Külön rész 2

Sokat szenvedtem vele, de meghoztam Harry szemszögét.

Emberek egy hosszú részre számítsatok, mivel a huszonharmadik résztől egészen az negyven nyolcadikig írtam, ami nem kevés rész. Persze nem lesz benne az összes rész csak nagyon röviden az is, ami benne lesz, hogy ne legyen olyan unalmas. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást! :)

Harry szemszöge

Azt nem tudtam, hogy mennyire fogjuk titokban tartani a fiúk előtt a kapcsolatunkat. Nem úgy néztem Shellre, mint egy barátra. Nem voltam képes úgy tekinteni rá. Ami persze normális, de igaza volt, hogy nekem nem megy a titkolózás. Meg akartam csókolni az egyik koncertünk után, mikor a többiek távol voltak tőlünk, de ő csak elhúzta arcát.
- Meglátnak – mondta kissé félve és körültekintett. Ő is láthatta, hogy egy lélek sincsen erre.
- Nem fognak – nyugtattam meg és közel húztam magamhoz. Ajkaink összeértek és annyira vágytam a csókjára. Mikor már nagyon belelendültünk kuncogást hallottam magam mögül. Shell szinte fellökött olyan lendülettel tolt el magától és szétrebbentünk, mint a madarak.
- De hát fiatalok – mosolyodott ránk huncutul és nekem is végigszaladt egy vigyor az arcomon.
- Szia Lou.
Shell próbált úgy tenni, mintha semmi sem történt volna, de ezt nehezen lehetett letagadni.
- Én mindig is tudtam, hogy van itt valami közöttetek.
Ell rémült arcát megpillantva kifújtam a levegőt és próbáltam a barátommal komolyan beszélni.
- Figyelj, ne mond el senkinek, jó?
- Huh, haver sokba fog ez neked kerülni – nézett rám ravaszul.
- Majd mi szeretnénk elmondani, csak még nem most – mondta Shell.
- Jó, jó hallgatok.
Aztán nem nagyon hitte el Louisnak, hogy nem fog senkinek semmit sem mondani, de én jól ismertem a barátomat. Tud titkot tartani, ha szükség van rá. Egy nagyon megbízható személy. Ilyen téren…

