Hetvennyolcadik

Sziasztok. Tudom tegnap nem hoztam Harry szemszögét :SS. Ne utáljatok!!!! :(((( Ma esküszöm hozom! Komolyan! :)) A másik blogra is érkezik az új rész. Most írom azt is. Este meg jön Hazza szemszög. Addig is itt az új rész.

Harryt felültettem mindenfélére. Persze csak azokra, amik elég ijesztőnek tűntek. Valamennyire én is tartottam tőlük, de nem annyira, mint ő. Az arca olyan édes volt, amikor megpillantott egy hullámvasutat és az aggodalom teljesen elöntötte. Volt, ahol igazán vicces képek készültek rólunk, azokon jókat nevettünk. Én azon is, ahogyan ordítozott a menetek közben. Iszonyat vicces volt.
- Ne röhögj ki – mondta durcásan.
- Na, jól van, ne haragudj – nyomtam puszit az arcára.
- Oh, nézd vattacukor. Nem kérsz? Addig sem kell felülni sehová – tette hozzá nevetve.
- Ügyes – mosolyodtam rá ravaszul. De belementem. Aztán megkértem, hogy nyerjen nekem egy plüss állatot. Megküszködött vele.
- A filmekben olyan könnyedén megy.
- Talán mert azok csak filmek?
- Na ne pimaszkodj! – Szolt rám nevetve. Még elszórakoztunk a vidámparkban és kajáltunk is. Nem ültettem fel több szörnyetegre. Ennyi izgalom elég volt neki. Hatkor találkoztunk a többiekkel. Lou nagy öleléssel fogadta a barátját.
- De jó hát élsz. Féltettelek.
- Larry – mondta öklendezve Zayn.
- Legalább én nem a hajamba vagyok szerelmes és nem az a legnagyobb félelmem, hogy egy hullámvasúton tönkremegy.
Zayn idegesen előkapta a fésűét és telefonjában nézte magát.
- Na, nyugi nem úgy gondolta! – Vigasztalta meg haját. (?) Erre mindannyian felnevettünk és ez még tőle is sok volt. Mindenki teljesen fel volt villanyozva a mai nap után. Nagyon fáradtak voltunk, így estére nem terveztünk nagy bulit csak egy kis iszogatást tábortűz mellett. Néhány ismeretlen nyaraló is csatlakozott hozzánk. Igazán jól kijöttünk velük. Sokat beszélgettünk velük, ők is angolok voltak, de szerencsére nem őrült rajongók. A fiúk zenéltek is és mi élveztük a tábortüzet. Közben iszogattunk, így a hangulat pompás volt. Kis nyugis.
A levegő kezdett lehűlni és a tűz nem melengetett annyira. Harryhez bújtam és miközben ő beszélgetett a többiekkel tökéletes arcát néztem. Annyira csodálatosan nézett ki, hogy alig tudtam felfogni, hogy vele vagyok. A zöld szemei pedig… ah… Olyan szerencsésnek éreztem magam. Főleg, hogy a srácokkal ilyen remek nyarat tölthetek el itt, Spanyolországban.
- Mi az? – Kérdezte mosolyogva, amikor már nem bírta mosolygás nélkül, hogy folyton bámulom.
- Csak nézlek. Tán nem szabad?
- De de. Legalább valami szépet is látsz – mondta önelégült mosollyal az arcán.
- Valami olyasmi - döntöttem fejemet az övének.
Boldog voltam, hogy kibékültünk. Tényleg nagyon örültem és már anyámnak is elújságoltam. A tegnapi láz pedig most sem múlt el. Még csak nem is csökkent. Mármint az a láz, amit tegnap este éreztem abban a szobában. Azt akartam, hogy tényleg egymáséi legyünk. Teljesen.
- Ez nem is így volt! – Szólalt meg Liam nevetve.
- Oh, dehogyis nem!
- Danielle!
- Huha, ezt nem is tudtam Liam – gonosz mosoly kúszott Niall arcára. – Ezt majd felhasználom ellened.
- Ne már srácok! – Mondta siránkozva és Su sietett védelmére.
- Na, akkor én is mesélek kicsit Niallről.
Az említett személy hatalmasat nyelt és már mindjárt nem tűnt olyan ördöginek. Inkább egy kisnyúlra hasonlított.
- Nem megyünk vissza a szobába? – Suttogtam Harry fülébe, hogy csak ő hallja. Elvigyorodott és bólintott egyet. Mi csendben felálltunk és elsétáltunk onnan, feltűnés nélkül.