Hetvenkilencedik

Meghoztam az új részt. Kérlek titeket, hogy írjatok kommenteket, mert mostanában, megint kevesen írtok. Ha a lustaság miatt, akkor légyszíves néhányan erőltessétek meg magatokat. :))) Ha nem tetszenek a részek azt is nyugodtan le lehet írni. :) Na jó olvasást.

Kivettünk egy külön szobát távol a többiekétől. Ez is hatalmas volt és nagyon szép. Bár engem az ágy érdekelt nagyon. Amikor Harry leült rá én az ölébe bújtam és gyengéd csókokat leheltem nyakára így döntöttem hátra. Hasán ültem és lehajoltam hozzá, hogy megtudjam, csókolni lágyan, de szenvedélyesen. Tetszett neki a játék mivel hatalmas vigyor terült el az arcán. Kezei pólóm alatt jártak én közben még mindig csókolgattam nyakát és kicsit lejjebb haladtam.
- Ezt inkább ne, mert nagyon beindítasz.
Fel akart ülni, de nem hagytam. Lehámoztam a pólóját és ő értetlenül nézett rám. Mind a ketten ittunk. Nem voltunk részegek csak az ital bátorított. Tudatomnál voltam és kívántam őt rettentően. Fordított a helyzeten és én kerültem alulra. Rólam is lekerült a felsőm. Kezemet nyakán átkulcsoltam és megint egy heves csókcsatába kezdtünk. Kezével combomat simogatta aztán feljebb haladt vele és már a nadrágomon belül folytatta. Néhány sóhaj tört ki belőlem. Én is kényeztetni kezdtem őt. Rettentően élveztem a dolgot és úgy hallottam, hogy ő is. Szépen lassan minden zavaró ruhadarabunktól megszabadítottuk egymást. Mikor már teljesen felhevültünk én lassítottam egy kicsit
- Biztos, hogy akarod? – Nézett a szemeimbe. – Nem erőltetem
- Igen. Csak félek egy kicsit – mondtam őszintén. – Nekem ez az első – pirultam bele.
- Nekem is.
Felvont szemöldökkel néztem rá ő meg vigyorgott, mint egy kis gyerek. Ezt még ő sem hitte el. Harry határozottan nem szűz már. És én sem akartam az lenni. Tudtam, hogy szeret és én is őt, akkor meg mire várjunk? Úgy éreztem, hogy készen állok rá, csak tartottam attól, hogy valamit rosszul fogok csinálni.
Harry bátorításul megcsókolt, majd átkulcsolta ujjaimat. Minden érintése és csókja égetett és olyan volt, mintha rázna, de ez kellemes érzéssel töltött el. Pezsgett a vérem és lüktetett a fejemben a rózsaszín köd. Teljesen magával ragadott és nem tudtam ellenállni. Az érzések vették át felettünk a hatalmat. Bíztam benne és egyre inkább levetkőztem gátlásaimat. Egy csodálatos éjszakát töltöttünk együtt és azt hittem, hogy lehetetlen ennél is jobban szeretnem, de tévedtem. Ez még szorosabbá tette a kapcsolatunkat.
…
…
…
Azt hiszem, a részletekbe nem szívesen mennék bele.

Reggel éreztem hátamon az érintéseit. Amikor felkeltem az ő gyönyörű zöldszempárja fogadott, amelyek csillogtak és ezer wattos mosolya szinte vakított.
- Jó reggelt – nyomott egy puszit homlokomra.
- Neked is – dünnyögtem.
- Hogy aludtál?
- Remekül – mosolyodtam rá.
Közelebb bújtam hozzá és fejemet mellkasára hajtottam. A hajammal kezdett el babrálni én pedig hallgattam szívének nyugtató ritmusát.
- Csodálatos volt a tegnap – mondta ki. Olyan zavarba ejtő volt ezt hallani.
- Ezt minden lánynak elmondod? – Kérdeztem vissza kissé gúnyosan ezzel is próbáltam a zavaromat elrejteni.
- Shell, én komolyan mondom – fordított maga felé. – Te… öm… megbántad?
Lesütötte a szemeit, mert arra következtetett, hogy így értettem.
- Nem, dehogy! Nem bántam meg.
- Akkor jó – mosolygott megint aztán megcsókolt.
Dehogyis bántam meg. Ez sosem fogom.