***

- Majd a forgatások után elmehetnénk szórakozni. Tudok egy nagyon jó helyet sok csajjal – kacsintott rám Adam.
Én úgy tettem, mintha annyira nagyon benne lennék ebben az egészben. De ez csak a látszat volt. Shellel együtt voltunk. Nem hivatalosan, de együtt. Ezért eszembe sem jutott kavarni bárkivel is abban a buliban. Amikor barátnőmre pillantottam, láttam, hogy nem repdes az örömtől, az ötlet hallatán. Tudtam, hogy ideges lett tőle. Az utána lévő napon ugyanúgy viszonyult hozzám és ekkor nyugodtam meg végleg. Aztán rá kellett jönnöm, hogy nem volt ilyen egyszerű a dolog. Néhány nap múlva megpillantottam valamit egy újságban.
- Basszus mi ez a sok cikk? – rohantam a konyhába, amikor megláttam az újságot.
- A net is tele van veled haver – húzta el a száját Louis, mivel ekkor ő már tudta, hogy mi a helyzet. Azt fogja hinni Shell, hogy megcsaltam. Hogy valamelyik lánnyal összeálltam, de ez nem igaz. Ittas voltam, nem is kicsit, de egyik lánnyal sem tettem semmit. Legalábbis nem rémlik, de biztos voltam benne, hogy nem csináltam hülyeséget, mivel szeretem Ellt.
- Ő is látta már igaz? – néztem rá kérdően és annyira kétségbe estem, hogy sírni akartam. Nagyon férfias dolog, de valahogy képes lettem volna rá.
- Shellre gondolsz? – hibázott rá Liam. Jó mindenki tudta a nagy titkot, de senki nem szólt nekik egy szót sem, egyszerűen csak nem volt nehéz kitalálni. A leghülyébb is rájöhetett.
- Szerintem fel kellene hívnod! – javasolta. Igaza is volt, de annyira ideges voltam és annyira féltem, hogy erre még nem voltam képes. Mi a fenét fogok neki mondani? Egyáltalán hinni fog nekem? Miután kicsit lenyugodtam kezembe vettem a telefonomat és felhívtam. Elsőre nem vette fel, de nekem fontos volt, hogy beszéljünk. Újra rácsörgettem.
- Szia.
A hangja semmit mondó volt és úgy beszélt, mintha egy idegen lennék.
- Shell szerintem beszélnünk kellene.
- Szerintem meg nem.
- Itt állok az ajtótok előtt és konkrétan szakad az eső.
- Szokj, hozzá, ez London, de te ezt már csak tudod – mondta gúnyosan és ez esett a legrosszabbul, ez az érdektelenség.
- Kérlek, csak hallgass meg, aztán elküldhetsz.
Letette a telefont és arra gondoltam, hogy nem fog beengedni. Magamra néztem és csurom vizes voltam. Idegesen beleütöttem a falba és azon gondolkodtam, hogy mi tévő legyek most, amikor hirtelen nyílott az ajtó. Nem szólalt meg egyikőnk sem csak álltunk egymással szemben. Megköszörültem a torkomat és megszólaltam.
- Bejöhetek?
Hang nélkül arrébb lépett, hogy betudjak menni.
- Azért nem hívtalak hamarabb, mert nekem is le kellett nyugodnom és a srácok fejmosását hallgattam – nem mondott semmit, hatalmasat nyeltem és folytattam. – Amik voltak azokban a cikkekben és a képek is… Shell hidd el, hogy nem minden így volt. Én sosem bántanálak meg, ezt te is tudod.
- Harry nem ez a lényeg! Flörtöltél velük, nem? – szólalt végre meg és egy nagyon nehéz kérdést szegezett nekem.
- Igen – mondtam halkan. Megint csendben voltunk és ő a szemeit dörzsölgette. Aztán pedig néhány könnycsepp végigfolyt tökéletes arcán. Miattam sírt. Én bántottam meg. Dühös voltam magamra nagyon.
- Ez az elejétől fogva baromság volt.
- Ne mond ezt! – mondtam elcsukló hangon. Ez a mondata rettenetesen fájt. Könnyek szöktek a szemembe, de villámgyorsan ki is pislogtam őket. – Én, tényleg szeretlek!
Láttam a döbbenetet az arcán, mivel most mondtam ki először. De komolyan gondoltam. Tényleg így érzek.
