Hetvenhatodik

Csak egy törölköző volt rajtam és teljesen elpirultam.
- Szeretnék felöltözni.
- Csak nyugodtan – mosolyodott rám kajánul, de egy pillanat alatt eltűnt a mosolya.
- Ki mennél kérlek?
Felállt és az ajtó helyett felém vette az irányt.
- Milyen volt a randid?
- Jó – rántottam vállat és a zavaromat próbáltam leküzdeni.
Ahogy felém lépkedett én egyre hátráltam, míg nem a falnak ütköztem. Nem volt tovább menekvés. Ő idegesen hajába túrt és a padlót méregette.
- Harry komolyan, had öltözzek fel. Nem olyan kellemes egy szál törölközőben beszélgetni.
Meg sem moccant. Arrébb mentem a bőröndömhöz és kivettem belőle néhány ruhadarabot. Visszamentem a fürdőszobába és lázasan törtem a fejemet, hogy most mi lesz. Az öltözés tovább tartott, mint szokott mivel kicsit tartottam kimenni, de attól is féltem, hogy már ezt ő is megtette. De szerencsére nem. Vettem pár mély levegőt és megálltam a szoba közepén. Ő ismét megközelített engem és a nyakam felé nyúlt. Megsimította a nyakláncot, amit tőle kaptam és közben ujjai hozzáértek a bőrömhöz, amitől forróság árasztott el. Mosolygott is. Nem tudom, hogy a paradicsom színemen, vagy azon, hogy rajtam van még mindig.
- Mit szeretnél? – Nyögtem ki.
- Hogy tudsz ilyen nyugodt lenni? – Kérdezte kifakadva és megint a hajába túrt.
Szóval én nyugodtnak tűnök. Ez érdekes. A szívem húszezerrel vert, a pulzusom az egekbe szökött, az oxigén nehezen jutott el a tüdőmig és azt hiszem hányingerem is van. Ez minden csak nem a nyugodtság jele. Értetlenül néztem rá.
- Shell én ebbe beleőrülök. Mi a fenének mentél el vele? Nem is ismered! Olyan felelőtlen vagy! Bajod is eshetett volna!
Megemelte a hangját és úgy beszélt velem. Mégsem ijedtem meg ettől. Ezt nem is igazán nekem szánta. Aggódott és azért beszélt így. Ez azért jól esett.
- Miért csinálod ezt velem? Komolyan kínozni akarsz? Shell ne tudd meg, hogy mennyire aggódtam. Utánad akartam menni.
- Akkor miért nem tetted?
Szemeibe néztem, amik olyan szomorúak voltak, de így is kész voltam elmerülni bennük. Csendben maradt és járkálni is elkezdett, aztán folytatta.
- Ha belegondolok, hogy más fiúval olyan jól érzed magad, hogy más valaki hozzád ér vagy ne adj isten más valaki megcsókol, akkor teljesen megőrülök. Megöl a féltékenység.
Szemembe nézve mondta mindezt és annyira őszintének tűnt. Könnyezni kezdtem és nem tudtam, hogy most mitől. Megint közel jött hozzám és kezeivel derekamat ölelte át szorosan.
- Ne csináld ezt velem, jó? Kérlek Shell!
Azok a szemek. Hol bennük merültem el, hol pedig a száját néztem, mert egyszerűen belehaltam, hogy megcsókolhassam. A kezeit megérezve magamon olyan biztonságban éreztem magam és hirtelen nyugodtnak. Itt áll előttem és azt ecsetelgeti, hogy mennyire féltékeny. Egyre közeledett ajkaival. Éreztem a forró leheletét a bőrömön és egyszerűen nem bírtam ki ezt a kínzó lassúságot. Ajkaimat övére tapasztottam, majd lassan szétnyíltak azok és szinte szétrobbantunk. Egyik kezem mellkasán pihent a másikkal pedig göndör fürtjeibe túrtam. Az ő keze derekamról lejjebb csúszott. Hiányoztak a puha ajkai és minden érintése. Úgy csókolt, mint soha és még bele is nyögtem.
Ekkor nyílt az ajtó és Louis kuncogása visszhangzott fejembe, mire elváltunk egymástól és az ajtó felé fordultunk, ahol ott volt az egész társaság.