Hatvanegyedik

Most vettem így reggel észre, hogy elértük a 6000 látogatót! :)) Annyira örülök neki! *-* Köszi mindenkinek. Majd este még jövök Harry szemszögével ;)).

Harry még mindig csak értetlenül vizslatott minket és láttam rajta, hogy rosszat sejt. Vettem egy mély levegőt és kinyögtem semmi körítés nélkül.
- Adammal csókolóztunk.
Láttam a döbbenetet az arcán és szerintem nem hitte el, amit mondtam, vagy nem jutott el a tudatáig.
- Az igazság az, hogy ez a születésnapom történt. Mind a ketten részegek voltunk. Tudom nem mentség, de kötelességemnek éreztem elmondani. Szóval… Adam is sokat ivott a kelleténél és kissé erőszakos volt velem. Aztán megcsókolt…
Így végig mondva is borzalmasan hangzott, mert visszagondoltam, hogy abban a pillanatban mit éreztem.
- Utána még fel is pofoztam.
Harry kétségbeesett szemekkel nézett rám, hogy igaz-e, amit mondok, mert nem tudta elhinni. Szégyelltem magam nagyon. Hogy az istenbe tehette ezt Adam? Miért nem voltam olyan erős, hogy ellökjem magamtól. Jézusom elmondtam Harrynek! Most már semmi sem lesz ugyan olyan. Megböktem Adamet, hogy végre ő is mondjon valamit, mert neki kellett volna az egészet. Nem akarom nagyon bemártani, de még is csak ő a főbűnös.
- Adam? – Pillantott a barátjára Harry.
- Öm… Szóval… Ez nem egészen így volt.
Kicsit elmosolyodtam Adamen és rájöttem, hogy aranyos srác ő. Gondolom, most jön az, hogy meg akar engem védeni, teljesen jogosan.
- Shell is akarta azt a csókot, nagyon is.
Ekkor legalább olyan rémült és eltorzult fejet vágtam, mint barátom. Hogy micsoda? Én akartam azt a csókot? Na, nem! Nem akartam! Egyáltalán nem akartam! Egy porcikám sem. Remegni kezdtem hirtelen és arra gondoltam, hogy kinek fog most hinni.
- Adam! – Szóltam rá dühösen és könnyes szemekkel. – Miről beszélsz?
- Én ezt nem értem – suttogta csalódottan.
- Ezt már én sem – ismertem el szipogva és kérlelve néztem, hogy vallja be az igazat. Mondja el! Gyorsan!
- Lényegtelen ki akarta… Megtörtént igaz?
- Hé, srácok? Mi van veletek?
Elena átölelte hátulról Harryt és legszívesebben letéptem volna a karjait. Elmosolyodott és ekkor már sejtettem, hogy végig hallgatózott.
- Baj van Harry? – Hajolt hozzá közel, nekem meg ökölbe szorult a kezem. Esküszöm, megütöm azt a csajt!
- Megtörtént az a csók? – Kérdezte ismét ügyet sem véve arról, hogy Elena ott függ a nyakában.
- Megtörtént haver – mondta nyugodtan Adam és szerintem még el is mosolyodott.
Harry állkapcsa megfeszült és láttam, hogy az öklét szorongatja ő is. Majdnem nekiesett Adamnek, de a szőkeség fogta le.
- Hé, hé! Nyugi Hazza! Meg ér ennyit? Nézz rám! – Megfogta arcát és a szemeibe nézett. – Ne csinálj hülyeséget! Meg kell most nyugodnod.
- Harry én annyira sajnálom – szipogtam.
- Szerintem sírással nem mész semmire. Ha szereted, Harryt nem teszel ilyet. Erre nincs mentség – ítélkezett felettem Elena, aki azt sem tudtam, mi a francot keres itt, és ha nem lenne közönség tuti rávetettem volna magam.
- Mit szólsz bele? Semmi közöd hozzá!
Dühös voltam, ideges és én lettem a feketebárány, amikor semmit sem tettem. Harry nem hisz nekem! Miért nem hisz?
- De igaza van! – Mondta érzelemmentesen. Ettől a falra másztam.
- Ja, értem Harry. Te az újságban annyi lánnyal flörtölsz, amennyivel akarsz. A bulikban azzal smárolsz, akivel akarsz. Végül is… Híres vagy bármit megtehetsz. Kicsit sem érdekes, hogy az ex csajod itt él veletek.
Ahogy végig mondtam már is elszégyelltem magam, főleg látva a tekintetét. Mivel felemelt hangon beszéltem már mindenki minket nézett. Ahhoz képest, hogy azt szerettem volna, senki ne tudja, most mindenki ezen fog csámcsogni. Felkaptam a táskámat a kínos csendet megtörve és kiviharzottam az ajtón. Ott hagytam Adamet, aki szemrebbenés nélkül hazudozott. Elenát, aki úgy akaszkodott Harryre, mintha a barátnője lenne. És ott hagytam Őt is, aki nem hitt nekem.
- Ell! Na Shell! Várj már meg! – Kiabált utánam valaki, azt hiszem Liam volt ezért megfordultam.