- Ez egyébként sem működne. Híres vagy én pedig egy lány, aki suliba jár szeptembertől és jön az érettségi. Neked pedig az élet pörgős és nem sok hely van benne, a számomra. Meg szerinted képesek lennénk minden ehhez hasonló ügyet remekül megoldani és megbeszélni? Én nem vágyom arra, hogy rajtunk csámcsogjanak. Titokban tartottuk az egészet. Csak a srácok tudnak róla és Su. Nem lesz belőle botrány, ha most mondjuk ki, hogy vége…
Utáltam, hogy így tekint magára, hogy csak egy lány. Utáltam, hogy híres vagyok. Utáltam, hogy nem tehetjük azt, amit mind a ketten szeretnénk. A legjobban pedig magamat utáltam, hogy elmentem abba a hülye buliba.
- És te ezt szeretnéd? – kérdeztem.
- Őszintén nem tudom…
Megint csendben voltunk és hol a földet néztük, hol pedig egymást. Az a kínzó csend rosszabb volt, mintha ordítozna velem.
- Köszönöm, hogy meghallgattál – túrtam a hajamba idegesen. Az ajtót kinyitottam és még ránéztem. - Szia – mondtam halkan és magam mögött becsukva az ajtót mentem el.
Gratulálok Harry, ezt gyönyörűen elbasztad. Most meg sírsz is. Szánalmas! De nem tehettem róla, sírtam, mert nem tudtam mi mást tenni. A fiúk vigasztaltak de azt is elmondták, hogy nem lepődtek meg Shell reakcióján.
Másnap pedig még rosszabb volt. A buliban sokat láttam őt, de próbáltam magamat láthatatlanná tenni a számára. Mindent úgy csináltam, hogy ő egy pillanatig se lásson engem. Tegnap semmit sem beszéltünk meg. Idő kellett neki én meg nem akartam rontani a helyzetemet. Beléptem vigyorgó arccal a konyhába és mondani akartam valami frappánsat Zaynek, amikor megláttam, hogy kivel ül. Hirtelen lefagytam és úgy láttam, hogy ő is.
- Sziasztok – hadartam el és a hűtőhöz sétáltam. Nagyon halkan köszöntött, de legalább hozzám szólt, ha csak ennyit is.
- Zayn, nem azért mondom, mert a barátod vagyok, hanem mert így gondolom, jól áll a hajad!
Mondta Shell nevetve és ahogyan nevetett elmosolyodtam rajta. Olyan jó volt hallgatni, aztán ez a mosoly ismét eltűnt az arcomról és átcsapott féltékenységbe. Úgy értem Zaynnel olyan jól el tud beszélgetni, velem pedig talán soha nem fog így. Amikor barátom kijelentette, hogy megy csak ketten maradtunk ott. Próbáltam gyorsan meginni a maradék almalevet, hogy ne kelljen kínosan éreznünk magunkat. Láttam a szemem sarkából, hogy is kapkod. Sikeresen levert egy poharat és utána még bele is tenyerelt. Nagyon megijedtem és oda siettem hozzá.
- Shell, jól vagy? Mutasd.
- Ez csak üveg – mondta nyöszörögve és tudtam, hogy nagyon fáj neki. Amikor megnéztem, akkor még én is kicsit rosszul lettem a látványtól.
- Ülj le ide jó? – mutattam a székre és az elsősegély dobozt kezdtem el keresgélni.
- Csak én lehetek ilyen szerencsétlen…
- Igen – mondtam nevetve. - Kiszedem a szilánkokat.
- Nagyon fog fájni? – nézett rám hatalmas gyönyörű szemeivel, amelyekben egy pillanatig el is vesztem. Próbáltam lazának látszani, miközben ideges voltam, mivel ketten voltunk és aggódtam érte.
- Nem tudom, igazából még nem nagyon csináltam ilyet – mondtam vigyorogva. – Most kipróbáljuk.
- Harry ne szórakozz velem! – aggodalom sütött róla.
- Nyugi – szelíden rámosolyodtam, ami kicsit hatott rá, majd ismét hozzá értem. – Nem nagy ügy, csak a fertőtlenítő fog csípni.
Hiányzott ez az érzés, amit az érintései váltottak ki belőlem.
- Harold, mondj, valamit mielőtt elájulok.
Az arca tényleg nagyon sápadt volt és próbáltam a figyelmét elterelni. A vicceimen nevetett, mint régebben és a kínos érzés pillanatok alatt elmúlt. Hiányzott. Nagyon és szidtam magam hihetetlen módon.

