyok már valakibe, és az egyik pillanatról a másikba nem fog eltűnni.
- Nem Shell komolyan mondom. Te egy csodálatos ember vagy. Én nagyon szeretlek – nyomott egy puszit arcomra Louis.
- Hidd el én is – nevettem el magam, miközben a hotel felé támogattam.
- Akkor jó. Annyira örülök, hogy eljöttél.
Én már egészen kijózanodtam így két órára és egyedül Louis és Zayn voltak még mindig atom részegek. Zaynt Liam támogatta. A hotelbe érve segítettem még mindig Louinak. Lefektettem az ágyra.
- Jó éjt – mondtam és az ajtó felé indultam.
- Itt hagysz? – Nézett rám kiskutya szemekkel. – Ne már! Bulizzunk!
Annyira aranyos volt így ittasan, hogy elnevettem magam.
- Majd holnap, jó?
- De ne már! – Hajtogatta. Csuklóm után nyúlt és megrántott. Az ágyra huppantam mellé. – Hiányzik Eleanor. Olyan rossz, hogy ő nem tudott jönni. Szerinted ő szeret engem? Mert én nagyon szeretem. Fel is hívom!
A zsebében kezdett el kotorászni, de én ezt nem tartottam túl jó ötletnek. Féltem, hogy El meghallaná, hogy milyen állapotban van a barátja és nem nagyon örülne neki.
- Inkább ne tedd – kaptam ki a kezéből. – Majd holnap.
Mérgesen nézett rám és hátra vetette magát és a plafont bámulta.
- Folyton azt mondod, hogy holnap.
Egyik kezével még mindig a csuklómat fogta. Ekkor Harry lépett ki a fürdőszobából és csak egy törölköző volt derekára tekerve. Még vizes volt a haja, amiről a cseppek végigfolytak arcán, nyakán, majd felső testén egészen a törölközőig, ami magába szívta őket. Hatalmasat nyeltem és rettentő nehezen vettem le róla a tekintetemet. Fenébe! Miért nem jutott eszembe, hogy ők egy szobában vannak.
- Hazza! – Pattant fel. – Ell nem engedi, hogy felhívjam a barátnőmet – siránkozta.
- Jól teszi – kuncogta el magát. – Holnap, jó?
- Ne hajtogasd már te is ezt! Bulizni akarok!
Elkezdett táncolni a szoba közepén. Belőlem kitört a nevetés. Nagy nehezen leküzdöttük az ágyra. Megszabadítottuk a ruháitól, persze az alsónadrágja az maradt. Közben elég perverz gondolatait osztotta meg a Larry kapcsolatról és, hogy engem is bevenne ebbe a viszonyba. Felettébb mókás volt.
- Kösz, hogy segítettél – sóhajtotta és suttogva beszélt, nehogy felkeltse, mivel végre el tudott aludni.
- Semmiség – mosolyodtam rá. Amióta kiderült az a csókos dolog ez volt az első alkalom, hogy hozzám szólt. A nézésétől megolvadtam. De a csend, ami beállt közénk elég kínos volt.
- Azt hiszem én is megyek lefeküdni.
Kinyitottam óvatosan az ajtót, és amikor átléptem a küszöbön még küldtem neki egy mosolyt.
- Jó éjt Shell.
Ettől a három szótól örült a lelkem és a nevem hallatára végigszaladt rajtam a hideg. Olyan régen hallottam ezt az ő szájából. Hiányzott. Reménykedtem benne, hogy most már valamivel közelebb kerültünk ahhoz, hogy beszéljünk.