Ötvenhetedik

Ekkor még nem is láttam, hogy mi van ráírva. Egyszerűen csak éreztem, hogy ezt ő küldte. Biztos voltam benne. Néhány méterre álltam az ajtótól és megbűvölve néztem a küldeményt. Mintha valami fertőző betegség lenne… Tényleg úgy tekintettem rá, alig mertem megközelíteni. Ez a nap egyre rosszabb volt. Nem tudtam, hogy mi a fenét kellene csinálnom. Lesokkoltam. Legalább egy óráig csak ültem a doboz mellett és azt szuggeráltam, hátha eltűnik. Nem így történt. Remegő kezekkel levettem a tetejéről a levelet és kinyitottam. Megint volt egy kép, amikor megpillantottam a szívem még gyorsabban kezdett el verdesni és a fejem hihetetlenül lüktetett. Az a kép a buliban készült! Ott volt ő is! Elsírtam magam. Adammel csókolóztunk a képen és ettől is csak rosszabbul éreztem magam, hiába nem tettem semmi rosszat, mivel én próbáltam eltolni magamtól, de sokkal erősebb volt nálam. Na meg nem kevés alkohol volt bennem.

Szia Shell! Régen nem tűntem fel, de hidd el, sok mindent tudok rólad. Figyeltelek végig. Így tudom, hogy nem nagyon mellőzted Harryt, sőt ellenkezőleg. A kapcsolatotok egyre inkább virágzik. Nekem úgy tűnik, te nem vagy elégedett vele. Legalábbis jól érezted magad tegnap este Adammel. Ki hinné el a mesédet, hogy te nem akartad ezt? Hogy lásd, milyen kedves vagyok veled, nem mutatom meg Harrynek. Nem küldöm el neki és nem teszem fel a netre, de ezért nagy árat kell fizetned! HAGYD BÉKÉN HARRYT! Ezt meg tudod érteni, nem? Figyelj, én csak jót akarok neked. Remélem tetszeni fog az ajándékom. Tizennyolcadik születésnapod alkalmára készítettem. Szia csajszi!

Ahogy végigolvastam el akartam magamat hányni. Nem volt gyomrom, most semmi ilyesmihez. Ha még egy galamb lesz benne, akkor tuti elrókázom magam. A képet és a levelet idegesen széttéptem és fel s alá kezdtem járkálni még mindig a csomagot kémlelve. Mi a fenét csináljak ezzel? Nem merem megnézni. Ugyan akkor kíváncsi voltam, hogy mi lehet benne. A széttépett darabokat a zsebembe tettem és a táskámból idegesen kikotorásztam a telefont. Hívtam az első személyt, aki eszembe jutott.
- Shell, figyelj ne haragudj a maiért, hidd el, h -
- Kérlek gyere ide!
A legkevésbé sem érdekelt a szőkeség ebben a pillanatban. Az sem, hogy reggel min vitatkoztunk. Nem érdekelt semmi.
- Valami baj van? – Kérdezte aggodalmasan én pedig sírós hangon alig tudtam valamit kinyögni.
- Csak gyere ide, kérlek!
Harry kinyomta a telefont. Gondolom elindult, vagyis remélem. Combomat átkaroltam a lépcsőn ülve és ölembe hajtottam a fejemet. Folytak a könnyeim és nem tudtam őket megállítani. Nem is akartam. Túl zaklatott voltam és abban reménykedtem, hogy megkönnyebbülök majd ettől. Egy jó darabig így üldögéltem.
- Shell jól vagy? – Ért oda hozzám és kapkodva vette a levegőt. Biztosan futott. Felpillantottam rá könnyes szemekkel ő pedig leguggolt elém. Aggodalmas arca volt és én egy nagyon kicsit megnyugodtam, hogy itt van. Fejemet a csomag felé fordítottam és követte a tekintetemet.
- Tőle jött?
Hangtalanul bólintottam. Láttam, ahogy kezei ökölbe szorultak és idegesen felvette a csomagot. Visszaült mellém kezében a dobozzal és némán bámultuk mind a ketten.
- Megnézem, jó?
Én biztos, hogy nem lettem volna rá képes így kicsit elfordultam, hogy ne láthassam. Harry annyira bátor volt én, meg mint egy kis nyúl úgy éreztem magam. Amikor kinyitotta nagyon hangosan felocsúdott és letette a kezéből nagyon gyorsan, és a tetejét is visszatette. Szorosan átölelt.