Ötvenkettedik

Greny ébresztett minket másnap, azzal, hogy közénk ugrott.
- Jó reggelt Greny – köszöntötte Harry mosolyogva.
Kezembe vettem macskámat és nyomtam buksijára egy puszit. Aztán Harry felé fordultam.
- Féltékeny, mivel ő is szeret téged.
Igazából tényleg így volt. A macskám jobban szerette a barátomat, mint engem.
- Hany love sztori – gondolkodott el. – Nem is hangzik olyan rosszul - tette össze a neveiket. Vállon vágtam mire felmordult.
- Már kora reggel képes vagy bántalmazni – nevette el magát.
Kipattantam az ágyból (nyugalom rajtam volt a pizsim, de mindenkit emlékeztetnék, hogy Harryn csak alsónaci van, mehet a nyálcsorgatás!).
- Mit reggelizzünk? – kérdeztem tőle.
- Te tudsz főzni? – színlelt meglepődöttséget én pedig az arcába vágtam a párnámat. – Oké akkor palacsintát szeretnék.
Lementem a lépcsőn és egy hatalmas mosoly az arcomon maradt a tegnap este óta. A telefonom csörgése zökkentett ki. Anya hívott.
- Szia, kicsim, minden rendben van?
- Igen, persze. Jól vagyok.
- Ezt örömmel hallom, de jobban örültem volna, ha felhívsz tegnap.
- Uh, bocsi teljesen kiment a fejemből.
- Ezen nem lepődöm meg, na de a lényeg, hogy jól vagy. Holnap érkezem estefelé. Addig is vigyázz magadra.
- Igyekszem, szia.
- Ki volt az? – lépett a konyhába.
- Anya. Holnap este jön haza.
Hátam mögé állt és megölelt, majd fülembe suttogta:
- Addig még sok minden történhet.
Könyökömmel hasba vágtam mire ő elengedett.
- Hűtsd le magad Harold – kuncogtam el magam.
Ő morcosan helyet foglalt a palacsintával, amint készen lettem én is leültem vele szembe. Ismét megcsörrent a telefonom. Ez egy forgalmas napnak ígérkezik.
- Szia Su, mond.
- Szia. A srácok égen-földön Harryt keresik, nincs véletlenül nálatok?
- De igen, itt van.
- Akkor rugdosd seggbe, mert el fog késni egy fotózásról. A fiúk már készen vannak.
Harry káromkodásban tört ki és palacsintával a szájában rohant fel az emeletre, hogy felöltözzön és rendbe tegye magát, mivel hallotta, a telefonbeszélgetésünket.
- Meg lesz, köszi, hogy szóltál. Szia.
Miután letettem neki láttam a reggelinek és csak mosolyogtam azon, ahogy Harry igyekezett. Aztán, amikor készen volt kikísértem a lakásból.
- Majd ezt az estét megismételhetnénk – mondta huncut vigyorral az arcán, majd adott egy puszit és sietve pattant be a taxiba. Még integettem neki. Visszamentem a konyhába, hogy rendet rakjak. Most sem hittem el mi történik velem. Hiába minden rossz, ha itt van nekem Ő. Egyszerűen nem tudtam nélküle elképzelni semmit, és nem is akartam, mert az túl üres volt. Egész álló nap csak bazsalyogtam és néhány méterrel a föld felett suhantam. Aztán eszembe jutott, hogy neki fotózása van én meg szanaszét szívtam a nyakát. Ezen kárörvendően elkuncogtam magam. Paul biztos nem mosolygott annyira jót, mint én. Hamarosan itt a születésnapom. Arra gondoltam, hogy ma megírom a meghívókat.

- Anya, jövő héten a srácoknál tartom a születésnapi bulimat.
Erre egy hatalmasat sóhajtott.
- A tizennyolcadik… - mondta nem túlbíztatóan. – El sem akarom képzelni mi, lesz ott.
Karomat nyakába tettem és rávigyorodtam szemtelenül.
- El sem tudod.
- Shell! Ne húzd ki a gyufát! Örülj, hogy elengedlek.
Szigorúan mondta, de tudta, hogy viccelek és én is, hogy ő. Annyira nem vártam, hogy tizennyolc legyek. Nem akartam nagykorú lenni. Vannak előnyei, de nem akartam felnőtt lenni. A gondolattól is rázott a hideg. Persze egyenlőre elég volt, ha az érettségimtől tört rám a frász. Az is idén lesz, ami azt jelenti, hogy kevesebb időm lesz a srácokra. Nekik is rám… Ez annyira rossz volt. Azt akartam, hogy örökre nyár legyen, de mint tudjuk ez képtelenség. Van még az iskoláig időm, most nem ezen kellene agyalnom, hanem azon, hogy remekül sikerüljön a szülinapom. Eldöntöttem, hogy mivel mégis csak a tizennyolcadikról van szó rendesen az asztal alá akarok majd nézni. Egyszer élünk.
Azt is alaposan végiggondoltam, hogy kiket hívok meg és nem kevés emberről kell beszélnünk. A fiúk azt mondták, hogy őket cseppet sem zavarja, sőt örülnek neki, hogy ők is partizhatnak egy jót. Zayn hátha megismerkedik valamelyik barátnőmmel. Ezeket a barátaimat az utóbbi időben elhanyagoltam, pedig tavaly abból állt az egész szünetem, hogy velük töltöttem minden egyes percet. Most meg Su volt az egyetlen, akivel több időt töltöttem. Reménykedtem benne, hogy a meghívásomat elfogadják és eljönnek. A zaklatóm eltűnt. Szerettem volna, ha soha többé nem is jelenik meg. A neten pedig olyan sok kedves üzenetet olvastam. Harryvel több közös képem is felkerült és olyasmiket írtak alá, hogy összeillünk, aranyosak vagyunk. Akik nem így vélekedtek, ők is azt mondták, hogy remélik, sokáig fog tartani, mert ha Harry boldog, akkor őket nem zavarja, kivel jár és a harminckettő éves nyanyánál csak jobb lehetek. Ezen kicsit elmosolyodtam. Sosem kérdeztem erről Harryt. Nem is szerettem volna. Szerintem meg is haragudna, ha erről faggatnám. Az egy lezárt dolog.
Be kellett látnom, hogy a rajongók jó fejek. A szülinapom pedig hamarosan elérkezik!