Ötvennegyedik

Itt van az újabb rész! :) Kérlek titeket, hogy kommenteljetek, mert így nagyon rossz írni, hogy semmi visszajelzés nincsen, amikor korábban azért voltak... :/ Kérlek titeket négy-öt hozzászólás nem a világ vége, még, ha a lustaság miatt is van ez az egész.
Jó olvasást! ;)

- Elrabolhatom egy kicsit tőletek? – jelent meg Harry mellettem és egyik kezével megfogta derekamat.
A lányok csak összenézve mosolyogtak, dobtam nekik egy később még beszélünk –öt és Harold társaságában odébb mentünk.
- Boldog születésnapot!
Ma már ez a sokadik köszöntése volt. De ezúttal az ajándékát is átnyújtotta.
- Remélem tetszeni fog.
Mosolyogva néztem rá ő pedig fejével biccentett, hogy nyissam ki. Egy gyönyörű ezüstlánc fogadott, amin egy violinkulcs volt és kövek voltak benne. Szinte biztosra vettem, hogy ez egy iszonyat drága nyaklánc.
- Hogy tetszik?
- Nagyon tetszik. Felteszed nekem?
Hátat fordítottam neki, hogy összekapcsolja. Amikor végzett vele végigsimított kulcscsontomon. Végigszaladt rajtam a hideg érintésétől. Megfordultam és lágyan megcsókoltam.
- Hé Harry!
Egy lány lépett oda hozzánk. Szőke haja hullámosan omlott a vállára és fogai csak úgy csillogtak.
- Szia – köszöntötte kicsit zavartan. Én csak kíváncsian néztem, hogy ki is ő. – Öm… ő itt Shell a szülinapos, Shell ő Elena.
- Boldog születésnapot Shell! – szinte a nyakamba ugrott és úgy ölelt meg.
- Köszönöm - suttogtam és köhintettem egyet. Ők elkezdtek beszélgetni én pedig leléptem onnan, mivel nem nagyon éreztem magamat oda valónak. Néhány barátommal beszélgettem, amikor Louis rám talált és az italokhoz kezdett el tolni.
- Shell, ha jól tudom még nem ittál.
- Nem igazán.
- Van kedved játszani? – kérdezte Adam, akit már korábban megismertem.
- Milyen játékról van szó?
- Nos… Itt vagyunk négyen. Van egy dobó kockánk – mutatta fel. – Az a lényeg, hogy dobni kell vele. Aki a legkisebbet dobja az fog inni.
- Ajaj – mondta Zayn kezét a vállamra téve. – Akkor Ell sokat fog inni.
Egy ördögi mosoly is elterült az arcán. Mindenki tudta, hogy sosincsen szerencsém ezért nem szerettem a játékokat. De a kihívásokat sokkal inkább.
- Nem riadok vissza – néztem hol Zaynre, hol Adamre.
- Akkor kezdjünk bele – csapta össze tenyerét Lou.
Azt beszéltük meg, hogy tíz körből fog állni. Az első háromban nem kellett egy poharat sem lehúznom és elbíztam magam, hogy akkor talán mégis csak van szerencsém. Ezt az elszólást nem kellett volna. A játék végére öt poharat ürítettem ki. Négyet vesztettem el igazából, de egyszer Adammal ugyan annyit dobtunk így innunk kellett mind kettőnknek. A játék végére már éreztem a fejemben az alkohol hatását. Ügyetlenül mozogtam és hirtelen annyira felszabadultnak éreztem magam. Mindenkivel táncoltam rengeteget és, amikor már éreztem, hogy száll ki belőlem az alkohol még ittam egy kicsit.
- Shell, hogy érzed magad?
- Harry! – Öleltem meg jó szorosan. – Remekül vagyok. Köszönöm szépen ezt a bulit – mondtam mind ezt a fülébe, mivel a hangos zenétől máshogyan nem hallhatta volna.
- Még egy dobókockás játék – jött oda Adam.
- Azt hiszem, Shellnek nem kellene többet innia – nézett rám, de nem értettem, hogy miről beszél Hazza.
- De én szeretnék még játszani.
Láttam, ahogyan Adam elvigyorodott és megint kimentünk az udvarra, hogy játszunk. Most valamivel többen voltunk, mivel csatlakozott Niall is és Su. Zayn és Louis is velünk tartottak. Így több körös volt. Nem is tudom mennyi, de néha, amikor vesztettem, Harry megitta az én részemet, amitől megsértődtem.
- Most komolyan mérges vagy rám? – kérdezte nevetve. Igazából nem voltam az csak eljátszottam.
- Igen… - fordultam el tőle.
- Ne haragudj.
Megfogta az arcomat és a zöld szemeivel engem fürkészett, majd lassan közelebb hajolt és megcsókolt. A medence szélén ültünk, lábunkat a vízbe lógatva. Megint megjelent az a szőke csaj és Harryt elvitte tőlem. Ez már tényleg kezdett kiborítani. Visszamentem táncolni a többiekhez és jól éreztem magam velük.
- Ell! Téged kerestelek.
- Adam, nem játszom többet – mondtam vigyorogva. – Most már tényleg nem.
- Csak táncolni szerettem volna.
Adam szorosan fogta a csípőmet és magához húzott. Így táncoltunk egy ideig. Nem is tudom, hogy miért hagytam magam. A végén már nem tetszett ez a dolog és el akartam magamtól tolni, de nem engedte.
- Adam, el szeretnék menni.
- Csak még egy kicsit.
Próbáltam a kezeit lefejteni magamról, de nem ment. Közelebb hajolt hozzám és ajkait enyémnek tapasztotta. Megcsókolt. El akartam tolni magamtól, de nem sikerült, mind addig, amíg nem engedett el. Elsőnek mosolygott, de nem bírtam nézni ezt az arcot és egy pofonnal jutalmaztam mindezt.
- Ne haragudj Shell én nem is tudom, hogy…
- Ne! Adam felejtsd el!
Undorodva néztem rá és ott hagytam. Megijesztett a durvaságával és kirázott a hideg, ha arra a kierőszakolt csókra gondoltam. Nem szólok erről Harrynek. Ez csak az alkohol miatt van – nyugtattam magam. Aztán már nem is emlékszem mik történetek. Táncoltam és jól éreztem magam. A következő pillanatban már a mosdóban voltam és éreztem, hogy valaki a hátamat simogatja.
- Jobban vagy? – kérdezte az a mély, rekedtes hang, aminek a tulajdonosa Harry volt. Csak bólintottam párat. A csaphoz mentem és kiöblítettem a számat. Oda jött hozzám és megölelt jó szorosan.
- Nem akartam, hogy ezt lásd – mondtam kissé szégyenkezve, mivel az imént hánytatott meg. Szörnyen rosszul éreztem magam ettől. Ezen elmosolyodott és a hajamat kisimította arcomból.
- Te is láttál már részegen – nevette.
Lehet, hogy láttam, de neki még az is piszkosul jól állt. El tudtam képzelni, hogyan festhetek most. Még mindig a fejemben volt az alkohol. De már nem volt hányingerem, sem pedig rosszullét nem fogott el.