Hetvenkettedik

Én voltam a lányok közül az első, aki felkelt. Fél nyolc volt, de én nem tudtam tovább aludni. Gyorsan lezuhanyoztam és felvettem egy rövidnadrágot egy szürke bő felsővel, amiből kicsit kivillant lapos – ezt muszáj volt megemlítenem, mert végre sikerült fogynom -, hasam. Kezembe vettem a telefonomat és úgy döntöttem, hogy kimegyek a szobánk előtti helységbe, hogy telefonáljak. Amikor kiléptem Niallt és Louist pillantottam meg, akik rettentő hangosak voltak. A kanapén ültek és valami versenyautós játékkal játszottak az xboxon.
- Jó reggelt – szóltam oda nekik és kórusban válaszoltak, de egyébként rám sem bagóztak annyira bele voltak merülve a játékba. Felkuncogtam és lehuppantam közéjük, mire felmordultak, de még leszidni sem volt idejük annyira koncentráltak a játékra.
- Hogy tudtok most is ezen függni? – Sóhajtottam fel.
- Mert iszonyat jó! – Huhogta Niall aztán még hangosabb lett, már ha ez lehetséges, mivel elvesztette a játszmát.
- Szokd meg haver, engem nem lehet legyőzni – kárörvendett Louis és büszkén kihúzta magát.
- Na, had próbáljam meg.
- Ell, most komolyan?
- Igen, miért? Én nem szállhatok be? Félsz, hogy vesztesz egy lány ellene, mi? – Vigyorodtam rá pimaszul és tudtam, hogy erre nem tud mást tenni, minthogy beleegyezik. A kihívást elfogadta és megkaptam az egyik kontrollert. Kezdődhetett a menet. Valami pink autót csináltak nekem és azt mondták, hogy ez gyors, de igazából nem értettem hozzá, így akármit mondtak én elhittem. Összevissza rángattam és mozogtam miközben az elszabadult kocsit próbáltam vezetni. Értettem én, hogy a pályán kellene vezetnem, de nehezemre esett. Jó sokat ütköztem és a nitrót is keményen nyomtam neki. A fiúk hangosan röhögtek rajtam én meg úgy tettem, mintha annyira tudnám, mit csinálok. Aztán valahogy levágtam az utat és Louis mögött haladtam. Erre igencsak ideges lett.
- Na, nézd már, a végén Shell lever – nevette Niall, persze én tudtam, hogy ez nem fog sikerülni, de kicsit megörültem, hogy ennek megcsillant a reménye.
- Olyan nincs! – Vágta rá és teljes beleéléssel kormányzott tovább. Elfogyott a nitrója, de nekem még volt bőven. Szóval adtam neki, és amikor Louis mellé értem letoltam a pályáról ezzel megelőzve és előtte haladtam. Aztán pedig beértem a célba.
- Jeeeee! – Kiáltottam fel. – Nyertem!
Jó persze csak mert azt sem tudtam, hogy mit hogyan kell és van ez a kezdők szerencséje dolog. Niall kárörvendően röhögött, Loui pedig hangosan bosszankodott és nem akarta elhinni, hogy még a srácok sem tudják legyőzni, de nekem sikerült.
- Mi a fenét csináltok ti hajnali kilenckor? – Jött ki morogva Harry a szobájából kissé kócosan. A szívem hatalmasat dobbant, amikor megpillantottam.
- Játszottunk, bocsi, ha felkeltettünk – mondta bűnbánóan szobatársa. Erre a szőkeség felpattant és Hazza mellé állt, karját nyakába tette.
- Haver, Shell leverte Louist!
Rám nézett és láttam egy apró mosolyt a szája szélén, de mind ez csak pár pillanatig tartott. Mégis én olyan boldog voltam, hogy zöld szemeivel ugyan úgy nézett rám, mint régen. Éreztem, hogy elpirulok és miután elkapta a tekintetét én is előre fordultam, hogy ne lássa senki paradicsom színemet.
- Ez igazán érdekes, de éhes vagyok – mondta unottan.
- Szerinted én nem? – Nézett rá barátja és hát persze tudtuk, hogy az, mivel ő mindig.
Lassan felkeltettük a többieket és együtt megreggeliztünk a hotelben. Mivel tegnap már felfedeztük a várost, ma a fürdőzés mellett döntöttünk, egy kis tengerparti kíséretében este. Egy kis hangulatos bár volt ott helyes dolgozókkal. Kint ücsörögtünk a többiekkel, amikor egy srác jött oda hozzánk.
- Milyen italt hozhatok?
Gyönyörű barna szemei voltak és annyira helyes volt, hogy le sem tudtam venni a szememet róla. Ezzel Su és Danielle is így volt, ami már kicsit gázabb, mivel nekik a pasijuk is láthatta a jelenetet. Amikor ő is rám nézett majd elolvadtam.
- Valami jó kis koktélt – szólalt meg Liam. – Első körnek jó lesz, nem?
A többiekkel bólintottunk ő pedig elindult, hogy meghozza a rendelést. Amikor a pultnál állt és várta, hogy elkészüljenek a koktélok engem nézett és mosolygott. Talán csak beképzelem.
- Jézusom Shell, az a csávó téged néz és mosolyog – mondta Su sipítozva.
Áh, szóval nem képzelem be.
- Istenem mi van akkor? – Kérdezte Niall. – Nehogy azt mondjátok, hogy belé zúgtatok.
- DE! – Vágtuk rá mind a hárman. A fiúk féltékenynek tűntek, amiért nem őket stíröljük ennyire.
- Atya ég! Levette a felsőjét!  - Mondta Danielle, mire megint oda kaptuk a fejünket. Szinte csorgattuk a nyálunkat. Láttam, hogy Harrynek sincs ínyére ez a dolog és őt is szétvetette a féltékenység. Nekem ez valahogy tetszett. A napbarnított, immáron félmeztelen pincér oda jött hozzánk és letette az asztalra a rendelést. Egy szalvétát csúsztatott nekem. Mindenki kíváncsian nézett rám én pedig szétnyitottam azt és egy telefonszám kacsintott vissza rám.
- Asszem nyertem – mondtam vigyorogva. Harry arcát pedig látni kellett volna. Élveztem bevallom. Kínozni fogom, és ha már van ez a telefonszám, miért ne használnám ki?