***

- Nos, akkor most az én kedvenc dalom jön. Még annyit elszeretnék, mondani, hogy ezt egy saját szám, de nem egyedül írtam. Egy nagyon kedves lány segített benne, akit nagyon megbántottam az elmúlt napokban. Nem tudom, hogy ezt rendbe lehet e még hozni, de én mindent megfogok, tenni ennek érdekében. Szóval ezt most neked szeretném énekelni.
A mondandóm végén rá pillantottam és láttam rajta a meglepődöttséget. A színpadon szoktam izgulni és annak ellenére, hogy nem egy koncertünk volt már, kicsit mindig lámpalázas voltam. Nem annyira, mint az legelején, mert akkor olyan is volt, hogy színpadra lépés előtt hánytam. Kicsit most is így éreztem magam. Azt a dalt énekeltem, amit ő zongorázott. Mindig a mi kettőnk kapcsolata jutott róla az eszembe és melegség futkosott át rajtam. Amikor láttam, hogy sír, akkor kicsit én is elérzékenyültem.

***

Miután mind a ketten kimentünk a folyosóra megálltunk egymással szembe. Mosolyogva fürkésztem őt és még mindig könnyesek voltak a szemei. Szorosan hozzám bújt és pedig még szorosabban öleltem át, mint valaha. Magamba szívtam az illatát és éreztem minden szívdobbanását. Annyira boldognak éreztem magam, hogy magamhoz szoríthatom, hogy érezhetem őt.
- Remélem tetszett a dal. És ugye tudod, hogy végtelenül sajnálom és…
Nem tudtam végig mondani, mivel csókjával a levegőt is belém fojtotta. Ez a csók annyira kellett már, mint egy pohár víz. Nem is szándékoztam tőle elválni. Azt akartam, hogy maradjunk így örökre.
- Én is szeretlek…
Amikor kimondta el sem akartam hinni. Most mondta először és hihetetlen kellemes érzés kerített hatalmába.

***

Shell anyuja egy vallatást tartott. Nem is számítottam erre, amikor becsengettem. Ell a fejét fogta és még nagyobb zavarban volt, mint én magam. Aztán nagy nehezen eltudtunk menni onnan. Egy tökéletes délutánt töltöttünk együtt. Nagyon jól éreztem magamat vele. Azt szeretem benne a legjobban, hogy tud komoly lenni, de ugyanakkor ugyan olyan gyerekes, mint én. A piknik közben eleredt az eső és nagy nehezen meggyőztem Shellt, hogy mivel én közelebb lakom, menjünk hozzánk. Jó igen volt ebben egy kis hátsó szándék. Abban reménykedtem, hogy arról is megtudom győzni, hogy nálunk aludjon. Amikor sikerült annyira örültem, de anyujával meggyűlt a baja. Rossz volt hallgatni, hogy vitatkoznak és azt éreztem, hogy nem igazán kedvel engem.
- Itt alszom – mondta mosolyogva.
Ennek ellenére ne érzetem magamat ettől annyira felvillanyozva, mint, ahogyan kellett volna.
- Shell, nem szeretném, hogy miattam nézeteltérés legyen köztetek. Talán igaza van… Haza kellene menned. Nem nagyon kedvel engem.
- Holnap haza megyek, és jössz velem. Nálunk ebédelsz, jó? Közben pedig beszélgetsz egy jót anyuval.
Ez sem volt olyan bíztató így közelebb lépett, hozzám és még hozzá tette.:
- Addigra meg fog békélni, hidd el!
Shellt annyira könnyen zavarba tudtam hozni. Elsőnek azzal a kijelentésemmel, hogy ruha nélkül fogok aludni, majd azzal, hogy csak egy alsónaciban táncikáltam a szobában. Olyan édes volt, ahogy zavarában elpirult. Aztán pedig olyat tettem, amit nem kellett volna, de ezt váltotta ki belőlem. El sem tudja képzelni mennyire kívántam őt… Teljesen letámadtam, amitől ő megijedt és felállt az ágytól.
- Ne haragudj – nézetem le a földre. – Nem akartalak letámadni.
- Nem haragszom – mosolyodott rám. – Csak nem akarom elsietni.
Aztán pedig megágyaztunk. Úgy aludtam el, hogy feje mellkasomon pihent én meg, magamhoz vontam jó szorosan. Sosem aludtam ennyire kényelmesen és nyugodtan. Már csak a reggel volt jobb, amikor az ő bájos arca fogadott.

