Hatvannegyedik

Sziasztok. Itt van az új rész. Szeretném, ha több kommentet kapnék! *-* Néha kicsit olyan, mintha magamnak irozsgatnék. Ami amúgy jó, mert én elvagyok, csak nem tudom, hogy ti is? Szóval valamennyivel több visszajelzés jó lenne. :) Nem mondom, hogy ennyi meg annyi komment és jön az új rész, mert az marhaság, csak, hogyha lehet akkor írjatok. Köszönöm. ;) Jó olvasást! :)

Megint az következett, ami legutóbb is. Néhány napig nem mentem semerre. Egyedül voltam otthon és leginkább az ágyamban feküdtem, tévéztem, gépeztem vagy ettem. Semmi másra nem voltam képes. Mondhatjátok, hogy ez már túlzás, de elveszíteni azt, akit a legjobban szeretek, na az nagyon tudott fájni. Susie sosem vette fel a telefont vagy, ha még is, akkor is lerázott. Nem értettem, hogy mi baja van. Eleanorral beszélgettem néha, de neki is most volt elég nyűge, ugyan is Olaszországban tartózkodott. Danielle pedig ráért volna, de vele nem voltam olyan szoros kapcsolatban, hogy nyaggassam. Ma sem terveztem semmit, amikor is kopogást hallottam. Gyorsan felkaptam egy rövidnadrágot és egy atlétát és úgy nyitottam ajtót. Kissé meglepődtem, amikor Liam és Zayn álltak előttem.
- Sziasztok – mondtam döbbenten. – Gyertek be.
Beljebb fáradtak és leültünk a nappaliban. Mind a ketten olyan frissek és vidámak voltak, hogy jó volt rájuk nézni. Bár én is mindig ilyen voltam, most a legkevésbé sem hasonlítottam rájuk.
- Mi járatban? – Kérdeztem kicsit mosolyt erőltetve magamra és próbáltam nem arra gondolni, hogy Harry is jöhetett volna.
- Hogy vagy Shell?
- Meg vagyok köszönöm. Veletek mi van?
Kicsit komoran összenéztek és egyszerre sóhajtottak fel. Aztán Liam szólalt meg.
- Igazából beszélni jöttünk veled. Niall és Louis is jönni akartak, de nem tudtak. Tudod Louis most nincs itthon Niall meg elég rosszul van ezért csak ketten jöttünk.
Szándékosan nem mondtak semmit Harryről így nem is kérdeztem. Végül is egyértelmű, hogy azért nincs itt, mert nem akar engem látni.
- Oh sajnálom, jobbulást a szőkeségnek – erőltettem ismét egy mosolyt. – Miről szeretnétek velem beszélni?
- Először is, hogy nem szeretnénk, ha ilyen lenne a kapcsolatunk… - mondta őszintén Zayn. Tudtam, hogy mire gondol, de tettem az értetlent. – Nem akarjuk, hogy úgy nézz ránk, mintha idegenek lennénk. Tudod, hogy milyen jó barátok vagyunk.
- Pontosan. Attól még, hogy az történt, ami történt mi még mindig a barátaid vagyunk. Mind a négyen. És hiányzol nekünk. Olyan rossz ilyennek látni téged – folytatta Liam.
Annyira jólesett, hogy ide jöttek beszélni velem erről. Végre őszintén elmosolyodtam és nagyon hálás voltam nekik.
- Köszönöm – nyögtem ki halkan és elfúlóan, mert féltem, hogy megint sírás lesz a vége.
- Ha van, valami bármelyikünknek szólhatsz – bólintott Zayn. – Mi röpülünk is.
- Azért kérdeztük, hogy hogy vagy, mert van egy hírünk is. Szóval tudod, hogy nekem hamarosan itt a szülinapom. De az a nyár végén lesz. A srácoktól pedig egy spanyol utat kapok, ami azt jelenti, hogy mi mind elmennénk. Úgy értem, hogy te is. Ezt még ezek előtt foglalták le, hogy ez megtörtént volna. És vissza szerették volna váltani a jegyet, de én kértem, hogy ne tegyék, mivel szeretném, ha te is jönnél velünk. Jönne Su is és Danielle.
Csendben maradtak és várták, hogy mit szólok hozzá. Tudtam, hogy az elmennénk, szóban benne vannak mind az öten, így Harry is. Kifújtam a levegőt halkan és kicsit elgondolkodtam azon, hogy ez jó ötlet-e.
- Szerintem Harry nem örülne neki… - mondtam ki, amire gondoltam. Mivel Liam és Harry egy bandában vannak, így inkább menjen ő és én maradok.
- Azt mondta, hogy az én szülinapi ajándékom, az jön, akit én szeretnék, hogy jöjjön – mosolyodott rám. – Szeretném, ha eljönnél. Nem kell, hogy vele legyél. Illetve én abban a reményben vagyok, hogy ez a nyaralás, jó hatással lenne rátok. Persze, ha nem élveznéd így, azt is megértem.
- Nem tudom Liam – húztam el a számat. – Majd még kigondolom, jó?
- Rendben. Majd hívj, hogy hogyan döntöttél.
Mind a ketten felálltak és az ajtó felé indultak én pedig kísértem őket. Zayn kinyitotta az ajtót de még vissza nézett rám.
- Egyébként Hazza is pocsékul van. Ki sem mozdul otthonról.
- Elena még mindig ott lakik? – Kérdeztem szemeimet lesütve.
- Igen, de Harry megkérte, hogy keressen magának valami lakhelyet, ha kell, fizeti és segít neki, de nem szeretné, ha továbbra is velünk élne.
- Értem. Köszönöm, hogy eljöttetek.
- Jó volt látni, majd még beszélünk.
Elbúcsúztam tőlük és visszamentem a nappaliba. A kanapéra feküdtem és az arcomat tenyerembe temettem. Ha máskor mondja ezt nekem Liam, hogy nyaralás velük, akkor örömömben ugrándoztam volna. Ez most más volt. Talán nem kellene elmennem. Harry miatt éreztem ezt, de a többiekkel olyan szívesen buliztam volna egy héten keresztül. Valójában Vele is, csak most nem olyan a kapcsolatunk…