Nyolcvanegyedik

Sziasztok. Mostanában lehet kicsit unalmasabb részek jöttek, mert nem sok időm volt írni, de hamarosan felfog ismét pezsdülni az életük! ;)) Ígérem. :) Kommenteket még mindig várnék, jó sokat! :DD Jó olvasást.

Annyira békés volt nélkülük minden most meg itt termettek és nem tudtuk magunkról lerázni őket.
- Szóval akkor ti ketten most együtt vagytok?
- Mi volt ez a mosoly szünet?
- Shell, most kivel jársz?
Ezer kérdéssel bombáztak minket mi pedig nem tudtunk válaszolni. Annyira rosszul éreztem magam. Nincsen klausztrofóbiám, de valami hasonló pánik tört rám. Szerencsére Harry átölelte a derekamat és úgy vezetett ki az ember tömegből, akik még mindig követtek minket. Visszamentünk a hotelbe, és érdekes módon a srácokat nem vették észre a parton. Ezek szerint csak mi ketten voltunk ilyen feltűnőek.
- Kissé megijedtem – vallottam be őszintén. Valahogy erre nem számítottam.
Harry bosszankodott párat és hatalmasat sóhajtott, amikor felértünk az emeletre. Bementünk a szobámba, hogy átöltözzek, közben Harry még mindig magában morgolódott.
- Mi baj?
- Aj, csak az, hogy sehová nem mehetek el veled nyugodtan, mert ezek mindig a nyomomban vannak – fakadt ki. – Sajnálom tényleg – szabadkozott, mintha az ő hibája lenne, pedig ő aztán nem tehetett róla.
Az ágyamon ült és én az ölében foglaltam helyet még mindig fürdőruhában voltam.
- Sajnos ez így fog menni, mivel egy olyan sráccal járok, akinek van egy híres bandája és piszkosul jól néz ki, a rajongók pedig megőrülnek értük.
Átölelte derekamat és fejét vállamra hajtotta. Hatalmasat sóhajtott.
- Na, igen… Bejött neked az élet – nevette el magát.
- Vajon a többiekkel mi van?
- Szerintem ezek a piócák a hotel előtt állnak, szóval a többiek biztonságban vannak a parton.
Felálltam az öléből és ruháim után kezdtem el kutatni közben éreztem magamon a tekintetét. Amikor a fürdőszoba felé vettem az irányt hangosan fölhorkantott.
- Már láttam mindent – mondta kisfiúsan.
- Attól még lehetek szégyellős, nem? – Pillantottam rá elvigyorodva. Nem adhattam meg neki azt az örömet, hogy előtte átöltözök. Bementem a fürdőszobába és felvettem egy rövidnadrágot hozzá egy lenge fehér felsőt, amin kék és narancssárga minták voltak. Amikor kiléptem Harry még mindig az ágyamon terpeszkedett egy fürdő naciban.
- Este akkor bulizunk? – Néztem rá.
- Csak ha van kedved – pattant fel. – Valami egészen mást is csinálhatunk.
Közel állt meg előttem, hogy arcunk majdnem összeért. Tudtam, hogy mire gondol. Megforgattam a szemeimet, majd elmosolyodtam.
- A bulit választom, azt hiszem.
Ahogy kimondtam sértődést imitált és csalódottnak tűnt. Végül tehát este elmentünk egy szórakozó helyre. Egy rövidnadrág volt rajtam és egy alul megköthető felső, amiből kilátszott a hasam. Niall mutatta meg nekünk a helyet a városban, mivel ő fedezte fel a napokban. Elég jónak tűnt. Nagy volt a tömeg, így könnyedén el lehetett vegyülni és nem kellett attól tartanunk, hogy valaki felismeri a fiúkat, mert akkor lőttek az estének. Megrohamoznak minket a rajongók.
- Első szabály: Harry nehogy kiírd twitterre, hogy hol vagyunk.
- Olyan csak párszor volt – nyavajogta.
- Igen, mert ennyi eszed van, amennyi látszik – forgatta a szemeit Liam, aztán pedig helyet foglalt, az egyik bőrülésben. Mindenki leült és kértünk italt. Tudtam, hogy ez is egy durva este lesz, ahogyan ahhoz a fiúktól megszokhattuk.