***

Shell eltűnt a szobájában, de ekkor már gondoltam, hogy szándékosan hagyott ott édesanyjával. Kissé meg voltam szeppenve. Vettem egy mély levegőt és itt volt az ideje, hogy megbeszéljem vele a dolgokat.
- Nem kedvel engem, igaz?
Elsőnek hallgatott és mindent letett a kezéből. Azt hittem most fog serpenyővel leütni, de ehelyett rám mosolyodott.
- Ez nem így igaz. Amikor azon a nyáron mesélt rólad Shell nagyon szimpatikusnak találtalak és, amikor a tévében láttalak, akkor is így gondoltam. Attól tartottam, hogy mivel híres vagy megváltoztál és a lányom csalódni fog benned.
Értettem miről beszél. És így már az egész helyzet világos volt.
- De nem változtunk meg. Illetve persze, valamennyire igen, de nem okoznék csalódást neki.
- Az lehet de mivel híres vagy megtehetsz sok mindent, meg ott vannak a pletykák. Drogok, alkohol, cigi és minden egyéb, ami egy bandára jellemző lehet.
- Nem mi tényleg nem olyanok vagyunk. Én komolyan szeretem Shellt. Már akkor nyáron is így éreztem. Csak jött a banda és nem kerestük egymást.
- Pontosan erről beszélek. Nem szeretném, ha Shell, amiatt törne össze, mert neked ott a banda.
- Nem hazudom azt, hogy nem a banda a legfontosabb, de sosem törném össze a lányát. Szeretem őt – ismételtem meg.
- Tudom, látom – szelíd mosoly lepte el az arcát. – Nagyon örülök neki, hogy veled boldog. Ez maradjon is így, rendben?
- Így fog – biztosítottam róla és jól esett, hogy végre megbeszéltük.

***

Shell nagyon félt, mikor arra került a sor, hogy én mutassam be odahaza. Nem volt mitől tartania. Annyit meséltem róla, hogy szinte már ismerték is, de ezt nem osztottam meg vele. Minden jól alakult és azt láttam, nagyon jól kijönnek egymással. Aztán anyuval kettesben beszélgettek, ami engem megrámített. Ki tudja, hogy milyen dolgokat mesél rólam. Reméltem, hogy semmilyen kínos dolgot nem említ meg. De persze egyértelmű volt, hogy nem így lesz. Aztán még Gemma is tett rá egy lapáttal. Nekem égett az arcom, amikor azokat a gyerekkori dolgokat mesélte. Kicsit rosszul esett, hogy kinevették a plüss cicám, meg hogy féltem a sötétben és az ágyalatti krokodiltól. De mindenért kárpótolt, amikor Shell bekérezkedett az ágyamba. Igazából amióta tudtam, hogy milyen vele aludni, nélküle olyan nehezen ment.
- Imádom ezt a lányt – jegyezte meg anya, amikor látta, hogy elhajtottak. – Remélem hívod még párszor.
- Persze, hogy újabb kínos részleteket ossz meg vele a gyerekkoromról – mondtam durcásan, mire megölelt.
- Hidd el csak még jobban megkedvelt téged.
Én viszont ennél jobban már nem tudtam szeretni. Imádtam. Megőrültem érte és még csak most ment el, de tudtam, hogy ez a hét kínszenvedés lesz nélküle, annak ellenére, hogy én akartam hazajönni egy teljes hétre.

***

Amikor Erika kinyitotta az ajtót már roppant ideges voltam. Beszéltem minden nap Shellel telefonon, de ezt nem is említette. Eleanortól kellett megtudnom. Idegesen téptem fel az ajtót és rögtön letámadtam.
- Miért nem mondtad el? – kérdeztem kétségbeesetten.
- Nem akartam elrontani az otthon töltött idődet.
- De Shell, nekem erről tudnom kellett volna. Olyan buta vagy! – Szorosan megöleltem és el sem tudta képzelni, mennyire aggódtam érte, míg ide értem.
- Az én hibám. Sajnálom.
- Nem csináltál semmit, Harry.
- Pont ez a baj.
Nem tudtam, hogy mit kellene tennem, de nem hagyhatom, hogy ilyen támadások érjék őt.
- Interjú kell. Megkérem Pault, hogy vállaljon interjúkat – hajtogattam.
- Annyira örülök, hogy itt vagy.
Oda bújt hozzám és nagyon sajnáltam, hogy nem jöttem hamarabb.

Ez után jött a buli, amiből nekem csak a másnaposság maradt meg.


Innen jön majd 6000 látogató felett a folytatás ;PPP